A testmozgás szerepe az egészségügyi dolgozók egészségfejlesztésében

EREDETI KÖZLEMÉNY

A testmozgás szerepe az egészségügyi

dolgozók egészségfejlesztésében

Terebessy András dr.

_{Matyasovszky Melinda dr.}

_{Horváth Ferenc dr.}

Horosz Áron

_{Juhász Irén}

_{Győrffy Zsuzsa dr.}

Semmelweis Egyetem, 1_{Általános Orvostudományi Kar, Népegészségtani Intézet,} 2_{Alumni Igazgatóság,}

3_{Műszaki Főigazgatóság,} 4_{Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Budapest}

Bevezetés: Az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek és egyéb szakemberek egészségi állapota a munkában töltött

évekkel romlik, ami befolyást gyakorolhat az általuk végzett munka minőségére is. Az egészségügyi dolgozók egész-ségfejlesztése így nem csupán munkahelyi prevenciós programként, hanem az egészségügyi ellátás minőségét javító intézkedésként is felfogható. Célkitűzés: Egészségi alapállapot-felmérést követően intervenciós egészségfejlesztési program hatékonyságának mérése egészségügyi dolgozók körében. Módszer: A vizsgálat elején és végén kérdőíves és fizikaiállapot-felmérés történt. Az intervenciós csoport tagjai igénybe vehettek fitneszszolgáltatásokat, pszichológiai szakember segítségét, dietetikai tanácsadást és fogászati konzultációt. Eredmények: A 12 hónapon át tartó vizsgálat 79 dolgozó részvételével indult, akik maguk dönthették el, hogy intervenciós vagy kontrollcsoportba kerüljenek. A vizsgálat végén az intervenciós csoportban a haskörfogat szignifikáns csökkenését és a 12 perc alatt futott táv nö-vekedését észlelték. Következtetések: Az eredmények igazolni látszanak az aktív életmóddal együtt járó rendszeres testmozgás kedvező hatását mind a fizikai teljesítőképesség növekedésében, mind pedig a testalkat változásában. Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1563–1570.

Kulcsszavak: egészségi állapot, életmód, egészségügyi dolgozók, egészségfelmérés

The role of physical activity in health promotion of healthcare workers

Introduction: The health status of doctors, nurses and any other professionals working in the healthcare sector

influ-ences the quality of their work. Therefore, health promotion of healthcare workers is not only an occupational health program but it can be considered as an action towards improving the quality of care. Aim: The current study was designed to assess the efficacy of a health promotion intervention among healthcare workers after health status assess-ment. Method: Before and after the intervention a self-assessment questionnaire-based health survey and physical status examination were performed. Members of the intervention group were offered to use fitness facilities, profes-sional psychological help, dietary counselling, and dental consultation. Results: The intervention program lasted for 12 months with the participation of 79 health care professionals (based on their decision being in the intervention or in the control group). Significant decrease was found in the abdominal perimeter in participants of the intervention group and they ran a longer distance on the 12 minute-long-run test at the end of the study. Conclusions: The positive effect of regular physical exercise as part of active lifestyle has been demonstrated not only in the increase of physical capacity, but in the change of body shape, as well.

Keywords: health status, life style, health personnel, health surveys

Terebessy, A., Matyasovszky, M., Horváth, F., Horosz, Á., Juhász, I., Győrffy, Zs. [The role of physical activity in health

promotion of healthcare workers]. Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1563–1570.

(Beérkezett: 2016. június 6.; elfogadva: 2016. július 19.) Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal

nyilván-tartása szerint mintegy 36 ezer aktív orvos dolgozik [1]. Mellettük az ágazatban további 50 ezer ápoló és 50 ezer

egyéb foglalkozású egészségügyi szakdolgozó végez munkát. Ez mintegy 140 ezer embert jelent, a 20–59 év közötti lakossághoz viszonyítva (5,7 millió fő) annak

2,35%-át, azaz az egészségügy az egyik legnagyobb lét-számmal dolgozó szolgáltatás; a munkavállalók egész-ségi állapotának megőrzése kulcsfontosságú feladat len-ne [2].

Az egészségügyi munkakörnyezet fizikai, kémiai, bio-lógiai és ergonómiai veszélyt is jelenthet a munkavállaló számára, de ezen túlmenően a pszichoszociális kockáza-tokat is figyelembe kell venni [3].Közismert például, hogy a hosszan tartó műtéti beavatkozások rendkívüli megterhelést jelentenek a mozgató szervrendszer számá-ra, de az már kevésbé nyilvánvaló, hogy a növekvő admi-nisztrációs kötelezettségek miatt még az abszolút manu-ális típusú szakmákban tevékenykedőknek is jelentős időt kell eltölteni „irodai típusú”, ülő munkával, de ugyanide sorolható többek között az ápolószemélyzet betegmoz-gató feladatköre is, mint potenciális probléma [4].

A gyógyítópályát választók mentális egészségi mutatói lényegesen rosszabbak a társadalom egyéb, velük össze-mérhető rétegeinél [5, 6]. Az egészségügyi dolgozókra fokozottan jellemző a kiégés és következményei, az ér-zelmi kimerülés, elszemélytelenedés és a teljesítmény csökkenése. Egészségügyi munkahelyeken nagyon sok helyütt megkövetelt a váltott műszakban végzett munka, ez egyaránt jelenthet kardiometabolikus kockázatnöve-kedést, fokozhatja az alvászavarok és a depresszió gyako-riságát is [7–9]. Egyéb, a mentális egészség romlását elő-idéző, háttérben álló lehetséges okok például a folyamatosan és egyre kiszámíthatatlanabbul átalakuló munkakörnyezet, a társadalmi, szakmai és anyagi megbe-csülés csökkenése – sokszor teljes hiánya –, az ezzel szemben álló óriási erkölcsi és (mind büntető, mind pol-gári) jogi felelősség, a félelem a hibáktól és a kártérítési perektől [10, 11].

