AZ
A
L T A L Á N O S ISKOLAI TANÁRKÉPZÉS EREDMÉNYESSÉGÉNEK
VIZSGÁLATA *
Az Egri Tanárképző Főiskolán végzett felmérések
metodikai és tartalmi kérdései
Dr. ZOMBOR ZOLTÁN Közlésre érkezett 1968. nov. 25.
I. AZ EREDMÉNYEKRŐL VALÓ TÁJÉKOZÓDÁS JELENTŐSÉGE
A TÁJÉKOZÓDÁS ÉS TÁJÉKOZTATÁS MEGSZERVEZÉSE
Az iskola iránt támasztott — e g y r e növekvő — társadalmi igény
foko-zott m é r t é k ű kötelezettséget ró művelődéspolitikánk szervező, irányító és
felügyeleti szerveire, valamint a tanárképzést végző intézményekre. Mind
nagyobb gondot jelent a társadalmi érdek szempontjából szükséges
isme-retanyag mennyiségének a tanulók szellemi befogadóképességével való
összehangolása; az elvégezhető, t e h á t reális t a n t e r v i anyag meghatározása
és periodikusan visszatérő szelektálásának szükségessége, valamint a
fel-növekvő nemzedéknek az önképzésre való előkészítése.
Ennek következménye a pedagógusképző intézményekben jelenti
egy-felől a tananyag permanens, tudományos igényű szelekcióját és
kiegészí-tését, másfelől olyan metodikai eljárások kidolgozását, amelyek arra
késztetik a tanárjelölteket, hogy önképzésük biztosítására belső igényük t á
-madjon, s ezzel e g y ü t t képesek legyenek arrá is, hogy tanítványaikban
hasonló igényeket ébresszenek.
A Művelődésügyi Minisztérium pedagógusképző osztálya az utóbbi
években egyre erőteljesebben kötelességévé t e t t e a tanár-, tanító- és
óvó-nőképző intézeteknek, hogy vizsgálják felül oktató- és
nevelőtevékenysé-gük hatásfokát, eredményességét, sőt azt- is megkívánja, hogy
folyamato-san dolgozzák ki ennek az eredményvizsgálatnak; az optimális módszeres
eljárásait.
Főiskolánkat a minisztérium részéről elhangzott kívánság n e m é r t e
* Ez a közlemény — mint az alcím is m u t a t j a — kizárólag az Egri Tanárképző Főiskolán végzett felmérő m u n k a leírására és az ennek s o r á n szerzett tapasztalatok ismertetésére szorít-kozik. A 18 pedagógusképző intézmény e t á r g y r a vonatkozó anyagát a múlt évben a MM pe-dagógusképző osztálya g y ű j t ö t t e össze. Feldolgozása a MM neveléstudományi szakbizottságának f. évi m u n k a t e r v i feladata.
E n n e k tmdatában a szerző csupán azt lehintette feladatának, hogy ismertesse, mennyivel, miben és hogyan járult hozzá az Egri Tanárképző Főiskola igazgatósága a Művelődésügyi Mi-nisztériumtól k a p o t t feladat helyi végrehajtásához.
váratlanul. A megyei tanügyigazgatástól és e g y é b hivatalos szervektől k a
-pott korábbi jelzések figyelmeztettek arra, hogy a képzés h a t á s f o k á n a k
megjavítása érdekében az információk szélesebb körű megszervezésére
v a n szükség.
Az információszerzés első fázisát j e l e n t e t t e dr. Berencz Jánosnak, a
neveléstudományi tanszék volt vezetőjének az a kezdeményezése, hogy a
szaktanszékek bevonásával felmérő m u n k á t végzett a hallgatóság körében.
Ez a forma m i n t kiindulási alap, m i n t elsődleges tájékozódási lehetőség
egyfelől hasznosnak, másfelől kevésnek bizonyult. Hasznosnak, a m e n n y i
ben képet adott a hallgatóság felkészültségének szintjéről, d e mégis k e
vésnek, m e r t csupán egy adott statikus állapotot tükrözött, s n e m a k é p
-zés eredményességére utaló jel-zéseket n y ú j t o t t .
