NAGY SÁNDOR főiskolai lektor
AD ALÉ KOK GÁRDONYI GÉZA REGÉNYÍRÓI M ÓDS ZER ÉH EZ (Az Egri csillagok és forrásai)
Gár do n yi Géza reg én yí rói tolla az Egri csillagok megí rásával t e t t tanúbizony ságot az író alkotó t ehet ség é nek erejéről. G á r d on yi József megírj a, hogy az író az Isten r a b j a i t legszebb, a Lá t h a t a t l an embert legkedvesebb, az Egri csillagokat pedig l eg job b r e g é n y é nek tartot ta [11. Igaz, Gárd on yi soha n e m vált vérbeli r e g é ny í r ó v á: é r zé k e ny egyénisége jobba n h a j l o t t a lírai megn yilatkozásokra, m i n t a s úl yo s abb an gördülő epikai alkotások me g fo r má l ás á ra. É l e t m ű v é b en súlyos ellentmondások teszik kérdésess é h ov at arto zás át. Talán i n k á bb lírikus m a r a d t egész é l e-tére, há r om nagy r e g é n y én kívül, röv idebb m ű v e k b en, no vel lák ban v a l -lott zárkózott egyéniségéről. Milyen m egt e t t út állott m ár mögötte, am i-kor hozzákezdett „legjobb r e g én yé n e k'' a megírásához?
Fiatal k o r á b an a Tanítóbarát l ap ja i n ke g ye t l en ül m a ró sorokat í rt az elhagyott m a g y a r tan ít ók védelmében. H ang o t adott az éhesen szen-vedő bu d a p es t i t ö me ge k nek az Ygazság a földön című k ö l t em én y éb e n. Na pl ó j áb an és leveleiben m eg döb ben t ően igaz sorokat trudott leírni a vallásos dogmák és a t á r s ad al om h enyél ő u r ai ellen. „Kopasz saskese-l y ű n e k" nev ezte a királ yt, u nd oro dv a f o r d u l t el a p r ém ek b e, dísz-m a g y a r b a öltözött nedísz-mesektől. Ellenzéki m a ga t ar t á sa r á n y o m ja bélye-gét egész f iat al k or i m u n k á s s ág ár a. Mi az oka mégis, hogy az írói életmű torzó m ar a d t ?
Él etének máso dik fe l é b en ájtatos, vallási ideológiával öltöztette f e l műveit, különcködő életébe csak a tetővilágításon kereszt ül engedett be f ényt. A századforduló u t án megbékélt a há b o r ú felé r o h a nó m o nar chi -kus valósággal. Fellángolt u g y a n a h ábo rú ellen: a hágai békepalota elé h a t al m a s akasztófát k í v á nt a h á borús bűnösök számára, más kor m e g tisztító v i h a r k é nt fo g ad ta a h áb orút, a m e l y meg ti szt ít ja a szennytől a világot. A Tanácsköztárs as ágot m ár csak n y u g a l m a s él etét zavaró m o -m e n t u -m n a k t u d t a t eki n ten i . A -m e g új ul ó -m a g y a r irod al o-m -már n e -m t u d t a ki mo zdí tani egri mag án yából, a N y u g a t belső k öre m eg a k a d á -lyozta abban, hogy A d y ék mel let t részt vál l a l j on az új élet építésében. Élet ének ezekre az el lentm ondásaira e m be r i t u l aj d onsá ga i ban és a kor fej l ődé sé b en t a l á l j uk m e g a magya rá zat ot. Sajnos, ellenzékiségé-nél sokkal n ag yo bb volt é rv énye sül n i -vá gy ás a. S ha nem a ka r t osztozni
a századvégi tüdőbajos írógeneráció sorsában, engednie kellett bíráló hangjából. De Gárdonyi n e m is tartozot t a legnagyobb tehetségek közé, így nevét ma már az elbükottak, leterítettek, Reviczky, Komjá thy mel-lett emlegethetnénk. Nagyon sokat nélkülözött, nyomorgott életében, s mikor a Göre-könyvek kínálta olcsó siker ízét megérezte, nem tudott ellentállni a csábításnak, annál is inkább, mivel ezekkel a könyvekkel jelentős pénzforrásra is szert tett. Később maga sem nézett örömmel ezekre a műveire. Azonban a siker megérkezett: az egész ország hosszú ideig a Göre-könyvek népszerű íróját tisztelte benne. A polgári kor alacsony ízlése hozsannázva fogadta ezeket a műveket, de nem törődött az igazság jelszavával fellépő íróval. Gárdonyi engedett a kor nyo-másának, s a „kövek al att nőit f ű" — ahogyan ő nevezte magát — a hivatalos irodalom n a p fé n y é n ek sugarai alatt lett befutot t íróvá.