A kórházak egészség fejlesztő-megőrző tevékenységet nem vagy csak ritkán végeznek – még saját munkaválla-lóik körében is. Közismerten ritka, hogy a kórházakban – de tulajdonképpen a teljes egészségügyi ágazatban – csupán nyolc órát töltsenek munkával a munkavállalók. A túlságosan hosszúra nyúló munkaidő, a túlórák, illetve másodállások időhiányhoz, közvetetten pedig kevés egészségmegőrzésre fordított időhöz vezetnek, így eb-ből a szempontból az egészségügyi dolgozókat kedve-zőtlen helyzetben lévő populációnak tekinthetjük. Ki-emelten fontosnak tartjuk az egészségügyi dolgozók számára az egészségfejlesztést, ezen belül is külön a test-edzést, mint az egyik legfontosabb betegségmegelőző tevékenységet, mert a rendszeres testmozgás nemcsak edzettebbé, ellenállóbbá tesz a betegségekkel szemben, de példát is mutathat a környezetnek, pácienseknek.

Módszer

Az „Egészségügyiek egészségéért” projekt (rövid neve: EE projekt) a Semmelweis Egyetem Alumni Igazgatósá-gának kezdeményezésére a Népegészségtani Intézet és a Magatartástudományi Intézet közreműködésével indult 2013 elején. Kutatásunk céljaként 120 fő egészségi

álla-potának két alkalommal történő, egyéves eltéréssel vég-rehajtott komplex vizsgálatát tűztük ki, ideértve táplál-kozási és egyéb életmódbeli szokások felmérését, edzettségi állapot vizsgálatát, valamint biomedikális ada-tok felvételét. Minden jelentkezőnek felajánlottuk a vá-lasztás lehetőségét intervenciós, illetve kontrollcsoport között. Az előbbi csoport tagjai önköltséges egészségfej-lesztési szolgáltatásokat vehettek igénybe 12 hónapon keresztül, míg a kontrollcsoport tagjai csak a kezdő és záró állapotfelméréseket vállalták. Kutatásunkat a Sem-melweis Egyetem Regionális, Intézményi Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága 156/2012 számú határozatá-ban jóváhagyta.

Minden résztvevő átesett általános orvosi fizikális vizs-gálaton, amely kiegészült a szomatometriás mérésekkel, úgymint magasságmérés, haskörfogatmérés, derék-csípő arány vizsgálata, testtömeg-meghatározás, testzsír- és váz izomtömeg-mérés, ezenkívül a hasi zsírfelület vizsgá-lata és a BMI számítása is megtörtént. Az edzettségi álla-pot felmérése a 12 perces Cooper-teszt segítségével történt. Azok eredményét, akik nem tudtak ennyi ideig futni, átlagsebességük alapján 12 percre vetítettük [12].

A résztevők kérdőíves adatfelvétel során beszámoltak táplálkozási, dohányzási, alkoholfogyasztási szokásaik-ról, valamint válaszoltak a fizikai és lelki egészségre vo-natkozó kérdésekre is. Kérdőívünket saját kérdések és más kutatócsoportok által korábban már használt eszkö-zök egybeszerkesztésével alakítottuk ki. Kérdéseinkre a válaszadók elektronikus, önkitöltő módon felelhettek.

A táplálkozás és testmozgás felméréséhez egy kanadai kutatócsoport által kifejlesztett kérdőív módosított vál-tozatát használtuk [13]. A válaszadóknak számot kellett adniuk különböző élelmiszercsoportokat érintő fogyasz-tási szokásaikról. Az eredeti kérdőív módszertanának megfelelően a zöldség, gyümölcs és rosttartalmú ételek fogyasztási gyakoriságait pontértékre konvertáltuk, majd összeadtuk. Így minden válaszadó táplálkozási szokásait 0–15 közötti pontértékkel jellemeztük (diétapontszám), a magasabb pontszám az ajánlásokhoz közelebb álló táp-lálkozási mintát jelez. Testmozgás tekintetében szintén az eredeti kérdőív módszertanának megfelelően három kategóriát különítettünk el: könnyű testedzés (házi-munka, kényelmes séta, hobbikertészkedés); közepes testmozgás (gyors séta, úszás, kerékpározás, tánc); meg-erőltető testmozgás (futás, aerobik, csapat- és verseny-sportok). Pontérték-konverzió után a kérdésre adott válaszok alapján a fizikai aktivitást 0–24 közötti pont-számmal jellemeztük (sportpontszám), a magasabb pontszám a testmozgási ajánlásokhoz közelebb álló mozgásmintát jelez.

Dohányzásra 8 kérdés vonatkozott, közülük az első az aktuális, a második a múltbéli dohányzásra irányult. To-vábbi hat kérdés – a Fagerström-teszt szerint – az aktuá-lisan dohányzókra vonatkozott [14].

Válaszadóink alkoholfogyasztásukat nyitott kérdések-re adott válaszokkal jellemezhették, ahol megadhatták az italféleségeket és ezek fogyasztási gyakoriságát.

Része volt még az állapotfelmérésnek az egészségi ál-lapot önértékelt jellemzése a leginkább széles körben használt, öt válaszlehetőséget tartalmazó kérdéssel („Mi-lyennek ítéli meg egészségi állapotát most?”), illetve az SF-36 kérdőívvel is [15]. A 36 zárt jellegű kérdéshez ka-tegóriaváltozók tartoznak, az értékelőeszköz segítségé-vel a válaszok 0–100-ig terjedő numerikus skálára kon-vertálhatók, a magasabb érték kedvezőbb állapotot jelez. A konverzió után összesen 8 kategóriában (fizikai telje-sítmény, korlátozott tevékenység fizikai állapot miatt, korlátozott tevékenység érzelmi állapot miatt, energiaál-lapot, érzelmi jóllét, közösségi funkciók ellátása, testi fáj-dalom, egészségi állapot általában) határozható meg egy-egy válaszadó önértékelt egészségi állapota.

