19. századi társastáncok a magyar paraszti tánckultúrában

10 

Loading....

Loading....

Loading....

Loading....

Loading....

Texto completo

(1)

Dóka Krisztina

19. századi társastáncok a

magyar paraszti tánckultúrában

*

A 19. század vége, 20. század eleje az a korszak, amelyet a magyar néptánckutatás hagyományosan a paraszti tánckultúra virágkorának tart. Azonban mialatt Magyarországon a néptánchagyomány „virágzásának” lehetünk tanúi,1 ezzel egy időben már folyamatban volt a falusi tánckultúra

pol-gárosodása, modernizálása is. Az egyre mozgékonyabbá váló, sokszínű kulturális hatásoknak, újí-tásoknak kitett paraszti életben a 19–20. század fordulóján már kirajzolódtak egy egységesülő, polgárias, kevésbé jellegzetes paraszti tánckultúra körvonalai is.Ily módon egyszerre volt jelen egy „hangsúlyozottan parasztos” és egy „semleges”, „polgárias” népi tánckultúra.2 Utóbbi világához

hozzátartoztak a falvakban is megjelenő hivatásos tánctanárok,3 a polka és a keringő és más

diva-tos táncok és a polgári külsőségekkel megrendezett táncalkalmak.

Tudjuk, hogy a nagy európai történeti táncdivatok áramlatai a magyar néptánc-történetben is nyomon követhetőek.4 Az is ismert, hogy a társastáncok különböző divathullámai a magyar népi

tánckultúrában is folyamatosan éreztették hatásukat.5 A polgári tánckultúra elemei és ezen belül

a kor társastáncdivatja a magyar paraszti életben különösen az 1800-as évek utolsó harmadától jelentkeztek. Erről a polgárosodó paraszti táncéletről tudósít Móricz Zsigmond néprajzi leírá-sában, melyben a 19-20. század fordulójának szatmári népéletét jellemezve említést tesz a helyi táncrendezési szokásokról és az új, divatos táncokról is:

„Már a bilétás bálnak van rendező bizottsága, nyomtatott meghívója, rendezői jelvénye és este 9 óra felé gyűlnek a táncra, mint az urak. … Csárdás járja, bár a tour tánc se ismeretlen, s a csűr felgirlandozva, zöld-ágazva bálterem lesz valójában, mikor körbe-körbe kalamajkáznak polkát, mazurt, valcert járnak, amit tánctanítóktól tanultak ám.”6

Mindenekelőtt a falvakban is megjelenő hivatásos tánctanítók tevékenységének és a várossal való kapcsolatoknak köszönhető, hogy a polgári táncélet szokásai és a különböző 19. századi tár-sastáncok (galopp, kvadrill, lancier, keringő, polka, polonéz, mazurka, sottis) felbukkantak a

szá-* Elhangzott az MTA Tánctudományi Munkabizottsága által rendezett Kaposi Edit emlékülésen, 2013. május 30-án a

Zenetudományi Intézetben. A szöveg a 2011-ben megvédett A magyar táncfolklór átalakulása (1896-1945) című PhD-disszertációm 19. századi társastáncokkal foglalkozó fejezetének rövidített változata. Disszertációm elkészültét (2011) követően a témában megjelent újabb publikációkra tanulmányomban nem hivatkozok. A dolgozat elkészítését támogatta az OTKA PD 109430 sz. pályázata.

1 Úgy tűnik, hogy miközben „kialakulnak a közvélemény által máig »népviseletnek« ismert színpompás, tájanként igen

változatos ünneplő öltözetek” (Hofer, 1975. 402-403.), vagy egyre több ünnepi reprezentációs tárgy kerül a parasztház-tartásokba, a tánckultúra tájilag elkülönülő színes formáinak kialakulása is zajlik.

2 Hofer Tamás a népművészet megközelítéséhez, a népi kultúra történeti jelenségeinek értelmezéséhez három „kulturális

típust” fogalmaz meg. Az első a „régi jobbágyparaszti”, a második az „új, virágzó, hangsúlyozottan parasztos”, a harmadik pedig egy „semleges”, „polgárias”. Lásd: Hofer, 1975.

3 Kaposi Editnek köszönhetjük a hazai táncmesterség történetének tudományos feldolgozását: Kaposi, 1970.

4 A magyar néptánc történeti rétegeinek összefoglalását a történeti táncdivatokkal összefüggésben lásd: Pesovár E., 2003. 5 A társastáncokról a magyar paraszti tánckultúrában: Pesovár E., 1982, Dóka, 2005, Kavecsánszki, 2007, Kavecsánszki,

2009.

6 Móricz, 1991. 333.

Réthei Prikkel

1903 Réthei Prikkel Marián: A Pray kódex. Budapest, 1903.

Réthei Prikkel

1906a Réthei Prikkel Marián: A hajdútánc eredete. In: Ethnographia, (1906), 2. sz. 112–119.

Réthei Prikkel

1906b Réthei Prikkel Marián: A magyar táncnyelv. Budapest, 1906.

Réthei Prikkel

1906c Réthei Prikkel Marián: Magyar halottas táncok. In: Ethnographia, (1906) 3. sz. 167–172.

Réthei Prikkel

1909a Réthei Prikkel Marián: Csuzy Zsigmond szavai. Budapest, 1909.

Réthei Prikkel

1909b Réthei Prikkel Marián: Sándor István nyelvtudománya. Budapest, 1909.

Réthei Prikkel

1911 Réthei Prikkel Marián: Nemzeti táncolásunk múltjából. In: Az esztergomi r. kath. főgim-

názium 1910-11 évi Értesítője, 1911. 1–66.

Réthei Prikkel

1924 Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai. Budapest, Stúdium, 1924.

Réthei Prikkel

(2)

zadforduló falusi kultúrájában. Egykorú néprajzi leírások, adatközlések és későbbi, a 20. század második felében és az ezredfordulón végzett néprajzi-antropológiai terepmunkák is tanúskodnak e táncok megjelenéséről és paraszti használatáról. A 19. századi társastáncok közül a magyar népi kultúrában elsősorban a keringő és a polka változatainak nagy hatásával, tánckultúrába való be-épülésével számolhatunk.