Irodalmi tevékenységében a kezdeti Gárdonyi-novellákat — ame-lyeknek már értékük v a n — egy bátor hangú antiklerikális regény kö-veti. A sajátos realizmussal mintázott magyar falu körképének festése jelentős fejlődése írói út j á n a k. Az én falum apró novellái széttagoltsá -gukkal is már érlelték Gárdonyi regényírói művészetét. A jellemek, sorsok ábrázolása már n ag y regénye számára készíti az utat.
De a kezdő regényíró tájékozatlansága megbosszulja magát. (A foly-tatásokban megjelenő Álmodozó szerelem után ez első regénye.) Nem tudott eleget tenni Wolfneréknek, akik az Új Idők számára szerződtek vele folytatásos regényre. így született meg a rövidebb Dávidkáné, Teg-zős Ilona romantikus szerelmének története. Jelentős, mert az író tör -ténelmi tanulmányainak szülötte, s így az Egri csillagok számára törte az utat. Voltaképpen kisfia biztatására szeretné megírni Gergely deák életét. De ezen túlmenően „igaz történelmet" akart írni „regény alak-jában", mint ahogyan ő maga ír erről naplójában. Az Egri csillagok Befejezésében pedig írói őszinteséggel vall regényírói módszeréről: „Aki érdeklődik még", hogy mi, hogyan történt az ostrom után? — a törté -nelmi könyveinkben megolvashatja. Magam is onnan jegyeztem meg ide röviden."
A kor történelmének tanulmányozása, Verancsics, Hammer, Musz-tafa, Ortélius, Dselalzade munkáinak olvasgatása segít tájékozódni a XVI. század történelmében. A regény címének változtatásai (Gergő diák, Holdfogyatkozás, Hol terem a magyar vitéz, Török gyűrű, Hold és a csillagok, Egri csillagok), a közben elkészített cselekmény váz, a források alapos, hosszas tanulmányozása bizonyítják, hogy Gárdonyi magas mércével m é r te regényének értékét, egy pillanatra sem akart letérni a történelmi igazság által megszabott útról. A török kosztüm-könyvek tanulmányozása, a bécsi levéltár és a konstantinápolyi szultán-múzeum anyagának megismerése, az átélt perzsa ünnep 1899. má j us 22-én, a regényben leírt, beutazott helyek mind-mind az író szívós, ki-tartó mu n k á j át bizonyítják.
Az alábbiakban szeretnénk n é h á ny — részben ismert, részben is-meretlen forrás munká ról beszámolni, amelyeket az író kut a t ómun
-kájában megismert, tanulmányozott, s művében fel is használt. Ezek a forrásmunkák is tanúbizonyságot tesznek Gárdonyi írói fantáziájának erejéről, bepillantást engednek alkotóműhelyébe.
Bóka László mutatot t rá, hogy a regény első részének szerteágazó cselekményvezetése, az impresszionista színfoltokkal mintázott tör té -nelmi kor éppen egyik erőssége Gárdonyi szerkesztési eljárásának [2]. A második részben, ahol a szálak egyetlen eseménybe, az egri várvéde -lembe f u t n a k össze, az első kötet minden apró mozaikja jelentőséget kap. A XVI. századi Magyarország szétdúlt állapotát festi a regény első része. A Dózsa-parasztháború, a mohácsi csatavesztés, kettős király-választás, Buda elvesztése, az ország három részre szakadása, a török betörések, rettenetes pusztítások: ezeknek az eseményeknek az árnyé-kában erősödnek meg a regény expozíciójában már színre lépő főhősök. Kemény harcosokká fejlődnek, még egy olyan emberfeletti tettet is képesek végrehajtani, mint az egri vár megvédése a török túlerővel szemben.
