j P E R É N Y I J Á N O S I f őis ko lai a d j u n k t u s :
MÓDSZERES ÓRAVÁZLATOK, ÚTMUTATÁSOK
A JELENTÉSTAN TANÍTÁSÁHOZ
Ennek a vázlatgyűjteményne k összeállításakor a kidolgozás főbb szempontja i a következők voltak:
1. A jelentéstan sajátosságait a tanításban érvényesíten i kell [1]. 2. A nagymértékbe n elvont ismereteket vulgarizálás nélkül kell
tanítani, és elvontságukat fel keli használni a logikus gondolkodás kész-ségének fejlesztésére.
3. A helyes beszédre nevelés természetes tartozéka a jelentéstan i anyagnak mind a szókincs mennyiségéne k növelésével, mind a jelentés-viszonyok megvilágításával, a hangulati elemek tisztázásával.
4. Az előbbiekből is következő sokoldalúsággal, változatossággal,
a jelentéstan érdekes és gondolkodásra késztető fényeine k
felhasználásával akadályozzuk meg, hogy a tanítás pusztán szabályok megtaní -tása, száraz, unalmas grammatizálá s legyen.
5. Az alkalmazandó módszer az ismeretszerző (heurisztikus)
be-szélgetés, nagyon ritkán a közlés, de semmiképpe n sem az »előadás«.
6. Az elég szép számba n felhasználható gyakorló órákból mi
nd-össze egy fér t bele a megszabott keretbe . Tervezésük szempontjai
ugyanazok, mint az ismeretet nyú j t ó óráknak.
7. A közölt vázlatokat nem szabad az egyetlen helyes megoldás-nak, még kevésbé utasításna k tekinteni. Mindegyikük csak egy
lehet-séges módj a a feldolgozásnak.
Egyéni álláspontnak kell tekinteni azt is, hogy a szó hangulatára
a tankönyvtől [2] eltérően csak a rokonértelmű szók tanítása után kerü l sor. Ekkor már a jelentés viszonyok részletesebb ismerete folytá n köny-nyebb ezt az egységet tanítani.
A szó fogalma
Ü j i s m e r e t e t közve tít ő (bevezető) óra
Az előkészítésben beszélgessünk a tanulókkal arról, hogy a beszed
nem olyan, min t a »vízfolyás«. Elmondott szövegen igazoljuk, hogy
beszédben szünettel, a hanglejtés változtatásával, írásban a mondat -záró írásjelekkel különítj ük el a gondolatokat. A mondaton belül is
tagoljuk a mondanivalót. Számláltassuk meg egy mondat ban a szókat. Ezek megkülönböztetése (különírás).
Szemléltető szövegnek ismert költeményből válasszunk egy v e r s -szaknyit. Legyen benne hangutánz ó szó, valami könnyen ábrázolható
tárgy neve, de minél kevesebb elvont fogalmat jelölő szó. Ilyen pl.
a János vitézből:
E k k o r v i s s z a t é r t és s í p j á v a l f ü t t y e n t e t t , És a z ó r i á s o k r ö g t ö n m e g j e l e n t e k .
. . R a j t a , t ö r j e t e k be s z a p o r á n , l e g é n y e k ! " Paraincsolá Já n o s , s a z ok b e t ö r é n e k .
A megfigyeltetésben tisztázandó : 1. Milyen részekből (elemekből)
áll a szó? II. Hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz?
1. 1. a) A szöveg né h án y szavát kimondom. Megállapítjuk : hallható. b) Egy-két szót hangokr a bont unk : hangokból áll, hangok sora: hangsor.
c) Az előbbi szókat a táblára írom. Megbeszéljük, hogy ez látható,
a szó írott képe: íráskép. (A nyomtatott alakot is így nevezzük.) Még
néhány szót ugyanígy elemzünk. de nem írju k fel. A megállapított tényeket a táblára í r j u k :
legény
síp / \
füttyent hangok: betűk:
ó r i á s
hallható látható
hangsor íráskép
érzékelhető
alak
2. a) T ud j uk - e m ár , mi a szó? — indítom meg az ú j ab b gondolat-sort. Az igenlő válaszra kimondok egy ismeretlen idegen szót, pl. vedé.
Kimondás, hangokra bontás, tábl ár a írás után megállapítjuk : ez is
hangsor, íráskép, alak. Egyezik a többivel a táblán . De ér-e n ek ün k annyit, mint azok? K i d er ül : nem. m e rt nem é r t j ü k .
b) Kitűzöm a részletcélt: Hasonlítsuk össze őket!
A jelentések meghatározása egyenként : körülírással, rokonértelmű
szókkal stb. A jelentéseket m ind já r t a táblára írom: síp: egyszerű hangszer, füt yül ő — tárgy neve
füttyent: sivító hangot ad szájjal, síppal — cselekvés neve óriás: hatalmas t e r m e t ű mesebeli lény — képzelt személy neve legény: fiatal, nőtlen fé rf i — személy neve
Még néhány szó (pl. diák. úttörő stb.) értelmezése után a felismert törvényszerűséget közösen megfogalmazzuk, s a lényeget a tá bl ár a
í r j u k az eddigi feljegyzések mellé:
I 1. magukban is jelentésük van.
2. önállók,
J 3. a beszéd külön szakaszai.
jelentés
Tehát: a szó a hangsor (az érzéki, az alak) és a- jelentés (a gondolat.,
a tartalom) kapcsolata.
Ezért válik csak akkor ne k ü nk is szóvá a vedé hangsor, ha a jelen-tést is hozzá t u d j u k kapcsolni: »víz« (veszi »víz« fi nnü l; veié-,
vedé-a szó rvedé-agozási, képzési töve, mint vedé-a mvedé-agyvedé-ar vize-1. Vö: vedeli vedé-a vizet:
»mohón issza«). Így a nyelvrokonság is szóba kerülhet olykor a taní-tásban, hogy segítse a mun ká n ka t .
II. A hangalak és a jelentés kapcsolatának megvilágítása. Részlet-cél: Hogyan kapcsolódik a hangsorhoz a jelentés? Megmutatok egy sípot. Mondjátok meg, mi jut eszetekbe, ha ezt lát já tok ! (síp, fütyülő).
A nevén kívül még mi? (eszköz, fü ty ül ni lehet vele, fémből,
fűzvesz-szőből, cukorból készült). Vagyis: ami róla gondolatainkban van meg:
a jelentés. A tárgy látása eszünkbe j uttatj a , felidézi gondolatainkban,
amit róla tu du nk , s a nevét. — Mi történik, ha a nevét halljuk? (a síp, s amit róla tudu nk, jut eszünkbe). S ha messzire hallható jelt kell adnod, mit keresel elő? (sípot). Ezek szóbeli összefoglalásával egy-szerre a táblára kerül:
a tárgyak és jelenségek | felidézik eqymásU
a nevük (hangsor, iraskep) eiváiaszthataüanok
es amit róluk tudunk )
De miért hívj uk ezt az eszközt sípnak? Figyeljétek meg a hangját!
(belefúvok) — Olyanféle a hang, mint a neve.
Huny ját o k be a szemeteket! Utánozzátok emberi szóval, amit
hal-lotok! (Az asztalon, dobogón végiggördítek egy szögletes fémtárgyat. )
Mondják, s én a táblár a írom:
zoroq. | utánozzuk a
csorog / jelensée hangját
csörömpöl stb. !
Milyen hangot utánozunk a ház hangsorral? Nincs hangja a háznak
— mondj ák. Akkor miért ez a neve? Mindenki így hívja, megszoktuk.
Ilyen szó sok van nyelvünkben. Mondjatok né hány olyan dolgot, ami-nek nincs utánozható jellemző hangia (tó, kút, iskola stb.).
Az összefoglalás: I. A tanult ak rendszerezése (a szó önálló része
a beszédnek; két eleme: a hangsor (érzéki) és a jelentés (gondolati); ezek kölcsönösen felidézik egymást). 2. A tanultak ábrázolása: Rajzol-jun k le egy szót úgy, hogy benne legyen, amit ma tanultu nk! Leí rju k a síp hangsort: Ez a hangsor (név), a szó érzéki eleme. Fölé vízszintes vonalat húzunk. Rajzoljuk fölé, amit a hangsor jelent! (Sematikus
ábrázolással, néhány vonallal a síp rajzát.) í r j u k fel, melyik eleme
ez a szónak! (Jelentés, gondolati.) Melyik a kettő közül a szó? Csak
együt t : a jelentés, meg a hangsor. Ezt is í r j u k közéjük ( + ) ! Mi az,
amikor a hangsorhoz valamilyen jelentés kapcsolódik? (szó.) Fel írj uk. Tanultunk más fontosat is! (felidézik egymást.) Hogyan raj zolhatnán k ezt le? Gondoljatok az úttörők útjelzéseire! A hangsor az egyik elem.
