Montágh Imre: Tiszta beszéd
Beszédtechnikai gyakorlatok CALIBRA K I A D Ó
Az elõszó elé:
Montágh Imre Tiszta beszéd címû könyve többször is megjelent változatlan utánnyomásban, ily módon
megtartva mind a sajtóhibákat, mind pedig az irodalmi anyag pontatlanságait.
A lehetõségekhez képest megpróbáltunk minden anyagot az eredetivel egybevetni, s így kijavítani a hibákat - változatlanul hagyva a könyv egészét. Budapest, 1995.
Andics Orsolya, Ságodi Gabriella, Vecsey Katalin Montágh Imre örökösei
ISBN 963 686 426 8 Raktári szám: CM 024
Kiadja a Calibra Kiadó, 1033 Budapest, Flórián tér 1. (Levélcím: 1033 Budapest, Polgár u. 8-10.)
Telefon: 188-7789; fax: 250-0358 Felelõs kiadó: Várhelyi István Felelõs szerkesztõ: Kékes Mária Mûszaki vezetõ: Abonyi Ferenc Borítóterv: Biró Mária
Készült a Múzsák Nyomdában Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. +mbár dadogni dísztelen, olykor dicsõbb, mint díszesen. Weöres Sándor ELâSZÓ
Ez a kötet régi adóssága a szerzõnek, kiadónak egyaránt. Elsõ tankönyvem 1962-ben jelent meg, s azóta jelentõsen meggyûlt az ismeretanyag is, de fõként a gyakorlattár. Most, amikor rendelkezésre bocsátom gyakorló szövegeimet -melyek egy részét magam írtam, más részét a több
évszázados magyar irodalomból válogattam s alakítottam mondhatóvá -a Színmûvészeti Fõiskolás növendékeimen kívül az amatõr színjátszókra gondolok, akik évek óta
nélkülözik egy jól forgatható változatos anyagú gyakorlókönyv használatát.
Rövid elmélet elõzi meg a gyakorlatokat -részletekbe nem bocsátkozom, akit bõvebb ismeretek érdekelnek, mélyedjen el az ajánlott szakirodalomban. Színészeknek, színjátszóknak fogalmaztam, s színpadi beszédrõl szólok, de a kötet egy-egy részét jól
használhatják logopédus kollégáim, óvónõk és tanítónõk, magyar szakos tanárok sõt fõiskolai, egyetemi oktatók is. A klasszikus szépségû beszédeket a szónokok figyelmébe ajánlom.
1976
Montágh Imre
A BESZÉDRÕL
A beszéd a legtökéletesebb kifejezõ mozgás (kifejezõ mozgások még a gesztus és a mimika). A beszéddel kapcsolatban általában csak a hallhatóság tényére gondolunk, s nem figyelünk arra, hogy a hangokat beszédszervi mozgásokkal hozzuk létre. Beszédszervi
mozgásaink automatikusan zajlanak le, azt mondjuk, hogy a beszéd automatizmus (mint például a járás, egy idõ után az evezés, a biciklizés, autóvezetés), éppen ezért beszédhibáinkról leszokni elkeserítõen nehéz, hiszen új automatizmust kell kiépítenünk (ez nemegyszer egy
áthelyezett villanykapcsolóval is csak hetek múltán sikerül - pedig az csak egy mozdulat, míg egy sz, c vagy r átállítása tizedmilliméteres, hangkapcsolatonként változó helyzetû mozdulatocska-komplexus átvezérlését igényli, s a régit, közel két évtized alatt, alig kiirthatóan rögzítették az idegpályák).
A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktõl, illetve gyermekkori környezetünktõl tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az elsõ négy-öt évben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mi kiejtésünkön is érzõdik az íz.
Beszédszerveinket viszont örököltük. A rossz hangadottság, a torz fognövés, sõt még a nyelvmozgás ügyetlensége is öröklõdik, a fogékony hallással, a labilis beszédtempóval együtt.
Veleszületett adottságainkat azonban
fejleszthetjük, s a színésznövendékek egy-két éves tanulás után hamarosan szebben beszélnek a szüleiknél, hangadásuk megerõsödik, kiejtésük kitisztul, tempójuk szabályosabb lesz, levetkõzik az otthoni hangsúlyhibákat. A beszéd többcsatornás kifejezõrendszer. A szavak általános tartalma gyakran megváltozik a hanglejtéstõl, a hangszíntõl, a hangsúlytól; a beszédtempó, a hangerõ, az artikuláció lágy vagy erõteljes volta a beszélõ
lelkiállapotáról árulkodik. A pontos szabályok szerint létrejött beszéd üres, szpíkerszerû; a szabályokat nem tisztelõ henye beszéd olykor magyartalan, olykor
érthetetlen vagy téves. Nehéz tehát azt a középutat megtalálni, ami nem szürkíti ugyan a kifejezést, de
tökéletesen érthetõ, úgy tartja be a szabályokat, hogy az szinte észrevehetetlen, s az apró szabálytalanságok nem gátolják, hanem szolgálják a kifejezést. (Egy röviden ejtett "ugy!" mást fejez ki, mint egy "úgy", és mást az, hogy "eegen", mint az, hogy "igen" - de aki mindig röviden ejti az "úgy" szót, és rendszeresen "eegen"-t mond, az nem tud élni a szabálytalanság kifejezést gazdagító eszközével.) Csak az lehet szabálytalan, aki szabályos: ismeri a szabályokat.
A beszéd szabályaival a fonetika foglalkozik (Fónagy Iván, Laziczius Gyula, Vértes 0. András, Bárczi Géza, Deme László, Subosits István, Molnár József a legfontosabb szerzõk). A szabályokra a szakkönyvek felhívják a figyelmet, de a beszédet elméleti munkák alapján megtanulni lehetetlenség, mivel a beszéd gyakorlat, és csak gyakorlattal lehet a beszéden változtatni, javítani.
A beszéd a személyiség legfontosabb
megnyilatkozása, és bár olykor egy tehetséges tekintetbõl vagy fintorból többet értünk meg, mint hosszú-hosszú mondatokból, mégis beszéd-megnyilatkozásunk fejlesztésén nem munkálkodhatunk eleget, hogy élményeinkrõl élményeket kelthessünk, hogy lényünk visszhangot verhessen a
másikban.
Mindaz, ami a szavak tartalmán túli kifejezés területére tartozik (hang, tempó, a beszédet kísérõ mimika, gesztus, a lény beszéddel párhuzamos
megnyilatkozásai), a metakommunikáció témakörébe vág, és gyakran lényegesebb, mint a pallérozott szövegejtés. Aki beszélni tanul, nagyon vigyázzon, hogy miközben fejleszti a szövegmondását, ne károsítsa a metakommunikációját, azaz engedje az ösztönös megnyilatkozásokat is
érvényesülni, s ne hagyja, hogy a tudatos munka megölje az ihletet. Ezért szenteljünk sok idõt beszédkészségünk fejlesztésére, az oly fontos és késõbb gyümölcsözõen beépülõ mechanikus gyakorolgatásra, de amikor
mûvészetünket gyakoroljuk, már nem szabad a formai
elemekre fordítanunk a figyelem legerõsebb sugarát, mert a tartalmi elemek sínylik meg.
Beszédünk egész életünkön keresztül változik, alakul. A kezdeti fegyelmezetlenségek a tudat felügyelete alatt lassan-lassan irányított, taktikus
beszéd-megnyilatkozásokká szelídülnek. Megtanuljuk uralni a tempót, a hangot, és még a kiejtés lefolyását is.
A SZ+NPADI BESZÉDRÕL
A színpadi beszéd éppen abban tér el a köznapi beszédtõl, hogy bár nem köznapi beszéd, a köznapi beszéd látszatát kelti. Az, hogy a színpadról, kívülrõl megtanult szöveget úgy tudjuk elmondani, mintha az nem a színpadon, kívülrõl megtanulva hangzana el,
magában foglalja azt, hogy a színpadi beszéd szabályait alkalmaztuk. Minél természetesebben hangzik a szó a színész szájából játék közben, annál nagyobb a közönség elragadtatása, ugyanakkor, ha a közönség soraiból
botorkálna fel valaki a színpadra, s szokott természetes módján igyekeznék ott megszólalni, az nem hatna a
természetes beszéd módján, hanem vagy érthetetlen lenne, vagy "csinált" vagy kifejezéstelen.
A színpadi megnyilatkozást zavarja a színész és a nézõ közötti nagy távolság. Zavarja, hogy nem saját
gondolatainkat fogalmazzuk spontán, hanem a másokét mondjuk kiszámítottan. Zavarja, hogy
beszéd-megnyilatkozásaink ritkán higgadtak, általában
felfokozott idegállapotban hangzanak el, s jól tudjuk, hogy az érzelmi feszültség könnyen torzítja az érthetõ beszédet.
A színpadi megnyilatkozás többnyire lényegesen mélyebb értelmi kifejezést tár föl, mint a köznapi
beszélgetés tartalmi elemei (Németh László), bravúrosabb tempót, replikázást kíván, mint az élet (Shakespeare, Moliére), s nem egyszer veretesebb kifejezésmódot (görögök). A legnehezebb azonban az olyan játék (Shaw, Ibsen, Gorkij, Csehov), ahol a teljes természetesség látszatát kell kelteni egy egyáltalán nem természetes helyzetben.
Mindehhez járul az, hogy a színészjelöltek általában rakva vannak beszédhibákkal, hangadási zavarral, rosszul beidegzett hangsúlyokkal, hadarási hajlammal, ritmushibával, s maga a látottság, a nyilvános jelenlét is zavarja õket.
A színpadi beszéd jellege korszakonként változik. Korábban a nemzeti jelleg dominált. Az anyanyelvi
színjátszás hazafias cselekedet volt. Késõbb a deklamáció uralkodott, az illusztratív elõadásmód, a játék
vállalása. Ezt követte a naturális beszéd, a
természetesség alapelve. Ma a hitelesség, a mûfaji egységesség, a sokszínûség, a jó értelemben vett bravúr és a személyesség határozzák meg a célt.