A keringő

A keringőnek mint ¾-es páros táncnak történeti típusa, a valcer (Walzer: ném. walzen ’forogni, keringeni’ szóból) a 18. század utolsó harmadában jelent meg. Az 1800-as évek első évtizedei-ben elsősorban Bécsből indult „diadalútjára”, és az európai tánctörténet egyik legnagyobb hatású divattánca lett. A 19. század folyamán a keringőnek a bécsi mellett más különböző változatai is jelen voltak a báli életben.7 Történeti előzményeiként leggyakrabban a Ländlert, a Steierischt

és az Allemande-t nevezi meg a tánctörténeti szakirodalom. Tudunk a keringő népi-történeti előzményeinek hazai felbukkanásáról (például ländler, stájer, német tánc), és különböző újabb változatai, rokonai is feltűnnek a falusi kultúrában. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a nép-rajzi forrásainkban valcer (vajcer, valc) illetve keringő néven felbukkanó tánc elsősorban a 19. században népszerű típus népi előfordulását jelenthette. E táncot a fenti nevek mellett német tánc, németes elnevezésekkel is megtaláljuk a népi tánckultúrában.8 A keringő a 20. században a

magyarországi nemzetiségek körében is népszerű volt.9 A magyarországi németek tánckincsének

a polka mellett e tánc a másik legfontosabb darabja.10

A valcer magyar falusi tánckultúrában való széles körű elterjedtségére az 1800-as évek végéről és az 1900-as évek első feléből tömegével vannak adataink.11 Ez idő tájt a tánc láthatóan az egész

nyelvterületen feltűnt a paraszti táncéletben, és hosszabb időre gyökeret vert. Elterjedése (a követ-kezőkben bemutatott polkához hasonlóan) részben a tánciskoláknak köszönhető, de közvetítet-ték a különböző nemzetiségek (különösen a németek), a katonáskodó férfiak, a falusi közösségek hosszabb, rövidebb ideig városban élő, például ott szolgáló tagjai, valamint a falusi iparosok és értelmiség. A valcert ¾-es metrumú, egyszerű motívumkincsű, kötetlen szerkezetű, zárt össze-fogódzású, forgó páros táncként kötetlen térformában és kötött körformában találjuk meg a népi gyakorlatban. Paraszti körben való felbukkanása elsősorban a 19. század utolsó évtizedeihez kötődik. Seprődi János marosszéki tanulmányában a tánc századfordulón való megjelenéséről, közvetítőiről és korabeli alkalmi szerepéről ad leírást, és egyúttal az új tánc körül kialakuló konf-liktusokról is említést tesz:

„A valczer egészen újabb kori idegenség. A kibédiek, városban szolgáló legények és leányok révén, most kezdik megismerni, s eddigelé még nem annyira járják, mint inkább verekednek

benne. Ugyanis a legnagyobb rész nem tudja tánczolni, s ha valamelyik hánya-veti természetű ráerőlteti a czigányt, mindjárt kész a háborúság. (…) A kibédi legény és leány lábai alatt furcsán elváltozik a valczerlépés; a vályogvető vonója a sima valczer-melodiákra czifrázat-fodrokat vet; de egyik sem ment át állandóan a vérébe s ezektől a sima lépésektől és sima melodiáktól függetlenül megőrizte a maga igazi népi tánczait. Ezeket a maga tánczait állandóan és mindig járja, a többie-ket pedig, ez idő szerint még a valczert is, csak ritkaságból, mutatványképpen.”12

A 19-20. század fordulójának néprajzi leírásaiban a csárdás mint „fő tánc” mellett már legtöbb-ször a valcer is előkerül. Egy 20. század eleji dunántúli lakodalomleírás a keringőt a csárdással és a polkával együtt említi: „Legkedvesebb táncuk a csárdás. Tánczolják még a polkát és a valtzert is, de ezeket ügyetlenebbül járják.”13 Forrásainkból, egykorú néprajzi munkákból kiderül, hogy a

valcer fokozatosan beépült a paraszti közösségek helyi tánckészletébe, a 20. századra helyet kapott a táncalkalmak legfőbb szórakozó funkciójú táncai között.14 Az 1940-es évek elején Kőrispatakon

hangszeres népzenét gyűjtő Lajtha László is megjegyzést tett a falusi zene- és tánckultúra átala-kulására. Népzenei monográfiájának előszavában olvashatunk a helyi táncos és zenei ízlés meg-változásáról, az újabb zenei divatokról (így a valcerről és a foxtrottról), és az ezzel összefüggésben átalakuló tánckészletről:

„A mai fiatalság már csak az újabb csárdásokat kéri. Ezek között nem egy a műdal. Sajnálatosan vannak falvak, ahol csárdást sem igen táncolnak már. Valcert, foxtrott-okat kérnek, azt, amit rádióból hallottak. Mostanság idősebb cigány-muzsikusok között gyűjtve, nem egyszer halottam: »nem játszottam ezt a darabot már negyven éve…«.”15

A 20. század közepére vonatkozóan forrásaink arra is utalnak, hogy a valcer beépülve a parasz-ti közösségek tánckészletébe, a polkával és a hagyományos táncokkal (elsősorban a csárdással), később más újabb, az 1910-es évektől megjelenő társastáncokkal (például tangóval, foxtrottal) táncciklust alkotva jelentkezett a paraszti táncalkalmakon. Egy 1943-as Fejér megyei (pázmándi) lakodalom néprajzi leírásában a korabeli táncokról és ezek táncciklusba rendeződéséről, valamint a divatos zenékről a következőket olvashatjuk:

„Már táncol az egész vendégsereg: öregek is… Három tánc járja: csárdás, belépő, amit olykor egész ugrálva, polkaszerűen táncolnak s valcer. Régen: csárdás és németes (polka) divatozott. Mindig csárdás – belépő – valcer és csárdás követi egymást, azután szünet, ekkor az öregek, násznagyok dalolnak. Az egész lakodalom szigorúan kötött paraszti szokásával szinte ellentétes-nek látszik nemcsak az emberek felvilágosodott gondolkodásmódja (…) hanem az éellentétes-nekelt dal-lamanyag is. Csupa műdal, sláger, s régiként népszínműdal! Egészséges – bár új stílusú népdal alig-alig akad.”16

A korszak technikai vívmányának, a filmnek köszönhetően az 1930-as évekből korai mozgó-képfelvétellel is rendelkezünk a valcer népi használatáról. Az angol filmhíradó 1931-es A wedding in Hungary című, a vidéki Magyarországot népszerűsítő filmje megörökítette a mezőkövesdiek keringőjét.17 Tudunk arról, hogy a keringő kapcsolatba került a helyi táncok mozgásanyagával,

sajátos, helyi színezetet is kaphatott. Olvashatunk a tánc (és zene) ilyen jellegű alakulásáról Sep-rődi János fentebb idézett soraiban. Martin György is utalt ilyen folyamatokra mezőségi tánc-dialektus-leírásánál: „…egyes mezőségi falvakban még a valcer figurázó, bokázókkal színezett formájával is találkozhattunk (Feketelak).”18 A tánc népszerűségének hanyatlása a 20. században 7 A keringő történetéhez összefoglalóan lásd: Strobel, 1998a. Népi változataihoz, európai elterjedtségéhez lásd, pl.

Wolf-ram, 1951. 146–149. A keringő magyar vonatkozásaihoz: Szentpál, 1956, Pesovár E., 1980.

8 Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a szöveges forrásainkban előforduló nevek (német tánc, németes, keringő) által jelölt

keringőváltozatok sokszor nem egyértelműsíthetőek, továbbá a németes név, például előfordul a polka megnevezéseként is.