Hol a másik? Mutassunk rá egy nyíllal! Hát ezt a nyilat mi ért rajzol-tam? (a jelentéshez a hangsor kapcsolódik.) Olvassuk el a rajzot! [3].
Gyakorlás: Megmutatott (valóságban, rajzban képen) tárgyak,
dolgok, cselekvések neve: fogalommeghatározások körülírással,
rokon-ért el mű szókkal; körülírással meghatározott jelentések hangsorának keresése; tréfás találós kérdések (kerek, de nem alma, rétes, de nem béles . . . . stb.).
A házi feladat ismert szöveg néhány szavának értelmezése,
lehe-tőleg legyen benne többjelentésű szó is (Pl. Olvk. 49. 1., 3—6. sor.).
* Me gj e g y z é s : E n n e k a z ó r á n a k a f e ld olgo zá s a m á s v á l t o z a t b a n m e g j e l e n t az Anyanyelvünk az iskolában 3: 101. A szó jelentése V e g y e s t í pu s ú ór a I. Számonkérés.
a) Szóbeli: Ki kell emel nünk a múlt órán tanulta k lényegét : A szó
önálló szakasz, jelentése van; a hangsor és a gondolati tartalom szoros egység; a szó, a t á r g y és a jelentés kölcsönösen felidézik egymást;
min-denki ugyanazt a jelentést kapcsolja a szóhoz.
b) írásbeli: Utóbbra marad, mert közvetlenebbül kapcsolódik az ú j
ismerethez. K é t - h á r o m dolgozat felolvasása, az értelmezések
meg-beszélése. Javítás.
. II. Az új anyag tárgyalása.
1. Előkészítés, célkitűzés. Beszélgessünk a feladatról : Kinek volt
nehéz, miért? Ha felfedezték a többjelentésű világ szót, akkor ebből közvetlenül f e l v e t h e t j ü k a p robl é mát :
Hány jelentése van a szónak?
Ha nem vet t ék észre, a házi feladat utolsó sorának (Ez a világ alig
ha csárdában n e m ég) és A világ sötétbe öltözködött (Olvk. 48. 1.)
mon-dat na k világ szavát hasonlítsuk össze, ugyanazt jelentik-e. A két külön
jelentés megállapítása után hivatkozzunk az előző órán tan ultak ra : ugyanannak a hangsornak ugyanaz a jelentése. Tehát vagy rosszul tanul tuk, vagy — nem f e j e zt ü k be a hangsor és a jelentés vizsgálatát,
így jelentkezhet az előbbi probléma Tegyük hozzá: vizsgáljunk meg n éh á n y szót:
2. A szemléltető szöveget Petőfi: István öcsémhez c. költeménye
al apj án közös fogalmazással á ll ít hatj u k össze. Kb. így:
P e t ő f i sz ü le i t s o k c sapá s é r t e . A p j a m i n d e n e m b e r t b e c s ü l e t e s n e k hi tt, be is c s a p t á k m i n d u n t a l a n . H i á b a k ü s z k ö d ö t t , c s a l á d j a mé g i s e l s z e g é n y e d e t t . A- költ ő t o l l á v a l n e m s e g í t h e t e t t r a j t u k , d e l e v e l é b e n ö r ö k e m l é k e t á l lí t o t t sz ü le ine k .
3. Megfigyeltetés, a) A szók jelentését sorra meghatározzuk
rokon-ért el mű szóval vagy röviden körülírva. A táblán má r külön oszlopba í r j u k az egy- és t öbbj elent ésűeket :
csapás: 1. ütés«
2. »a sors ütése« 3. »keskeny erdei út« fej: 1. »testrész« 2. »káposzta stb. termése« 3. »vezető« toll: 1. »madártoll« 2. »írótoll« levél: 1. »falevél« 2. »írott üzenet« A világ jelentéseit is állapítsuk meg:
világ: 1. »fény, világosság«
2. »mindenség«
Bár c z i G é z a M a g y a r S z ó f e j t ő S z ó t á r a s z e r i n t a szó f i n n u g o r e r e d e t ű tőbő l s z á r m a z i k , é s a »f é n y, világossá g « j e l e n t é s ű szó t ö b b r o k o n és n e m r o k o n n y e l v -be n v e t t e f e l a » m i n d e n s é g « j e le n t é s t .
Foglaljuk össze a megfigyelések e re dményé t: Szavaink egy részé-nek csak egy jelentése van : egyjelentésűek, — sok olyan szó van
nyel-vünkben, amelynek több jelentése is lehet: többjelentésűek. (Táblára,
a két oszlop alá.)
csak egy jelentés: több jelentés:
egyjelentésűek többjelentésűek
J ó t u d n u n k , h og y Cs űr y Bá l in t a Sz a m o s h á t i S z ó t á r b a n az ember tí z j e l e n t é -sé t [5] m u t a t j a ki a s z a m o s h á t i n y e l v j á r á s b a n .
Begyakorlásul mondassunk egy- és többjelentés ű szókat.
Elkerül-hetetlenül előkerül néhány azonos alakú szó is (ár, sír), s ha ezeket
nem f ogad ju k el, mi ndj ár t látszik, hogy a többjelentésű szók fogalmát nem tisztáztuk eléggé, tehát közelebbi vizsgálatra van szükség.
b) A többjelentésű szók vizsgálata. Vessük fel az ú j a b b problémát :
Hogyan lett a szó többjelentésűvé?
Vizsgáljuk meg pl. a fej szót: főnév, jelentése »a legfontosabb testrész« (hogy miért legfontosabb: a koponya üregében az agyvelő:
az érzékszervek). Most keressünk hasonlóságot az ember f ej e és a ká-posztafej között: alakjuk nagyjából hasonló, a növény legfelső része egyben a legértékesebb, legfontosabb is. Az ember a szó eredeti
jelen-tését átvitte a káposztának hasonlóan legértékesebb, legfontosabb
részére.
A toll szót is vizsgáljuk meg. Eredeti jelentése »madártoll«. Régen meghegyezett madártollal írtak. Mikor feltaláltá k az acélból készített
íróeszközt, an nak is toll lett a neve. A »madártoll« és az »írótoll« jelen-tésű szó is főnév, használatukban (régen és most) van a hasonlóság. Ugyanígy megkeressük néhány szónak két vagy több jelentésében
a külső és belső hasonlóságot, az azonos szófajt fel ismertetj ük . Utána > pedig összegezzük: A többjelentésű szók eredeti és átvitt jelentése
kap-csolatban van egymással, szófajuk azonos.
Petőfi: »Pető (Péter) fia« »család neve«
apa: »az egyik szülő«
sok: »elégnél is több
mennyi-ség«
család: »szülők és gyermekeik«
ember: »a legfejlettebb élő
lény«
4. A törvényzerűség megállapítása: az a), b), c) pontokban
tárgyal-tak összegezésével.
5. összefoglalás: A táblán sematikus ábrázolásban is rögzítsük
a tanult akat.
6. Gyakorlás: Mond j an a k egy- és többjelentésű szókat és
magya-rázzák az előbbiek szerint.
7. Házi feladat: Szógyűjtés, magyarázat.
(Megjegyzés: A nyelv ta n 36. 1. 3. gyakorlat megoldásához tudni kell, hogy e^y fölHrajzi mérföld kereken 7500 m, s így Budapesttől Matvan kb. 8 mérföldre, 60 km-re van.)
TÁBLAI VÁZLAT
Az egyjelentésű és többjelentésű szók H á n y je l e nt é s e v a n a s z ó n a k ?
Petőfi szüleit sok csapás érte. Apja minden embert becsületesnek
hitt, be is csapták mi nduntalan. Hiába küszködött, családja mégis
elszegényedett. A költő tollával n e m segíthetett r aj tu k , de levelében emléket állított szüleinek.