A felmérés értékelése alapján m e r ü l t f e l az a gondolat, hogy a több
éve végzett hallgatókat kellene megkérdezni eredményeikről,
problémáik-ról, s a képzés h a t á s f o k á t javító esetleges javaslataikról. Ennek érdekében
dr. Somos Lajos tanszékvezető a főiskola igazgatóságának, v a l a m i n t
okta-tási és nevelési bizottságának bevonásával Gyöngyösön szervezett 1967
m á j u s á b a n egy egész napos ún. öregdiák találkozót, amelyen a régebben
végzett hallgatóinktól (akik között szép számmal voltak szakfelügyelők,
igazgatók és művelődésügyi osztályvezetők is) igyekezett hasznosítható
visszajelzéseket k a p n i az Egri Tanárképző Főiskolán végzett egykori
hallgatók m u n k á j á r a , a n n a k eredményeire, fogyatékosságaira és kezdeti n e
-hézségeire vonatkozóan.
A Gyöngyösön szerzett tapasztalatök a l a p j á n 1967 novemberében —
Szűcs László főiskolai igazgató kezdeményezésére — ú j alapokra
helyez-t ü k a m u n k a eredményességének megvizsgálásáhelyez-t: sokoldalú és széles k ö r ű
a d a t g y ű j t é s t szerveztünk. Ennek keretébein a r r a törekedtünk, hogy olyan
(részben írásos) visszajelzéséket szerezzünk, amelyekből világosan kitűnik,
milyen nehézségeik v a n n a k a n á l u n k végzett f i a t a l pedagógusoknak, mi
az erősségük, m e l y e k a fogyatékosságaik. Amiből t e h á t meghatározhatjuk,
m i t tegyünk, h o g y nehézségeiket a lehetőségek szerint már eleve,
főisko-lai t a n u l m á n y a i k i d e j é n kiküszöböljük.
Az említett t é n y e k a l a p j á n számunkra teljesen egyértelművé vált,
hogy meg kell k e r e s n ü n k azokat a módokat és eszközöket, amelyek a t a
-nárképzés m e g j a v í t á s a érdekében a lehető legmegbízhatóbb információkat
n y ú j t j á k . Mindenekelőtt arra kellett törekednünk, hogy olyan alapos,
széles k ö r ű és megbízható visszajelzéseket szerezzünk, s olyan bázist t e r e m t
-sünk, mely t é n y s z e r ű e n m u t a t a tanárképzésben fellelhető hiányokra,
il-l e t v e azok m e g j a v í t á s á n a k il-lehetséges módozataira.
II. A D A T G Y Ű J T É S Ü N K MÓDJA, JELLEGE
Mindenekelőtt a r r a törekedtünk, hogy az írásban megkérdezett t a n
-ügyigazgatási és felügyeleti szervek a valóságnak megfelelően, objektíven
tájékoztassanak a kezdő pedagógusok felkészültségéről, hivatástudatáról,
munkafegyelméről, de különösen kezdeti nehézségeiről.
felet b e v o n j u k a tájékoztatásba. Mivel azonban az első alkalommal a d m i
-nisztrációs nehézségekbe ütköztünk volna, ha volt hallgatóink jelenlegi
igazgatóitól is tájékoztatást — pl. minősítést — k é r ü n k , ezért erről akkor
l e kellett m o n d a n u n k .
Tekintettel arra, hogy a fent megjelölt információk megszerzésére a
pedagógiai gyakorlatban jól bevált formákoai kívül egyéb korszerűbbnek
tekinthető e l j á r á s sem a hazai, s e m a külföldi irodalomban n e m állt r e n
-delkezésünkre, a hagyományos kérdőíves, illetve a n k é t módszerformát
alkalmaztuk motiválva azzal, hogy a klasszikus f o r m á k a t megkíséreltük
felsőoktatási isziinten alkalmazni.
E l j á r á s u n k t e h á t a következő volt:
A) Kérdőíveket k ü l d t ü n k :
a) a főiskola szaktanszékeihez;
b) a főiskola körzetébe tartozó megyei tanügyi hatóságokhoz,
c) a főiskolán végzett, s az említett megyei hatóságok
alkalmazá-sában álló volt hallgatóink egy igen jelentős részéhez.
B) 1967-ben külön ankétokat r e n d e z t ü n k a f e n t említett hatóságokkal
és személyekkel, kibővítve — ahol e r r e lehetőség volt — az egyes iskolák
igazgatóival.
Mind a kérdőívek, mind a megbeszélések a n y a g á t a továbbiakban
részletesen i s m e r t e t j ü k .
1. Az érdekeltekhez intézett konkrét kérdések
a) A főiskolai tanszékekhez intézett kérdések
a következők voltak:
1. Milyen mértékben t u d j a végrehajtani a tanszék oktató kollektívája mindazo-k a t a tanármindazo-képzési feladatomindazo-kat, amelyemindazo-ket a tanármindazo-képző főismindazo-kolámindazo-k tanterve és prog-r a m j a a nevelés- és iskolaközpontúság megvalósítása éprog-rdekében előíprog-r?