Mi adott Gárdonyinak támaszpontot arra nézve, hogy visszaadja hi-telesen a kor történelmi levegőjét? Űgy gondolom, segítségére volt eb-ben a könyvtárában található, Szalay Ágoston által 1861-ben közzétett
Négyszáz magyar levél a XVI. századból — 1504—1560. című levél-gyűj temény, amelyben Gárdonyi által használt színes és grafit ceruzá -val tett alá- és melléhúzásokat találtam. A bejegyzések hitelességét Gárdonyi írása a könyv egy-egy lapján, kétségkívül igazolja.
1530-ban kelt a ,,Batthyani Fferencznek " címzett levél, melynek írója, „Akacz Pa l" panaszolja urának levelében, hogy milyen nyomo -rult helyzetben vannak a jobbágyok, akik kiszolgáltatottak egy másik földesúr kapzsiságának: ..Nadazdy Marthon es Nadazdy Laszlo f f y a Nady fferenczne k . . . mynde n barmoth el weuthek es m y nd ff he yer r u -h a y o k a t . . . es thykuokath, lwdokat azthess mynd el weuthek " [3~|. A magyar katonák panaszkodnak elesettségükről. ,,Maitinatus Ho rw a t " sírja el panaszait urának, barátjának, ,,Chani Akaciusnak" a Gárdonyi által megjelölt levélrészletben: „nagh kelthsegem vagyon mynd az ze-gen leze-genekkel a kyk welem wa dna k" [4]. 1540-ben kelt az a Telegdy Miklóshoz írt levél, amely a német és török veszély jelentkezéséről ad hírt: „imar az nemethek raythok wadnak, es a therekek ezenthel r ay-thok leznek" [5]. 1547-ben már olyan hírek terjednek az országban, hogy a török megindul a Felvidék felé. Ezért olvashatju k az egyik levél-ben, hogy a levélíró Debrecenben vesztegel, ,,'hody myel az torokok harmycz heth ezeren oda a my földökre yndwltak wolna rabolny, de nekyk aztes mondák, hody Egreth zalanak meg" [6]. A nagyszerű szer-kesztési eljárás, amely Gárdonyi írói művészetére vall, kiaknázza ezt a levelet is. A széttagolt, feldúlt országban minden a végvárak felé mutat. S ezek közül is Eger, a Felvidék k a p u j a forog veszélyben. Az író is itt összpontosítja a regény szálait, ezzel is hangsúlyozva a vár és a várostrom történetét.
Emlékezzünk csak, mil yen mesterien í r ja le az író Buda elfoglalá -sát! A szultán csellel megszerezte az ország ősi fővárosát, a m agy a r urakat pedig, Török Bál inttal az élen, magával hurcolta rabságba. A bir-tokokat kisajátította. így b á nt el May Iád Istvánnal is, Török Bálint r a b -társával. Erről tanúskodik egy 1548-ban írt török levél, amely szerint „thazar tugia, wgymond, mit kellyen min d Mailaddal es my nd jozaga-v/al t en n i e " [7].
De a végvári ka t o nák hősiesen küzdenek. Nem s a j nál j ák a f á r a d -ságot, az életüket. Egy török levélíró m ár 1549ben panaszkodik Ist -v á n f fy Pálnak, „hogy az Meczeky w ta t y s alyak az ky ral y zolgay ismegy az Swklossy w t w t y s " [8].
A regé ny lapjain é l et re kelnek a fo rrásmunká ból megismert ala-kok. Dobó István m in d e n erejét az egri vár megerősítésére fordította. Az Eger vár megerősítésére felhasználand ó adót élete kockáztatásával szedte be, m e r t amint Forgách Zsigmondhoz írt levele bizonyítja, „t h o r -kaban wagion az t h e r e k n e k " [9].