1. Petőfi: »Pető (Péter) fia« csapás: 1. »ütés«
család neve
apa: »az egyik szülő« sok: »elégnél is több«
mennyiség
család: »szülők és g yermekek'
ember: »a legfejlettebb élő
lény« költő: »verseket író művész« fej: toll: levél: inlág: 1. 2. 3. 1. 2. 1. egy i egy hangsor ' jelentés e g y j e l e n t é s ű e k fej főnév
»a legfontosabb testrész«
eredeti jelentés
toll
főnév •madártoll«
2. »a sors ütése« 3. »keskeny erdei út« ••testrész« •káposzta stb. termése« •vezető « »madártoll« •írótoll« »falevél« 2. »írott üzenet« 1. »fény, világosság« 2. »mindenség« egy i több hangsor ' jelentés t ö b b j e l e n t é s ű e k káposztafej főnév
»a növény legértékesebb része« új jelentés
alakja, értéke hasonló
ua. szófaj toll > főnév »írótoll« használatuk hasonló ua. szófaj
Az azonos és rokonalakú szavak Vegyes t í p u s ú ó r a
Az azonos alakú szók használatában tanulóink beszédében ne m
mut atkozna k hibák, ismeretük azonban a logikai nevelést segíti. Ezért
szükséges tanításuk.
Sok tévedést figyelhetün k meg azonban a rokonalakú szók
hasz-nálatában. Ezekkel foglalkoznunk szükséges, mer t megismerésük egy-részt a helyes szóhasználat biztosítéka, másegy-részt alkalmas a szókincs fejlesztésére , m e rt a tanuló a felületesen megfigyelt, — emiatt azonos alakúna k vélt — szó mellé a hangalakba n hasonló, de elütő jelentésű szót tanul meg.
1. A számonkérésben előbb az írásbeli feladatot bíráljuk, azután a szóbeli számonkérésben az egy- és különösen a többjelentésű
szók-ról t anu lt a kkal kapcsolatban az alak és a jelentés viszonyát tisztázzuk részletesen. Gondosan meg kell ismét állapítanunk , hogy a többjelen-tésű szók jelentései között milyen viszony van (eredeti jelentés > képes értelm ű használat >> ú j jelentés; egy alak több jelentést is idézhet).
2. Az ú j anyag előkészítését me gindí tha tj u k egy tréfás
kérdés-sel: Ha édesanyád ma tésztát főz, mi kormos? — Ha a kérdés ha ngle
j-tése megfelelő, s a kormos első szótagját nyomaték nélkül e j t j ü k ,
találós kérdésnek vélik: mikor mos? — s nem tudnak egykönnye n
felelni a kérdésre. Rövid beszélgetéssel tisztázzuk, hogv a hangzás,
a hangalak hasonlósága megtévesztő. A helyes feleletet ugyan ekkor
m á r könny en me gkapj u k (hogy ti. a lábas feneke kormos), de már
látják, m ennyi re szoros a szó alakja és a jelentés között a kapcsolat.
Egy új a b b kérdésre — pl. Miért nyúl a nyúl? — már könnyen felelnek, hiszen aprób b koruk tréfá i közé tartozik több hasonlóval
együtt — káposztáért — vagy a t ré f á s etimológiát alkalmazva: mert
a káposztáért nyúl. Az első esetben alkossunk mondatot: A nyúl
a káposztáért nyúl. Ekkor
a probléma: Hány jelentése van a nyúl szónak? — a második eset-ben pedig magát a találós kérdést í r h a t j u k fel problémaként.
3. A szemléltetés anyaga már adva v a n : A nyúl káposztáért nyúl.
4—5. A megfigyeltetés és a törvényszerűség elvonása során a)
ele-meztessük a mondatot: Mit állítunk? Miről állítjuk? b) A puszta állítmány : jelentése, s zófaja: Az alany jelentése, szófaja : A n y ú l / alanyi rész 1. 2. / a káposztáért n y ú l állítmányi rész nyúl | »cselekvés« T ige | T 4 t 1 V nyúl ige | T 4 »állat« főnév
c) Ezzel e l j u t u n k az ú j a b b problémához : Többjelentésű szó-e? Először meg áll apí tj uk , hogy az alakjuk megegyezik, a toll két
jelen-tésével összevetve tisztázzuk, hogy jelentésük nem függ össze, az
egye-zés véletlen — nem többjelentésű szók. Ugyanígy vizsgáljuk pl. a
Harmadik mond, mindenik sír.
Temetőben mozdul egy sír. (Eötvös: A három árva) alapján a sír
(ige) — sír (főnév) szópárt, amelyben má r szófaji különbség is van.
(További gyakorlásra alkalmas : hal (fn) — hal (i), ér (fn) — ér (i),
fal (fn) — fal (i), fő (fej, fn) — fő fői, (i.) csap (fn) — csap (d), ég (fn)
— ég (i), él (fn) — él (i), stb.) Majd vizsgáljuk a mer — mer
szópár-hoz hasonlókat, amelyekben a jelentés elütő (»merészel« — »merít«),
de szófaji különbség nincs, mindkettő ige, — az ár »érték« — ár
»vízár, áradat « — ár »szerszám« — ár »t erül etmérték« ; szél »levegő mozgása« — szél »perem, szegély« főneveket , s r ajtu k igazoljuk, hogy szófajuk megegyezik, de jelentéseiket nem lehet egymással kapcso-latba hozni.
A törvényszerűség lényegét már megállapítottuk , a táblán is f e l
jegyeztük. Most összefüggő szövegben megfogalmazzuk. Táblai f e l -jegyzéseinkben ez így al akul:
a hangalak megegyezik — jelentésük nincs kapcsolatban
(véletlen egyezés) teljesen elütő
azonos alakú szók
II. A rokonalakú szók megismertetését legjobb a tanulók
beszédé-ben, dolgozataiban előfordult hibák megbeszélésére építeni (a hibázok
megnevezése nélkül). Meg kell f i gye l tet nün k :
1) szópáronként a hangalak és az íráskép hasonlóságát, egy vagy
egy-két h an gn y i eltérését;
2) a jelentés különbségét az egyenként megállapított jelentések
összehasonlításával;
3) hogy jelentésük között van valami kapcsolat, mert a szópárok rendszerint ugyanabból a tőből képzettek.
A megfigyeltetésr e alkalmas szópárok: helység ( » k ö zség « ) — h elyi
-ség (»szoba, terem«), fáradság (»fáradás, fáradozás, munkálkodás«) —
^ fáradtság (»a fáradozás következménye, elfáradt állapot«), tartalom
(»valamiben benn e lévő«) — tartam (»meghatározott idő, időtartam«), hónap (»30 nap«) — holnap (»a következő nap, másnap, 24 óra«), tanú-ság (»tanúskodás«) — tanultanú-ság (»valamiből levont következtetés«) — tanultság (»a tanulás er e dmén y e : műveltség, tudás«), alul (hol?) — alól (honnan?) (Nem az irodalmi és a t á j n y e l v különbsége tehát!)
A megfigyeltetés természetes tartozéka, hogy helyes használatuka t mondatba illesztve is b e m u t a t j u k , megbeszéljük a szók jelentésének
tisztázásával kapcsolatban. Felhasználható szópárok még: egyelőre — egyenlőre, jártas •— járatos, jelentés — jelentőség, ötvény •—- öntvény, részleges — részletes, válság — váltság stb.
Ezt a részt is össze kell foglalnunk röviden, a gyakorlást pedig a közölt szópárokból (vagy saj á t gyűjtésünkből ) kell összeállítanunk.
Az óra összefoglalása a két ismeret beillesztése a hangalak
és jelentés eddig megismert összefüggései közé. A táblára a problémá
-kat jelölő kérdé s alá ajánlatos (nyelvtani) címként ekkor fe lí rni : Az azonos — és a rokonalakú szók, hogy ez az ismeret is t ankön yv
-szerű megnevezést kapjon.
A házi fel a dat: gyűj tő munka, a két résznek megfelelő csoportosító feladattal.
A táblai vázlat t er ve :
Hán y jelentése van a nyúl szónak?
Az azonos — és a rokonalakú szók
A nyúl | káposztáért n y ú l.
Alanyi r. Allítmányi r.