Intervenciós lehetőségek

Az intervenciós csoport tagjai számára együttműködési szerződés alapján a projekt önköltséges intervenciós le-hetőségeket ajánlott, amelyek közül a résztvevők szaba-don választhattak az alábbi lehetőségek közül:

Sportkártya: Használatával havi 8 alkalommal nyílt le-hetőség sportolásra. A résztvevő a számára a területileg leginkább megfelelő, illetve legjobban tetsző mozgásfor-mát választhatta.

Kommunikációs, kiégésprevenciós és stresszkezelő tréningek: Csoportos képzések formájában pszichológus szakemberek vezették, kifejezetten az egészségügyi munkára fókuszálva.

Személyes pszichológiai tanácsadás: Ötalkalmas egyé-ni életvezetési tanácsadás, képzett pszichoterapeuta ve-zetésével.

A programban szereplők használhattak online dieteti-kai kockázatbecslő és tanácsadó rendszert, továbbá lehe-tőség adódott fogászati állapotfelmérésre és tanács-adásra is.

Statisztikai elemzés

Minden esetben a legmegfelelőbb statisztikai módszer kiválasztását céloztuk meg eredményeink elemzése so-rán. Biomedikális, illetve fittségi vizsgálataink végén foly-tonos skálázású adatokat, kérdőíves felmérésünknek kö-szönhetően pedig megoszlási arányokat, illetve pozitív egész számokra konvertálható skálákat kaptunk. Ahol lehetséges volt, minden esetben meghatároztuk az átla-got, a szórást, valamint a mediánt is, figyelembe véve az adatok eloszlásának normalitását is. Nominális, illetve ordinális változóink esetén a válaszok gyakoriságát, meg-oszlási arányait vizsgáltuk elemzéseink kezdetén. Nor-máleloszlás esetében két numerikus változó összehason-lítására kétmintás t-próbát végeztünk. Nem normál-eloszlású változóink esetén a Mann–Whitney-próbát alkalmaztuk a feltételezett összefüggések feltárására. A változások ellenőrzésére normáleloszláskor párosított t-próbát, nem normáleloszlás esetén Wilcoxon-tesztet hajtottunk végre. Nominális és ordinális változóink

biná-ris összehasonlítása kereszttáblás elemzésekkel, χ2 -próbával történt. A statisztikai próbák eredményét p<0,05 érték esetén fogadtuk el szignifikánsnak, 95%-os konfidenciaintervallum meghatározása mellett.

Eredmények

Vizsgálatunkba mindösszesen 79 fő jelentkezett, az in-tervenciós csoportba 33-an (26 nő, 7 férfi), míg a kont-rollcsoportba 46-an (41 nő, 5 férfi). Nem mindenki vett részt a kezdeti állapotfelmérés minden elemében, a pro-jekt 12 hónapja során pedig sokan kiléptek a program-ból, illetve a záró felmérésekre nem jöttek el, a pontos elemszámot az eredményeknél ezért mindig külön is fel-tüntettük.

A kezdeti állapotfelmérés eredményei

Internetes demográfiai, illetve életmód és önértékelt egészségi állapot kérdőívünket a vizsgálat kezdetén 77 fő töltötte ki, 85,7%-uk (66 fő) nő és 14,3%-uk (11 fő) fér-fi volt. A minta áltagéletkora 44,42 év (SD: 11,98), me-diánja 45 év volt. A program kezdetekor a legfiatalabb résztvevő 24, a legidősebb pedig 69 esztendős volt. A nők átlagéletkora 44,83 év (SD: 11,91), a férfiak átlag-életkora 41,91 év (SD: 12,67) volt.

Legmagasabb iskolai végzettségnek válaszadóink 15,6%-a gimnáziumi vagy szakközépiskolai érettségit, míg 84,4%-a egyetemi vagy főiskolai diplomát adott meg. A válaszadók 50,7%-a (38 fő) klinikai, kórházi, szakrendelői vagy körzeti orvosként dolgozott. A meg-kérdezettek 94,7%-ának munkájához rendszeresen szük-séges számítógépet használnia, naponta munkaügyben átlagosan 4,14 órát (SD: 2,01) töltöttek a számítógép képernyője előtt, míg szabadidejükben átlagban 1,22 órát számítógépeztek (SD: 0,64). Az átlagos napi televí-ziónézéssel eltöltött idő 1,02 óra volt (SD: 0,72).

Az ajánlásoknak megfelelő, napi három alkalommal javasolt zöldség- és gyümölcsfogyasztást a kérdőívet ki-töltők csak igen kis arányban követték: 3,9% fogyaszt napi szinten többször zöldséget, míg gyümölcsöt 18,2%-uk. Rostdús ételeket az ajánlásnak megfelelően mindösz-szesen 9,1% fogyaszt. Halat a résztvevők közül senki sem fogyasztott napi gyakorisággal: 67,5% ritkábban, mint hetente, 22,1% hetente egyszer, míg 10,4%-uk hetente 2–3-szor választja a halat étkezése során. Válaszadóink 1,3%-a fogyaszt naponta többször vörös húst, illetve napi rendszerességgel 7,8%-uk, míg baromfihúst naponta többször senki sem, naponta pedig 9,1%-uk.

A módszertani részben bemutatott módon számított diétapontszám átlaga 7,03-nak, mediánja 7-nek adódott, míg a sportpontszám ugyanezen értékei 10,74, illetve 12. A sportpontszám számításához használt testmozgási gyakoriságok megoszlását az 1. táblázat mutatja.