Hogyan jelentkeznek ezek a megjelölt levélrészletek a r egén yben? Már a cselekmény indításakor megdöbbenve vesszük tudomásul Mó ré László gaztetteit, s Dobóék megtorló ostromát igazságos eljárásnak t a r t -juk. Akár Móré Lászlónak, akár Nádasdy Mártonnak is nevezték a k ap -zsi mag ya r nemest, jellegzetes al akja volt a XVI. századi szerencsétlen Magyarországnak A n é metek már Buda falai alatt álltak, de m ár a rabló török hordák is r a j t a voltak a nyomorgatott magyarokon. Török Bálinttal a Je di kul áb an raboskodik Maylád István is, könn yek re indító szenvedésével és honvágyával mi n t h a a korabeli levélből lépett volna ki, ahol a kegyetlen császár rablása mögött érezzük egy magyar neme s halálig t artó kál vári áját. Dobóék, a király szolgái, a mecseki úton sza-badítják ki a magyar foglyokat rabságukból, de ug yan úgy portyázt ak a magya r katonák a siklósi úton is. Dobó István határozott írói kézzel formált al a k j a mi n ta k épe a kötelességét teljesítő, hazáj át szerető m a -gyar v árka pi tá nyn ak, aki még életét is kockáztatja a rábízott vár meg-erősítéséért.
Gárdonyi ily módon g y ú r ja át a levelek anyagát — a k ortársak hiteles vallomását — élő törté netté. Az író a XVI. század t örténelmi állapotairól tá jé kozód hat ott ezekből a levelekből, s az így nyert k o r k ép valóságos környez etében mozgatja, fejleszti szereplőit.
Az Egri csillagok elsődleges forrá sa Tinódi műve, az Eger vár via-daljáról való ének és an nak Summája. Gárdonyi nagy mér tékben és elsősorban támaszkodott Tinódi histó riájára. Ezt m u t a t j ák lapszéli jeg y -zetei a Régi Magyar Költők Tára h armad ik kötetében [10]. Az ostrom menete, epizódok, mi nd hasonlóképpen sorakoznak Tinódi és Gárdonyi művében.
A költő leírja a templombástya felrobbanásakor bekövetkezett óriási megrázkódtatást. Még a legbátrabbak is kétségbeestek. „Oh, mely igen az hősök ret t e n é nek ." Ehhez a sorhoz í r ja Gárdonyi m eg -jegyzését: „Megrendült minden ember, Maga Bornemissza színében el-fe hé red ve bámult a füstölgő kőhalomra." Ugyanez a regényben így
je-lentkezik: ,,de ő is gondolatszakadt, siket arccal nézett az első percben maga elé."
Az október 12-i ostromról Tinódi megírja, hogy „Az nap húsz m á -zsa por mind elkölt vala." Az író lapszéli jegyzése: „Dobó fek et e a p u s k a p o r t ó l . .. Este jelentések: — Jelente m alásan kapi tány úr, ma húsz mázsa port lőt tü nk el." A re gényben így ír erről: „Dobó maga is olyan kormos volt, szakálla, bajúsza porzsolt, hogy ha a kapitányi acél-sisakja nincs a fején, ember meg n e m ismeri az orcáj áról ." S uk án szám -tartó „recsegő hangon jelentette: — A mai napon húsz mázsa po ru nk fogyott el."
A bejegyzések arról tanúskodnak, hogy Gárdonyi helyrajzi szem-pontból is Tinódit követte. A szereplők jellemzésére is felhasználta a döcögő verssorokat. „Rágondola Pető Gáspár ottvala. A népet felszóval kéri, biztatja. Kik k e mé n yen fogják vitéznek mond ja , Félelmeset erő-sen piro ng atj a." Gárdonyi megjegyzi: „Ez volt a legjobb szónoka a n ép -nek." S valóban, Pető a regényben gyönyörű dikciót mond védőtársai -nak a lakomán, s az ostromok hevében bátorító szava ú j a bb küzdelemre serkentette a csüggedőket.
Füg edy János emlékezetes a la kj át is Tinódi n yo m án mintázta meg az író. „Figedi Jánosnak fogát k i ü t é k" — írja Tinódi. Gárdonyi meg-jegyzi: „Figedi a fogát f á j l a l ta előbb mindig. Jön pökdösve. — No, n e m f áj m ár a fogad? — Ne m hálistennek. — Ki húzattad? — Nem a: ki-ütötte egy török a d á rd á j áv a l ." A r egényben: „Fügedy f e j e úgy be van pólyázva, hogy csak a szeme, meg a két füle látszik ki. Három foga is hiányzik. Buzogánnyal ütöt te ki valamelyik török. De vígan szenvedi a baját, m e r t a fájósat is kiütötték."