A : p 7 p | p ~ f n : »állat«
A: | n y | _új |_J_J [• »cselekvés«
Harmadik mond, mindenik s í r,
Temetőben mozdul egy .s í r.
A: A:
1: »ri«
in: »sírdomb« mer »merészel« — mer »merít«
azonos II.
alak: megegyezik, azonos
jelentés: egészen elütő,
egymással nem függ össze szófaj: 1. nem azonos
alak ú •terem, szoba-•község« 2. néha azonos szók jelentés: elütő egy ha ng különbség alak: hasonló rokon alakú szók A rokonértelmű szók Vegyes t í p u s ú ó r a
Az V. osztályos tanulóknak igazában ez az óra világítja meg, mennyire fontos a gondolat kifejezésér e a megfelelő szók
megkere-sése, kiválogatása . Ügy kell tehát az órát vezetnünk, hogy ez valóban kézzelfoghatóvá váljék. Nem is é r h e t j ü k be csupán a nyelvi tény megtanításával , ha ne m jól tervezett gyakorló órán közvetlen
tapasz-talatokat is kell velük szereztetnün k erről, hogy kifejező készségüket
fejleszthessük, s a fogalmazásaikhoz is használható segítséget a d j u n k .
A vegyes típusú órán meg kell t a n í t a n u n k a rokonértelmű szók
mindké t csoportját : az azonos jelentés ű és a rokonértelmű szókat, es
feleletet kell ad nu n k a rr a is, miért nem szabad őket felcserélnünk. A gyakorló óra feladata a helyes szóhasználat bemutatás a és lehetőleg
elsajátítása.
Az óra problémájáho z valamely hibásan használt szó miatt t e t t
kifogásból j u t h a t u n k el: Miért nem helyes a használata abban a m o
n-datban? Természetesen a tanításban a megfelelő helyen a kifogásolt
szónak is elő kell kerülnie , hogy megokolt választ a d j u n k a kérdésre.
S z e ml é l t e t ő a n y a g n a k a l k a l m a s s z ö v e g e k e t t a l á l u n k az V. o. o l v a s ó k ö n y v b e n : k u t y a — e b : a 9.,'107., ön — m a g a : 9., 72., k i k e l e t — t a v a s z : 85., 89., 180., h o n — h a z a : 105., 135., a t y a — a p a : 12., 13., b it óf a — a k a s z t ó f a : a 10. la p on . E z e k e n k í v ül a j á n l a t o s 'még a k u k o r i c a — t e n g e r i — m á l é ; a b a b — p a s z u l y me g b e sz é lé s é v e l a t á j n y e l v i v o n a t k o z á s o k a t is é r i n t e n i , s a z é v — e sz te ndő s z ó p á r t is me g b e s z é l n i .
A megfigyeltetés mozzanatában ne é r j ü k be azzal, hogy »globá-lisan« megállapítju k az egy párba tartozók jelentésének azonosságát, hanem
1. hasonlítsuk össze pl. a haza — hon hangsort, állapítsuk meg a különbséget a két szó te rj edel mébe n (a hangok, betű k száma) és
hang-zásában ;
2. v i z s g á l j u k k ü l ö n - k ü l ö n a h o z z á j u k t a r t o z ó jelenté st . (»Az ország, a m e l y b e n a n é p él, az e g yé n él, a z o t t h o n a , a m e l y h e z m i n d e n é r z e l m e f ű z i ; a mi h a z á n k . « — B a l a s s a : A m a g y a r n y e l v s z ót á r a . Bp. 1940. 302. 1.) M u t a s s u k m e g a t é r k é p e n a m i h a z á n k a t , á l l a p í t s u k m e g a hi v a t a l o s n e v é t : Ma g y a r o r s z á g . Mu t a s s u k be v a l a m e l y t ö r v é n y v a g y r e n d e l e t sz ö ve gé b e n az á l l a m f o r m á t is m a g á b a n fo gl a l ó e l n e -ve zé sé t : M a g y a r N é p k ö z t á r s a s á g .
3. Ábrázoljuk a megállapított té nye ket : húzzunk két vízszíntes vonalat, í r j u k egyik alá: haza, másik alá : hon. Ha vannak ügyes r a j
zolóink, azokkal, — ha nincsenek, magun k rajzolju k föléjük kis m é
-retben sematikusan Magyarország térképszerű ábrázolását. Jegyezzük fel melléjü k megállapításainkat, m a j d vonjuk el a »szabályt«: ua.
jelentés — különböző hangsor — egymással felcserélhetők : azonos jelentésű szók [6], (Az elrendezés t 1. a táblai vázlatban.)
4. Ú jságba n keressün k cikket, amelyben az országnév és a haza
szó váltakozva fordul elő (üdvözlő táviratokban legtöbbször van),
s állapítsuk meg: felcserélhetők. Ezt is jegyezzük fel a táblai váz-latba [7].
(A haza f ő n é v a h a z a h a t á r o z ó s z ó f ő n é v e s ü l é s e , a XV. sz. első f e l é b e n a J ó k a i k ó d e x b e n f o r d u l elő. — A hon f ő n é v a honin h a t á r o z ó sz ó f ő n e v e s ü l é s e — vö. haza h a t. és f n . —; a m á r e l a v u l t szót a n v e l v ú j i t ó k é le s z te t té k f e l . — Bá r c z i : M a g y a r S z óf e j t ő Sz ó t á r . Bp. 1941.)
A kikelet és a tavasz, a kutya és az eb szópárokat ehhez hasonlóan
vizsgáljuk, de már csak szóban, a t á bl ár a csak maguk a szópárok kerülj enek , rövid utalással az azonos jelentésre.
A tulajdonképpen i rokonértelmű szók vizsgálatát a tankönyv
pél-dáin is végezhetjük .
A halom — domb — hegy sorozat elé legkisebbként o dat e het j ü k a buckát is. Ezeknek is előbb a hangal akjá t hasonlítsuk össze, kül
önb-ségük megállapítására . (Hangalak — hangkép — hangsor is azonos jelentés ű szók.)
A jelentésüket egyenkén t határozzuk meg, lehetőleg mindig a köz-vetlen szemlélet alapjá n és a földrajzba n tanult meghatározások
segít-ségével. Amikor már pl. a vakondtúrástól a Mátráig nagyságuknak
megfelelő sorrendbe r a k t u k az elnevezéseket , akkor
ha r ma di k mozzanatként állapítsuk meg, hogy ez mind a föld
rokonértel-mű szók. Bennü k felfedezzük az egyezést: mindegyik a földrajzban
tanult fogalom, mind hasonló, mer t a felszín kidomborodó, kiemelkedő
része, Jelentés ük mégsem azonos, mert az emelkedés magassága és t er
-jedelme különbözik.
Ábrázolásuk m ód j á t beszéljük meg a tanulókkal: Érdeme s volt-e
azonos jelentésű szók ábrázolásakor kétszer lerajzolni Magyarországot ?
— Nyilván nem, mert egy raj z alá mindkét nevet odaírhatt u k volna.
Emezek ábrázolásához már nem elég egy rajz . mert a különbség
mér-tékét is ábrázolni kell. De csak mért ékbe n mutatkozó különbségen kívül az egyezésre is utaljon a ra jz : a körök részben f e d j é k egymást — (1. a tábla i vázlatban). A különbségre m u t a t a körök fokozódó nagy-sága is. Sem az előbbi, sem az utóbbi esetben nem szabad körzővel
rajzolgatni a táblán. A kör csupán a szó hangala kj á t és értelmé t fog-lalja egységbe. Némi gyakorlással mindenki meg tudja ezt egyetlen
lendületes vonallal rajzolni.
Szükséges rokonértelm ű igéket is vizsgálni. Ilyen szócsoport lehet
pl. a megy — siet — kocog — fut — rohan. A hangalak vizsgálatát ekkor már végezhetjü k egyszerre: mindnek más a hangsora, — de a jelentést részletesen, egyenként állapítsuk meg, hiszen jelentéstan t
tanítunk. Az értelmezés során mutat tas uk is be a cselekvéseket, ha
a jelentés pontos tisztázásához szükséges. Vetessük észre, hogy
vala-mennyi a járás (helyváltoztatás) különböző változata, különbségük
a sebességben, az ugyanannyi idő alatt megtett útban mutatkozik meg.