2. Mennyiben sikerült és sikerül a tanszéknek a hallgatókat a r r a nevelni, hogy az iskolareform irányelveit oktató-nevelő m u n k á j u k során megvalósítsák, azaz:
a) szorosabbá t u d j á k - e m a j d tenni oktató-nevelő m u n k á j u k kapcsolatát az élet-tel, a gyakorlattal, a termeléssel?
b) Alkalmasak lesznek-e tanítványaik arra, hogy mind magasabbra: emeljék
sa-ját tanítványaik korszerű természettudományos általános és szakmai művelt-ségének színvonalát?
c) Rendelkeznek-e mindazokkal a képességekkel és hivatástudattal, hogy a szo-cialista világnézet és erkölcs a l a p j á n igazi hazafiakat, jellemes és törvény-tisztelő állampolgárokat neveljenek, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát?
3. Véleménye szerint milyen mértékben tudott és tud eleget tenni a tanszéki kollektíva a n n a k a követelménynek, hogy hallgatóit a főiskolai tanulmányi idő alatt megismertesse:
a) az iskolareform dokumentumaival, azaz a Tanterv és Utasítások anyagával, követelményrendszerével, esetleg a Nevelési tervnek, Rendtartásnak a szak-tanárokra vonatkozó igényeivel, a szaktárgyi útmutatók és módszertani leve-lek anyagával, a nevelőtestületben r e á j u k váró közösségi feladatokkal, b) a kommunista szaktanári és emberi magatartás kívánalmaival, továbbá, hogy c) alkalmassá vált-e hallgatósága a szakmai és pedagógiai önképzésre, általános
463
műveltségének öntevékeny fokozására, társadalmi és népművelő kötelességei-nek teljesítésére?
4. Kellő hatást t u d - e gyakorolni a tanszék oktatói kara, illetőleg tanszéki meto-dikusa abban az i r á n y b a n is, hogy hallgatói a t a n á r i hivatás gyakorlásához szükséges olyan teendőket is maradéktalanul és pontosan el fogják látni, mint pl. tanmenet-készítés, óravázlatok készítése, szemléltető eszközök előállítása, anyakönyvi, osztályzó naplók stb. helyes és pontos kezelése?
5. Milyen k o n k r é t hiányosságokat tapasztal a tanszék saját tanárképző m u n k á -j á b a n ; mi okozza ezeket, és véleménye szerint hogyan lehetne mindezeket felszámolni ?
b) A megyei művelődési osztályokhoz, illetve
az általános és szakjelügyeleti szervekhez
intézett kérdések
Az alábbiakban felsorolt kérdéseket azoknak a megyéknek küldöttük el, a m e -lyekben végzett hallgatóink többsége elhelyezkedett. (Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Pest.)
1. Mennyiben, milyen eredménnyel valósítják meg volt hallgatóink az oktatási reformtörvény irányelveit, azaz
a) össze t u d j á k - e oktató-nevelő m u n k á j u k a t kapcsolni az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel?
b) Milyen m é r t é k b e n és kellő eredménnyel t u d j á k - e emelni tanítványaik kor-szerű természettudományos általános és szakmai műveltségének színvonalát? c) Milyen látható eredménnyel törekszenek arra, hogy a szocialista világnézet és
erkölcs a l a p j á n igaz hazafiakat, jellemes és törvénytisztelő állampolgárokat neveljenek, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát?
2. Mennyire ismerik és alkalmazzák az iskolareform törvény dokumentumait, azaz
a) a Tantervet és Utasításokat, a Nevelési tervet, a Rendtartást, a szaktárgyi útmutatókat, módszertani leveleket, kézikönyveket?
b) Mennyiben t a r t j á k szem előtt a kommunista szaktanári és emberi m a g a t a r -tás követelményeit?
c) Szükségét érzik-e a szakmai és ideológiai önképzésnek és milyen mértékben törekszenek erre, továbbá általános műveltségük öntevékeny fokozására? 3. Hogyan, milyen kötelességtudással, hivatásszeretettel és pontossággal l á t j á k el a tanári hivatással járó adminisztrációs teendőket (pl. tanmenetkészítés, óravázlatok készítése, szemléltető eszközök előállítása, gyűjtése, anyakönyvi és osztálynaplók stb. helyes és pontos kezelése)?