Kérdés most már az, hogyan használja fel forrásait az író, m e n y -nyit fogad el a történetírók és Tinódi művéből, helyesebben, a t ények meghamisítása nélkül, hogyan alakí tja ki Habsburg-ellenes, antikleri-kális, a magyar nemességet ostorozó regényét. K í s é r j ük ezt figyelem-mel, s benne Gárdonyi regényírói módszerét!
Az egész művet átszövi a Habsburg-király erős bírálata. Ferdinánd ne m sokat törődött a mag y a r végvárakkal. Csak azért voltak fontosak számára, hogy megvédik-e Bécset a töröktől. Három serege állott az országban az ostrom idején, de egyik sem sietett a szorongatott egri vár felmentésére. A három hadvezér: Móric és Miksa herceg, Castaldó, egyetlen katonát sem áldoztak Egerért. Tinódi a késedelem okát abban látja, hogy a király hadvezérei nem teljesítették a parancsot: „De an-nak m ó d j át akkor ne m találá, Mert minden népe késedelmes vala."
Istvánfi is igyekszik mentegetni Ferdinándot, de nála már több beismerés van: „Ferdinándhoz és a most egri püspökké nevezett k o r -látnok Oláh Miklóshoz írtak, tőlük segélyt kérvén . . . Ferdinánd a mel-lett, hogy két zsoldos serege legyőzetett, nemcsak p énzh íjá ban volt, de még a németországi zavaroktól is n y o m a t o t t . . . a mi ért is i n k ább r e m é n y és f é n y es í g é r e t e k k e l k e c s e g t e t e t t , de mégis a nemességnek parancsolá, hogy a szükségben levő Egert megsegíteni el ne mulassza" [11], (Kiemelés tőlem! NS.)
Hogyan vélekedik erről Gárdonyi? Menti-e ő a késedelmeskedő Habsburg-királyt? Bornemisszát ilyen gondolatok foglalkoztatják Eger felé menve: ,,S átr emege tt szívén az a gondolat, hogy Dobó otthagyta E g er t . . . Mert hej, az a F e rd i n á nd király mindig csak szájjal a d j a a segítséget. így veszett el Lippa, Temesvár az idén." De a védők, élükön Dobóval, még bíznak a segítségben. Forgách Ferenc nagyváradi püspök történeti m u n k á j á b an me g í rj a, hogy még a legnagyobb veszélyben, a templombástya felrobba násakor is a király segítségét v á r t ák: ,.Quae res magnu m pavorem fecerat; sed duces per stationes discurrere, militem animare, nu l lum signum m e t u s ostendere; pulveris copiam abunde su-peresse, quin et certissima auxilia regis atque regni brevi a f f u t u r a os-tend er e" [12].
Hiába m o n d j ák a visszatér ő követek Dobó utasítására, hogy jön a segítség, a fők ap it á ny is kénytelen beismerni, csak az ő hősiességük menthet i meg a várat. Az utolsó ostromra készülnek a várvédők. Tinódi megírja, hogy a segítség r e m é n ye végképp elveszett: „I mmár segítségöt sehonnét nem v ár na k." Gárdonyi, már od aí rja fo rr ásá ban e sor mellé: „Dobó összehívja a h ad n ag y ai t egy b ást y ára és szól nekik az ostrom előtt, hogy segítség nincs . . ." Eddig Dobó is bízott, de nincs többé bi-zalom a kir ál yb an: „— Csak próbálkozások ezek! — szokta mondani
Mikorra a teljes o st r omra k erü lne a sor, itt lesz a király hada. De most már nyilvánvaló, hogy itt a vég!"
Az ostrom után a ki rály követe, Sforzia Mátyás járt Egerben, hogy a két kap it á nyt m a r a d á s ra bí rj a. Erről jegyezte fel az író a következő jellemző szavakat: „Kötelességünket teljesítettük — felelte Dobó —, bár m á s ok is t elje sít ették volna!" Azután Mekcseyvel együtt lemon-dott a kapitá nyi tisztségről. Istvánfi szerint az emberi érzelmű Ferdi-nánd elfogadta a lemondást. Miért is tagadta volna meg? Hiszen őt tömjénezte egész Európa, a m agy a r végvári katonák által kivívott győ-zelmi babérkoszorút sa j át f e j é re tette.