9 Szentpál, 1956. 75., Felföldi, 1997. 358., Pálfy, 1997. 408. 10 Lásd, pl. Keszler, é. n. 79.

11 A keringőről leírások, adatközlések a századfordulóról és a 20. század első felére vonatkozóan: Seprődi, 1909. 325–326.,

Balásy, 1910. 298., Lajtha – Gönyey, 1937. 139. 145., Faragó, 1946. 11., Lajtha, 1955. 9–10. Móricz, 1991. 350. A keringő előfordulására vonatkozóan lásd: Martin néptáncdialektus-leírásainál: Mezőség, Székelység, Barcaság és hétfalusi csángók, bukovinai székelyek (Martin, 1990. 437., 443., 444., 449.). A keringő és a következő fejezetben bemutatott polkák magyar népi használatára vonatkozó további adatközlések hivatkozásait tartalmazza PhD-disszertációm Társastánc fejezete.

12 Seprődi, 1909. 325–326.

13 Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum Kézirattár EA (Továbbiakban= EA) 1925. 1.

14 Lásd, pl. Zsigmond József leírását Marosmagyaró 1930-as évekbeli táncéletéről (Zsigmond, 1996. 189–190.). 15 Lajtha, 1955. 9–10.

16 EA 4442. 15. 17 Wedding, 1931. 18 Martin, 1990. 437.

(3)

folyamatosan tapasztalható, mindamellett a falusi báli, lakodalmi táncrepertoárban még az ez-redfordulón is megtalálható.19 A keringő 19. századi más változatainak (pl. boszton) vagy újabb,

20. századi típusainak (angolkeringő) magyar népi tánckultúrában való előfordulására szintén vannak adataink, ezek azonban lényegesen szórványosabbak.20

A polka

A cseh eredetű, élénk, 2/4-es páros tánc, a polka az 1830-as évektől hódította meg Európát. Ter-minológiája vitatott eredetű, a cseh pulka ’fél, fél lépés’ szavakból származhat. Más magyarázatok szerint a név a ’lengyeles’ vagy ’lengyel nő’ jelentésre vezethető vissza. 19. századi széles körű európai népszerűségét ismerjük a nemzetközi táncszakirodalomból.21

A polkafélék különböző változatai elsősorban polka, polyka, porka, pulka, pulkatánc, pulyka neveken fordulnak elő hazai paraszti gyakorlatra utaló forrásainkban. A tánc a 19-20. század fordu-lóján az egész magyar nyelvterületen általánosan ismert volt.22 A polka elterjedt volt főként a

ma-gyarországi németek, emellett a szlovákok, szlovének, horvátok, románok tánchagyományában is.23

A tánc kötetlen szerkezetű szabályozatlan térformában vagy kör formában járt változatait és kötött szerkezetű, több részes formáit (például Kreuzpolka) is megtaláljuk a 20. századi magyar paraszti tánchagyományban. Kötetlen szerkezetű formáira vonatkozó korabeli forrásaink és ké-sőbbi gyűjtéseink egyaránt egyszerű motívumkincsű, zárt összefogódzású páros táncról tanús-kodnak, amely 2/4-es motívumok lényegében homogén sorozatából állt. A polkához különböző idegen, főként német eredetű, illetve németes, Közép-Európában általánosan ismert dallamokat használtak.24 A korai népzenei gyűjtések során, Kodály Zoltán az 1910-es évek elején

Kászon-ban furulyán előadott polkadallamot, az Ipoly mentén szlovák, dudás változatokat rögzített.25 A

polkafélék megjelenésére és életére vonatkozóan érdemes idéznünk Seprődi János sorait, aki ma-rosszéki tanulmányában az 1870-es, 80-as években Kibéden divatos czeppeli-t is megemlíti: „A felülről vagy idegenből került tánczok közt legnagyobb szerepe a czeppelinek van. Marosszéken ez a gyorspolkaszerű táncz sohasem volt olyan népszerű, mint Udvarhelyszéken és Háromszéken. Kibéden ma már tán nem is tudják; legalább a mai divatos tánczok között nem találtam. De gyermekkori emlékeim szerint a 70-es, 80-as években ott is mindennapos volt; a nevét és emlékét pedig most is őrzik.”26 A polkák magyar népi tánckultúrában való elterjedését forrásaink alapján

a 19. század utolsó harmadára tehetjük, ugyanakkor más tánctípusokhoz hasonlóan a nyelv-terület különböző részein eltérő időben és különböző változatokban jelent meg. A polka népi használatáról és két világháború közötti ismertségéről tanúskodik a Lajtha László által Biharban gyűjtött polka-dallam is.27 Ugyanebből az időszakból rendelkezünk mozgóképfelvétellel is a

tánc-ról. Amikor Molnár István Budapesten a Gyöngyösbokréta-bemutatóra érkező csíkszenttamásiak táncairól 1941-ben filmfelvételt készített, ezek között rögzített polkát.28 A film értékes korai

do-kumentuma a tánc korabeli falusi változatának.

Tudunk a polka helyi tánckészletbe való tartósabb beépüléséről, és esetenként a helyi táncok mozgásanyagával való összefonódásáról is. Martin György a gyimesi csángók tánckészletének be-mutatásánál a polkával kapcsolatban a következőket írja: „A polka, sebes pórka vagy németes kötetlen formájú páros tánc. Úgy állnak fel, mint a csárdásnál s ebben is hármat szoktak sirűlni. A zenész előtti ropogtatásra is sor kerülhet. Több dallama van, elég gyakran előfordul. Nem tartozik a szorosan vett »aprók« táncfüzérbe. Motívumkincse rokon a sebes magyarossal és a csoszogtatóssal.”29

19 Lásd, pl. Karácsony, 1993. 152–153., Varga, 2009. 28.

20 Az angolkeringő falusi megjelenéséhez lásd, pl. Ratkó, 1996. 258., 260.

21 A polka történetéhez összefoglalóan újabban: Strobel, 1998b. Európai népi párhuzamaira vonatkozóan: Wolfram,

1951. 150-155., Oetke, 1982. 261-276. még több helyen. Magyar vonatkozásaihoz: Szentpál, 1956, Pesovár E., 1981, Tari, 2002.

22 A polka hazai előfordulására vonatkozó korai adatközlések: Lázár, 1896. 521., Seprődi, 1909. 325., Balásy, 1910.

298., Seemayer, 1935. 115., Bándy – Vámszer, 1937. 17., Sümeghy, 1944. 63., Faragó, 1946. 11. Az elterjedtséghez lásd különösen Martin néptáncdialektus-leírásait: Dél-Dunántúl, Csallóköz-Szigetköz, Nyírség, Mezőség (Szék), Szé-kelység, Barcaság, hétfalusi csángók, Gyimesi csángók, Bukovinai székelyek (Martin, 1990. 391., 399., 407., 415., 437., 443–444., 447., 449.).

23 Polka nemzetiségi előfordulásához lásd elsősorban: Pesovár E., 1997. 388., Pálfy, 1997. 408., Kiss G., 1997. 435. 24 A polka-félék dallamairól lásd: Kiss L., 1958. 78-83., Tari, 1999. 270–273.