A színpadi beszéd a köznyelv mûvészi változata, a beszélt szépirodalmi nyelv. A mindennapi köznyelvi
kiejtéstõl három vonatkozásban tér el: érthetõbb, szebb, és célirányosabb beszédszervi mozgásokon alapszik.
Érthetõbb, mert nagy távolságról kell fontos
információkat közvetítenie. Szebb, mert költõi szövegek tolmácsolására való. Célirányosabb beszédszervi
mozgásokon alapszik, hogy elejét vegye a nagy hatásfokkal beszélõ színész korai kifáradásának. "(Érthetõbb
mivoltára példa a gondos szóvégejtés. Szépségét példázza fokozottan ritmikus jellege, azaz a hosszú-rövid hangok ejtésének határozottabb elkülönülése. A célirányosabb beszédszervi mozdulatok közül a kidolgozott
légzéstechnikát említjük.)" (M. I.: A magyar színpadi beszéd jellege és pedagógiája - 1974.)
Ha rászánjuk magunkat a tanulásra, elõször is meg kell tanulnunk hallani. Az elsõ idõben - ha már tudunk egy kicsit hallani - megdöbbent majd bennünket az a sokféle beszédhiba és modorosság, ami környezetünkben fellelhetõ, késõbb majd kezdjük észrevenni saját hibáinkat is. (Ez azonban ritkán tesz bennünket
bölcsebbeké mások megítélését illetõen.) Amikor kezdjük látni a célt, s fölfedezzük a leküzdendõ hibákat, az elsõ hónapok nagy munkával, lendülettel és eredménnyel
köszöntenek be. Ezután némi
érdeklõdésünk, mert felületes eredményeink nem vigasztalnak a makacs hibák megmaradásáért. Késõbb kezdjük látni az eredményt, ilyenkor már otthoni környezetünk is észleli a változást, többnyire fejcsóválva,
hogy "kezdesz úgy beszélni, mint egy színész", meg
"beszélj rendesen, mint régen", "ne mélyítsd a hangodat", "régebben gyorsabban beszéltél"... de ennek a korholásnak mi õszintén örülünk, s azon kapjuk magunkat, hogy olykor már akkor is jól beszélünk, ha oda se figyelünk, s hogy lám, veszekedés közben milyen "jól visz a hangunk". Akkor aztán többnyire leállunk, és visszaesünk. Ne legyen így!
A BESZÉDSZERVEK MÛKÖDÉSÉRÕL
A beszéd a belélegzéssel indul. A kilélegzés a gégében hanggá alakul. A hang a szájban hangzóvá lesz. A hangzók szavakat, mondatokat alkotnak, amelyeket
dallamosan ejtve, szünetekkel tagolva, hangsúlyozva, értelmes közlésekké rendezünk.
A beszédtevékenység folyamatos, és az, hogy milyen elemekbõl áll, tulajdonképpen a dadogóknál
figyelhetõ meg a legjobban, hiszen hol a lihegés, illetve a degeszre töltött tüdõ kirobbanása, hol a hang gégébe ragadása, fel-felszakadása, hol az artikuláló nyelv géppuskazaja, az ajkak pattogása okozza a folyamat meg-megszakadását. Mi, akik nem dadogunk, nemigen vesszük észre, hogy mi történik velünk beszéd közben. Nem
beszélünk tudatosan. A szervezetünk spontán gondoskodik hosszabb mondandó elõtt nagyobb levegõrõl.
Az indulat önkéntelenül emeli a hangot, fokozza a tempót. A kiejtés is tudatlanul zajlik, s bizony mi
lepõdünk meg a legjobban, ha a fonetikus megmondja, hogy ennél vagy annál a hangnál hol van a nyelvünk.
A színpadi beszéd tanulása megkívánja, hogy kezdetben a tudatunk is erõteljesen részt vegyen a
munkában. Meg kell figyelnünk, hogy egy-egy szövegben hol vesszük a levegõt (hol mutatkoznak a szólamhatárok, az értelmi egységek); észre kell vennünk, hogy mi a
természetes, de hangos megszólalás magassága, s mi a módja a hangerõfokozás kevés fáradsággal járó, rekedtség-megelõzõ izom-tevékenységének; figyelnünk kell a tiszta magánhangzóejtésre (a széles, de nem túlzott
artikulációra), a pontos szóvégekre, az erõteljes jó sziszegõkre, az r hangokra; és végül meg kell tanulnunk tudatosan hangsúlyozni.
Hogy mennyi a tennivalónk, azt mindig a társaink beszédén figyelhetjük meg: nincs elég levegõje,
kifulladt, kellemetlenül kemény a hangja, vagy túlságosan fakó, "szorít", ha indulatosan beszél, zártszájú, vagy pösze, nem halljuk a szó végét, hibásan hangsúlyoz stb.
A LÉGZÉSRÕL
A légzés is automatikus cselekvés. Nekünk átmenetileg tudati befolyásolás alá kell vetnünk, hogy megtanuljunk jól lélegezni. Jó hangadás, jó lélegzés
nélkül elképzelhetetlen. A jó beszéd alapja a biztonságos légzés.
Az élettan kétféle légzést különböztet meg: az életfenntartáshoz szükséges élettani légzést és a
hangadáshoz szükséges beszédlégzést (respiratio muta és respiratio phonatoria). A beszédlégzés gyorsabb és mélyebb belégzéssel jár, és hosszabb kilégzéssel. Attól függõen, hogy mely izmok vesznek döntõen részt a légzés munkájában (hiszen a tüdõ attól tágul, hogy vagy a mellkasunkat szélesítjük, vagy a vállunkat emeljük, vagy a tüdõ alatt boltozódó rekeszizmot
dolgoztatjuk), megkülönböztetnek mellkasi légzést, vállövi légzést és rekeszlégzést. A rekeszizommal indított, de a bordakosár tágításával folytatott
belégzést nevezik kombinált légzésnek. (A rekeszlégzést szokás hasi
légzésnek is nevezni, mert ennél a légzésnél a hasfal elõredomborodik belégzéskor, és visszahorpad
kilégzéskor.) A színészek, énekesek, szónokok évszázadok óta a rekeszizom mûködésén alapuló légzés automatikus használatát alakítják ki.
A helyes légzés megtanulása egyáltalán nem ördöngösség, sõt egyike a beszédpedagógia legkönnyebben mûvelhetõ területeinek. A hiba általában ott van, hogy a megtanult új formát nem gyakorolják a növendékek az automatizmus kialakulásának szintjéig, s így bár tudnak helyesen lélegezni, az öntudatlan helyes használat némely hallgatónál elmarad. Pedig néhány hónapos rendszeres munkával elvethetjük egy életre a gondját a
légzéstanulásnak, s az erõteljes hangadás nem terheli majd a gégénket, mert a munka nehezét a helyes
levegõadagolással könnyítjük. Ha kevés a levegõnk,
önkéntelenül szorítani kezdünk, és ahelyett, hogy áradna belõlünk a hang, préselõdik.
A HANGAD+SRÓL
A tüdõbõl kiáradó levegõ a gégében, egy zsilipen hatol keresztül (a hörgõkön és a légcsövön jut el odáig). A zsilip két fala a két hangszalag. Ha a hangszalagokat széttárjuk, (lélegzõ állás), a levegõ hangtalanul halad keresztül, ha a rést szûkítjük (h-állás) a h hangot hozzuk létre - hallatszik a levegõ surranása - , ha a szalagokat lazán összezárjuk, és létrehozzuk a kiáradó levegõ közben a hangszalagrezgést (a rés nyílik-csukódik váltakozó sûrûséggel, s az áradó levegõ hosszanti
rezgésbe kezd) zönge-állás: hang keletkezik. Ismeretes még a zár-állás (ez történik a köhögéskor), a fúvó-állás (ez szûkebb a lélegzõ állásnál, de hang vagy zörej még itt sem keletkezik) és a suttogó-állás (ilyenkor a
szalagok zárnak, csupán a porcok között nyílik rés, és a porcok közt préselõdõ levegõ kelti az éles zörejt). A hangszalagok és a kannaporcok által közrefogott rést nevezzük glottisnak, itt zajlik a hang létrehozása, amely a száj- és orrüregben válik betûvel jelzett beszédhanggá. Minél szaporább a hangszalagok rezgése, annál magasabb a hang, s minél nagyobb a kilengés, annál hangosabb a hang.
A hangszalagok által létrehozott hang csupán a forrás, amelyet a rezonáns üregek (mellüreg, arc- és koponyaüreg) tesznek jól hallhatóvá, ezek színezik zengõvé, illetve csengõvé a jól képzett hangot. Attól függõen, hogy mely üregek dominálnak a rezonancia létrehozásában, beszélünk fejhangról és mellhangról; a sípszerûen vékony, fejhang feletti hangadási módot falzettnek hívjuk.
A hangfekvés (tenor, basszus, szoprán stb.) részint a hangszalagok hosszától függ (a hosszú szalagok mélyebb hangot hoznak létre), részint a rezonáló
üregektõl.