4. Hogyan l á t j á k el osztályfőnöki nevelő és adminisztrációs teendőiket? Mi okoz nekik ebben nehézségeket (pl. a m u n k a t e r v elkészítése vagy a konkrét nevelőmunka megszervezése, az osztályukban tanító tanárok m u n k á j á n a k koordinálása, az úttörő-r a j j a l való együttműködés, az úttöúttörő-rőmozgalom segítése, a szülők közösségének ki-alakítása és az együttes nevelőmunkára való megszervezése stb.) ?
5. Milyen hivatástudattal és eredménnyel vesznek részt a népművelő m u n k á b a n ? 6. Milyen m é r t é k ű szaktárgyi felkészültséget és hiányosságokat tapasztalnak a fiatal kartársaknál?
7. Hogyan ítélik meg a szakfelügyelők a fiatal tanárok pedagógiai felkészültsé-gét, lélektani, neveléselméleti, didaktikai stb. tájékozottságát és a gyakorlati tanítá-sokra való előkészítését?
8. A szakfelügyelők általában mely területen tapasztalnak a kezdő t a n á r o k n á l a) előremutató, megnyugtató tényeket, és
b) mely területen nyugtalanító hiányosságokat?
9. Nagyon k é r j ü k a szakfelügyelői kar bizalmas tanácsát a r r a vonatkozólag is, hogy milyen főiskolai preventív m u n k á r a lenne szükség szerintük a negatív jelensé-gek kiküszöbölésére? Mit tennének pl. helyünkben a tanárképzés hatásfokának meg-javítása érdekében?
c) A volt hallgatókhoz intézett kérdések
Ezek a következők voltak:
1. Melyek voltak azok a problémák, amelyek az iskolai év kezdetén nyugtala-nították, illetve komoly nehézségeket okoztak önnek, és hogyan sikerült ezeket át-hidalnia, kiküszöbölnie? (Pl. tanmenetkészítés, adminisztrációs munkák, fegyelmezés,
tanítási eszközök hiánya, a tennivalók felöli nem elég alapos tájékozottság, közöm-bös iskolavezetés, ellenséges indulatú kartársak, szülők stb., stb.)
2. Végül is kinek és kiknek a segítségével és hogyan oldotta meg a feladatait? (Igazgató, szakfelügyelő, iskolai szakmai munkaközösség, vagy egy-egy kartárs.)
3. Melyek azok a nehézségek, amelyekkel szaktárgyai tanításakor még mindig szemben találja magát?
4. Kapott-e osztályfőnöki megbízást? Mi okozott nehézséget az osztályfőnöki m u n k á b a n ? (A munkaterv elkészítése vagy a konkrét nevelői m u n k a megszervezése?) Mivel törekszik biztosítani, hogy osztályfőnöki nevelőmunkája valóban eredményes is legyen? Sikerült-e a közös nevelési feladatok együttes megvalósítása érdekében meg-szervezni az együttműködést az osztályában tanító kartársakkal, az ú t t ö r ő r a j vezető-ségével, a szülői munkaközösséggel? Mik a konkrét nehézségei? Mit t a r t nyugtalaní-tónak ezen a területen?
5. Ha önnek kellene megszerveznie a főiskolán a tanárképzést, mit tenne annak érdekében, hogy jobb szakmai képzettséggel kerüljenek ki a fiatal tanárok a főisko-láról? Hogyan lehetne ön szerint egészen jól felvértezni főiskolai t a n u l m á n y u k ide-jén a leendő tanárokat a nehézségek leküzdésére?
6. Ha ön lenne a felelős a hallgatók lélektani, neveléselméleti, didaktikai és iskolai gyakorlati kiképzéséért, mit tenne a jobb elméleti és gyakorlati pedagógiai képzés érdekében?
2. Tanácskozás a Borsod megyei művelődésügyi szervekkel
és a megyében működő egykori hallgatóinkkal Miskolcon
Az előzőkben ismertetett — 1967. novemberi — írásos f e l m é r é s
ada-tai a r r a figyelmeztettek, hogy célszerű lenne további személyes
kapcsolatokat is létesíteni a közvetlen tájékozódás érdekében. Erre 1968 m á j u s á
-ban Miskolcon t a l á l t u n k lehetőséget. Borsod-Abaúj-Zemplén m e g y e
taná-csának vb-elnöksége és művelődésügyi osztálya m a g a is felismerte a
fő-iskolánk kezdeményezésének hasznát és jelentőségét, ezért örömmel
vál-lalta az érdekelt felügyeleti szervek, a főiskolai oktatók és egykori
hall-gatók személyes találkozójának megszervezését.