25 Tari, 2001. 133–134., 101-102. 104–105. 107. 26 Seprődi, 1909. 325.

27 Lásd: 1. kotta.

1. kotta: Polka-dallam Lajtha László gyűjtéséből. (Néprajzi Múzeum MH 4107/d)

28 MTA BTK Zenetudományi Intézet Filmtár (továbbiakban=Ft.) Ft. 10. 29 Kallós – Martin, 1970. 228.

(4)

Kötött szerkezetű csoportos táncok

A kötetlen szerkezetű formák mellett a paraszti tánchagyományban a 19. század utolsó harmadától a kötött szerkezetű táncok is terjedtek. Ezeknek különböző eredetű és korú darabjait találjuk meg a századvég és a 20. század első felének falusi tánckultúrájában. Ismerjük a 19. században Európa-szerte kedvelt báli tánc, a francia négyes hazai paraszti környezetben való előfordulását.30 A kötött

polkafélékkel formai rokonságot mutat a németes, kötött szerkezetű hétlépés (hétlépetű, hétlé-pésű, ném. Siebenschritt), mely Európában népi használatban széles körben elterjedt páros tánc volt.31 Utóbbi a polkával táncciklusba szerveződve is felbukkant egyes vidékek (Mezőség, Gyimes)

tánchagyományában. Szintén kötött szerkezetű és a polkafélékkel rokonságot mutat a nálunk leg-gyakrabban gólya/gólyás, gólyatánc/gólyástánc (ritkábban virágtánc, amerikáner, kacsingató vagy kacsingatós) néven elterjedt tánc.32 A kötött csoportos táncok gazdag variációit találta meg az

1940-es évek elején a tánckutatás a gyimesi csángók tánckészletében. 1941-ben Molnár István filmet is készített a gyimesközéplokiak (Csík megye) kötött táncairól,33 ezeknek később „Magyar

tánchagyományok” című könyvében részletes leírását is adta.34 Kötött szerkezetű táncok élő

hagyo-mányát dokumentálta a korai tánckutatás a bukovinai székelyek tánchagyományában is.35

A magyar népi kultúrában a fenti kötött, csoportos táncok mellett a 19. századi társastánckul-túra divatos szabályozott, több részes polkái is terjedtek. Ezek az 1800-as évek utolsó harmadától, a kötetlen keringő és polka divatjával együtt, jórészt a tánciskoláknak köszönhetően jelenhettek meg a falusi közösségekben. Előfordulásukra, mint a későbbiekben látni fogjuk, a 20. század első feléből bőven vannak adataink, ugyanakkor a források a szabályozott formák korlátozottabb elterjedtségét és alkalmibb szerepét is mutatják. E polkák közül nálunk különösen a krajcpolka, a tréfáspolka és a különböző tapsos polkafélék változataival számolhatunk.

Krajcpolka (Kreuzpolka)

A krajcpolka feltételezhetően német eredetű, kötött szerkezetű és térformájú polkaféle, mely Eu-rópában nagyobb területen elterjedt, megtaláljuk a német nyelvterületen, Dániában, Hollandiá-ban.36 A magyarországi németek tánchagyományának egyik elterjedt, népszerű táncát jelentette.37

A krajcpolka nálunk leggyakrabban német nevén, illetve annak elferdített változataival volt is-mert (krajcpolka, krejcpolka, krejszpolka, krájszpolka, krácpolka). A tánc kíséreteként használták nálunk a „Zöld erdőben jártam virágok (ibolyák) között” kezdetű németes műdalt is.38 E

kezdő-sora alapján hívták a táncot zöld erdőnek, zöld erdő-polkának is. A dalt megtaláljuk Bartók Béla 1918-as újszászi (Pest megye) gyűjtésében.39

A krajcpolka különböző változatokban élt, ismert volt párcserélős formája is. A tánc folyamán a többször ismétlődő táncszakasz lényegében két fő részből épült fel, ahol az első koreográfiai egy-ség egy figurázó rész, leggyakrabban keresztező lábgesztusokkal (erre utalhat a tánc elnevezése40),

ezt a második részben felváltja egy páros, zárt összefogódzású polkaforgás. 20. század eleji tánc-iskolai formájáról és terjesztéséről tanúskodik Róka Pál 1900-as, a hazai táncmesterek körében közismert tánckönyve.41 Ugyanakkor más polkafélékhez hasonlóan különösen német nemzetiségi

közvetítés révén, illetve az osztrák tánckultúra hatására is terjedhetett.42 Jelenlétére a 19. század 30 Lásd, például: Gönyey, 1958. 142., Pesovár F., 1960. 317., Pesovár F., 1990. 210.

31 A hétlépés nemzetközi párhuzamaihoz lásd: Wolfram, 1951. 159–161., Oetke, 1982. 269–272. 291. Magyar

vonatko-zásairól rövid összefoglalás: Martin, 1979b.

32 A feltehetően német eredetű, kötött szerkezetű csoportos páros tánc Európában nagyobb területen elterjedt,

német-osztrák rokonait megtaláljuk Reidlinger Schottisch (Ausztria), Lüdere Polka (Svájc), Hackenschottisch, Kuckuckspolka elnevezésekkel. E változataihoz lásd: Oetke, 1982. 259–260. Magyar vonatkozásairól röviden: Martin, 1979a.

33 Ft. 19.

34 Molnár, 1947. 428–432.

35 Belényesy, 1958. Jórészt a falusi hagyományőrzéssel, hagyományalkotással kapcsolatos folyamatoknak köszönhető,

hogy a kötött csoportos táncok helyenként még a 20. század második felében is továbbéltek. Ezek főként különlegességük révén, az improvizatív, hagyományos táncok nagy tömbjétől való eltérésükkel lettek alkalmasak a közösségek önkifejezé-sére, önazonosságának kifejezésére.

36 Wolfram, 1951. 153., Oetke, 1982. 261. 37 Változatait lásd: Kiss G., 1997. 420–423. 38 Halmos – Lányi – Pesovár E., 1988. 130–133. 39 Lásd: 2. kotta.

2. kotta: Bartók Béla által gyűjtött krajcpolka-dallam. (MTA ZTI BR 11306_01)

40 A német kreuzen ’keresztezni’ szóra utalhat.

41 Róka, 1900. 124-125. 20. századi tánciskolai terjesztését támasztják alá későbbi néprajzi gyűjtéseink is, pl.: MTA BTK

Zenetudományi Intézet Néptánc Archívum Kézirattára (továbbiakban=AKT) AKT 286. 13., AKT 350., AKT 632. 45. stb.

42 Hazai előfordulására vonatkozóan lásd: Maácz, 1954. 37. 39., Belényesy, 1958. 91., 100-101. stb., Dánielisz, 1976.

(5)

második felétől vannak adataink, nagyobb népszerűsége a 19-20. század fordulójára tehető. A két világháború között Bándy Mária és Vámszer Géza „Székely táncok” című tánckönyvében is megjelent leírása.43 A krajcpolka előkerült a Dunántúlról (például Vas, Somogy, Fejér megye,

Szlavónia), az Alföldről és a székelység tánchagyományából is. Használatát forrásaink gyakran a tánciskolai bálokhoz kötik, de számos adatunk van a 20. század elején szórakozó funkcióban báli, lakodalmi használatára is, és egyes változatait még a 20. század második felében is megtaláljuk a falusi tánckultúrában.44 Más hasonló karakterű táncokkal együtt elsősorban a két világháború

között divatossá váló újabb modern társastáncok szoríthatták háttérbe.