A begyakorlásban a legszemléltetőbb ér, csermely, patak, fou/ó,
folyam összeállítása kerülhet először sorra. Jelentésükben közös:
»folyóvíz« —, a különbségük: a szélesség, hosszúság, a vízmennyiség
fokozati (nagyság) különbsége. Vegyük sorra a kort jelentő
megneve-zéseket: meglett ember, idős, koros, éltes, öreg, agg, vén;
mennyisé-geket j elentőket : nagyszámú, számos, sok, rengeteg, tengernyi . A
gya-korlás m ó d j a vagy a fokozatosság szerinti rendezés, vagy egy szóhoz
a szócsalád összegyűjtése lehet.
Idejébe n végzett megfigyelésekkel és gyűjtéssel má r jókor meg
kell ismerkednünk a helyi t áj n ye l v szóanyagával, hogy ezeknek meg-felelő köznyelvi szókat a gyerekekkel megismertethessük . A gyűjté s
során m egi s me rj ü k a rokonértelmű szók hangulati velejárójá t is,
ez pedig l ehetőv é teszi, hogy a helyes használatukró l beszélgethessünk a gyakorló órán.
Házi feladatként is rendező és gyűj tő feladatot ajánlatos adni. Ne
legyen azonban ez sem sablonos, hanem a helybe n szokásos használatot is tisztáztassuk legalább élőszóban, mert az írásban bemut at á s nagyon megterhelő lenne.
*
A gyakorló órán arra kell törekednünk, hogy a szerzett ismeret minél változatosabb, sokoldalúbb megfigyelésére , felhasználásána k közvetlen gyakorlására a d j u n k módot, s biztosítsuk a ta nul ó k állandó tevékenységét. A jelentéstan sajátosságainak megfelelően a szókincs bővítése és a helyes szóhasználat bemutatás a a fő feladat. S ha nem is
kell a nyelvhelyességi tilalomfák e r dej ére gondolnunk, de a valóban meglévő hibák leküzdésére tö rek edn ün k kell.
A gyakorlást k é t körre tagolva tervezzük: az azonos jelentésű
és a rokonértelm ű szókkal kapcsolatos gyakorlatokra.
1. Az azonos jelentésű szópárokat versenyszerűen g y ű j t h e t j ü k :
Ki tud többet fel jegyezni meghatározot t idő alatt? Az e r ed mé n y t
álla-pítsuk meg. Legalább a ritkább szópárok jelentését tisztáznunk kell.
A fölösleges idegen szók tekintélye s részéről a tanulók többsége
nem is sejti, hogy idegenek, hiszen a családban mindenki használj a pl.
a sparhelt, hokedli, suszter, penna stb. szókat, s mindny ája n meg is
értik. Fel kell világosítanunk őket, hogy mi attu k jó magy ar szókat f e l ej t ü n k el, mint pl. a rér-t, a süv-Öt a német sógor kedvéért. Előzetes megfigyeléssel, gyűj t ésse l állítsuk össze a kiküszöbölendőket. Mutassuk
be mag y a r megfelelőiket . A nem használt idegen szók tárgyalásával mi növelnénk használatukat . Az idegenszerű kifejezésekből is
beszél-jü k meg azokat, amely eke t a tanul ók beszédéből gy űj t ö t t ün k össze (fölvág, átveszi a leckét, bebeszéli neki, beképzelt stb.)
Foglalkozha-tunk a mély és mag a s hangrendű alakpárokkal is: kavar-kever,
tipeg-topog; a seprő-söprű változatokkal; az ez-az, itt-ott; stb. különbségével. (Segédkönyvként Temesi—Rónai—Vargha : Anyanyelvünk és Tompa
J. : Magyar nyelvismeret c. könyve ajánlható.)
A rokonértelmű szók csoportjait is versenyszerűen g y ű j t h e t j ü k
össze, kijelölt tá rgy körb en. (Igéket és a névszók csoportjait
váltogas-suk.) Ezek a ver seny e k az otthoni gyűjtésr e is serkentenek.
Másik változata lehet a gyakorlásnak, amikor egy szócsaládot
a fokozatosság szeri nt rendeztetün k (pl. az öreg, meglett korú, vén,
felnőtt, koros stb. szóhalmazt az életkornak megfelelően).
A szóbeli gyakorláson kívül írásbeli mu n k á t is adjunk. Lehet pl.
hiányos mondatokba előre kijelölt szavak közül a megfelelők kiválasztása, beillesztése, v a g y egy rokonértelmű szócsalád szavaival monda
-tok szerkesztése.
A helyes használato t azonban csak akkor biztosíthatjuk, ha min-den megbeszélt szó jelentését, az árnyalati különbségeket tisztázzuk [81.
(Pl. l á t : n e m v a k , é p s z e m m e l néz, — b á m u l : c s o d á l k oz v a , m a g a f e l e d t e n néz, — les: t i t o k b a n , ó v a t o s a n f igy e l m e g v a l a m i t stb. vö. B e n c z é d y : F o g a l m a z á s , n y e l v -helye sség , stilus. II. k ö t e t , 24. 1. F őisk. je gy z et . 1954.)
A külön gyakorolt két anyagrész egységét az ellentétes jelentésű
szópárok gyűjtésével , jelentésük magyarázatával, helyes használatu k bemutatásáva l t e r e m t h e t j ü k meg. Pl. a bátort és rokonértelműit : vitéz, elszánt, merész, hős, hősies, vakmerő, rettenthetetlen stb., maj d a gyáva szócsaládját g yűj tsük össze (félénk, bátortalan , nyúlszívü,
ret-tegő, remegő, meghunyászkod ó stb.). Az értelmezést min d jár t kövesse
az ellentétes pár megkeresése, értelmezése.
Az elmondottakból látszik, hogy a gyakorló órára felkészülés nagyobb feladat, mi n t az isme ret ny új t ó órára. A változatosság, az
ér-deklődés fe n nt a r t á s a csak gazdag anyaggal, más-más eljárássa l sike-rülhet.
A szó hangulata V e gy e s t í p u s ú ó r a
Az előző órákon arra tanít ottu k a gyerekeket, hogyan vegyék
figyelembe a jelentéskülönbségeket , a jelentés árnyalatait. Most ki kell
egészítenünk a ha r m ad i kk é n t felismertetet t elemmel, a szóhangulattal
ezeket. Természetesen lehetett volna ezt a vonatkozást m á r a
rokon-értelm ű szók tanításakor is megfigyeltetni, de az anyag a m úg y is nagy, azonkívül az így, mozaikszerűen összerakosgatott ismeretek
részletek-ben könnyebrészletek-ben bevéshetők az alaposabb megfigyeltetés nyomán .
A számonkérés: Az ú j a b b gyűjtése k megbeszélése főkén t a
jelen-tések egyezésére, a felcserélhetőségre , a különbségekre, a pontos kife-jezésre irányitsa a figyelmet , ös szekapcs olhatju k az írásbelit a
szó-belivel: magyaráztassu k meg a gyűjtővel az egyes szók jelentését.
Az előkészítés gondolatmenet e kb. a következő lehet: Két azonos
című és tartal mú könyvet kicserélhetünk egymással, m er t értékük
a használatban megegyező. Ugyanazt olvashatjuk, t a n u l h a t j u k belőlük.
Ugyanígy az azonos jelentés ű szókat is fel l ehet n e cserélni, hiszen
ugyanazt jelentik. — De ha valaki a könyvét könyvkötővel beköttette,
már n e m cserélné el a fű zött példánnyal, m ert már több az értéke, más a külseje, ha a t art al o m nem is változott. így m ár fe l vet he tj ü k
a problémát:
Csakugyan felcserélhetők-e az azonos jelentésű szók?
A szemléltető szöveg az eddigi gyűjtése k szópárjai.
A megfigyeltetést k e z dj ü k pl. az apa — atya szópáron. Kiderül
a beszélgetés során, hogy a gyerekek a pj uka t apa, édesapa, apuka,
c.puska, api, apika, papa stb. néven emlegetik, ahogyan otthon
szólít-ják. Ha megkérdezzük , miért , — megmondják, hogy így szokták, sze-retetből, mert kedvesebbnek, becézgetőnek érzik, — mi meg hozzá-t e h e hozzá-t j ü k : bizalmasabb, közvehozzá-tlenebb, ohozzá-thozzá-thoniasabb, valami jó érzés,
hangulat keletkezik be n n ün k a kedveskedő szó hallatára. Atya, atyám néven egyik sem szólítja apjá t , nem is igen lehet kedveskedve becézni
(atyusnak legfeljeb b idősebb asszony becézi olykor az urát) — hide-gebb, ünnepélyesebb, a hivatalos írásokban is ebben az alakban szere-pel többnyire (mutassunk ilyen nyomtatványt) .