A közös tanácskozás iránti n a g y érdeklődésre jellemző, hogy a
mis-kolci megyei tanács díszterme is kevésnek bizonyult a plenáris ülés
rész-vevőinek a befogadására. Mivel főiskolánk igazgatósága és nevelési
taná-csa úgy gondolta, hogy a találkozót a volt hallgatók számára, egyébként is
hasznossá kell tenni, ezért Szűcs László főiskolai igazgató ismertette
előt-tük főiskolánk 20 éves f e n n á l l á s á n a k történetét, a jelenlegi helyzetét, a
mai lehetőségeit és az általános iskolai tanárképzés és a továbbképzés jövő
távlatait, m a j d a neveléstudományi tanszék vezetője az oktatási folyamat
és az oktatási módszerek korszerűsítésének időszerű kérdéseiről tartott
tájékoztató előadást
A plenáris találkozót szekcióülések követték, amelyeken a főiskola
érdekelt tanszékvezetői és oktatói előre meghatározott szak- és
csoport-beosztás szerint munkaértekezleteket t a r t o t t a k a megyei
szakfelügyelők-kel, az igazgatókkal és az egykori szakos hallgatóikkal.
Ezeknek a p r o g r a m j á t , t e m a t i k á i t m á r eleve úgy terveztük, hogy az
általános problémáikon túl a részletkérdések is szóba k e r ü l j e n e k . Az i t t
elhangzottak egyrészről megerősítették az előző f elmérésekkel kapott
hely-zetképet, másrészről számos olyan részletkérdést, megoldásra váró
probl é m á t vetettek feprobl, a m e probl y e k e t a gyakorproblóiskoprobla, a neveprobléstudományi t a n
-szék, a metodika t a n í t á s á é r t felelős tanszékek és oktatók kitűnően
hasz-nosítani tudtak és t u d n a k .
3. Kölcsönös véleménycsere a főiskolai tanácsülés keretében
Hogy ez a sok hasznos jelzés és tanács valamennyi egri főiskolai
oktató-hoz eljusson, ezért h a t á r o z t a el főiskolánk igazgatósága és nevelési
taná-csa, hogy egy k i b ő v í t e t t tanácsülésre is m e g h í v j a az érdekelt igazgatási
és felügyeleti szervek, valamint igazgatók képviselőit. E r r e 1968
novem-b e r é novem-b e n került sor. Ezen az e g y ü t t e s tanácskozáson m i n d dr. Hetényi
György művelődésügyi osztályvezető, mind meghívott m u n k a t á r s a i arra
törekedtek, hogy a kedvező vélemények rövid felsorolása u t á n elsősorban
azokra a tényekre és jelenségekre mutassanak rá, amelyeket meg kell
vál-toztatnunk, meg k e l l javítanunk.
Az értekezlettel egyidőben Szűcs László főiskolai igazgató kérésére
dr. Hetényi György művelődésügyi osztályvezető rendelkezésünkre
bo-csátotta a legutóbbi n é h á n y évben végzett hallgatóink hivatalos
minősí-tését, illetve a m o s t végzett ú j pedagógusok f r i s s „előminősítését" is.
í g y módunlkban állott az előző években k a p o t t információk adatait a
minősítésben foglalt tényekkel egybevetni.
Ezekből a minősítésekiből azonban jóval kedvezőbb képet kapunk,
mint az előző írásbeli visszajelzésekből. Ennek egyik okát abban látjuk,
hogy főiskolánk oktató testületének a felmérések alapján a közelmúltban
az oktató-nevelő munka színvonalemelésére tett intézkedései máris
érez-tetik hatásukat a m o s t a n á b a n végzett hallgatóknál, másrészt arra utalnák,
hogy mivel a művelődésügyi osztály intézkedése n y o m á n az igazgatók —
helyesen — á l t a l á b a n előre közlik a minősítés szempontjait, azaz; a fiatal
pedagógusokra v á r ó feladatokat, így a hallgatók is jobban l á t j á k az i r á n
-t u k -támasz-to-t-t köve-telményeke-t, -t e h á -t -tuda-tosan -törekszenek arra, hogy
az a b b a n foglalt i g é n y e k n e k m i n é l jobban megfeleljenek.