Középhangsávnak nevezzük azt a hangterjedelmet, amelyen a jól hallható kényelmes beszéd zajlik. Ezt a legkönnyebb úgy megkeresni, hogy a legmélyebben kiadható hang fölött három hanggal kezdünk skálázni fölfelé addig, amíg a kényelmes mellhang tart. Ez némelyeknél egy kvint, másoknál egy oktáv. A középhangsávunk alatti három hangot persze szintén használjuk a beszédben, de nem ezen zajlik a beszédünk. (A "pontot" tesszük csak lent le, a
meghittség, a bizalmas közlés, a bánat hangsávja a középhangok alatti terület.) Ha valaki állandóan a középhangsáv alatt beszél, halk és rekedtes lesz a
hangja. Nagyon sok "privát" egész életén át így beszél. A középhangsáv fölötti területet is használjuk. Itt
zajlanak a dühös indulatok, a kihirdetés, a kiáltás hangjai. A cirkuszi bohóc mindig a középhangja fölött beszél, ez évszázados hagyomány. A kabarétréfákat is gyakran mondják a középhangsáv fölött. Ez a terület hamisan cseng a hitelesség szempontjából. A mélyebb fekvés az õszinteség, a magasabb inkább a hazugság területe. (Gondoljunk az iskolai elõadások kiabáló beszédmodorára a gyermekszínészek gyakran magasított, õszintétlenül ható hangvételére.) A színpadi
beszédpedagógia elsõ célja a helyes légzés kialakítása, a második a középhangsáv felismertetése és kimunkálása. Mostanában Magyarországon szokássá lett a lehetõ legszûkebb hangterjedelmen beszélni (az érzelemmentes beszédtõl és az eleven gondolkodás hiányától szûkül a beszédhang-terjedelem). Gyakran az "intellektuális" színészi magatartás póza a motyogás és a szûk
hangterjedelem. A magyar beszéd pedig - bár többnyire ereszkedõ dallamú - széles hangterjedelmû. Érdemes megfigyelni ezt székely parasztokon vagy az Alföld, a Dunántúl öreg magyarjain. A színésznek álladóan dolgoznia kell a hangterjedelmén, hogy a középhangsávja minél
szélesebb legyen, a mély fekvés is hallhatóvá váljék, és a magasságokat is mellhangból legyen képes megoldani. Lányoknak nehezebb, mert õk könnyebben csuklanak
fejhangba (néhány iskolázatlan beszédû nõ egész életén át fejhangon beszél, anélkül hogy tudna róla), de a fiúknak is meg kell tanulniuk a "szorításmentes" emelést.
A "hangelõrehozás" szintén fontos célja a
színpadi beszédpedagógiának. +rásban nehezen magyarázható meg a cél. A száj- és arcüregi rezonancia fokozásáról van szó, a fölösleges izomfeszültségek kioldásával, a
beszédbiztonság megteremtésével. A feszes ember hangja garatszínû, az oldott ember hangja nazo-orális, a
szájüregen kívül az orrüreg is részt vesz - enyhén! - a rezonanciában, a felhangsáv dúsabb, a hang teltebb,
kellemesebb, a beszéd modulációgazdagsága nagyobb. A hangadási hibák közül a legsúlyosabb, ha valakinek "nem zárnak a hangszalagjai". Ez azt jelenti, hogy a korábban ismertetett zsilip hangadás közben egy kicsit nyitva van, s a nyitott részen nem keletkezik hang, csak zörej. Ez bekövetkezhet a hang túlerõltetése következtében, kialakulhat "rossz szokásként", de
lehetséges az is, hogy szervi elégtelenség a torz képzés oka. A gégét gégetükörrel vizsgálja a gégész vagy a foniáter ("hanggyógyász" orvos), és ha netán
hangszálcsomót lát, ami nem engedi a szalagok tökéletes összesimulását (hangszalag-tyúkszem), mûtéti beavatkozást javasol, ha a szalagok átmeneti hurutos vagy duzzadt állapotát tapasztalja, "némaságot" ír elõ
néhány napra, esetleg ecsetel. A megfázás olykor
kellemesen zengõvé teszi a beszédet, de ilyenkor vigyázni kell, mert ha túllépjük a gyönyörûen szóló szobahangot, a hangtalanságig berekedünk. A kiszáradó torkúak többet veszõdnek a hangadással, mint a boldog "sleimosok". Az altok könnyebben beszélnek, mint a szopránok. A basszus, a bariton jól hallhatóan tud csevegni, de indulatában többnyire szorít, a tenor általában nem meri használni szépen csengõ beszédhangját (a magyar közízlés ugyanis baritonpárti
-az angol nem), így aztán rekedtes, száraz hangon a középhangsáv alatt beszél.
A beszédhangnak állandóan úgy kell zengenie, illetve csengenie, mint amikor az ember mell-hangon
énekel! De nem úgy kell beszélnie, mint ahogyan a képzett torkú énekesek énekelnek, mert az túldíszített, rafinált hangadási mód, és a beszédben hiteltelen.
Küzdeni kell az orrhangzósság ellen (a
dünnyögésre gondolunk, és nem a dús rezonanciára). Az orrsövénymûtétek ezen nem segítenek, mert akinek az orrával baj van, az náthás zártsággal beszél, az
orrhangzós beszéd pedig éppen ellenkezõleg, általában azt jelenti, hogy az orrüreg (a helytelen lágyszájpadmunka következtében) túlságosan is részt vesz a beszédben. Öblösítésnek hívjuk a mélyítést; levegõsnek azt, ha valaki túl sok levegõvel beszél, és a levegõ egy része zörejessé teszi a hangot; szorít, aki a gége
fölpréselésével hozza létre a kellemetlenül éles hangot (olykor vidéki kántorok).
A KIEJTÉSRÕL
A gégében tehát a tüdõbõl áradó levegõ hanggá lesz, s ez a hang a szájüregben hangzóvá formálódik. Nem mindig hangból lesz azonban a hangzó (betûvel jelölt beszédhang), hiszen a h ugyebár nem hangból lesz, hanem zörejbõl, és a zöngétlen mássalhangzók sem lesznek
hangból. Ilyenkor kerül sor a glottisban a fúvó-állásra. A magánhangzók és a zöngés mássalhangzók hangból lesznek, a zöngétlen mássalhangzók zörejbõl.
A magánhangzók úgy keletkeznek, hogy a gégébõl áradó hang a szájüregben, az ajkak formálása, a nyelv elhelyezése következtében sajátos színt kap. Az u, ü hangokat összecsucsorított szájjal képezzük, az é, i
hangokat szélesre húzott ajakkal. Ajakkerekítéses hangjaink: û, ü, ú, u, õ, ö, ó, o, a; ajakterpesztéses hangjaink: i, i, é, e, á. Ha csak az ajkak vennének részt a munkában, akkor az u-ü hangok között, vagy az o-ö hangok között nem volna különbség, de a nyelv is
módosítja az üreget, kisebb
vagy nagyobb teret biztosítva a rezonanciának. Magas nyelvállású hangjaink az i, u, ü, közepes az é, o, ö, mély az a, e, s a legmélyebb az á. (Az írásban nem jelölt, de a kiejtésben szívesen hallott zárt e rövid kiejtésû, é-szerû hang, amelynél a nyelvállás is, az ajakállás is az e és az é közé esik. Mesterségesen nemigen tanítható, hiszen ejtési helyei tájegységenként is változnak. Aki el akarja sajátítani ezt az ejtésmódot, áttekinthetetlenül sok szón kellene a kiejtést
gyakorolnia, figyelembe véve a ragozott formákat is. Jó fülû ember azonban huzamosabb idõt töltve zárt e hangot is használó környezetben, képes az új ejtésmódot
elsajátítani, mint ahogy a tájszólás is ragad némileg felnõtt korban is. Ez a hang sajnos kopik a magyarból, mivel alig
van értelemmódosító szerepe. Az i, ü, é, ö, e hangokat elõl, a többit hátul képezzük
A magánhangzók ejtéshibája leggyakrabban a zártszájúság. Ez gyakran összefügg az elsõ fogak
csúfságával, amit a beszélõ talán önkéntelenül takargatni igyekszik. Tájejtési jelleg is lehet, vagy gátlásosság. A színpadi beszédpedagógia fontos és jól elérhetõ célja a száj kinyittatása. Erre szokták használni az állejtõ gyakorlatokat. Fontos, hogy az állunkat ne görcsösen húzzuk le, hanem oldottan nyissuk. A görcsösség elleni küzdelem egyébként általános törekvés a
színészpedagógiában. A görcsös ember tehetségtelen. A feszült igyekvés megöli a spontán erõket. A sûrû, erõteljes, célra koncentráló igyekvés elûzi a segítõ erõket, amelyek csak az erõteljes nyugalom, a lény szent összpontosítása, a továbblátás bölcsessége idején
jelentkeznek.
A másik leggyakoribb hiba a helytelen ritmusú magánhangzóejtés. Az á és az é legyen mindig hosszú! Az a és az e pedig mindig rövid! A többi az ékezettõl függõen hosszú vagy rövid, hosszú szavakban is, szóvégen is, és akkor is, ha az otthoni környezetben nem így szokás! A mássalhangzók akár zöngések (a gégében keletkezett hang alakul hangzóvá), akár zöngétlenek (a gégét elhagyó hangtalan levegõ alakul hangzóvá)- a h hang kivételével, amely csupán a gégében keletkezik - , a szájüregben keletkezõ zárlat, rés vagy pergés következtében jönnek létre. Zárpattanással keletkezik a p, b ajakhang, a t, d nyelvvel képzett fog-, illetve fogmederhang, a k, g nyelvközéppel pattintott szájpadláshang. Résalkotással keletkezik az f, v ajak-foghang, az sz, z fog-, illetve fogmederhang, az z, zs mélyebb fogmederhang, a j
szájpadhang, és a gégében keletkezõ h. A kezdeti zár résbe oldódik a c, dz-nél (az sz helyén), a cs, dzs, dzs-nél (az s helyén) és tz, gy-dzs-nél (a j helyén). A zár nem bomlik fel, és orrhangot eredményez az m-nél (ajakhang),
az n-nél (fogmederhang) és az ny-nél (szájpadláshang). Nyelvhegyi pergetéssel jön létre az r. Nyelvhegyi emeléssel az l oldalréshang.