Tréfás polka (fenyegetős polka)

A tréfás polka németes, játékos-pantomimikus, kötött szerkezetű páros tánc.45 Ismerjük nagyobb

európai elterjedtségét, például német-osztrák, cseh, szlovák, román, délszláv változatait.46 A tánc

lényeges eleme a játékos, parodisztikus fenyegető mozdulat (a fenyegetős, fenyegetős polka elne-vezése is erre utal), mely páros polkaforgással váltakozik. Általánosan elterjedt elneelne-vezései voltak a fenyegetős, fenyegetős polka, előfordult még tréfás polka néven, rokon változatai toppantós, hun-cutka, fenyegetős-tapsikolós neveken.47 Kíséretét kötött, németes, Közép-Európában általánosan

ismert dallamok jelentették. Bartók „A magyar népdal” című írásában egy 1907-es felsőiregi (Tolna megyei) gyűjtés alapján „Nám megmondtam kisleány” szövegkezdettel közölte kísérődal-lamát és a táncnak rövid szöveges leírását is adta.48 A csíki székelyek körében a fenyegetős helyi

változatához a „Hadd el te, kicsike…” kezdetű dalt énekelték: „Hadd el te kicsike/ mi’ csináltál az este/ Huncut vagy tolvaj vagy,/ még a májad sem igaz.”49 A bukovinai székelyek körében „A

láboddal tappogtass …” kezdetű szöveggel ismert: „A láboddal tappogtass,/ a kezedvel csattog-tass!/ Tolvaj vagy, huncut vagy,/ mégiscsak az enyém vagy.”50 A fenti szövegkezdetekkel is számon

tartották a táncot. A székely tánchagyományból vannak adataink arra, hogy polgári táncokból felépülő táncciklus (hetes, hétféle) egyik darabjaként táncolták.51

A magyar nyelvterületen a 19-20. század fordulóján terjesztették a táncmesterek, és még a két világháború között is szerepelt a modern társastáncok mellett a tánciskolák programjában.52

Tréfás polka néven gyermektáncként fordul elő Róka Pál már korábban említett 20. század eleji tánckönyvében, de megjelenik az 1930-as évekbeli „Székely táncok” című tánckönyvben is.53 A

tánciskolai terjesztés mellett német-osztrák közvetítéssel is számolhatunk. Elterjedtségére elszór-tan, viszont szinte az egész magyar nyelvterületről vannak adataink, a Dunántúlról (Zala), észak-ról (Csallóköz), az Alföldről (Kiskunság, Szatmár), Székelyföldről és a bukovinai székelyek tánc-hagyományából.54 A tánciskolai terjesztés miatt feltételezhetjük egykori általánosabb ismertségét,

ugyanakkor rövid ideig lehetett népszerű. Falusi divatja elsősorban a 20. század elejére tehető, de változatai a néprajzi gyűjtések során (vélhetően a népművészeti mozgalmaknak köszönhetően) még a 20. század második felében is előkerültek.55

43 Bándy – Vámszer, 1937. 36–37.

44 Lásd, pl. Berkes, 1969. 162. 8. sz. tánc, Halmos – Lányi – Pesovár E., 1988. 32–33. 19-20. tánc.

45 A pantomimikus-tréfás táncokról a német nyelvterületen és nemzetközi párhuzamaihoz lásd: Wolfram, 1951. 164–173. 46 Wolfram, 1951. 154–155., 164–165., Oetke, 1982. 261. 265–267. A tánc változatait, rokonait a német

tánchagyo-mányban, pl. Fingertanz, Fingerpolka, Klatschtanz, Klatschpolka, Judenpolka neveken találjuk.

47 Előkerült német szövegére utalóan mindefiszele-trapp-tropp (Mit den Füssen trapp, trapp, trapp) elnevezéssel.

Belényesy, 1958. 150. 77. lj., 153. 11. lj.

48 Bartók, 1967. 238., 278., 216. sz. dallam és jegyzete. A dallamot lásd: 3. kotta. 49 Lásd, pl. Bándy – Vámszer 1937. 29.

50 Kiss L., 1958. 79.

51 Bándy – Vámszer, 1937. 21-41.

52 Táncmesteri közvetítésről: Pesovár F., 1960. 317-318., Belényesy, 1958. 149. 27. lj. Tánciskolai népszerűségéről

tanús-kodnak a korabeli tánciskolai hirdetések is.

53 Róka, 1900. 132., Bándy – Vámszer, 1937. 29–30. 39–40.

54 Elterjedtségéhez lásd a már hivatkozott helyeken túl: Kaposi – Maácz, 1958. 86-87., Fügedi – Takács, 2005. 22–23. A

táncra vonatkozóan számos kéziratos néprajzi feljegyzést, leírást is találunk. Lásd, pl. EA 1809. 8.

3. kotta: Fenyegetős polka dallam Bartók Béla gyűjtéséből. (MTA ZTI BR 03642_01)

55 A tánc napjainkig jelen van például a csíkszentdomokosiak (Csík), vagy a bukovinai székelyek táncos

(6)

Tapsos polkák

A polkáknak kedvelt csoportját jelentették a különböző tapsos polkák. Ezeknek a tréfás, fenyege-tős táncokkal is összefonódva sokféle variációja jött létre Európában.A tapsos-játékos páros tán-cok különböző változatait megtaláljuk Közép-Európában, német-osztrák területen, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Svédországban és Norvégiában.56 Ezekkel a táncokkal rokon nálunk

a németes, kötött szerkezetű, játékos-pantomimikus páros tánc a „Hogy a csibe…”. Általában Hogy a csibe, csibetánc néven találjuk meg, mely megnevezés a tánchoz kapcsolódó dal szövegére utal. Emellett felbukkant még a tapsipolka elnevezés is.57 Párhuzamait megtaláljuk a

magyaror-szági németek és románok folklórjában is.58

A tánc motívumaiban, szerkezetében, térhasználatában és zenéjében is kötött, kísérő dallama a nálunk „Hogy a csibe…” kezdetű szöveggel ismert németes dallam.59 Az előforduló változatoknál

általában a tánc közben énekelték a dallamot. Az említett dal különböző szövegváltozatokkal ke-rült elő: „Hogy a csibe, hogy?/ Hát az ára hogy?/ Mit kérdezi mi az ára,/ Belévágom a markába.”60

vagy „Hogy a csibe, hogy?/ Három forint húsz!/ Három forint húsz a csibe ára/ Rácsapom az asztalára.”61 Az egy dallamstrófa hosszúságú kötött tánckompozíció két részre tagolódik. Az első,

pantomimikus részben a táncosok egymás tenyerébe csapva alkudozást mímelnek, a második részben páros polkaforgás következik, vagy külön egyet fordulnak vagy egyes változatokban a férfi kifordítja a nőt.62A „Hogy a csibe…” a magyar nyelvterület nyugati és északi részén közismert

volt az első világháború környékén, változatai eddigi ismereteink szerint elsősorban a Dunántúl-ról (Rábaközből, Vas, Zala, Veszprém, Somogy, Baranya, Tolna, Fejér megyékből) és ÉszakDunántúl-ról (Pozsony, Komárom megyéből) kerültek elő. Szórványosan vannak adataink az Alföldről is.63