A minősítéseik a l a p j á n kialakult 'kép önmagában is tanulságos, de
vi-lágosan jelzi azt is, hogy a problémák még mindig ott v a n n a k , ahol az
előző, felügyeleti „visszajelzések" is m u t a t t á k .
III. A „VISSZAJELZÉSEK" TANULSÁGAI
A 'tanszékektől, a felügyeleti szervektől és a volt hallgatóktól
érke-zett írásos válaszok sok fontos tanulságot tartalmaznak. Ezekre fel kell
f i g y e l n ü n k m á r c s a k azért is, m e r t a pedagógusképző osztály által az egri
és a szombathelyi össz-igazgatói értekezleten felvetett gondolatokat,
gon-dokat, problémákat, nyílt kérdéseket és azok konzekvenciáit mindenben
igazolják: kézzel foghatóan bizonyítják, hogy az ott felszínre k e r ü l t k é r
-dések a tanárképzésnek valóban a legsürgősebben megoldandó országos
problémái.
1. Az Egri Tanárképző Főiskola szaktanszékeinek önelemző
munkájából levonható tanulságok
A szaktanszékek oktató közösségének többsége a s a j á t m u n k á j á r ó l
nemcsak alapos és körültekintő elemzést készített, 'hanem felsorolta m i n d
azokat a k o n k r é t kezdeményezéseket és intézkedéseket is, amelyeket p e
dagógusképző tevékenysége során a hivatalos előírásokon felül tett, s a m e
-lyek azt eredményezték, hogy hallgatóink szaktudományi kiképzése ellen
semmiféle kifogás nem hangzott el. Az önelemző m u n k á k b ó l
megállapít-h a t j u k , megállapít-hogy n é megállapít-h á n y tanszékünk e tekintetben olyan kimagasló m u n k á t
végez, a n n y i invencióval törekszik a s a j á t m u n k á j a eredményesebbé t é t e
-lére, hogy ezeket feltétlenül publikálni kellene.
A tanszékek jelentéseiből e helyen csupán a gyakorlati képzés és a
módszertan tanításának kérdéseire t é r h e t ü n k ki.
A gyakorlati kiképzés időtartamának, a gyakorlati tanításokra szánt
minimális órakeretnek a súlyos következményeire ugyanis csaknem
vala-m e n n y i tanszékvezető r á vala-m u t a t . Valóban t a r t h a t a t l a n helyzet, hogy
hall-gatóink csupán az utolsó év szűkreszabott keretei között — egyéb
köte-lező főiskolai t a n u l m á n y a i k mellett — végezhetnek néhány tanítást. Ezek
a tanítási órák is annyira összezsúfolódnak, hogy még a legelemibb
didak-tikai és metodikai hibák kiküszöböltetésére sincs lehetőség. A nehézséget
csak fokozza, hogy az; egyetlen gyakorlóiskola tanárai is a n n y i r a t ú l t e r
-heltek, hogy egyszerűen fizikailag sem jut idejük a hozzájuk beosztott
jelöltekkel való alaposabb foglalkozásra: nevelésükre, m u n k á j u k a t kellő
kritikával elemző, segítő támogatásukra.
Súlyos h i b á n a k t a r t j á k azt is, hogy a jelölteknek a tanítások
megkez-dése, gyakorlati kiképzése előtt n e m kell számot a d n i a k szakmódszertani
felkészültségükről. A III. évfolyam végén teendő szigorlataik m i a t t ebből
ugyanis nem kollokválnak. Ezért — mivel n e m hat r á j u k a vizsga k é n y
-szere — rendszerint a megfelelő d o k u m e n t u m o k (Tanterv és Utasítás,
Ne-velési terv, Rendtartás, kézikönyv stb.) és a korszerű módszertani
követelmények ismeretének ellenőrzése nélkül kezdik meg tanítási g y a k o r
-latukat.
Ezekre a kérdésekre a továbbiak során még visszatérünk, m e r t
csakn e m micsakndecsakn egykori hallgatócsaknk és m i csakn d e csakn felügyeleti szerv éricsaknti t á j é
-koztató írásában.