A problémára m á r fel elhetün k is (táblára):
Ű j a b b példán azt vizsgáljuk, van-e hangulata más szavaknak is,
s miből ered.
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom!
Miért mondja, énekli ezt a virágnak? A gyerekek ismerik, ének-lik. Megmondják: n e m virágnak, lánynak énekli. Miért szólítja virá-gomnak? A virág színes, szép, kellemes illatú; aki virágot ka p vagy
apa családias, bizalmas, kedvesebb atya hivatalos, ünnepélyes, ridegebb más a hangulata
virágok közt jár, f öl v i dul : kellemes érzése, hangulata t á m a d ; minth a látna, olyan a hangul at a, ha a l á ny r a gondol — derüljön ki a beszél-getésből. Bennünk is jó érzés, kellemes hangulat születik, ha virágot
k ap un k vagy adunk pl. az édesanyánknak.
Mihez kapcsolódik ez a ha ngul at ? Milyen jelentés fűződik a virág hangsorhoz? — A nö vé n y fontos szerve, ebből lesz a termés, színes, illatos, mézet is t e r m e l — írj á k k ö r ü l a beszélgetés során a jelentést.
Beszélgetés közben a táblár a í ro m :
virág
(hangsor)
a növény fontos szerve
termést hoz, színes, illatos, mézet ad (jelentés) kellemes hangulatot ébreszt
Mi idézi elő a kellemes hangulatot , ha az apa. szót halljuk , vagy m o nd j u k ? — A jelentés e. — Mondunk , mondatunk néhán y ilyen szót: otthon, kenyér , iskola (kinek?!), átölel, mosolygó stb.
Milyen hangulatot ébreszt a börtön (betegség, halál, árva stb.?)
— Egyenként állapítsuk meg: jelentésük szomorú, kellemetlen, ebből
ugyanolyan hangulat ered. (Táblára:)
börtön betegség halál árva kellemetlen, szomorú, keserves jelentés kellemetlen hangulat
A hangsorhoz fűződő hangulati elemet vizsgálhatjuk pl. a csicsereg
szón. Beszélgessünk ró l a: minek a hangja a csicsergés, milyen hatása
van r á n k a fecske énekének , va n- e jelentése a fecske szavának, hogyan
keletkezhetett (utánzás). í r j u k a táblára : csicsereg. Vizsgáljuk meg,
milyen magánhangzók vannak b en ne (magas hangrendű). Hasonlítsuk
össze a fecske énekéve l : az is csupa magas hang.
Hasonlítsunk össze (énekeltessük el) egy vidám és egy szomorú
dalt (a tanultakból). Miér t éneklitek magas (mély) hangon? — A
vidám-ság (szomorúvidám-ság, bána to s hangulat) kifejezője . Miért olyan magas a fecske énekszava? (fészke ép, fiókái nőnek, jókedvű). Utánozzátok a vadgalamb hangját . Milyen mély ez a hang? Tud-e ez is olyan vidám hangulatot kelteni b e n n ü n k , mi nt a fecskéé? Megfigyeléseink részle-teit és eredményét í r j u k a t áb lá ra : csicsereg magas h a n go k búg mély hangok hangsor vidám hangulat bús
Tisztáznunk kell azt is néhán y szó megfigyelésével hogy vannak a hangulat szempontjábó l közömbös szók is (asztal, padló, utca stb.V
Végül fogalmazzuk meg közösen, a részletmegállapításokbó l az óra er edmén yét :
A jó vagy rossz hangulat valamilyen kellemes vagy kellemetlen
érzéssel kapcsolatos. Szavaink egy része is hangulatot kelt bennünk .
Ez a szó jelentéséből vagy a hangzásából (hangsorából) ered. A táblán az
első két csoporthoz: a jelentésből, — a harmadikhoz: a hangzásból ered.
Gyakorlásul keressünk a János vitézből vagy a Ludas Matyiből vidám és szomorú részeket, a hangulatot »hordozó« szavakat, s álla-pítsuk meg, mi a hangulat forrása.
Az összefoglalás rendszerezze a szó alkotó elemeiről ta nul t ak at :
A hangsoron és a jelentésen kívül a hangulat is eleme lehet a szónak.
Házi feladatként a tankönyv gyakorlatait jelöljük ki. A hangutánzó szavak
Vegyes t í p u s ú ór a
A hangulatfestő szavak tárgyalását külön órán jobb végeznünk, mert megvilágításuk elég nehéz feladat. A hangutánzást már az elsó
órán említettük. Itt részletesen kell tisztáznunk a hangalak és a jelentés közti közvetlen, magától értetődő kapcsolatot s az utánozott h a n
-gok csoportjait.
I. Először az írásbeli házi feladatot bíráljuk. A szóbeli
számon-kérés ne csak az előző óra anyagára t e r j e d j e n ki, hanem az eddig
vég-zett anyag bizonyos rendezése is legyen.
A hangsor és a jelentés elválaszthatatlan ; a megismert viszonyok
a) egy hangsor — egy jelentés (egyjelentésűek), több, egymással ka
p-csolatos jelentés (többjelentésűek); b) több azonos hangsor — több
elütő jelentés (azonos alakúak); c) több hasonló hangsor — több eltérő jelentés (rokonalakúak); d) több különböző hangsor — ugyanaz vagy
hasonló jelentés (rokonértelműek). Utalnunk kell a szóhangulatra is.
II. 1. Az előkészítő beszélgetés a beszéd fejlődése lehet. Mutassuk
meg, hogy a kisgyermek beszédének fejlődése és a társadalomba n ki-alakuló beszéd keletkezése hasonló. Hogyan tanul beszélni a kisbaba?
Utánozza a felnőttek szavait, míg megtanulja kiejteni, s lassanként
megt anulj a a jelenmegtésükemegt is. Megfigyel más hangokamegt is, és azokamegt is u megt á -nozza. Így lesz neki a k ut ya uuu, a csirke pí-pí-pí h a n gj a után pipi, az evés (csámcsogó vagy a szopáshoz hasonló) hangiából papi
»enni-való«, a vonat: s-s-s. Kis testvéretek hangokat utánzó szavaiból ti is
mondjato k néhány érdekeset ! (Hallgassunk meg néhányat , magyaráz
-tassuk, magyarázzuk , miből keletkezhettek.) A g y ű j t e m é n yü n k b e
jegyezzük fel ezeket, s azt is, hogyan magyarázzák.
A felnőtt lassanként elfelejt i ezeket a szavakat. Talán restelli is
használni. Nem érzi elég komolynak. Ti sem kért e k má r papit, tütüt,
n em a zsizsától féltitek a kezeteket. De azért ti is, meg a felnőttek is
használnak sok olyan szót, amelyek valamikor ugyanúgy
Ezekről a hangokat utánzó szókról tanulunk ma. (Táblára: A hang-utánzó szók.) 2. Szemléltető szövegként f e l h a s z n á l h a t ó r é sz l e te k e t t a l á l u n k a z o l v a s ó k ö n y v 69., 71., 78—79., 148., 157—158. l a p j á n . Az a n y a g te ljes b e m u t a t á s á h o z i g é k r e é s n é v s z ó k r a is s z ü ks é g v a n . S o k á l l a t n e v ü n k is h a n g u t á n z ó szó (csirke, fe csk e, p i n ty őke , c i nk e , bíbic, k a k u k k st b. ) Ér de ke s , h o g y a k a k u k k o r o s z u l k u k u s k a , n é m e -t ü l k u c k k u c k , f r a n c i á u l c o u c o u (olv.: k u k u ) . l a -t i n u l c ucu lus , a n g o l u l cuckoo (olv.: k u k u ) .