A csibetánc, ahogy erre a földrajzi elterjedtsége is utalhat különösen német-osztrák közvetítés révén kerülhetett hozzánk, emellett a 20. század elején a tánciskolák is terjesztették. A táncról tudjuk, hogy helyet kapott a paraszti közösségek táncalkalmain, ugyanakkor a legtöbb adat arról tanúskodik, hogy rövid ideig maradt népszerű. Divatja elsősorban a 20. század első évtizedeire tehető. Seemayer Vilmos 1920-as, 30-as évekbeli dunántúli gyűjtései alapján részletes leírását is adta, ugyanakkor az 1930-as évek elejére (Somogyra és Zalára) vonatkozóan közvetve már a tánc kikopására utalt.64 Néhány helyen – részben a népművészeti mozgalmakkal is összefüggésben –

még a 20. század második felére vonatkozóan is tudunk tartósabb továbbéléséről.65

Az eddig bemutatott elterjedtebb polkák mellett a magyar paraszti tánckultúrában megjelentek még más polkafélék, így például a hopszpolka, rezgőpolka, suszterpolka, sétapolka. A kötetlen

polka a keringővel együtt a 19-20. század fordulóján egy időre a csárdást megközelítő népszerű-ségre tett szert. A hosszabb életű keringővel ellentétben általában néhány évtizedre kapott helyet a paraszti közösségek szórakozó funkciójú táncai között. Rövidebb divatját követően úgy tűnik, hogy viszonylag gyorsan, legtöbb helyen a 20. század első felében kikophatott a falusiak tánckul-túrájából. Ugyanakkor egyes közösségek esetében a polka még a 20. század közepén is szerepelt a helyi tánckészletben.66 Továbbélő változatait megtaláljuk a 20. század második felében olyan

tánchagyományaikat tudatos őrző közösségek kultúrájában, mint például a mezőségi székiek, a gyimesi csángók, vagy az áttelepült bukovinai székelyek.

66 Lásd, pl. Berkes Eszter 1965-ös szlavóniai lakodalom-leírását (Berkes, 1969. 164–168) vagy: Varga, 2009. 28. 56 A pantomimikus-tréfás táncokról általában lásd: Wolfram, 1951. 164–173. A Hogy a csibével rokon karakterű tapsos

táncok elterjedtségéhez lásd: Wolfram, 1951. 154–155. 164–173., Oetke, 1982. 261. 265–266.

57 Fügedi – Takács, 2005. 22.

58 Baranyai német változatát Patschpolka néven lásd: Kiss G., 1997. 428. A németek körében általánosan ismert tapsos

polkák (Patschpolka) is rokonságot mutatnak e tánccal. Lásd, pl. Judenbub, Patschgalopp a tolnai és baranyai németeknél (Kiss G., 1997. 427.).

59 Lásd, pl. a Seemayer Vilmos által gyűjtött berzencei (Somogy megyei) változatot (4. kotta). 60 Bartók Béla gyűjtése, Nagymegyer (Komárom), 1910. (Bartók, 1967. 247. 253. sz. dallam)

61 Ebben a formájában lásd: Seemayer, 1935. 115–116. A „rácsapom” helyett általános a „leteszem az asztalára” szöveg. 62 Gönyey Sándor 1939-ben a táncot a következőképpen írta le: „A csibetáncban a csibére alkudozó, egymás tenyerébe

csapogató vásárosokat utánozzák. Váltólépésben közelednek egymás felé, ütemesen csapkodnak egymás tenyerébe, végül a nőt a férfi megforgatja.” (Gönyey, 1939. 854.)

63 A csibetánc előfordulására vonatkozó adatokat közöl többek között: Maácz, 1954. 38., Jakab, 1955. 124., Tálasi, 1977.

303., Pálfy, 1984. 1032. Lásd még a következő jegyzeteket. A tánc rokonságába tartozik, pl. a bukovinai székely anyagban a „csattogtatós” nevű tánc (Belényesy, 1958. 108.).

64 Seemayer, 1935. 115.

65 Lásd, pl. a Vas megyében előkerült (Halmos – Lányi – Pesovár E., 1988. 33., 128.), vagy a vásárúti, jókai (Pozsony m.)

változatokat (Takács, 2000. 47., Fügedi – Takács, 2005. 22.).

4. kotta: Csibetánc Seemayer Vilmos dunántúli gyűjtéséből. (MTA ZTI BR 11731_01)

(7)

A valcernek és a polkaféléknek 19. század végi, 20. század eleji népszerűségét a népi táncélet-ben a táncok újabb divathulláma követte az első világháború után. Ekkor jelentek meg a paraszti táncéletben a 20. század elejének népszerű társastáncai, például a onestep, a foxtrott és a tangó, ezekkel azonban már a társastáncok falusi divatjának egy újabb korszaka veszi kezdetét.

Irodalomjegyzék Balásy

1910 Balásy Dénes: Régi székely nóták és tánczok. In: Ethnographia, XXI. (1910) 42–47., 172–174., 296–300.

Bándy – Vámszer

1937 Bándy Mária – Vámszer Géza: Székely táncok. Cluj [Kolozsvár], Minerva, 1937.

Bartók

1967 Bartók Béla: A magyar népdal. In: Bartók Béla összegyűjtött írásai. Közreadja: Szőllősy András. Budapest, Zeneműkiadó, 1967. 101–350. [1924]

Belényesy

1958 Belényesy Márta: Kultúra és tánc a bukovinai székelyeknél. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958.

Berkes

1969 Berkes Eszter: A szlavóniai magyar népsziget tánchagyományai. In: Tánctudományi

Tanulmányok, 1967–1968. (1969) 127–196.

Dánielisz

1976 Dánielisz Endre: Munkavégző táncszokások Bihardiószegen. In: Néprajzi Dolgozatok,

1976. 147–150.

Faragó

1946 Faragó József: A tánc a mezőségi Pusztakamaráson. Kolozsvár, Bolyai Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, 1946. (Erdélyi Néprajzi Tanulmányok 7.)

Felföldi

1983 Felföldi László: Adatok Hódmezővásárhely tánckultúrájáról. In: Kiss Lajos Emlékkönyv. Szerk.: Dömötör János – Tárkány Szücs Ernő. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Városi Tanácsa, 1983. 379–401., 429–430.

Felföldi

1997 Felföldi László: A magyarországi délszláv népek tánchagyománya. In: A magyar nép

és nemzetiségeinek tánchagyománya. Szerk.: Felföldi László – Pesovár Ernő. Budapest,

Planétás, 1997. 355–359.

Fügedi – Takács

2005 Fügedi János – Takács András: A Bertóké és társai. Jóka falu hagyományos táncai. Dunaszerdahely – Budapest, Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya – MTA Zenetudományi Intézete, 2005.

Gönyey

1939 Gönyey Sándor: A magyar táncok. In: Az ezeréves Magyarország. A Pesti Hírlap

kiadványa. Budapest, 1939. 841–858.