A válaszadók 1,3%-a napi rendszerességgel, 6,5%-uk alkalmanként dohányzik, 16,9%-uk már teljesen leszo-kott róla és 75,3%-uk soha nem is volt dohányos.

Alko-holt a válaszadók 87,7%-a fogyaszt legalább havi rend-szerességgel. Az egy alkalommal átlagosan elfogyasztott italmennyiség 1,53 pohár volt (SD: 0,78), úgynevezett rohamivást (egy alkalommal egyszerre több mint 5 ital elfogyasztása) nem regisztráltunk.

Az eszközösen mérhető paraméterek vizsgálatában 53 fő (42 nő, 11 férfi) vett részt. Az átlagos szisztolés vér-nyomás 124,38 Hgmm-nek adódott (SD: 17,77). A nők

átlagos szisztolés vérnyomása 121,22 Hgmm (SD: 17,82), míg a férfiaké 134,70 Hgmm (SD: 14,42) volt (p = 0,031) Az átlagos diasztolés vérnyomás 80,92 Hgmm volt (SD: 12,34). A nők átlagos diasztolés vér-nyomása 78,34 Hgmm (SD:10,98), míg a férfiaké 88,90 Hgmm (SD: 16,56), szignifikánsan magasabb volt (p = 0,007). Kóros szisztolés (>140) és diasztolés (>90) érté-ket is 12 esetben mértünk. Az átlagos pulzusszám 73,07/perc (SD: 8,88), a medián 71/perc volt. A nők (72,90/perc, SD: 8,80) és a férfiak (72,89/perc, SD: 10,42) pulzusszáma nem különbözött egymástól szigni-fikánsan.

A BMI-értékek tekintetében is szignifikáns különbség volt a két csoport között, a férfiaké 29,70 kg/m2 _(SD: 7,07), míg a nőké 25,03 kg/m2 _{(SD: 5,03) volt (p =} 0,019). Az átlagos BMI 25,91 kg/m2 _{(SD: 5,63) volt, a} normáltartomány felső határát 23 fő haladta meg. A nők haskörfogata 89,98 cm (SD: 14,2), míg a férfiaké 105,40 cm (SD: 15,48) volt. A valós, illetve számított Cooper-teszt összevont adatai alapján a fizikai állapotfelmérésen 12 perc alatt a résztvevők (n = 46) átlagosan 1907 mé-tert futottak (SD: 475,77; minimum: 995,9; maximum: 2800).

Az önértékelt egészségi állapot 8 komponensének eredményeit férfi-nő bontásban a 2. táblázat mutatja be. A két nem értékei között nem találtunk szignifikáns kü-lönbséget.

A változások elemzései

A projekt zárásakor és kezdetekor kapott eredményeket az intervenciós és a kontrollcsoport tekintetében hason-lítottuk össze. Bár mind a két csoportban sok esetben tapasztaltunk különbséget a kezdeti és a végső állapot között, statisztikai módszerekkel is igazolható (szignifi-káns) változást a két időpont között csak igen kevés eset-ben regisztráltunk. A diétapontszám és a sportpontszám értéke a projekt kezdeti és záró pontja között az inter-venciós csoportban szignifikánsan változott, kedvező irányba. A diétapontszámot 26 fő esetén tudtuk mind a két esetben számítani, kezdéskor az átlag 7,88, záráskor 8,85 volt (Z = –1,975, p = 0,048), míg a sportpontszá-mot 24 esetben, kezdő átlag: 10,58; záró: 13,12 1. táblázat Testmozgásra vonatkozó prevalenciaadatok a kezdeti

állapotfel-méréskor Testmozgás Könnyű testmozgást végzők megoszlása, n (%) Közepes testmozgást végzők megoszlása, n (%) Megerőltető testmozgást végzők megoszlása, n (%) Soha – 13 (16,9) 29 (38,2) Heti egy–két alkalommal 33 (42,8) 46 (59,7) 41 (53,9) Heti három–négy alkalommal 24 (31,2) 13 (16,9) 5 (6,6) Heti öt–hét alkalommal 20 (26,0) 5 (6,5) 1 (1,3) Összesen 77 (100) 77 (100) 76 (100)

Egy válaszadó többféle testmozgástípust is megjelölhetett.

2. táblázat Az SF-36 kérdőív 8 komponensében kapott eredmények a kez-deti állapotfelméréskor Nők Férfiak Átlag SD Átlag SD Fizikai működés (SF1) 93,25 7,53 94,09 7,01 Fizikai szerep (SF2) 81,35 33,29 90,90 23,11 Érzelmi szerep (SF3) 64,55 37,80 75,76 42,40 Vitalitás (SF4) 60,30 20,77 70,00 22,25 Mentális egészség (SF5) 72,90 16,30 76,00 24,00 Szociális működés (SF6) 75,00 23,82 75,00 26,22 Testi fájdalom (SF7) 84,24 20,29 83,86 27,21 Általános egészség (SF8) 69,23 18,86 58,64 20,99

3. táblázat Az intervenciós és a kontrollcsoport változásai az SF-36 kérdőív 8 komponensében

Interv. SF1 SF2 SF3 SF4 SF5 SF6 SF7 SF8 n 17 25 26 24 24 26 26 24 Z –1,919 –,647 –2,041 –,382 –2,125 –1,302 –,285 –1,973 p-érték 0,055 0,518 0,041 0,702 0,034 0,193 0,776 0,048 Kontroll SF1 SF2 SF3 SF4 SF5 SF6 SF7 SF8 n 19 25 24 25 24 26 26 25 Z –3,022 –2,364 –1,933 –2,410 –,342 –2,079 –1,143 –2,363 p-érték 0,003 0,018 0,053 0,016 0,732 0,038 0,253 0,018

(Z = –2,386, p = 0,017). Kontrollcsoportunkban szigni-fikáns változás a sportpontszámban volt mérhető, 23 vá-laszadó adatai alapján a kezdő átlag 11,04, a záró 13,00 volt (Z = –2,231, p = 0,023). Intervenciós csoportunk-ban a sportpontszám átlaga tehát 2,54-dal, míg a kont-rollcsoportban 1,96-dal emelkedett.