3. A megfigyeltetéssel először a természeti hang és a beszéd
hang-sorának hasonlóságát állapítsuk meg, de az artikulál t beszédhang különb voltát is e m e l j ü k ki a megfigyelés során. Ar ra t örekedjü nk,
hogy a jelentést közvetlenül a hallott természeti hangból legyenek
kénytelene k a tanulók kikövetkeztetni. Magát a jelentést, illetve
az eredet magyarázatá t nem okvetlenül kell a táblára írnunk, csak a szókat és a csoport jellemzését.
Figyeljetek s mo n d j á t o k meg, mi történt ! Eltörök egy száraz galy-lyat, úgy, hogy ne lássák. Erre vagy a tényt állapítják meg, vagy
a hangutánzó szót (reccsen) mondják. Miből találtáto k ki? A gally
eltörése (jelenség) — jellemző hangj a — emberi hangokkal utánozott természeti hang = a jelenség neve. Ha véletlenül eltört valami — lenne a felelet, akkor a tör(ik) igét tárgyalom ugyanígy. Másodikként pl. az erős szél h a n g j á t utánoztatom, vagy ha véletlenül f ú j a szél,
azt figyeltetem meg, mondatom ki ennek alapján a zúg hangutánzó
szót. Sorra kerítve még a zizeg és pl. a dörög szókat, megállapítjuk róluk, hogy melyik hang utánzásaként születtek meg. Az egymás alá írt szókról végül azt is tisztázzuk, miféle hangok, honnan erednek, s ezt is feljegyezzük:
reccsen (v. törik) \
zúg I utánozzák
zizeg I a természeti jelenség hangját
dörög '
Keressük meg a hasonlóságot né hány állathang és a megfelelő
hang-sor között. Hogy a fegyelem fel ne bomoljon, egy tanulóval utánoz-tassuk pl. k ut y á j u k ugatását vagy macskáju k nyávogását stb. A
meg-beszélteket jegyezzük f e l :
ugat
nyávog bőg
brekeg
az állatok hangjához hasonló
Vetessük észre, hogy állatnevek is lehetnek hangutánzó szók:
^csirke 1 az hangjának utánzásából
kakukk
A tárgyak, eszközök, gépek működése is kelt hangot. Figyeltessük
papírlapra csurgatásakor keletkezett hangot. A p és r hangot biztosan mondják, esetleg a g-t is. Mondassuk ki értelmes szóként. Majd egy lánc csörrenését, csengettyű hangját stb. s a beszédhangokból álló
szó hangsorát hasonlítsuk össze. Közben jegyezzük fel egyenként , s egészítsük ki a csoportra vonatkozó megállapítással is:
pereq csörren cseng csikorog sustorog zakatol
tárgyak, eszközök, gépek hangját utánozzák
Az ember életmegnyilvánulásaina k is van h an g ja. Utánoztassuk
sorban, s azután ismételjü k artikulál t beszédhangokkal. Figyeltessük
meg a hasonlóságot és a különbséget az elmosódott képzésű »eredeti« hangok és artikulál t hangsor között. J ó alkalom, hogy felemlítsük a
beszéd tudatosságát, a világos, tiszta hangképzést (és fontosságá t is). ásít
i^Jlíí i emberi hanqokat is utánozunk
kacag j M
csámcsoq '
A megbeszélés folyamán minden csoportról megállapítottuk, hogy
magáról a hangról fel ismerj ü k a jelenséget, tárgyat stb., mert a hang
jellemző r á j u k. Ehhez mé g azt kell hozzátennünk, hogy ezek esetében a hangsor egyben a jelentés is, hiszen mindben hangjelenséget
neve-zünk meg. A táblár a k er ül h e t :
Mind hangokat utánoz -- hangutánzó szó hangzásukból
következ-tetünk a jelentésre.
A másik megbeszélni valónk: Miért használunk sok hangutánzó'
szót? A vizsgált szöveg:
Zokogott a tenger hánykódó hulláma
A zúgó fergeteg korbácsolására. (V. o. Olvk. 69.)
A zokogott vizsgálata. Mit j elent?.»nagyon , hangosan sír, a
sírás-tól rázkódik a teste«. Kinek a cselekvése a sírás, zokogás? (az emberé).
A költő most miről mo nd j a ugyanezt? — A tenger most valósággal
élő-ként cselekszik, megelevenedik. Mi pedig szinte l á t j u k a tenger habzó, hullámzó vizét, halljuk a hangját — ak ár a valóságban vagy filmen,
vagy képen. Miért használja tehát ezeket a szókat?
Kön nyű elképzelni, amit jelentenek, szinte l át j uk, halljuk, mi történik, mintha képet rajzolt volna a szavakkal elénk. Szép.
Gyakorlásul elemezzük pl. József A.: Munkások c. verséből:
.... lánc zúg, jajong ládák léce lendkerék szíja esetten és nyalint, hol a fémkeblű dinamókat szopják
Hogy a hangutánzó szókat mindennap i beszédünkben magunk is
számtalanszor ha sz nál juk , figyeltessük meg társaik beszédét, s fedeztessük fel benne a hangutánz ó szókat. T e há t : mi magunk is arra törek -szünk, hogy amit mo n du nk , szinte képen lássa, akinek m ondjuk .
Összefoglalásul beszéljük meg, mi ú j a t tanultunk , miben kül ön -böznek a hangut ánz ó szavak más szóktól, milyen csoportokat figyel-tünk meg, miért has ználj u k őket. Különöse n azt e m e l j ü k ki, hogy
ezekben a hangsorból közvetlenül következtetün k a jelentésre.
Házi feladat: G y űj t e s s ü k össze pl. a k u t y a han gj á t utánzó
szava-kat (írásban), a szóbeli feladat meg ezeknek a magyarázat a lehet.
Gon-doljunk a szótári m u n k a folytat ás ára : a szócsaládok kiegészítésére,
szólások, közmondások gyűjt és ér e (most a kutyáról).
A hangulatfestő szavak
Vegye s t í p u s ú ó r a
Igen nehéz fe la da t az V. osztályos tanulókna k a hangutánz ó és a hangulatfestő szavak különbségét megmagyarázni. A lényeg az, hogy ezek nem természeti vagy egyéb hangokat utánoznak, hanem olyan hangulatot kelt a hangsor, mint amilyen hangulatot kelt, érzelmeket ébreszt a szóval megnevezett jelenség, tulajdonsá g stb. Azt kell vizs-gálnunk, milyen módo n kelti a szó ugyanazt a hangulatot.
A megbeszélést a következők szerint vé ge zhetjük :
1. El kell kül öní t en ün k a hangulatfest ő szókat a hangutánzóktól :
a) A szó nem természeti vagy egyéb hang utánzás a: a bólingat.
duzzog, lődörög istb. cselekvésnek nincs hangja.
b) Nemcsak cselekvést, hanem tulajdonságot is jelenthetnek:
csavarog, iszkol, bódorog — lomha, goromba, pipogya, alamuszi stb. A f e l -soroltak egyenkénti megfigyeltetése után a tábla képe:
bólingat duzzog lődörög alamuszi goromba lomha pipogya
2. Szavanként való megfigyeltetésse l meg kell világítanunk, mi a hangsor és a jelentés kapcsolatának a l ap j a:
a) Feketé n bólingat az eperfa lombja — mondatta l idézzük í el
a csendes nyár i este han gul a tá t : mindenk i fárad t m á r , nyugalomra
vágyik, s mi nth a még a f ák is helyeselnék ezt, igent integetnek:
las-san, f á ra d t a n bólingatnak.
A cammog vo nt at o tt kiejtésével, magának a járásnak egyidejű
bemutatásáva l t e r e m t s ü n k alapot a hangsorban és a mozgásban
egye-zően megmutatkoz ó lassúság, vontatottság megfigyeléséhez , m a j d ezt
a tényt is állapítsuk meg. Utána pl. a cikázik gyorsabb kimondásával
a hirtelen, többször is változó i rányú villámra hivatkozva, a vá r at l a n ,
cselekvések
nincs jellemző hangjuk
gyors, változékony irányú történés és a változatos hangalak hasonló-ságát vetessük észre:
ci- -zilc
\ /
-ká-Más szavakon végzett megfigyeléseinkből általánosít hat juk :
a szó hangjaival a cselekvés lefolyását szinte lerazoljuk.
b) Ú j a b b vizsgálattal a hangulati elemet beszéljük meg: cammog,
bódorog — előbb tisztázzuk a hangalak és a jelentés kapcsolatát
az előbbiek szerint, m aj d vetessük észre, hogy a velük megnevezett
mozgás egyik jellemző tulajdonsága a nehézkesség.