Gönyey

1958 Gönyey Sándor: Tánctanulás falun. In: Tánctudományi Tanulmányok, 1958. 133– 144.

Halmos – Lányi – Pesovár E.

1988 Halmos István – Lányi Ágoston – Pesovár Ernő: Vas megye tánc- és zenei hagyománya. Szombathely. Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, 1988.

Hofer

1975 Hofer Tamás: Három szakasz a magyar népi kultúra XIX-XX. századi történetében. In: Ethnographia, LXXXVI. (1975) 398–414.

Jakab

1955 Jakab Ilona: Sztálinváros-Óváros táncélete. In: Népünk hagyományaiból. Szerk.: Igaz Mária – Morvay Péter – Simon Józsefné. Budapest, Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, 1955. 118–128.

Kallós – Martin

1970 Kallós Zoltán – Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai. In:

Tánctudományi Tanulmányok, 1969–1970. (1970) 195–254.

Kaposi

1970 Kaposi Edit: Adalékok az európai és a magyar táncmesterség történetéhez. In:

Tánctudományi Tanulmányok, 1969–1970. (1970) 163–194.

Kaposi

1999 Kaposi Edit: Bodrogköz táncai és táncélete, 1946–1948. Budapest, Planétás, 1999.

Kaposi – Maácz

1958 Kaposi Edit – Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások. Budapest, Bibliotheca, 1958.

Karácsony

1993 Karácsony Zoltán: Táncok egy inaktelki lakodalomban 1991. szeptember 7-8-án. In:

Martin György emlékezete. Visszaemlékezések és tanulmányok születésének hatvanadik évfordulójára. Szerk.: Felföldi László. Budapest, Magyar Művelődési Intézet – MTA

(8)

Kavecsánszki

2007 Kavecsánszki Máté: Társastáncok a magyar paraszti közösségekben a XIX-XX. században. In: Notitiae Iuvenum. Tanulmányok Ujváry Zoltán 75. születésnapjának

tiszteletére. Szerk.: Kiri Edit – Kovács László Erik – Szilágyi Judit. Debrecen, Debreceni

Egyetem Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzat, 2007. 129–142.

Keszler

é. n. Keszler Mária: Hajós táncai. Tänze aus Hajós. In: Sokszínű hagyományunkból. I. Szerk.: Lányi Ágoston – Olsvai Imre. Budapest, Népművelési Propaganda Iroda, é. n. 75–101.

Kiss G.

1997 Kiss Gáborné: A magyarországi német tánchagyomány és forrásai. In: A magyar nép

és nemzetiségeinek tánchagyománya. Szerk.: Felföldi László – Pesovár Ernő. Budapest,

Planétás, 1997. 413–442.

Kiss L.

1958 Kiss Lajos: A bukovinai székelyek tánczenéje. In: Tánctudományi tanulmányok, 1958. 67–88.

Lajtha

1955 Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés. Budapest, Editio Musica, 1955.

Lajtha – Gönyey

1937 Lajtha László – Gönyey Sándor: Tánc. In: A magyarság néprajza. IV. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1937. 85–149.

Lázár

1896 Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe. Nagyenyed, Cirner és Lingner Könyvnyomdája, 1896.

Maácz

1954 Maácz László: Somogy táncélete. In: Somogyi táncok. Szerk.: Morvay Péter – Pesovár Ernő. Budapest, Művelt Nép, 1954. 36–54.

Martin

1979a Martin György: Gólya. In: Magyar Néprajzi Lexikon. II. Szerk.: Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. 288.

Martin

1979b Martin György: Hétlépés. In: Magyar Néprajzi Lexikon. III. Szerk.: Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. 536.

Martin

1990 Martin György: Magyar táncdialektusok. In: Magyar néprajz. VI. Népzene – néptánc –

népi játék. Szerk.: Dömötör Tekla. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. 390–451.

Molnár

1947 Molnár István: Magyar tánchagyományok. Budapest, Magyar Élet, 1947.

Móricz

1991 Szatmári gyűjtés. 1. Balladák, dalok és versek. Gyűjtötte: Móricz Zsigmond. Szerk.: Katona Imre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia – Magyar Néprajzi Társaság, 1991. (Magyar Népköltési Gyűjtemény, Új folyam XVII.)

Oetke

1982 Herbert Oetke: Der deutsche Volkstanz I–II. Berlin, Heinrichschofen’s Verlag, 1982.

Pálfy

1984 Pálfy Gyula: Néptánc, táncélet. In: Kecel története és néprajza. Szerk.: Bárth János. Kecel, Kecel Nagyközség Tanácsa, 1984. 1021–1043.

Pálfy

1997 Pálfy Gyula: A magyarországi román tánchagyományok. In: A magyar nép és

nemzetiségeinek tánchagyománya. Szerk.: Felföldi László – Pesovár Ernő. Budapest,

Planétás, 1997. 407–412.

Pesovár E.

1980 Pesovár Ernő: Keringő. In: Magyar Néprajzi Lexikon. III. Szerk.: Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 165.

Pesovár E.

1981 Pesovár Ernő: Polka. In: Magyar Néprajzi Lexikon. IV. Szerk.: Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981. 258.

Pesovár E.

1982 Pesovár Ernő: Történelmi társastáncok. In: Magyar Néprajzi Lexikon. V. Szerk.: Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 340.

Pesovár E.

1997 Pesovár Ernő: A magyarországi szlovákság tánckultúrája. In: A magyar nép és

nemzetiségeinek tánchagyománya. Szerk.: Felföldi László – Pesovár Ernő. Budapest,

Planétás, 1997. 381–391.

Pesovár E.

2003 Pesovár Ernő: Tánchagyományunk történeti rétegei. A magyar néptánc története. Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola, 2003.

Pesovár F.

1960 Pesovár Ferenc: Táncmesterek a szatmári falvakban. In: Tánctudományi Tanulmányok,

(9)

Pesovár F.

1990 Pesovár Ferenc: Táncélet és táncos szokások. In: Magyar néprajz. VI. Népzene –

néptánc – népi játék. Szerk.: Dömötör Tekla. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990.

195–250.

Ratkó

1996 Ratkó Lujza: A tánc mint tradíció a nyírségi paraszti kultúrában. “Nem úgy van most,

mint vót régen…”. Nyíregyháza – Sóstófürdő, Sóstói Múzeumfalu Baráti Köre, 1996.

Róka

1900 Róka Pál: A táncművészet tankönyve. Elméleti és gyakorlati szaktankönyv. Nagykőrös, Ottinger Kálmán, 1900.

Seemayer

1935 Seemayer Vilmos: Adatok népi táncaink ismeretéhez. In: Ethnographia, XLVI. (1935) 105–116.

Seprődi

1909 Seprődi János: A székely táncokról. In: Erdélyi Múzeum, XXVI. (1909) 323–334.

Strobel

1998a Desmond F. Strobel,: Waltz. In: International Encyclopedia of Dance. VI. Szerk.: Cohen, Selma Jeanne. New York – Oxford, Oxford Univesity Press, 1998. 359–361.