A pöszeség azt jelenti, hogy valaki nem a magyar kiejtés szabályai szerint képezi a mássalhangzókat. A pöszeség megszüntetése a beszédhibák, beszédzavarok szakemberére tartozik, a logopédus tanárra, aki
diplomáját a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolán szerzi. A beszédhibák leküzdése gyermekkorban többnyire egyszerû, felnõtt korban nemegyszer reménytelen az automatizmus makacssága, a rögzült beszéd szervi elváltozás, az önmagát rosszul ellenõrzõ csökkent hallásfigyelem, s fõként a keveset gyakorló felnõtt lustasága miatt. A p hanggal ritkán van baj, törekedni kell a felpattanás erejére, s hogy szóvégen is határozottan ejtsük. A b hang zöngéje legyen erõteljes. A t hang olykor hibás, ha túl hátul képezzük, ahogyan Debrecen körül szokás, s akkor angolosan levegõs lesz. A szóvégi t-k gyakran elsikkadnak. Ez nagy hiba. Igen nagy baj a hosszú tt-k rövid ejtése, szóban, szóvégen
egyaránt.
A k kiejtése nem okoz gondot. A g legyen zöngés szóvégen is!
Az f kiejtése nem okoz gondot. Vigyázzunk a v zöngéjére!
Az sz a legkritikusabb hang a színpadi
beszédben. A szobában hangzó tiszta kiejtés a színpadról nem mindig mutat hasonló tisztaságot, mert ha kicsit is torzul az ejtés, azt a nagy távolság fölfokozza. Megesik az is, hogy egy-egy sz hangra önkényesen rámondja valaki, hogy pöszén képzett, mert eltér a kiejtés a bíráló
kiejtésétõl; s a bíráló olykor maga is pösze, vagy a bírált ejtésétõl elütõ, helyes variációt használ. Ahány beszélõ, annyiféle sz ejtés, és az eltérés nem biztos, hogy hibás. Egy önállóan kiejtett szisszenésbõl a hátunk mögött - némi gyakorlat után - pontosan felismerjük társunkat, annyira jellegzetes mindenkinek az sz hangja. Ez függ a szájtértõl, a fogazattól, de legdöntõbben a nyelv elhelyezésétõl. Egy járatos ember le tudja utánozni egy iskolai osztály minden tagjának sziszegését, a
megtévesztésig. Ebbõl következik, hogy a pösze beszédûek is képesek a helyes formát kiejteni, csak a
beszédbeépítés okoz alig leküzdhetõ gondot. A szabályos sz sem nem tompa, sem nem túlságosan vékony, füttyszerû. A helyesen képzett sz szélesen erõteljes, és minél
öblösebb (anélkül, hogy s-szerû lenne), annál
erõteljesebben hangzik a színpadról. A fiúk sz hangjával ritkán van baj, de a javíthatóság náluk általában
rosszabb. A lányok sziszegése a
színpad számára többnyire elégtelen, de õk könnyebben szoktak javulni. Ha ugyanis megszûnik a pöntyögõ
nyafogás, megszûnik az sz-hiba is; a fiúknál azonban ha rossz az sz, kifejezett, gyermekkorban rögzült, s
többnyire rossz állkapocs-zárlattal járó beszédhibával állunk szemben. Ha a fogak zárlata torz (túlságosan mélyen van az áll, vagy túlságosan elõreáll), rosszul törik meg a kiáradó levegõ, s az sz hang eltompul. Az sz hang javítása nagy türelmet és hozzáértést követel. Csak fokozatosan lehet haladni és a visszaesés gyakori.
hegye érinti az alsó fogmedret, a nyelv közepén vályúlat képzõdik, a fogakat szembehelyezzük, és a levegõt a fogsor közepére, a fogélekre irányítjuk. Ha a fognövés szabálytalan vagy zizegõ korona van az egyes fogakon, ez okozhat olyan kis akusztikus eltérést, amely a köznapi élet során semmi gondot nem okoz, de a színész életét megkeseríti. A durva hibák javítása (fog közé tolt nyelvvel vagy fogélre helyezett nyelvvel, esetleg
oldalozva képzett sz hang) mindig eredményes és örömteli. Egy nagy mozdulatot átállítani sokkal könnyebb, mint egy alig rögzíthetõ mozdulatocskát. A javítást a fül
elsõdleges bevonásával kell végezni; az izomérzet és a tükör ellenõrzése csak a munka elején fontos.
A z hang ugyanannyi problémát okoz elvben, mint az sz hang, de itt a hibát a laikus fül kevésbé veszi észre, mivel a zönge elnyomja a hibát, és a torzulat kevésbé hallható. Szinte szabályszerû, hogy mindenki ugyanúgy ejti a z hangját, mint az sz-t, s ha az sz hibás, szinte minden esetben hibás a z is. (Egy-két kivétellel találkoztam.) A z javítása azonban alig okoz gondot, ha az sz-t rendbe tettük, mert a z spontán rendezõdik, vagy ha nem, akkor rövid gyakorlással az sz helyére áll.
Az s hang a másik kritikus hangzó. Akkor szép, ha karakterisztikusan sötét, mély, erõteljes. A férfiak s ejtése mélyebb, mint a nõké. Ezért ha egy férfinak
túlságosan világos az s hangja (homoszexuális férfiaknál gyakori ez: így is szokták õket csúfolni), érdemes a sötétebb színt kigyakorolni. A lányoknál sem engedhetõ azonban meg, hogy fütyüljenek az s-ek. A jó hangzású s létrehozható úgy is, mint az sz hang, csak mélyebbre húzott nyelvvel és csücsörített ajkakkal, de kedvezõbb az a mód, amikor a nyelv a t hangnak megfelelõ felsõ
helyzetbe kerül, s a t zárlatának óvatos felbontása után marad résalkotó helyzetben. Az elõrébb képzett s
világosabb, a hátrább képzett sötétebb.
A zs és az s összefüggése azonos a z és az sz összefüggésével, ha az s rossz, rossz a zs is, ha megjavul, megjavul a zs is, illetve olykor kicsit gyakorolni kell stb.
A j, a h kiejtése nemigen okoz problémát. Gond azonban a ch-val jelzett idegen szavakban használatos "ich laut és ach laut" (technikus, bacchanália). Az elsõ esetben a j hangot kell súgni, hogy rájöjjünk a technikus ich
lautjára, a második esetben hátul kell keresnünk a
levegõt fúvó vízcsap hangját. A c hang problémaköre megegyezik az sz, z gondjával.
A cs hang problémaköre megegyezik az s, zs gondjaival. Olykor a c vagy a cs hibás ejtése hívja fel az sz, s (z, zs) hibáira a figyelmet. Gyakori az
oldalazás, és ez meglehetõsen makacs kiejtéshiba. A ty, gy ejtés sohasem okoz gondot, többnyire problémátlan az m, n, ny is.
Az r hang a kritikus hangok közé tartozik. Találkoztam olyanokkal, akik többéves logopédiai
segítséggel sem tudták levetkõzni a raccsolást. R hiba esetén mindig meg kell nézni a nyelvféket, hogy nem túl rövid-e. Több növendékemnél vezetett a késõbbi
beszédtanulás teljes sikerre, miután felvágattam a nyelvféket. A lágyan ejtett r hangok általában jól
javíthatók, a hátsó pörgést mutató uvuláris r lényegesen nehezebben. Ha az r-hiba semmiképpen sem küzdhetõ le (ritkábban fordul elõ, mint egy-egy makacs sz- zavar leküzdhetetlensége), d-szerû kiejtéssel el lehet leplezni a bajt. A szabályos r a t helyén erõteljesen pereg. Ezt a pergést kellõ logopédiai szakértelemmel és rutinnal
(hurkapálca alátámasztással, tükör elõtt) általában néhány hónap alatt el lehet érni.
Az l hang nemigen okoz problémát.
A magyar írás fonetikus (tehát kiejtés szerinti, nem úgy, mint az angol), de mégsem szabad minden esetben ragaszkodnunk a betûk szabályos ejtéséhez - ez általános iskolát végzett emberek elõtt nem szorul bõvebb
magyarázatra. Csak néhány lényeges dologra hívjuk fel a figyelmet.
Az n hang a legváltozékonyabb kiejtést igényli: m, p, b elõtt m lesz belõle (szénmedence, szénpor,
szénbõl); f, v elõtt az n hangot is ajak-fog zárral képezzük (honfi, konvektor); j elõtt nnz lesz belõle (kenje); ty, gy elõtt ny (negyven tyúk,
kengyel); k, g elõtt hátul képezzük (inkább, angol); h elõtt orrhangzós magánhangzót ejtünk. (huszonhárom). Az m hangot is ajak-fog zárlattal képezzük f, v elõtt (amfora). Az l hang j-be olvad j elõtt (éljen, teljesen, félj), és megnyúlik, de igekötõs kapcsolatban (eljött), valamint szóvég és szókezdet között (Pál jön) nem mindig. A j hang ny után nny lesz (anyjuk), gy után ggy (hagyjuk), ty után tty (atyjuk). A t, d hangok sz, z, c, s, zs, cs hangok elõtt elvesztik a tiszta
zárfelpattanást.
Az sz, z, c, s, zs, cs hangok egymás mellé kerülése a kiejtés módosulásával járnak.
A zöngésség szerinti egymásra hatás közismert, ezen a téren szinte senki sem hibázik, a téma tehát bõvebb kifejtést nem érdemel.
Ép beszédérzékkel többnyire mindenki maga rájön a helyes ejtésmódra. Egy dologra azonban figyelnünk kell. A színpadi beszéd egyik fontos eleme a biztos érthetõség. A hangkapcsolatokból származó ejtésmódosulás tehát csak akkor következhet be, ha nem gátolja a világos
érthetõséget. Viszont ha nem gátolja, és az irodalmi nyelvben az ejtésmódosulás általános, akkor alkalmazni kell, különben beszédünk eltér az elfogadott normától, amelynek szolgálata a színész vagy szónok kötelessége. A tiszta kiejtés, a hangkapcsolatok megfelelõ ejtésmódja csak az alapja a színpadi artikulációnak. Ez a követelmény minden hivatásos beszélõt (rádióbemondó, riporter, tanár, szónok stb.) kötelez. A színpadi beszéd többet kíván. Meg kell tanulni a követelményeknek
megfelelõen beszélni bravúros helyzetekben is. Tehát ki kell alakítani a helyes kiejtést nagy tempójú
szövegmondásban. (Ismeretes, hogy gyors beszéd közben a képzetlen beszédû emberek elnyelik a szótagokat - fõként a hosszú, nehéz ritmusú szavakban: imperializmus,
elszemtelenedett, tudatosítottad - , elkenik a hangokat, rossz ritmusban beszélnek, azaz röviden ejtik a hosszú hangzókat, nem mondják ki a szóvégeket stb.) Gyakorolni kell a pontos ejtést suttogás közben és nagy hangerõvel, különbözõ hangmagasságban és más-más hangszínben is.
Nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki hibásan alkalmazza a tájszólást, hiteltelenül utánozza a beszédhibákat. Nem árt tehát, ha a színész gyakorolja magát a karakterbeszéd területén is, és szándékosan utánozza mások sajátos kiejtését, hogy eddze a
hallásfigyelmét, és szokják a tudatos beszédváltoztatás tartós önfegyelméhez. Helyes, ha olyan formák
gyakorolgatásán történik a dolog, amirõl az embernek mélyen beivódott élménye van, tehát volt vagy jelenlegi tanáraink, régi vagy jelenlegi osztálytársaink beszéde, a táj nyelve, ahonnan származunk, vagy ahol nyaralni
szoktunk.
A HANGSÚLYRÓL, A HANGLEJTÉSRÕL
Shaw azt mondta, hogy igent tízféleképpen tudunk mondani, nemet pedig százféleképpen.
Pécsi Sándor Fónagy Iván kérésére harmincféle módon kérdezte meg, hogy "hány óra?"
A hangsúlyozás, a hanglejtés témaköre alig határozható meg tudományosan. Ez a beszédtevékenység legvariábilisabb területe.
A helyes hangsúlyozás és hanglejtés zeneisége nyelvenként változik. A magyar ereszkedõ dallam, Bernstein szerint ez Bartók zenéjébõl fülbeötlõen leolvasható, illetve Bartók zenéje követi a magyar beszéddallamot. Az operák fordításakor súlyos gondot okoz, hogy a német vagy az olasz dallam alá nehéz a magyar szöveget fordítani, mivel a kérdés vagy az indulati kitörés dallamíve nyelvenként változik. A magyartalan hangsúlyforma, a magyartalan hanglejtés sérti a magyar nézõ fülét, idegessé, dühössé teszi a nyelvi konvenciótól való eltérés. Nem ritkán hall ilyet az ember: "kinyílik a bicska a zsebemben, ha
beszélni hallom", pedig csupán az anyanyelvben megszokott formát nem tartja be az illetõ, s a hallgató úgy érzi, hogy õt személyében és nemzeti közösségében sérelem éri. Alig áthidalható ellenszenvet vált ki a rossz
a hangsúlyozás, az idegen beszéddallam. Tudnunk kell errõl az érzékenységrõl, s nem szabad eleve ellenszenvet kelteni beszédünkkel, sem a színpadon, sem a szónoki emelvényen. Mielõtt megkísérelnénk a nemzeti beszédnorma hangsúlyozásban, hanglejtésben mutatkozó jellegzetességeit ismertetni, foglalkozzunk az általános, minden nyelvre vonatkozó színpadi hangsúlyozás, hanglejtés kérdéskörével.
Két véglet okozza a feltétlenül elkerülendõ hibák zömét. Az agyonhangsúlyozás és a hangsúlytalan beszéd.
Az agyonhangsúlyozók nem tudnak különbséget tenni a fontos és a kevésbé fontos közlések között. Lekicsinylik hallgatóikat, és bosszantóan szájba rágnak mindent, s ezzel elkenik a lényeget.
A hangsúlytalan beszédûek beszéde érdektelen, a monotónia unalmas; modernkedõ, hamis beszéd az ilyen. Az elsõ hibát többnyire a dilettánsok követik el, az utóbbit a rossz útra került, blöffölõ színészek.
hangsúlyozás. Ez a mondanivaló félreértésébõl adódik, Saját gondolatainkat ritkán hangsúlyozzuk tévesen. A színész mások, gyakran igen-igen magvas gondolatát tolmácsolja. A köznapi beszéd produktív beszéd, a színpadi beszéd reproduktív beszéd. Megeshet, hogy a reprodukció téves. Egy-egy Shakespeare-szöveg (de emlegethetjük bátran a mi Németh Lászlónkat is) elsõ olvasásra nem bomlik ki teljesen. A színésznek el kell mélyednie a szövegben, és úgy kell keresnie a hiteles hangsúlyokat, a kifejezõ hanglejtéseket, hogy a kifejezés gazdagítása érthetõbbé tegye az olvasmányt, különben a nézõ többet kap a mûbõl, ha személyesen olvassa el.
Megesik, hogy a hangszínváltások, hanglejtés-variációk, a szemfényvesztõ fokozás áldozataivá válunk, csak éppen a mû kifejtése marad homályos, a beszédzsonglõr ugyanis maga sem érti, hogy mit beszél, és a formai elemek fölösleges felvonultatásával leplezi a mondanivaló
bizonytalanságát. (Gondoljunk mai magyar költõk verseinek dilettáns elõadásaira.) A mondanivaló értelmezése
nagyrészt rendezõi feladat. Az olvasópróbán, amikor a rendezõ felolvassa a darabot, bármilyen tehetségtelen elõadó is, mivel õ érti a mûvet, a puszta felolvasása által - gyakran minden magyarázat helyett - a
hangsúlyokból, a hanglejtésbõl világossá válik a színész számára a mondanivaló lényege, amelyet aztán õ elõadói tehetségével plasztikusabbá, átfûtöttebbé, csillogóbbá tesz.
Végül a negyedik hiba a hangsúlyozás, hanglejtés terén az anyanyelv szabályainak megsértése. A beszéd konvencionális jelrendszer, amely az egyéni mondanivaló szubjektivitását az általános közlésformák keretei között tolmácsolja. Ha eltérünk a nyelvi közösség kifejezési szokásaitól, megnehezítjük, vagy lehetetlenné tesszük a megértést. A színpadon minden rezdülésnek tartalma és célja van. Ha valaki a megszokottól eltérõ módon hangsúlyoz, vagy a hanglejtése idegenszerû, ez a színpadon azt jelenti, hogy a megelevenítendõ személy idegenszerû, nem azonos a színpadi környezetével (a zsidós, a svábos, a paraszti hanglejtés meghatározza a színpadi figurát). Ugyanakkor az is fontos, hogy saját személyes ízeinkkel gazdagítsuk anyanyelvünket, ne csak kapjunk tõle, adjunk is - hogy csak holtakról szóljak, emlékezzünk Domján Edit sajátosan hízelgõ, Pécsi Sándor önfeledt, Uray Tivadar elegáns, Ajtay Andor charmeos, Kiss Manyi megható, Salamon Béla mulatságos hanglejtésére - a személyesség ugyanis legalább olyan fontos tényezõ a színpadon, mint az általános kifejezési formák pontos ismerete.
A nyelvészet a szünetek, a tempóváltozások, a hangszínváltozások, a magassági vagy dinamikai fokozások és csökkentések, a hangsúlyok és hanglejtések kifejezést gazdagító rendszerét mondatfonetikai eszközöknek nevezi. A kifejezés legkisebb egysége a szólam. Ez állhat egy szóból, egy mondategységbõl, egy mondatból, vagy kivételesen több mondatból. "Volt egy falu - nem tudom, hol, - Abba' lakott - mondjam-é, ki? - Se bajusza, se szakálla, - Egy szõrszála sem volt néki; -" Arany János verssorai például így tagolódnak szólamokra. Vannak kétségtelen egységek: "Volt egy falu", ezt ugyebár lehetetlen tovább tagolni: "volt - egy - falu", így
megváltozik teljesen az értelem: az kap hangsúlyt, hogy volt, s ma már nincs, meg az, hogy csak egy volt, s nem több, végül hogy falu volt, s nem város. Vannak azonban olyan szólamegységek is, amelyek további tagolása
lehetséges, s ez nem hamisítja meg a mondanivalót: "Se bajusza, se szakálla" ez már elképzelhetõ két szólamban is, akkor az elõadás huncutabb, lassabban hömpölygõ
lenne. A szólamtagolás tehát egyrészt szorosabb függvénye az értelmezésnek, de összefügg az elõadási stílussal értelmezõ, oktató beszéd sûrûbben tagol, mint a gazdagon áradó, érzelmi kitörést mutató szövegmondás) és a
személyiség belsõ tempójával, illetve a darab rendezõ által elképzelt menetével. A szólamtagolás régen sûrûbb volt. A mai színjátszás kedveli a nagyobb lélegzetû szövegmondást, talán mert értõbb vagy legalábbis jártasabb a közönség (vagy csak türelmetlenebb?). A szólamokat azonban nemcsak szünetekkel lehet egymástól elválasztani - ez a legegyszerûbb, s talán legprimitívebb módszer. - Lehet hangmagasság-váltással (a közbevetések mélyebben szólalnak meg, az indulat mind magasabbra, magasabbra lendíti a hangot, s a szólamok ejtése magasabb, magasabb hangon, vagy a megnyugvás
következtében mélyebb, mélyebb hangon történik) vagy tempó-, illetve hangszínváltással is érzékeltetni a
tagolást. A szünetek nagysága döntõ fontosságú a színpadi beszédben. A szüneteket azonban átfûtött jelenléttel kell kitölteni, különben a csönd modorossá vagy unalmassá válik.