2. Egykori hallgatóink helytállása a szakfelügyeleti
tájékoztatók tükrében
Ismételten is hangsúlyozzuk, hogy mindazok a tények, jelenségek,
amelyeket a k á r elismerésképpen, akár elmarasztalásul jeleznek a f e l ü g y e
-lők, nagyrészt az országos helyzetet tükrözik. Ezt n e m egyszer a
sek maguk is elismerik anélkül, hogy ismerték volna a szombathelyi é r t e
-kezleten elhangzott k o n k r é t u m o k a t .
a) Hivatástudatuk
Egykori hallgatóink — minden szakfelügyelői jelentés egyhangú megállapítása szerint — komoly hivatástudattal és ügyszeretettel végzik m u n k á j u k a t . A nevelő-testületekbe rövid, idő alatt be tudnak illeszkedni. (Különösen azokról szólnak nagy elismeréssel, akikről utólag megállapítottuk, hogy főiskolai pályafutásuk alatt moz-galmi funkciót töltöttek be.)
Csaknem mindenütt be is fogadták őket. Ebben a tekintetben kedvezőtlen jelen-ségeket, vagy elfogult helyi véleményeket alig jeleznek a felügyelők. Véleményük szerint a fiatal pedagógusok udvariasak, előzékenyek, szerények, a segítségért hálá-sak; „a tapasztaltabb kollégáik segítő tanácsait, sőt bíráló észrevételeit is szívesen fogadják", általában jó k a r t á r s a k n a k bizonyulnak.
Kevés bennük viszont a kezdeményezés iránti hajlam, lendület. Megbízásra vagy felszólításra azonban részt vesznek bármilyen munkában és azt becsületesen el is végzik. Így pl. több jelentés is említi, hogy a szaktárgyi munkaközösségben jelentős m u n k á t végeznek; szemléltető eszközök készítésére is vállalkoznak, bár ehhez rend-szerint biztatást, segítséget v á r n a k .
Csaknem minden szakfelügyelői tájékoztatás kiemeli, hogy egykori hallgatóink emberi, nevelői magatartása ellen nem merülnek fel kifogások. Tudatosan töreksze-nek minden tekintetben jó példát mutatni tanítványaiknak. Sokan úttörő rajvezetők, s ebben a minőségükben is komoly hatást igyekeznek gyakorolni tanulóközösségükre.
Jó néhány jelentés kiemeli azt a lelkes igyekezetet is, amellyel a társadalmi és politikai munkában, ünnepélyek szervezésében részt vesznek, így pl. azt a buzgal-mat, mellyel előkészítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeket. Kezdeményezésük alapján nem egy helyről a j á n -dékokat, albumokat küldtek a szovjet iskolásoknak.
A szocialista szellemű nevelés szolgálatában készségesen illeszkednek bele az iskolákban kialakult követelményrendszerbe. Magukévá teszik a közösség által elfo-gadott alapelveket. De ha n e m koronázza m i n d j á r t siker fáradozásukat, h a m a r letör-nek, elkedvetlenedletör-nek, s n e m magukban, h a n e m a gyermekekben keresik a hibát. „Nincs bennük érdeklődés, fegyelmezetlenek" stb. —• mondják.
A falu életébe való beilleszkedésük azonban már nem eléggé problémamentes: „Fiatal kollégáink — még h a falusi származásúak is — a főiskolai évek alatt eltávo-lodnak a falutól, annak mindennapi, élő p r o b l é m á i t ó l . . . Ez kezdetben r á n y o m j a bé-lyegét pedagógiai és társadalmi tevékenységükre: a problémákat nem érzik sajátjuk-nak is . . . " (Hajdú-Bihar megye.)
A szaktárgyi (szakmai) önképzés lehetőségeivel szívesen élnek, mert ennek a m u n k á j u k szempontjából való közvetlen gyakorlati hasznát a legtöbbször azonnal lemérhetik. „A pedagógiai szakkönyvek és módszertani folyóiratok viszont nem na-gyon érdeklik őket: egy részük egyáltalán n e m is tud a l é t e z é s ü k r ő l . . . " (Hajdú-Bihar megye). Heves megyéből azt jelzi a testnevelési szakfelügyelő, hogy a szakmai tovább-képzésben a többség szívesen vesz részt, de olyanok is akadnak, akik túlzott önbizal-mukkal még a tanácsokat sem veszik szívesen.
b) A reformdokumentumok ismerete és felhasználása
Az oktatási reformdokumentumok közül a tantervet általában kevéssé ismerik, az egyes osztályok tantervi anyagáról, tantervi utasításáról, követelményrendszeréről alig tájékozottak. Nem egy szakfelügyelő tesz arról említést, hogy az Utasítások he-lyett inkább a kézikönyveket használják, m e r t ennek jobban meglátják a közvetlen és konkrétebb gyakorlati hasznát. Ezeknek a beszerzését energikusan kérik, sőt ma-guknak is megvásárolják.