Világos tehát, hogy Gárdo nyi nem t é rt el a hiteles történelmi té -nyektől, de ne m követte a királyim Tinódit és Istvánfit, hanem r át a -pintva a kérdés lényegére, bemutatta, hogy az idegen király számára teljesen érdektelen volt az egri vár sorsa, azoké meg különösen, akik a falakon belül harcoltak. így r á n t ja le a leplet az „isteni kegyelemből" uralkodó, hazánkat évszázadokon keresztül kifosztó Habsburg-dinasz-tiáról.
Az egri vár másik g a z d á ja az egyház volt. Istvánfi idézett írásában bizonyítja, hogy Oláh Miklós egri püspököt is többször felkeresték Dobó követei. Tinódi a püspök védelmére még azt a kevés indokot sem t u d j a felhozni, amivel a királyt védte: „Éjjel -nappal úristenhez imáda, Mise mondásokkal óhít vala Egri vitézekért imádkoztat vala." Gárdonyi a Régi Magyar Költők Tá ra h armadi k kötetében ezek u t án a sorok után jegyzi: „Nem mise kell n e k ü n k, hane m katona. Dobó." A kapitány Bor-nemissza kérdésére, hogy mi lesz, ha a király hada Győr alatt marad, egyetlen keserű m o nd at t a l válaszol: „Nem megizente-e az egri püspök, hogy misézik é r e t t ü n k ?"
Tinódi is elismeri, hogy a misemondás nem sokat ér. A vár ereje az egységbe forro tt várvédő közösségben v an:
„Az vitézek bíznak az egy istenbe Nem sok népbe, ágyúkba, sok élésbe Sem a ma gy a r ura k segítségébe Isten után köztük nagy egyességbe."
Gárdonyi is a várvédők ügyességével, hősiességével magyarázza sikerü-ket. Dobó, aki a XVI. században élő vallásos ember volt. így biztatja katonáit: „Bízzatok vitézek az istenben!" Gárdonyi, aki a XIX. század kétkedő embere volt. r á mu t at a védők ügyességére, hősiességére. Az ostromban ne m isten segíti őket, hanem nagyon is reális oka van győ-zelmüknek: ,,Az ostromot voltaképpen a leves verte vissza." Nem segí-tet t az egri káptalan, még fizetésre sem adott katonát. A vá rba szorult két pap is a nép egyszerű vigasztalói közül került ki. A főpapok még idejekorán kocsira ültek és menekültek. Milyen látvány t árul Borne-missza elé? ,,Az úton egyebet sem láttak, csak kocsikon ülő papokat. Valamennyi Eger felől! S valamennyi nagy ládákkal, szekrényekkel, zsákokkal körülrakottan. Eleinte csak köszöngetett nekik, de aztán, hogy kedvetlenítette látásuk, ki se tért már az útból." Megcsillan a remény a védők előtt: hát ha a püspök érkezik! De a váru dvar on a hintóból Baloghné száll ki. Gárdonyi figyelmeztet: a nép elvárná a főpapoktól, hogy vegyenek részt a küzdelemben. Dobóék számára akko r egyetlen sóvárgás mar ad t: bár minden hadvezér püspök is lenne, talán fordíta -nának valamit hatalmas vagyonukból az ország védelmére. Gárdonyi kortársai számára pedig egy figyelmeztetés mar ad t meg: a hatalmas főpapok is te hetnének valamit a félgyarmati sorsba süllyesztett Magyar-országért!
S mit tett a nemesség? A millennium idején nagy hanggal ünne-pelte az ezeréves Magyarországot, de egy lépést sem tett a haza sza-badságáért. I nk á bb igyekezett Bécs lábához simulni, hogy az elherdált birtokok helyett egy kicsiny hivatal morzsáját kapj a meg a vármegyén. Ugyanilyen dicstelenül viselkedett a nemesség 1552-ben. Már Tinódi megrovó szavait is megérdemelték:
„Jó Mecskey Istvánt Égről bocsáták Inté őket segítségre gondolnának Ha békével hon lakni a k a r n á n ak Megcsúfolák neki oly szót monda n a k Vár ta rtásra h a elegek nem voltatok Mire egri tisztben ti mara dta tok Azért ha az konccá] jól laktatok Az levét is reá ti megigyátok."