A szólamok tehát közlésegységek. A közlést többnyire egy vagy két szó hordozza, a többi csak kiegészíti. A lényeges szavakat - illetve a magyarban általában azok elsõ szótagját - emeltebb hangon mondjuk: nagyobb nyomatékkal vagy magasabb hangon,
egyszóval hangsúlyt adunk a szónak. A hangsúlyozás összefügg a szólamtagolással, mert a szólamoknak általában egy fõhangsúlyos és több mellékhangsúlyos szavuk van. (Azért ez a sok "többnyire" meg "általában", mert a beszéd eleven jelenség, és tudományosan éppoly nehezen közelíthetõ meg, mint a szerelem vagy a
hazafiság.) A szólam tehát a fõhangsúly köré csoportosul. A magyarban a fõhangsúly gyakran áll a szólam élén. Ez sajátos, megbízható, s a külföldiek szerint férfias ritmikát ad a nyelvünknek: Öreg
ember- nem vén ember. Az, hogy egy mondatban mi hangsúlyos és mi nem, csak a teljes szövegrészlet
elemzése után válik nyilvánvalóvá. Az elõadónak pontosan tudnia kell, hogy ki mondja kinek, hol, mikor s milyen indítékból a szöveget, hogy megtalálja az aktuálisan hangsúlyozandó szót. A hangsúlyviszonyok pontos
felismerése a színészi tehetség egyik fontos ismérve. A hangsúlyviszonyok árnyalt megelevenítése a szövegmondást a dilettáns felolvasástól vagy felmondástól az átélt mûvészi elõadás szintjére emeli. A légzés, a hangadás, a kiejtés remekül tanítható, a hangsúlyozás csak
elõsegíthetõ, s a színésznövendék empátiájától (átérzõ, beleélõ képességétõl) függ, hogy ezen a téren eléri-e valaha az ihletett mûvészek színvonalát, vagy megreked a pontos, tanáros értelmezésnél. Az empátiakészség azonban fokozható, szeretetteljes figyelemmel, a növendék iránt táplált bizalommal, a legjobb erõket mozgósító hiteles
tanári tekintéllyel, mert ez a képesség csak akkor mozgósítható, ha a növendék ugyan fontosnak látja, hogy legelõnyösebb tehetségérõl gyõzze meg a tanárát, de ne szorongjon a váratlan variációk kiválasztása közben. A jó hangsúlyozás alapja, hogy a mondanivalót megélt
igazságként közvetítsük, és a betanultság ne érzõdjék se a kiszámítottság gondosságában, se a rögtönzés
henyeségében. Ha azonban valaki a szülõi házban magyartalan hangsúlyrendszert, hibás hanglejtés-variációkat sajátított el, az átélés hevületében ugyanezeket, a számára hitelesnek hitt formákat fogja felmutatni. Bár - mint mondottuk - a
helyes hangsúlyozás a szabályok ismeretével aligha
sajátítható el, mert a számtalan variáció alig foglalható szabályokba, néhány alapszabályt ismertetünk, hogy
csökkentsük a hibalehetõségeket.
A magyar beszéddallam alapformája az ereszkedõ hanglejtés. Ez összefügg azzal, hogy a magyarban
többnyire a szavak elsõ szótagját hangsúlyozzuk (tehát itt emeljük a hangot, s ennek megfelelõen a további szótagokat ereszkedõ jelleggel mondjuk), s
a szólamon belül is - fõként ha a fõhangsúlyos szó a szólam elejére esik - általában ereszkedõ a hanglejtés. A magyarban tehát a szóhangsúly is, a szólamhangsúly is elõrekívánkozik, s így a mellékhangsúlyos, kisebb
dinamikájú szótagok (szavakban a páratlan szótagok) enyhe lüktetést adnak az ereszkedésnek. Az ereszkedõ dallam csak alapforma! Az egyszerû, érzelemmentes közlések és a kérdõszót is tartalmazó kérdõ mondatok hanglejtése
ereszkedõ. A kérdõszót nem tartalmazó kérdõ mondatok nem ereszkedõ jellegûek (vesd össze: Hány óra van? Nyolc óra van? Nyolc óra van!) és nem ereszkedik a dallam az
érzelemdús közlésekben sem (vesd össze: Ne hagyj itt. Ne hagyj itt, te szemét, csirkefogó fráter, mert
fölpofozlak!).
Nyitva hagyjuk a dallamot, ha befejezetlen a közlés (Amint beléptem a szobába...), és lezárjuk, ha befejezett (Beléptem a szobába...). Igen általános hiba, hogy valaki akkor is kérdõ dallamot használ - mint a kisgyerekek - , ha van kérdõszó a mondatban és az, hogy soha nem fejezi be a szólamokat. Az babona, hogy
vesszõnél mindig fel kell vinni a hangot, s pontnál leereszteni. Elõször is a vesszõ nem jelent föltétlenül szólamhatárt, másodszor egy-egy vesszõ jelölhet
befejezett közlésegységet is - nem csak a pont - , s ilyenkor illik levinni a hangot (figyeljétek meg a szpíkereket, minden vesszõnél "pontot tesznek", nagyon helyesen, mert õk érzelemmentes, értelmezõ, egyszerû kijelentésekre nevelt beszélõk). Minél érzelemgazdagabb a szövegmondás,
annál szélesebb és változatosabb a beszéddallam.
(Figyeljétek a veszekedõket, riportereket, a drukkereket, a jóízû öreg paraszt mesélõket stb.). A hangsúlyszabályok közé tartozik az ellentétpár kiemelése, ez az úgynevezett poláris hangsúly. (Nem kopasz,
- hajas. Nem ittam, - ettem.) Ugyanilyen általános szabály a közlés új elemeinek hangsúlyozása (Beléptem a szobába. Beléptem, és olvasni kezdtem. Egy új könyvet találtam. A könyvet a Corvina adta ki.). A föltárt hangsúlyszabályok közé tartozik a párhuzamos tagok
hangsúlyozása. (A konyhában sem, a szobában sem, a kamrában sem találtam.)
A színpadi beszéd alapvetõ mondatfonetikai eszköze a váltás. Lépten-nyomon elhangzik ez a szó a rendezõ szájából: itt váltsál. Mit jelent a váltás? A "privát" ember gyakran a legizgalmasabb élményét is monoton egyformaságban adja elõ, ugyanakkor
a társaság jópofája közömbös dolgokat is mulatságosan vagy izgalmasan beszél el. Egyrészt azért, mert a
verbális tehetség ért a mondanivaló szerkesztéséhez (nem terjengõs a bevezetés, jól idõzített a poén, figyeli a hallgatóság reagálását, s átsiet az érdektelen részeken stb.), másrészt mert a mondanivalóját váltásokkal teszi érdekessé. Megjegyzem, hogy a ripacs a váltásokból él! A váltásokat tehát igen fontos alkalmazni, de módjával kell élni velük.
A váltás újfajta beszédmód alkalmazása, a nagyobb egységek lehatárolására. A szólamokat kis szünetekkel vagy enyhébb hang-, tempóváltoztatással tagoljuk, a nagyobb egységeket nagy szünetekkel vagy váltásokkal ("itt nagyot válts!" - mondja a rendezõ, vagy "itt egy csöpp váltás kellene"). A váltás történhet úgy, hogy a feszült magasság rövid szünetközbevetéssel - esetleg anélkül - oldottan a mélybe kerül, vagy a derûs hang robbanásszerûen dühössé lesz, a nagy hangerõ suttogásra vált, a monoton dallam gúnyos szélességbe csap, stb. A váltás lebonyolítása igen nehéz, és csak akkor hiteles, ha a lélek is követi a beszédmód változását, egyszóval, ha a váltás töltött. Különben szánalmas üres hõbörgés az egész. A másik mindennapos színészi beszédeszköz
- amely szintén a mondatfonetikai eszközök közé tartozik - a fokozás. A fokozás többnyire az indulati állapot sûrûsödésének, vagy az elbeszélés izgalomkeltõ
szándékának az eszköze.
A váltás is, a fokozás is fontos beszédtechnikai feladat. Mind a kettõnek a gyakorlása fontos, hogy adott esetben könnyen alkalmazható legyen. Ugyanígy fontos a változatos hanglejtés és a hangsúlyozás variációinak gyakorlása, mert ha valaki nem fejleszti a hangszerét, nem fog tudni szépen játszani.
A RITMUSRÓL
A magyar beszéd sajátos értéke fokozottan ritmikus volta. A magyar artikulációs bázishoz
hozzátartozik az idõmértékes és a nyomatéki hullámzás. (Artikulációs bázisnak nevezzük azt a nyelvenként változó, tömören összefoglalt legfõbb sajátosságot, amely meghatározza egy-egy nyelv beszélt formájának jellegét. A magyar artikulációs bázist, a sajátos ritmuson kívül, jellemzi a pontos hangzóejtés - nem nyeljük el a hangsúlytalan szótagokat, mint például olykor a német - , a hangsúlyok nem túlságos
kiemelkedése, a többnyire ereszkedõ beszéddallam, a hangsúlytól független idõmérték -a német nyújtja a
hangsúlyos szótagot, a magyar nem - , a zöngés-zöngétlen elkülönülés határozott módja, az erõteljes nyelvhegyi r. A begyökerezett artikulációbázis okozza
azt, hogy a német kiejtésérõl is többnyire felismerhetõ, hogy lengyel, magyar vagy holland ember beszéli a
németet.)
A ritmus nagyon fontos, a színpadi beszéd egyik alapeleme. A ritmustalan beszédben vagy minden szótag rövid lesz - ezt nevezzük pattogásnak - , vagy minden szótag hosszú lesz - ez a leptetés. A pattogás a hadarók tulajdonsága, a leptetés fõként nõi beszédmodor, olykor együtt jár az ajkak modoros túlartikulációjával és a hang monotóniájával.
A magyar beszédritmus kettõs gyökerû. Egyrészt ékezettõl és mássalhangzók kettõzésétõl függõen olykor törvényszerûen hosszan ejtjük a hangokat, másrészt az elsõ szótag nyomatéka, és az a törekvés, hogy a szavak hosszúságát a kiejtés hosszú szavaknál kötelezõ
meggyorsításával idõben rövidítjük, majdnem szabályosan dobolhatóvá teszi nyelvünket.
A színész az idõmérték pontos alkalmazásával fokozza a beszéd esztétikai hatását. A jó ritmusú beszéd önmagában is gyönyörködtet. A magyar költészet és
drámairodalom a fordított mûvekre is gondolunk -hemzseg az idõmértékes soroktól, s ezeket
szabályosan illik ejteni.