A projekt végén az intervenciós csoportban szignifi-káns változást mértünk a haskörfogatban, a csökkenés mértékének átlaga 4,93 cm (n = 14, Z = –2,18, p = 0,035), valamint a 12 percre számított futási távban (n = 12, Z = –2,624, p = 0,009). A résztvevők átlagosan 325 méterrel futottak többet, a kontrollcsoportban ilyen

változást nem tudtunk kimutatni. Összehasonlítottuk a „Milyennek ítéli meg egészségi állapotát most?” kérdés-re adott válaszok megoszlását azok körében, akik mind-két alkalommal válaszoltak erre a kérdésre (n = 51), és mind a két csoportban szignifikáns változást tapasztal-tunk (Pearson-féle χ2 _{= 26,592, df = 12, p = 0,009,} illet-ve Pearson-féle χ2 _{= 13,542, df = 6, p = 0,035). Az} inter-venciós csoportban a válaszadók 61,53%-a (16 fő), a kontrollcsoportban 48%-a (12 fő) számolt be kedvező irányú változásról (1. ábra).

Az egészségi állapot SF-36 kérdőívvel jellemzett 8 komponense közül az intervenciós csoport esetében 3 (érzelmi szerep, mentális egészség, általános egészség), a  kontrollcsoportnál 5 (fizikai működés, fizikai szerep, vitalitás, szociális működés, általános egészség) kompo-nensben történt statisztikailag szignifikáns, kedvező irá-nyú változás a 3. táblázat szerint.

Megbeszélés

Eredményeinket elemezve arra a végkövetkeztetésre jut-hatunk, hogy programunk csak részben érte el céljait. Nem sikerült a tervezett 120 fő bevonása, noha a prog-ram indulását komoly (a célként kitűzött létszámot többszörösen meghaladó) érdeklődés övezte. Úgy tűnik, hogy a kissé közhelyes megállapítás – miszerint a páci-ensszerepet az orvosok, illetve egészségügyi dolgozók különösen nehezen fogadják el – még az egészségfejlesz-tés területén is érvényesül. Fontos tapasztalat az is, hogy egy rövid, mindössze 12 hónapos követéses vizsgálatnál is számítani kell komoly mértékű lemorzsolódásra. Egészségfejlesztési programunkba önkéntes alapon je-lentkezhettek a résztvevők, intervenciót szervezni más-képpen nem is lehetséges. Úgy tűnik azonban, hogy az egyéni motiváció, a változtatás szándéka még nem elég, ez úgy is könnyen elmúlhat, ha a jelentkező anyagi köte-lezettséget vállal [16]. Vizsgálatunk arra nem tért ki, mi-vel lehet fenntartani az életmód változtatásának elhatá-rozását, annyit viszont kijelenthetünk, hogy a lehetőségek megteremtése és önköltséges áron történő felkínálása ehhez önmagában kevés. Sikeres programok szervezésé-hez már a tervezési fázisban ki kell dolgozni azt a mód-szertant, amely megfelelő mértékben fenntartja a moti-vációt, erősíti az elhatározást. Ilyen lehet például egy-egy alkalomszerű (például havi) személyes egyeztetés a már elért eredményekről, rendszeres (például heti) emlékez-tető e-mail vagy SMS, esetleg közösségi oldalon létreho-zott tematikus csoport, ahol a résztvevők a program szervezőivel kommunikálhatnak. Mindez természetesen erőforrásokat igényel a kivitelezők részéről, ami viszont a kivitelezést nehezítheti meg [17–19].

Jelzés értékűnek tekinthetjük, hogy a programba első-sorban nők jelentkeztek, mintegy alátámasztva azt a sztereotípiát, hogy többet hajlandóak tenni egészségü-kért, mint a férfiak [20]. Mind a két nem átlagéletkora negyven év felett volt, ami szintén igazolja a korábbi megfigyeléseket, miszerint a fiatal felnőttkor vége, a kö-16 14 12 10 8 6 4 2 0 14 12 10 8 6 4 2 0 Kezdeti állapotfelmérés Záró állapotfelmérés Kezdeti állapotfelmérés Záró állapotfelmérés Kitűnő Jó Meg felelő Tűrhet ő Rossz Kitűnő Jó Meg felelő Tűrhet ő Rossz

1. ábra A „Milyennek ítéli meg egészségi állapotát?” kérdésre adott vá-laszok megoszlása az intervenciós (fent) és kontrollcsoport (lent) résztvevőinek körében

Megjegyzés: az ábra felső részében a „Rossz” kategória felett a

fekete oszlop, az alsó részében a „Kitűnő” felett a szürke, a „Rossz” kategória felett mindkét oszlop szándékosan hiányzik, mert ilyen kategóriába nem sorolta magát senki.

zépkor kezdete felé jelentkezik először komolyabb igény az egészségi állapot rendezésére, életmódváltásra [21]. Fiatalabb korban az igény feltehetőleg még nem fogal-mazódik meg, ugyanakkor éppen a fizikai és szellemi (mentális) teljesítőképesség csúcsán kellene olyan prog-ramokat indítani, amelyek az állapot minél hosszabb ide-ig tartó megőrzését célozzák. Külön célzott populáció-nak kellene tekinteni a fiatal (45 év alatti) férfiakat, az általános népességből is közismert kedvezőtlenebb élet-kilátásaik okán, ami feltehetőleg egészségügyi dolgozók körében is hasonlóan rossz [22].