Nagyon érdekes, hogy Istvánfi említi ugyan a szikszói gyűlést, de sze-r i n t e Mejkcsey elnyesze-rte a nemesek segítségét. S ennek indoka: mert a „szabad városok" költségén 575 katona érkezett Egerbe! Tinódi sok-kal őszintébb volt! S a történelem hű krónikása nyomán az író is
mé n y en vágó kurta szavakkal bélyegzi meg a dzsentrivé züllött neme -sek elődeit, regényének a Befejezésében.
A regényt így átszövik a Habsburg-ellenes, antiklerikális, a magyar nemességet bíráló szálak. A regény forrásainak vizsgálata bizonyítja, hogy Gárdonyi felhasználta a történelmi anyagot, de saját korának problémáit transponálta át a kiválasztott környezetbe, a hasonlóság alapján. (A Habsburg-ház, főpapság, a dzsentrivé süllyedt nemesség elődeinek bírálata.)
Gárdonyi műve történelmi hitelességének bizonyítására még két, eddig ne m ismertetett for rásmunk á ból szeretnénk idézni. Istvánfi is idézi Ahmed basa Ká lb ól küldött levelét: ,, . . . Ha ezt teszitek, nem fogjátok megbánni, szabadságtok, javaitoknak, úgy mint régi királyai -tok alatt bir-tokába mar ad to k . " Az Egri csillagokban a következő sza-vakkal csábít a török: ,,Ha engedelmesek lesztek, hitemre mondom, hogy se magatoknak, se jószágotoknak bántódása nem lesz. A császár-tól min de n jót nyertek , s olyan szabadságban tartolak benneteket, min t régi királyaitok alatt voltatok." Se rédy György hiába küldi Egerbe a kassai zsoldosokat, azok megf utamod nak. Istvánfi megírja, hogy a visz-szatérőket megvasalva a város sáncainak ásására kárhoztatták. Tinódi is szól erről. Gárdonyi a Régi Magyar Költők Tárában már megjegyzi ezek mellett: „Ezekkel a szökevényekkel találkozik Gergely, s azok őt is visszafordítanák beszéddel, de . . ." Az epizód szinte szóról szóra be-került a regénybe.
A másik f o r r á s m u n ka — amely eddig ismeretlen volt, s az író két-ségtelenül felhasználta regénye megírásához — Salamon Ferenc
Ma-gyarország a török hódítás korában című könyve. Megtalálható az író hagyat ékában kö nyv tá rá ba n. Benne színes ceruzával tett alá- és mellé -húzásokat találtam, val amin t Gárdonyi sajátkezűleg tett beírását [13]. Bizonyíték a bejegyzés eredetiségére az, hogy az írás teljese n azonos a megmaradt kéziratok írásával.
Megjegyezte a következő részeket: Tinódi művéről szólva: „melyet l s t v á n f fy is kivont s m el y azért min de n költői becs nélkül való munka, mivel oly becses históriai krónika és semmi egyéb, mint mag a a való-ság." A könyv 128 — 129-ik oldalán Gárdonyi fontosnak tartott a meg-jegyezni: „delik" . . . „szűk zsinóros nadrág és bakancs, attila övvel, melyen a széles, g ör be kard fü g gö t t ." Azonnal ráismerünk erre a le-írásra Bornemisszáné r uh áz a t á n ak be mu tatá sáb an: „Lóháton ült. Attila, szűk nadrág, sárga bakancs és teveszőrköpönyeg volt rajta. T u r b án he-lyett a delik szokása szerint a köpönyeg csuklyája födte a fej ét ."