Fontos szabály azonban, hogy se a nyomatéki ritmus (az elsõ szótagok hangsúlya), se az idõmértékes szótagejtés nem ölheti meg a sor tartalmát, nem
keresztezheti az értelmi hangsúlyt. Régen szokás volt skandálás közben a hosszú szótagokra indulatlan
nyomatékot adni, ez a szokás - igaz, hogy sajnos az idõmértékes versmondással együtt - már kiment az iskolai divatból.
Azt hiszem, alig szorul magyarázatra, hogy mikor hosszúak és mikor rövidek a szótagok (rövid: rövid
magánhangzó magában vagy egy rövid mássalhangzóval -hosszú: hosszú magánhangzó magában vagy mássalhangzóval, és rövid magánhangzó két vagy több mássalhangzóval, illetve hosszú mássalhangzóval).
A BESZÉDST+LUSRÓL
Sztanyiszlavszkij óva int bennünket attól, hogy a színpadon bármi is "általában" történjék. A színpadi beszéd csak fõbb ismérveiben általánosítható. Az alapok tisztázása után fontos, hogy a színész gyakorolja magát abban is, hogy különbözõ stílusoknak megfelelõen is képes legyen beszélni.
Hozzá nem értõk részérõl gyakran hangzik el a vád, hogy a fiatal színészek nem beszélnek elég szépen. Ez egyrészt nem igaz, mert igen sok a szépen beszélõ színész a fiatalok között, másrészt az úgynevezett szép beszéd önmagában ma már nem használható. Jól kell
beszélni. Tisztán, világosan, ügyesen és legfõképpen a személyiségünknek megfelelõen. A magas hangú színész ritkán vívja ki az elismerést a szép beszéd kutatói között, pedig neki igenis magas hangon - de technikailag felkészülve és mellrezonanciával dúsítva - kell
beszélnie. A belsõ tempó is személyiségjegy. A szép beszéd számonkérõi a lassú beszédet igénylik. A magyar beszéd valóban lassabb, mint az olasz, de ha valakinek
gyors a belsõ tempója, annak - technikailag alaposan felkészülve, tehát mindent hajszálpontosan ejtve -gyorsan kell beszélnie. Meg kell tehát keresnie minden színészjelöltnek - tanára segítségével - azt a
beszédmódot, amely kitisztítva; megerõsítve, gazdagítva valóban az õ kifejezési módja, s ha a figura vagy a játékstílus megkívánja, akkor ettõl a saját beszédtõl kell eltérni a kívánt stílus felé.
Minél nagyobb az eltérés saját beszédünk és a fölvett stílus között - furcsa paradoxon -, annál könnyebb a megvalósítás. (Ezért hasznos kezdeti idõkben archaikus szövegeken dolgozni, mert a szavak szokatlansága, a számunkra új - valójában nagyon is régi - mondatfûzés veretes szépsége megkönnyíti a helyes és szép beszédre való koncentrálást. Megjegyzem, hogy ilyenkor igenis szépen kell beszélni, hiszen ezek a szövegek elsõsorban esztétikai élményt nyújtanak.)
A beszédstílus egyrészt követi az elõadás
stílusát, másrészt alkalmazkodik a megelevenítendõ figura beszédmodorához.
A naturális beszédstílus a legnehezebb. Amikor úgy kell beszélnünk, mint ahogyan ma az életben szoktak, akkor állunk a legközelebb ahhoz a mélyen gyökerezett beszédmódhoz, ami az otthoni és az iskolai életben
kialakult. Hadarni és motyogni kezdünk halkan (hiszen ezt érezzük természetesnek), elharapjuk a szó végét, és nincs rezonanciánk. Ezt a fajta beszédmódot csak az érett, önmagukat át- meg átdolgozott színészek képesek
tökéletesen alkalmazni, akik már az életben sem beszélnek az elõbb emlegetett pongyola módon, s akiknél már mélyen automatizálódott az erõlködésmentesen is jól érthetõ köznapi beszéd. A naturális beszéd kezdõknek akkor sikerül, ha a hang növelése nem jár magasítással (a rezonánsság a fõ törekvés), és a kiejtés fõként a nyelv munkájában, s nem az ajkak túlartikulálásában teremti meg a tisztaságot.
A romantikus beszéd sokkal könnyebb. Ilyenkor minden kicsit túlzott. Erõteljesebb a hangvétel, szélesebb az artikuláció, dallamosabb a beszéd. Romantikus drámák eljátszása igen jó beszédiskola. Különösen jó beszédnevelõ a romantikus elõadás, ha a szöveg versben van. Akkor aztán lehet csengeni-bongani, javul a beszédritmusérzék, biztosítva van a tempó.
A brechti játék is kedvezõ beszédgyakorlat, mert a kívül maradás, a gondolkodtató láttatás - más
szempontból, mint a romantika - pontosságra szoktat, lehetõséget ad a harsányságra. Az a körülmény, hogy a színészek nem élik át a mondanivalót, hanem csak
felidézik a helyzetet, nem teremt olyan indulati belsõ feszültséget, amely a beszédet végzetesen - vagy olykor nagyon is magával ragadóan - megzavarná.
A mesejáték sok színt kíván. Alkalmat ad a hangszínezés, a játékos ritmizálás, a daIlamos beszéd gyakorlására. Ilyenkor minden plasztikusabb lesz. A bájos túlzások, a komikum és a tragikum átmeneti szélsõségei nagy beszédtechnikai jártasságot igényelnek.
Shakespeare nem azért nehéz, mert kevéssé tér el a köznapi beszédtõl, hanem mert nagyon is eltér. Ez az eltérés már oly nagy, hogy technikai felkészültség nélkül egy-egy jelentõs Shakespeare-szerepet eljátszani
lehetetlen. Gondoljunk Othello áradó érzéseire, belsõ feszültségének fokozódásaira, hatalmas erejére és elveszejtõ gyengeségére; Jago sziporkáira, szuggesztív hatóerejére, a nézõ által tudott, de Othello által nem is sejtett hazugságaira, amelynek bizony jelentkeznie kell a hangban is. Júlia gyermeki öröme hogyan vált át érett tragédiává. Mercutio beszédzsonglõr mutatványai. Hamlet alig követhetõ belsõ gondolatainak hangos kivetítõdése, a Szentivánéji álom zeneisége a szövegben. Elég e néhány példa, hogy a vállalkozó riadtan meneküljön
beszédgyakorlatai közé, hogy majdan felkészült technikával legyen képes a reá váró tirádákat végiglélegezni, hanggal bírni, hangsúlyokkal megvilágítani, beszédtempóval gyõzni.
A bohózat alaphangja fényes, tempója gyors. Szükséges a biztos artikuláció, a ritmusérzék, a
karakterizáló beszéd ízléses mértéktartása, a poentírozás biztos szünetérzéke. A komikai elemek itt néha annyira hanghoz, beszédhez kötöttek, hogy a nézõ olykor évekig másra sem emlékszik, csak egy különös hangszínre vagy beszéddallamra, amelyet valamelyik színész szájából hallott, s olykor ez az élmény olyan nagy, hogy otthon évekig idézik a családban; s innen van néhány mai unokának élménye Rátkai Mártonról vagy Rózsahegyí Kálmánról.
Saját stílusa van az értekezõ prózának (száraz, pontos), az anekdotának (széles, lassan hömpölygõ), a tréfának (gyors, színes) és a mesének is (az utóbbi jellegzetességeit Fónagy Iván tudományosan vizsgálta; lásd ajánlott irodalom).
Másként hangzik el a vers költõnként, és másként mûfajonként. Csak neveket teszek egymás mellé: József Attila - Kosztolányi Dezsõ, Vörösmarty Mihály - Dsida Jenõ, Arany János - Ady Endre.
A tájleíró versek alkalmat adnak a láttatásra, a lassan hömpölygõ, kimért, szép beszédre.
Az anekdotázó versek lehetõséget nyújtanak az apróbb váltásokra, olykor a megelevenítésre.
A gyermekversek a beszédritmus, beszéddallam játékos formáit segítik.
A forradalmi versek a hangerõfokozás, az emelt beszéd, a széles ívek megformálására adnak alkalmat. A lírai költészet egyike a legnehezebb anyagnak, mert a személyesség és a csöndesség nagy
beszédfelkészültséget követel. (Halkan beszélni sokkal nehezebb, mint hangosan!)
A balladák elmondása kívánja a legnagyobb felkészültséget. A hiteles megszólalás a láttatás, a feszültség érzékeltetése, a fordulatok sodra éppúgy igénybe veszi a beszéd zeneiségét, mint az elõadó szuggesztivitását.
A karakterizálás (éppúgy, mint az elõadási vagy a versmondói stílus megragadása) nem nélkülözheti az
ösztönösséget. Az erre való hajlam egyéni adottság.
Hevesitõl tudjuk, hogy más a mímes készség és más a lírai alkat - néha szerencsésen találkozik a kettõ - vannak parodisták, akik kiváló imitátorok, de képtelenek egy verset belülrõl igazán elmondani, míg nagy lírai tehetségek alkalmatlanok arra, hogy valakit hitelesen utánozzanak. Jelentõs színészi hatást lehet elérni a
gazdag személyiség szereptõl töltött, magával ragadó felmutatásával, de bámulatba ejtõ az a képesség is, ha valaki egy jellegzetes embertípust a maga riasztó vagy szeretetteljes mivoltában pontosan megformál.