Tekintettel az önkéntes részvételre, valamint a kis elemszámra, mintánk prevalenciaadataiból túl messzire menő következtetéseket nem lehet levonni, elemzésük mégis egyfajta támpontot jelent az egészségügyi szektor-ban dolgozók egészség-magatartásával és egészségi álla-potával kapcsolatban. Kedvező jelenségnek ítélhetjük, hogy a rendszeres dohányzás és a túlzott alkoholfogyasz-tás előfordulása is ritka volt. Ez a kép azonban feltehető-en nem valós, korábbi felmérésekből, illetve akár a min-dennapi tapasztalatainkból tudhatjuk, hogy a legális élvezeti szerekkel az egészségügyi dolgozók is rendsze-resen élnek, mindenesetre kevésbé, mint az általános po-puláció [23, 24]. Mind a táplálkozás, mind pedig a test-mozgás tekintetében ugyanakkor kedvezőtlennek mondható kezdeti állapotot regisztráltunk. Hiába adták mintánk nagy részét egészségügyi dolgozók, táplálkozási és testmozgási szokásaik semmiben sem mutattak jobb képet, mint a hazai átlag [25]. A testmozgás területén jellemző, hogy az általunk kínált kedvező, önköltséges lehetőséggel sem éltek, ennek okait leginkább talán az időhiányban kereshetjük [26]. Vizsgálatunk alátámasz-totta azt a feltevésünket is, miszerint az egészségügyi dolgozók is sokat használják a számítógépet, napi átlaga 4,14 óra volt. Ez felveti annak problémáját, hogy olyan okból is kialakulhatnak különböző mozgásszervi pana-szok és betegségek, amelyre korábban az egészségügy-ben csak kevésbé gondoltunk (ülő munka). Sajnálatos módon a munkahelyi egészségmegőrzés hagyománya, illetve szokása hazánkban nem eléggé honosodott meg, noha elsősorban nyugat-európai és amerikai modellek igazolták, hogy akár a munkaidő rovására is érdemes pre-venciós programokat szervezni, mert a munka hatékony-ságának növekedésével, illetve a betegség miatti hiányzá-sok csökkenésével jár [27–29].

Tizenkét esetben regisztráltunk magas vérnyomást (amely egyszeri mérés lévén nem jelent feltétlenül hyper-toniát), de férfiak esetében az átlagérték is az úgyneve-zett magas-normális kategóriába esett. A BMI átlaga szintén a férfiaknál mutatott emelkedett értéket: ez a túl-súly felső határán mozgott. Mindezekből természetesen nem vonható le az az általánosító következtetés, hogy az egészségügyben dolgozó férfiak túlsúlyosak, illetve a vér-nyomásuk magas, ugyanakkor jó beavatkozási pontként azonosítható, tekintettel a két paraméter között fennálló ismert összefüggésre, valamint arra, hogy a helyzet test-mozgással is javítható [30].

Érdekes megfigyelés, hogy a továbbszámított test-mozgásmutatónk (sportpontszám) mind a kontroll-, mind pedig az intervenciós csoportunkban emelkedett (kedvező irányú változást a diéta tekintetében csak az in-tervenciós csoporton belül figyeltünk meg). Úgy véljük, hogy a jelenség hátterében az állhat, hogy akár csak kontrollcsoportként csatlakozni egy egészségfejlesztési programhoz, kedvező irányú változást indíthat el. Ennek mértéke azonban nagyobb volt abban az esetben, ha va-laki deklaráltan vállalta a sportolást. A testmozgás gyako-riságának fokozódása a diéta egészségesebb irányba tör-ténő elmozdulásával járt együtt, és ennek hatására észleltük a haskörfogat közel öt centiméteres csökkené-sét (csak az intervenciós csoportban). Ezen megfigyelé-seink egybevágnak nemzetközi eredményekkel. Az elhí-zástudományi szakemberek szerint a legkisebb mértékű haskörfogat-csökkenés a szív-ér rendszeri betegségek ki-alakulási kockázatának mérséklődésével jár [31, 32].

A kedvező irányú változások az önértékelt egészségi állapotban nem tükröződtek: mind a kontroll-, mind pe-dig az intervenciós csoportban kedvező irányú változá-sokat regisztráltunk. A változás aránya azonban nagyobb mértékű volt az intervenciós csoportban, ahol a válaszo-lók több mint 60 százaléka jelzett kedvező irányú válto-zást, míg a kontrollcsoportban ennek aránya kevesebb, mint 50%. Továbbgondolásra érdemes eredményünk az is, hogy a kedvező irányú változások, úgy tűnik, más-más okból következtek be. Intervenciós csoportunk esetében az SF-36-skálák alapján inkább a mentális, míg a kont-rollcsoport esetében inkább a fizikai komponensben be-szélhetünk pozitív irányú változásról. Intervenciós prog-ramunk magyarázatként szolgálhat a jelenségre, hiszen elsősorban a mentálhigiénés tréningekkel, illetve a spor-tolási lehetőséggel éltek nagy számban a résztvevők, és az első intervenció egyértelműen, míg a másik áttétele-sen, de szintén az önértékelt lelki egészség javításának irányába hat. Szem előtt kell tartani a hatás multiplikáló-dását is: a rendszeresen sportoló orvosok nagyobb arány-ban adnak életmódtanácsokat pácienseik részére [33].

Vizsgálatunk kis elemszáma, sajnos, nem engedi álta-lános következtetések levonását. Noha a programot első-sorban a Semmelweis Egyetem egészségügyi munkát végző dolgozóinak hirdettük meg, az egyetemi csatorná-kon a lehetőség természetszerűleg nem egészségügyi dolgozókhoz, illetve hallgatókhoz is eljutott, így a teljes mintánkba nem csak egészségügyi dolgozók kerültek. További limitációt jelent, hogy az intervenciós szolgálta-tások részvételi számai igen eltérőek voltak, és sokan ki-léptek a vizsgálatból. Közbülső mérések nem történtek, így csak a kezdő és záró állapotfelmérésen résztvevőket tudtuk figyelembe venni.