Hasonlítsuk össze a sétál és a csavarog, őgyeleg, tekereg szavak
jelentését. Mindegyik jelentése »jár-«, de mind más módon való j árást
jelent. Az utóbbiak mindegyikéhez hozzátartozik a céltalanság, a
sza-bad idő rosszul felhasználása, rosszra használása, vagyis a naplopás.
Kellemetlen érzelem (bosszankodás, harag) kapcsolódik hozzá, e lí té
l-jük, aki így tesz.
Az iszkol, inal, oson, kotródik, oldalog jelentésének egyik része
szintén »megy, jár«, de a mód j a is benne van:
eloldalog \— lassan
kotródik — sietve
iszkol, oson, inal meg éppen igen gyorsan, menekülve . Mutassuk meg, melyikben van az is, hogy »félve, szégyenkezve, ijedten, b ű n -tudattal« igyekszik távol kerülni valahonnan; aki pedig mondja ezt
valakiről, az meg a rosszallás, a bosszankodás érzését ak ar j a gúnyosan, csúfolódva vagy elítélően kifejezni. A kellemetlen érzelem, a rossz hangulat tehát tartozéka ezek jelentésének.
De nemcsak gúnyolni t u du n k . Van szavunk sok, amikből a sze-retet, a ragaszkodás kellemes hangulata árad. Hogy v á r j á t o k a Pajtás• friss számát! Miért? Mert valóban jó p aj t ás : szórakoztat, hírt hoz erdekes eseményekről, tanít. Kellemes időtöltés vele eltölteni egy-két
órát, akárcsak az igazi, élő pajtással, játszótárssal, jó baráttal . Ennek
a szónak a kellemes hangulata a jól eltöltött idő, a sikerült játék, a nagyszerű kirándulás, meg egyebek emlékeiből rakódik le bennünk. c) Van azonban p á r j a is. Mondjáto k ti azt is: Srácok, gyertek f u t -ballozni! Ugyanazoknak mondjá tok srác — pajtás, tehát azonos
jelen-tésűek. Nézzük meg apróra, ugyanannyit érnek-e!
pajtás srác
akivel együtt játszunk
»jó barát« csínytevésben t á rs: cimbora
összetart, segít , . . , ,
tanulásban, munkában összetart a csibeszkedesben
régi magyar szó idegen szó
Miért használjá k mégis? Sokan szeretnek fenegyereknek látszani:
ők meg is mondj ák, hogy csibészek. (Madarat t o l l á r ó l . . . — ha a bar á
-tom csibész, magam is az vagyok!) Jól van ez így? — Mások meg szo-katlan szók használatával ak ar j á k megmutatni, hogy ők mások, kül ön-bek a többinél. Ezek is srácnak mo n d j á k a b a r á t j u k a t . De mo n dj ák azt is: haver. Mit jelent? Olyanféle, mint a jó barát , pajtás, cimbora, de nem az. Leginkább a sráchoz hasonlít: aki a komiszkodásban, d u r
-vaságban t a r t velünk, aztá n otthagy, ha jobb h a v e r j a akad. Az efféle szók olyanoktól eredn ek, akiket n e m szívesen vallanátok jó
baráto-toknak: a tolvajnyelv szavai ezek. A haver sem magyar szó. Miből
látjátok? (hangrend). Sajnos, nemcsak ez a kettő van belőlük. Ne hasz-náljátok!
3. Mi minden van egy-egy szóban!
A jelentés, a vele kapcsolatos érzelem, kellemes vagy kellemetlen hangulat. A hangulatfestő szók hangsora pedig szinte lerajzolja, lefesti azt a hangulatot, amit a t árgy, a dolog, a jelenség keltene benünk.
Az összefoglaláshoz tartozzék még hozzá egy kis beszélgetés arról,
milyen nagyszerű alkotása az embernek a beszéd. Milyen érdekes,
hogy látszólag ne m is gondolunk beszéd közben mindezekre, mégis
a legmegfelelőbb szó szinte magától akad a nyelv ünkr e. A versek,
regények, elbeszélések azonban mást mu t atn ak . Mit? Hogy a költők, írók nem véletlenül, h an e m tudatosan válogatják össze a megfelelő szókat, hogy be nn ün k is ugyanazt az érzelmet, hangulatot keltsék, ami
az íráskor be nnük élt.
4. A házi feladat hangulatfestő szók gyűjtés e az olvasókönyvből (mondatokban); a család nyelvéből s esetleg az argó szavaiból egypár
kiválasztása, jellemzése: miért nem jók, nem magyarok ezek, melyik
magyar szót mon djuk inkáb b helye ttük.
J E G Y Z E T E K [1] E r r ő l r é s z l e t e s e b b e n 1. A j e l e n t é s t a n t a n í t á s a . A n y a n y e l v ü n k a z i s k o l á b a n . 1955—56. 101. [2] M a g y a r n y e l v t a n . Az á l t i s k o l á k V. o s z t á l y á n a k n y e l v t a n k ö n y v e ( K e r é k g y á r t ó I m r e és S z e m e r e G y u l a ) . T a n k ö n y v k i a d ó , Bp . 1957. [3] R a j z o s m e g o l d á s — h a s o n l ó a n y a g o n — a z Egr i P e d. F ő is k. É v k ö n y v e I I I . k ö t e t 288. l a p j á n . A n a p r a j z a h e l y é b e a síp r a j z á t te g yü k . [4] R a j z á t 1. 3. jegyzet . [5] Uo. A J Á N L O T T I R O D A L O M Dr. Bakos J ó z s e f : „ M a g y a r S z ó t á r " , m i n t a m a g y a r n y e l v i n e v e lé s eszköze. Pr ot . T a n ü g y i Szemle, 1944. 106—110. Balassa L á s z l ó : Ke r e s. A n y a n y e l v ü n k az i s k o l á b a n . 1953—54. 173—74. Derne L á s z l ó — K ö v e s B é l a (szerk.): M a g y a r n y e l v h e l y e s s é g . K o s s u t h . Bp. 1957. Kerékgyártó I m r e : Sz ó t á r i m u n k a a m a g y a r n y e l v t a n í t á s á b a n . Kö z ne ve lé s . 1951. 284—85. Kerékgyártó—Lengyel: A f o g a l m a z á s t a n í t á s a . Szoc. N e v . K t á r a . 95. sz.
Szende Aladár: A n y e l v t a n í t á s m ó d s z e r t a n a . P e d . főisk. je gyz e t. Bp. 1954.
Temesi—Rónai—Vargha: A n y a n y e l v ü n k . M ű v e l t Nép. Bp. 1955.
P E R É N Y I J Á N O S :
Melodische Stundenpläne , Anle itungen zum Unterricht der Semasiologie.
In u n s e r e r A r b e i t m ü s s e n w i r u n s auc h n a c h d e r E i g e n a r t d e s U n t e r r i c h t s -s t o f f e -s r i c h t e n . D e r V e r f a s s e r zeigt p r a k t i s c h , w i e ma n 1. die a b s t r a k t e n K e n n t n i s s e d e r Semasiologie u n t e r r i c h t e n , 2. die E r z i e h u n g f ü r die r i c h t i g e S p r a c h e z u m U n t e r r i c h t b e is ch li e ss e n , 3. die F e r t i g k e i t d es a b s t r a k t e n D e n k e n s e n t w i c k e l n , 4. d a s I n t e r e s s e d e r S t u d e n t e n d u r c h vi e ls e it ig e r B e s c h ä f t i g u n g un d V or -z e i g u ng d e r i n t e r e s s a n t e n s p r a c h l i c h e n un d g r a m m a t i s c h e n E r s c h e i n u n g e n b e w a h r e n k a n n .
Die b e a r b e i t e t e n L e h r e i n h e i t e n : d e r Begriff d e s W or t e s, die B e d e u t u n g d e s W o r t e s , die H o m o n y m e , die S y n o n y m e , die S t i m m u n g des Wor tes , d i e o n o m a t o p o e -tis che n W ö r t e r , di e s t i m m u n g s m a l e r i s c h e n W ö r t e r .