A színészi önnevelésnek (s ezen belül a beszédnevelésnek) két úton kell járnia. +snia kell
befelé, és építkeznie kifelé. Egyfelõl meg kell teremteni azt a meg nem ismételhetõ embert, aki vagyok, hogy
személyességem mind erõteljesebben kibontakozzon, másfelõl figyelnem kell a világot, hogy a látottakat másoknak is felmutassam, s ezzel gazdagítsam õket. A karakter megragadásához nem árt, ha
pszichológiai jártasságunk van, ez módjával segíti az ösztönösséget (nem módjával tönkreteszi). Tudnunk kell a két fõ típusról, az introvertáltról (befelé forduló, csöndes, elmélyedõ) és az extrovertáltról (kifelé forduló, színes, barátkozó). Mindkettõ felismerhetõ a beszédmódjáról. De felismerhetõ a szorongó és a
gátlástalan, az akarnok és a szerény, a ravasz és a korlátolt, az önimádó és az adni kész is.
Persze tudjuk, hogy a karakter megnyilatkozásai korántsem egyenletesek, hiszen befolyásol a partner, a pillanatnyi lelkiállapot, a szituáció, a színész által tudott elõzmény és következmény.
HOGYAN GYAKOROLJUNK?
A beszédtevékenység összetett jelensége négy, viszonylag körülhatárolható egységre bontható: légzés, hangadás, kiejtés, kifejezés.
Elõször a légzésünkkel kell foglalkoznunk, hogy megteremtsük a jó hangadás alapfeltételeit, azután a hangadással, hogy biztosítsuk kiejtésünk forrását, késõbb a kiejtéssel, s végül a kifejezés gazdagításával.
A légzõgyakorlatok célja a nagy kapacitású rekeszlégzés kialakítása, és automatikussá tétele, A hangtalan belégzés begyakoroltatása. A levegõbeosztás rekesz adagoló biztonságának kialakítása. A szünettartás tudatosítása. Az egyenletes hangadáshoz- szükséges
kilégzés szabályozása.
A hangadó gyakorlatok célja a jól vivõ
középhangsáv felismerése és kimunkálása. Az erõteljes mellhang erõlködésmentes kialakítása. A rekedtes vagy levegõs, öblösített vagy felszorított hangadás
megszüntetése. A hangelõrehozás. A hangterjedelem
kiszélesítése: A görcsmentes hangerõfokozás megtanulása. A hangadás egyenletességének megteremtése a teljes
hangterjedelemben.
A kiejtésgyakorlatok célja az oldott szájnyitás kialakítása. A magánhangzók pontos színének kialakítása. A mássalhangzóejtés kitisztítása (sz, z, c, s, zs, cs, -r). A gondos szóvégejtés beidegeztetése. A pergõ, tiszta szövegmondás kialakítása. A szabályos beszédritmus
megteremtése. A hangkapcsolatok szabályos ejtésének kialakítása.
A kifejezõgyakorlatok célja a szólamegységek felismertetése. A szövegértelmezés jártasságának kialakítása. A hangsúlyviszonyok tanulmányozása. A
hanglejtés-variációk gyakoroltatása. A váltások és
fokozások megtanulása. A hangszíngyakorlatok kialakítása. A beszédtechnikai gyakorlatok voltaképpen
személyiségnevelõ koncentrációs gyakorlatok. A színész a színpadon állandóan többfelé koncentrál, de a beszédére már nem, mert akkor nem tud játszani, csak "beszélni", s ez a színpadi játék halála. A beszédtechnikai gyakorlatok során megtanulunk koncentrálni, és kialakítjuk azt a beszédet, amely késõbb ráfigyelés nélkül is szolgálja színpadi életünket.
GYAKORLATOK LÉGZÕGYAKORLATOK
SZÖVEGMENTES LÉGZÕGYAKORLATOK
1. Hanyatt fekvés, lazítás-feszítés.
2. Oldott hanyatt fekvés (relaxálás) önkéntelen rekeszlégzéssel.
3. Relaxálás tudatos rekeszlégzéssel.
4. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés fekve, rekesszel, tenyérellenõrzéssel.
5. A kilégzés sz, s, f, h hangon történjék.
6. Fölállás csípõre tett kézzel, belégzés, kilégzés a körkörös tágulás ellenõrzésével.
7. "Vonatba állás;' a légzés ellenõrzése egymáson.
8. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés (kezek a csípõn); a kilégzés sz, s, f, h hangon, a kilégzés elnyújtása 50-60 mp-ig.
9. Hangos számlálás 100-ig, húszankénti lélegzetvétellel. 10. Ugyanez székadogatás vagy dobálás közben.
11. Koncentrációs légzõgyakorlatok: - Tizenhárom óra az egy óra
tizennégy óra az két óra tizenöt óra az három óra... - Egy óra az tizenhárom óra
két óra az tizennégy óra három óra az tizenöt óra... - Hétfõn szõlõt eszem kedden cseresznyét
szerdán szõlõt eszem csütörtökön cseresznyét... - Héttõn cseresznyét kedden szõlõt eszem
szerdán cseresznyét csütörtökön szõlõt eszem... - Januárban itthon vagyok februárban vidéken
márciusban itthon vagyok áprilisban vidéken... - Hétfõn te jössz énhozzám
kedden én megyek tehozzád
szerdán te jössz énhozzám...
...vasárnap együtt leszünk. - Egy mellett nem három áll
kettõ mellett nem négy áll
három mellett nem öt áll... - Nem 3, nem 6, nem 9, nem 12, nem 15,
nem 18, nem 21, nem 24, nem 27, hanem 30. - Nem 9, nem 18, nem 27...
...hanem 90. - Kettõ meg kettõ az négy
négy meg négy az nyolc,
nyolc meg nyolc az tizenhat...
SZÖVEGES LÉGZÕGYAKORLATOK
1. Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet): Azon az éjjel;
azonos szólamok.
2. József Attila: Mint a mezõn; növekvõ szólamok. 3. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal; kél hatalmas szólam.
4. Babits Mihály: Esti kérdés; váltakozó nagyságú szólamok.
5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá; játékos pergetés egy levegõre.
6. Konrád György: A látogató {részletek); a helyes légzés alkalmazása.
Az elsõ öt szövegben be kell tartani az elõírt szüneteket, a hatodik egységben meg kell keresni a szünettartás értelmileg, érzelmileg indokolt helyeit. A szövegek elsõsorban a jó légzést szolgálják, de természetesen törekedni kell a hangvétel tisztaságára (erõteljes, de nem erõltetett mellhang), a pontos kiejtésre (szóvégek, hangkapcsolatok, hosszú-rövid hangok) és a világos hangsúlyozásra, a hiteles hanglejtésre.
Kezdetben csípõre tett kézzel gyakoroljunk, hogy ellenõrizzük a rekeszlégzést. Késõbb vegyük el a
kezünket. Adogassunk széket, kössünk nyakkendõt, varrjunk fel gombot, labdázzunk, a szövegmondással egy idõben írjunk fel nehéz szavakat. Addig kell mindent gyakorolni, amíg kívülrõl megy a dolog. Késõbb a hang-, illetve
kiejtésgyakorlatok idején is vissza-vissza kell térni a légzõgyakorlatokhoz.
Egyegy légzõgyakorlatot (pl. a 3.at vagy az 5 -et) használhatunk a pályán fellépés elõtt, részint az izgalom levezetésére, részint a jó légzés érzésének felkeltésére.
1. KOSZTOL+NYI DEZSâ: A szegény kisgyermek panaszai (részlet)
Azon az éjjel
az órák összevissza vertek. (-) összevissza hosszú sz!
holdfényben úsztak mind a kertek. (-) úsztak hosszú ú!
-Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt. (-) alatt szóvégi tt!
-Azon az éjjel
könnyben vergõdtek a fülledt szavak. (-) ben vergõdtek!
-Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa. (-) Azon az éjjel
féltünk a borzadó homályba. (-) féltünk hosszú é!
-Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány. (-) ijedt rövid j!
-Azon az éjjel
halt meg szegény, õsz nagyapám. (-) Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép. (-) rokon jött!
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék. (-) mosónék ritmusa!
-Azon a reggel
kendõvel kötötték fel gyönge állát. (-) állát!
-Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át. (-)
-földúlt!-Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére. (-) pénzt!
-Azon a reggel
riadtan bámultam feléje. (-) riadtan bámultam!
-Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal. (-) hallgatott!
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal. (-) -olyan volt!
2. JÓZSEF ATTILA: Mint a mezõn Mint a mezõn a kisfiút ha
-kisfiút-eléri a vihar (-)
s nincs tanya, anya, hova futna kapkodott lábaival, (-)
a tömött, dühödt ég dörög, -tömött,
dühödt-a tdühödt-arlón szdühödt-almdühödt-aszál pörög, õ mint az állat, nyöszörög, (-)
-állat-zokogna, de a félelem
-félelem-elveszi könnye melegét, sóhajtana, de hirtelen
reá lehel a hideg ég (-) s csak akkor, amikor sovány testén és arcán halovány
borzongás villan, mint a villám -villan,
villám-s fekete evillám-sõ dõl villám-szakadva, -esõ
dõl-az mintha belõle fakadna, (-)
-belõle-mint mérhetetlen nagy sírás, amely fölgyûl a földeken, fénylõn csorog a zöldeken, árkot betölt és gödröt ás, hömpölyög a réten, az éren, -réten,
éren-hömpölyög fönn a levegõben,
-fönn-s a gyermek megindul a téren, útja van ebben az idõben -(-)
-útja-így tört e vágy rám, ily veszetten -az így
és-ily hirtelen, és-ily szilajon, (-) -az ily
hangsúlyos-férfi létemre sírni kezdtem. (-)
-sirni-S e könnyel ázott talajon, (-) -ázott
talajon-hol nehezen emeli lábát
az ember, (-) ki pedig sietne -(-) megállok most. (-) A kívánságát -megállok,
3. DSIDA JENÕ: Arany és kék szavakkal Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren, ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetûk közébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel, mígnem szelíd mosollyal lelkét kileheli -(-) úgy szeretnélek én is lámpásom esteli,
halavány fénye mellett megörökítni, drága arany és kék szavakkal csak téged festeni, míg ujjam el nem szárad, mint romló fának ága, s le nem lankad fejem a béke isteni
ölébe, én szerelmem, világ legszebb virága.