Programunk egyike azon kezdeményezéseknek, amelyek célzottan a betegellátást nyújtó szektorban dolgozók egészségi állapotának javítását és vizsgálatát tűzték ki cé-lul. Az orvosok és nővérek egészsége régóta képezi kuta-tások tárgyát, hazai viszonylatban azonban csak elvétve készültek a célcsoportra vonatkozó felmérések –

külö-nösen nem követéses, illetve intervenciós vizsgálatok. Az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos vizsgálatokat, álláspontunk szerint, folytatni kell, de sokkal nagyobb hazai mintákon, szorosabb monitorozást alkalmazva. Így lehetőség nyílna a nagyobb nemzetközi tanulmányokkal történő összehasonlításra is. További konklúziónk, hogy érdemes volna fő célcsoportokat kijelölni, és célzottan őket vizsgálni. Fő feladatnak a 45 év alatti korosztály egészségmegőrzésének promócióját tartjuk.

Következtetések

Elmondhatjuk, hogy csakúgy, mint a dolgozó társada-lom nagy részében, úgy az egészségügyi szférában sem fordítanak kellő időt arra a munkavállalók, hogy egészsé-gük megőrzése érdekében valamilyen sporttevékenysé-get folytassanak. Elvégzett vizsgálataink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy bár a sportolás központi eleme az egészségfejlesztésnek, önmagában a mozgás megfelelő életmódváltás nélkül még nem elegendő. Szükséges volna mind az egyén, mind a munkáltató ré-széről az állandó motiváció fenntartása, hiszen egy egészséges, kiegyensúlyozott munkavállaló tud igazán aktív, felelősségteljes munkát végezni. Teljes körű egész-ségfejlesztési eredmény azonban természetesen csak komplex programmal és alapvető munkáltatói szemlélet-váltással érhető el, ezért lehetővé kell tenni a programok-ban dietetikai, valamint mentálhigiénés szakember igénybevételének lehetőségét is, hogy az előbb említett szempontok megfelelően érvényesüljenek.

Anyagi támogatás: A közlemény alapját képező

egész-ségfejlesztési projektet a Semmelweis Egyetem Alumni Igazgatósága, valamint a projekt résztvevői finanszíroz-ták. A projekt eredményeit jelen közleményben bemuta-tó kutabemuta-tómunka külön anyagi támogatásban nem része-sült.

Szerzői munkamegosztás: H. Á. kezdeményezte a

közle-mény alapját képező egészségfejlesztési projektet, amely-nek megvalósításában T. A., H. Á., J. I., Gy. Zs. is részt vett. M. M. a jelen közleményhez szükséges szakirodal-mi háttér gyűjtését végezte. T. A., J. I., H. A. írta a Min-ta és módszer fejezetet. T. A., H. F. végezték a közle-ményhez szükséges statisztikai elemzéseket, írták az Eredmények fejezetet. T. A., M. M., Gy. Zs. írta a Kö-vetkeztetések fejezetet. Gy. Zs. végezte a kézirat végső áttekintését, korrektúrázását.

Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik.

Irodalom

[1] https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ fer001.html

[2] Balázs, P.: Physicians’ workforce and the current impact of inter-national migration in Hungary. [Orvosi létszámok és a

nemzet-közi orvosmigráció aktuális hatása Magyarországon.] Orv. Hetil., 2012, 153(7), 250–256. [Hungarian]

[3] Schwarzwälder, S., Friedrich, D., Braeseke, G., et al. (eds.): Oc-cupational Health and Safety Risks in the Healthcare Sector. Guide to prevention and good practice. Publications Office of the European Union, 2011.

[4] Jäger, M., Jordan, C., Theilmeier, A., et al.: Lumbar-load analysis of manual patient-handling activities for biomechanical overload prevention among healthcare workers. Ann. Occup. Hyg., 2013,

57(4), 528–544.

[5] Landsbergis, P. A.: Occupational stress among health care work-ers: A test of the job demands-control model. J. Organ. Behav., 1988, 9(3), 217–239.

[6] Győrffy, Zs., Ádám, Sz.: Somatic and mental morbidity of young female physicians. Does emotional exhaustion constitute the missing link? [Fiatal orvosnők testi-lelki egészsége. Az emocioná-lis kimerülés a hiányzó láncszem?] Orv. Hetil., 2013, 154(1), 20–27. [Hungarian]

[7] European Agency for Safety and Health at Work: How to tackle psychosocial issues and reduce work-related stress. Office for Of-ficial Publications of the European Communities, Luxembourg, 2002.

[8] Detre, Z.: Sport as a treatment of stress, anxiety, and depression. [Sporttal a stressz, a szorongás és a depresszió ellen.] Belügyi Szemle, 2007, 55(1), 29–49. [Hungarian]

[9] Peterson, U., Demerouti, E., Bergström, G., et al.: Burnout and physical and mental health among Swedish healthcare workers. J. Adv. Nurs., 2008, 62(1), 84–95.

[10] Dunn, P. M., Arnetz, B. B., Christensen, J. F. et al.: Meeting the imperative to improve physician well-being: Assessment of an in-novative program. J. Gen. Intern. Med., 2007, 22(11), 1544– 1552.

[11] Crane, M.: Why burned-out doctors get sued more often. Med. Econ., 1998, 75(10), 210–218.

[12] Cooper, K. H.: Aerobics. Bantam Books, New York, 1969. [13] Godwin, M., Streight, S., Dyachuk, E., et al.: Testing the simple

lifestyle indicator questionnaire: initial psychometric study. Can. Fam. Physician, 2008, 54(1), 76–77.

[14] Fagerström, K. O.: Measuring degree of physical dependence to tobacco smoking with reference to individualization of treat-ment. Addict. Behav., 1978, 3(3–4), 235–241.