Strobel

1998b Strobel, Desmond F.: Polka. In: International Encyclopedia of Dance. V. Szerk.: Cohen, Selma Jeanne. New York – Oxford, Oxford Univesity Press, 1998. 221–223.

Sümeghy

1944 Sümeghy Vera: Széki táncok. In: Éneklő Ifjúság, III. (1944) 6. sz. 63–68.

Szentpál

1956 Szentpál Olga: Keringő és polka a 19. században. In: Táncművészeti Értesítő, 1956. 73–76.

Tari

1999 Tari Lujza: Német eredetű dallamok a bukovinai székely (hangszeres) népzenében. In: Ethnographia, CX. (1999) 265–280.

Tari

2001 Tari Lujza: Kodály Zoltán, a hangszeres népzene kutatója. Budapest, Balassi, 2001.

Tari

2002 Tari Lujza: Polka. In: Magyar Nagylexikon. 14. Budapest, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2002. 919.

Takács

2000 Takács András: Csallóközi néptáncok. Pozsony, Kalligram, 2000.

Tálasi

1977 Tálasi István: Kiskunság. Budapest, Gondolat, 1977.

Varga

2009 Varga Sándor: Tánctörténeti divatok hatása a belső-mezőségi települések tánckészletére. In: Művelődés, (2009) 3. sz. 25–29.

Wolfram

1951 Richard Wolfram: Die Volkstänze in Österreich und verwandte Tänze in Europa. Salzburg, Otto Müller Verlag, 1951.

Zsigmond

1996 Zsigmond József: Népi táncok, táncszók, táncbeli szokások és táncdalok. In: Zsigmond József – Palkó Attila: Magyaró néphagyományaiból. Szemelvények. Marosvásárhely, Mentor, 1996. 187–206.

Elektronikus hivatkozások: Dóka

2005 Dóka Krisztina: Polgári társastáncok. In: Sulinet Digitális Tudástár. A magyar néptánc típusai. http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/tanc-es-drama/a-magyar-neptanc- tipusai/polgari-tarsastancok/polgari-tarsastancok

Kavecsánszki

2009 Kavecsánszki Máté: Társastáncok a magyar paraszti közösségekben. In: Folkszemle, 2009. december, http://www.folkradio.hu/folkszemle/kavecsanszki_tarsastancok/index.php

Wedding

1931 Wedding in Hungary (1931) http://www.britishpathe.com/video/a-wedding-in-hungary/query/wedding+in+hungary

Levéltári források AKT

286 Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Néptáncarchívum Kézirattár, Pesovár Ernő gyűjtése, Kálmáncsa (Somogy megye), 1953.

AKT

350 Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Néptáncarchívum Kézirattár, Pesovár Ernő gyűjtése, Szenna (Somogy megye), 1953.

(10)

AKT

632 Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Néptáncarchívum Kézirattár, Jakab Ilona gyűjtése, Kemecse (Szabolcs megye), 1957.

EA

1809 Néprajzi Múzeum, Etnológiai Archívum Kézirattár, Nagy Czirok László: IV. Népi táncok. Kiskunhalas. [Gyűjtések ideje: 1896–1949]

EA

1925 Néprajzi Múzeum, Etnológiai Archívum Kézirattár, Laszczik Ernő: Dunántúli lakodalom. [XX. század eleje]

EA

4442 Néprajzi Múzeum, Etnológiai Archívum Kézirattár, Kresz Mária: Grisek Mári és Szendrei Gábor lakodalma Pázmándon, 1943. november 23-án. Pázmánd

Felföldi László

Kaposi Edit, a tánckutató

*

Kaposi Edit a II. világháború utáni tánckutató nemzedék egyik legsokoldalúbb, legtermékenyebb tagja volt. Érdeklődése egyformán kiterjedt a néptáncra, a tánctörténetre, a színpadi és verseny-táncra s az alkalmazott tánckutatás szinte minden területére – a táncoktatásra, tánckritikára is. Ez a sokoldalúság s az ezzel párosuló, átfogó szemlélet az egész tánckultúrát a maga teljességében látni és láttatni akaró szándékából fakadt. Az átfogó szemlélet egységes módszertan kialakítását követelte meg tőle, amelynek egyik központi gondolata a tánc esztétikai jellemzőinek és konkrét társadalmi hátterének egységben valóvizsgálata volt. Ez a szemlélet és módszer, amelyet Kapo-si Edit a néprajzi tanulmányai révén sajátított el, pályája során általános elvvé vált számára és termékenyítően hatott a többi érdeklődési területére is. Ezáltal írásai szemléletesebbé, olvasmá-nyosabbakká, s más tudományágak számára is felhasználhatóbbakká váltak. Erről tanúskodik az a több, mint 300 változatos műfajú írás – könyv, tanulmány, ismeretterjesztő cikk, kritika, könyvismertetés, évfordulós megemlékezés, nekrológ, alkotói portré, interjú – és a több, mint 50 lexikon szócikk, amely a ma már lezárt életművet alkotja. Szakírói tevékenysége mellett minden más munkájában megnyilvánult igényessége, széles néprajzi és művelődéstörténeti tájékozottsá-ga. A tánckutatásban éppúgy, mint a mozgalomszervezésben s az úgynevezett „művészeti diplo-máciában”.

Kaposi Edit kutatói pályája az 1940-es években indult. Családjából a magyar kultúra iránti tiszteletet, az ismeretszerzés- és –terjesztés vágyát, a korabeli táncmozgalomból a szép mozgás örömét, a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemről pedig (1943–1949) az alapos elméleti és módszertani fölkészültséget hozta magával. Első jelentős munkája, amelyre Ortutay Gyula indította el, a Bodrogköz tánchagyományának monografikus föltárása volt. Ez lett doktori disz-szertációjának témája is, s ezáltal ő lett az első tudományos fokozattal rendelkező néptánckutató Magyarországon. Szemléletének frissességéről, újszerűségéről, a néptánckutatást megújítani szándékozó lendületéről A néptánckutatás újabb feladatai (1947) című írása és gyűjtőmunkája eredményeiről beszámoló két összefoglaló dolgozata (A tánc a bodrogközi Cigándon, 1947. és Bodrogköz táncai és táncélete – kézirat, 1949.) tanúskodik.

Az 1947 és 1949 közötti időszak a magyar néptánckutatás termény korszaka volt. Az ebben az időben megjelent új munkák arról tanúskodtak, hogy a néptánckutatás klasszikus periódusa lezárult, s szemléletében, módszereiben új korszak következik. Elsőként említjük Molnár István Magyar tánchagyományok című könyvét,1 amely a néptáncok addiginál alaposabb

formai-mor-fológiai megközelítésével, mozgásközpontú elemzésével tűnt ki. A következő Gönyey Sándor és Lugossy Emma Magyar népi táncok I. című kötete (1947), amely a Lábán Rudolf féle táncjelírás alkalmazásával, s a táncok néprajzi hátterének megvilágításával példát mutatott a néptáncok

új-* Elhangzott az MTA Tánctudományi Munkabizottsága által rendezett Kaposi Edit emlekülésen, 2013. május 30-án a

Zenetudományi Intézetben

Figure

Actualización...

Referencias

Actualización...

Related subjects :