Salamon szerint az akindzsik a gyalogok közé tartoztak. Gárdonyi csillagot tett a szó u t án — akindzsik* — és a lap alján megjegyezte: „A Török tört. írók I. 398 szerint lovasok." A regényben így is jelen-nek meg: „De az utcákból felzúg a segítség: lovas akindsik és gönüllük, puskás és dárdás janicsárok"
Az Egri csillagok keletkezésével kapcsolatban nem érdektelen meg-említeni —, hiszen Gárdonyi írói módszeréről tanúskodik —, hogy a re gé ny szereplőit az író a való életből vett emberi tulajdonságokkal
ru házta fel, így sikerült elérnie, hogy a valódi történelmi keretbe n élet-teljes, vérbő figurákat mozgat.
Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című könyvében m eg í r ja édes -apjáról, hogy feketetáblás, kockavonalas noteszkája volt, amelybe isme-rőseinek fontosabb jellembeli tulajdonságait jegyezte be. fg y Dobó Ist-vánt édesapjáról, Ziegler Sándorról mintázta, Éva - - Tima Hermin, a dabronyi főtanító lánya, Baloghné — Gárdonyi édesany ja stb. [14].
sjc * *
Gárdonyi Géza regényének megírásához alapos történelmi tanul-mányo kat végzett. Hosszú és kitartó, szívós mu nka ere dményeké nt lett az Egri csillagok Habsburg-ellenes, antiklerikális, nemességet bíráló őszinte írói megnyilatkozás. Igaz, már az író életében j elentős megbe-csülésben volt része a m ű n ek — hiszen akadémiai Péczely-díjat kapott —, de az akkori hivatalos világ csupán a millenneumot dicsőítő regényt látta benne. Nem tudt ák és nem akarták felismerni azt az igazságot, amelyet az Egri csillagok minden sora hirdet: a nép igazi alkotó tehet-sége, ereje segít a nemzet súlyos történelmi helyzetében. De annak a társadalomnak nem volt elég becsülete az igazság borsához. Érezte ezt Gárdonyi is. Keserűen jegyezte naplój ába: „Aztánhát ki az ördög keres manapság regényben igazságot?" [15]. Igen, annak a korn ak nem volt szüksége az igazságra. De az írónak igen! Azt szerettük volna bizo-nyítani e rövid gondolatsorral, hogy Gárdonyi, becsületes ember, becsü-letes írói egyéniség is volt. Az igazság szószólójának ta r to t t a magát, s erről az út ról nem akar t le térni soha. Regényírói módszerére is az igazság f árad ha t at l an keresése, és a megtalált történelmi vagy emberi igazság ábrázolása jellemző. Szereplői élő emberek, nem papírfigurák. Hazaszerető, érző, küzdő, szenvedő, boldog emberek elevenednek meg a regény lapjain. Éopen a valóság ábrázolásának igénye teszi jelentőssé Gárdonyi regényét. Jókai ro mant i kus történelmi regényei mellet t sok-kal inkább az eötvösi történelmi regényírói elvek érvényesülnek az egri várvédelem festésében. Magában az írói életműben pedig a regény éppen mert a haza ellenségeinek gyűlöletére, hazaszeretetre, helytállás -ra, igazságra nevel — az író né p- és hazaszerető radikalista, harcos magatart ására teszi fel a koronát!
J E G Y Z E T E K
Ll] Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Bp. Dante. II. 91.
[2] Bóka László: Tegnaptól máig. A hazaszeretet regénye. 172—214. 1.
[3] Négyszáz ma g y a r levél a XVI. századból. 1504—1560. Közli Szalay Ágoston. Pesten, 1861. 6. old. [4] Uo. 8. old. [5] Uo. 9. old. [6] Uo. 40. old. [7] Uo. 51. old. [8] Uo. 57. old.
[10] Közölte dr. Bakos József: Gárdonyi és Tinódi. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. IV. kötet. Miscellanea. 567—572. old,
[11] Ist v án fi Miklós: Ma gyarorsz ág története 1490—1606. Fordította Vidovich György. Debrecen, 1868.
[12] Ghy mesi Forgach F eren c Magyar históriá ja 1540—1572. Pest, 1866. [13] S ala mo n Ferenc: Magyarország a török hódítás k o rá ba n. Bp. 1886. [14] Gárdo nyi József i. m. II. 47.
[15] Uo.
Tinódit a következő kiadásból idéztem: Tinódi Sebestyén: Cronica Kolozsvár, 1554. Akadémiai Kiadó, 1959.