[15] Ware, J. E. Jr., Sherbourne, C. D.: The MOS 36-item short-form health survey (SF-36). I. Conceptual framework and item selec-tion. Med. Care, 1992, 30(6), 473–483.

[16] Pronk, N. P., Goodman, M. J., O’Connor, P. J., et al.: Relationship between modifiable health risks and short-term health care charges. JAMA,1999, 282(23), 2235–2239.

[17] Perez, A. P., Phillips, M. M., Cornell, C. E., et al.: Promoting di-etary change among state health employees in Arkansas through a worksite wellness program: the Healthy Employee Lifestyle Program (HELP). Prev. Chronic Dis., 2009, 6(4), A123. [18] Global Recommendations on Physical Actvity for Health. WHO,

Geneva, 2010.

[19] Moore, T. J., Alsabeeh, N., Apovian, C. M., et al.: Weight, blood pressure, and dietary benefits after 12 months of a web-based nutrition education program (DASH for health): longitudinal observational study. J. Med. Internet Res., 2008, 10(4), e52. [20] Rurik, I., Szigethy, E., Langmár, Z.: Medical doctors in Hungary:

30 years after graduation. Data on lifestyle, morbidity, demogra-phy and differences between specialties. Cent. Eur. J. Public Health, 2014, 22(3), 183–188.

[21] McAuley, E., Mihalko, S. L., Bane, S. M.: Exercise and self-esteem in middle-aged adults: multidimensional relationships and physi-cal fitness and self-efficacy influences. J. Behav. Med., 1997,

20(1), 67–83.

[22] Kopp, M., Skrabski, Á.: Life expectations of the Hungarian popu-lation. [A magyar népesség életkilátásai.] Magy. Tud., 2007,

[23] Cooper, C. L., Rout, U., Faragher, B.: Mental health, job satisfac-tion, and job stress among general practitioners. BMJ, 1989,

298(6670), 366–370.

[24] Rosta, J., Aasland, O. G.: Changes in alcohol drinking patterns and their consequences among Norwegian doctors from 2000 to 2010: a longitudinal study based on national samples. Alcohol Alcohol., 2013, 48(1), 99–106.

[25] Central Statistical Office: European Health Interveiw Survey, 2014. [Központi Statisztikai Hivatal: Európai lakossági egész-ségfelmérés, 2014.] Statisztikai Tükör, 2015, 29, 1–9. [Hungar-ian]

[26] Visser, M. R., Smets, E. M. Oort, F. J., et al.: Stress, satisfaction and burnout among Dutch medical specialists. CMAJ, 2003, 168(3), 271–275.

[27] Pate, R. R., Pratt, M., Blair, S. N., et al.: Physical activity and public health. A recommendation from the Centers for Disease Control and Prevention and the American College of Sports Medicine. JAMA, 1995, 273(5), 402–407.

[28] Szmodis, M., Bosnyák, E., Bede, R., et al.: Hungarian Society of Sport Science: “Movement = Health” program. A survey on the background of the physical performance of the Hungarian young generations. [Az MSTT Mozgás = Egészség Programjának magyarországi tapasztalatai – A fiatal generációk fizikai teljesít-ményének háttérvizsgálata.] Népegészségügy, 2013, 91(2), 130– 138. [Hungarian]

[29] Ács, P., Hécz, R., Paár, D., et al.: Value of fittnes – impact of physical inactivity on the national economy in Hungary. [A fitt-ség (m)értéke – a fizikai inaktivitás nemzetgazdasági terhei Ma-gyarországon.] Közgazdasági Szemle, 2011, 58(7–8), 689–708. [Hungarian]

[30] Kaleta, D., Makowiec-Dabrowska, T., Jegier, A.: Occupational and leisure-time energy expenditure and body mass index. Int. J. Occup. Med. Environ. Health, 2007, 20(1), 9–16.

[31] Emmons, K. M., Linnan, L. A., Shadel, W. G., et al.: The Working Healthy Project: a worksite health-promotion trial targeting physical activity, diet, and smoking. J. Occup. Environ. Med., 1999, 41(7), 545–555.

[32] Ammerman, A. S., Lindquist, C. H., Lohr, K. N., et al.: The effi-cacy of behavioral interventions to modify dietary fat and fruit and vegetable intake: a review of the evidence. Prev. Med., 2002,

35(1), 25–41.

[33] Oberg, E. B., Frank, E.: Physicians’ health practices strongly influ-ence patient health practices. J. R. Coll. Physicians Edinb., 2009,

39(4), 290–291.

(Terebessy András dr.,

Budapest, Nagyvárad tér 4., 1089

e-mail: terebessy.andras@med.semmelweis-univ.hu)

autizmussal élô vagy asperger-szindrómás gyerekek

neveléséhez és tanításához

EzErEgy nagyszErû ötlEt

ellen notbohm–veronica zysk

„Ha minden iskolában és családban a könyvben szereplô ötletek kis töredékét felhasználnák, beláthatatlan lehetôségek nyílnának meg elôttünk, hogy javítsuk az autizmussal vagy Asperger-szindrómával élô gyermekek életminôségét. Ez pedig csodálatos dolog!”

Dr. Temple Grandin

348 oldal, 4100 Ft www.akademiaikiado.hu

A könyv számtalan azonnal alkalmazható ötletet kínál szülôknek és nevelôknek az alábbi területeken:

• szenzoros integráció: fejlesztôfeladatok a szabadban és bent, • kommunikáció: szóhasználat, hallás, vizualitás, környezet, • viselkedés: tipikus viselkedési formák és kezelésük, • mindennapi élet: ötletek a mindennapi szituációkhoz, a biztonság megteremtéséhez, • szociális létezés: barátság, játék, kooperáció, érzelmek.