Az általános iskolai Nevelési tervet általában csak hallomásból ismerik: „beval-lásuk szerint a főiskolán csupán hallottak róla, de a gyakorló iskolában sem látták rendszeres felhasználását."
A szakfelügyelet tájékoztatásaiból egyértelműen megállapítható viszont, hogy a hallgatók nagy része ismeri az oktatási reformtörvény alapvető irányelveit, tenden-ciáit; többségük elsősorban a reformtankönyvek és kézikönyvek alapján törekszik arra, hogy oktató m u n k á j u k b a n az élet, a gyakorlat, a termelés igényeire legyen
tekintettel, bár ez gyakorlatlanságuk miatt nem mindig teljes értékű. Joggal kifogá-solja Heves megye egyik matematika szakfelügyelője, hogy „matematika órákon csak elvétve fordul elő, hogy az adott község életéből vett feladatot oldatnak meg." Egy másik Heves megyei szakfelügyelő azt közli, hogy a meglátogatott tanárok az okta-tási reformtörvény irányelveit nem is ismerték ...
Az egyik magyar-történelem szakos szakfelügyelő pl. arról tudósít, hogy a fiatal tanárok a napisajtó, a rádió és a tv idevonatkozó időszerű ismeretanyagát is figye-lemmel kísérik, beépítik oktató m u n k á j u k b a , sőt tanítványaikat is figyelmeztetik az oktató és nevelőmunka szempontjából számba vehető adásokra. Ugyanezt jelzi a Heves megyei ének és magyar-történelem szakfelügyelő is.
Ma m á r alig fordul elő — m o n d j a jó néhány felügyelő •—•, hogy a végzett szak-ember egyoldalúan csak az elmélet oldaláról tájékoztatja tanítványait. Ha ez itt-ott mégis kísért, „arra vezethető vissza, hogy a főiskolán megszerzett magas színvonalú és sokrétű ismeretanyagot a maga teljességében a k a r j á k átadni tanítványaiknak".
„A fizika órákra nem mennek be pl. megfelelő szemléltető eszközök nélkül, sőt az egyszerűbb gépek és termelési eszközök működési elvének ismertetésén túl ezek-nek a gyakorlati életben való alkalmazását is b e m u t a t j á k : a tanítás idejére kölcsön kérik termelőszövetkezettől, magánosoktól stb. A természettudományi tárgyak tanítá-sát a legszorosabban összekötik bányák, .üzemek, mezőgazdasági tsz-ek m u n k á j á n a k , munkaeszközeinek, gépeinek, azok felhasználásának helyszíni tanulmányozásával'^ (Nógrád megye).
Hasonlóan kedvező képet ad földrajz-biológia, földrajz-történelem és kémia sza-kos hallgatóinkról is a sátoraljaújhelyi járási szakfelügyelő.
Még a gyengébb módszertani felkészültségű és kevés nevelői invencióval ren-delkező fiatal pedagógusokról is azt állapítja meg a legtöbb szakfelügyelő, hogy bősé-ges szaktárgyi ismeretekkel rendelkeznek. De ugyancsak ők figyelmeztetnek a r r a is, hogy alig lehet találkozni olyan kezdő nevelővel, aki tanítványait pl. a népszerűsítő szakirodalom olvasására buzdítaná.
Más esetben viszont megállapítják, hogy pl. matematikából a tehetséges tanu-lókkal külön is foglalkoznak, versenyfeladatokkal serkentik őket további önképzésre stb. Heves megye egyik rajz szakfelügyelője is elismeréssel szól r a j z szakosaink magas színvonalú képzettségéről és hivatástudatáról: „rajztanmenetük példamutató, a szak-folyóiratokat is állandóan figyelemmel kísérik, az ízlésfejlesztés, esztétikai nevelés náluk jó kezekben van."
c) Oktató-nevelő munkájuk
Az előzőekben ismertetett, kedvezőnek látszó kép után lehangoló jelzések is következnek. Valamennyi szakfelügyeleti közlés elmarasztalja gyakorlati kiképzésün-ket és pedagógiai tanításunkat.
Így pl. megállapítják, hogy egykori hallgatóinknál „az oktatás korszerűsítésére való törekvés csupán annyiban észlelhető, hogy igyekeznek tanítványaikat aktivi-zálni, igyekeznek a jelenségeket, tényeket szemléltetni". Más — kisebbségi -— véle-mény szerint viszont bátran alkalmazza néhány jó környezetbe került hallgatónk az ú j módszereket és eljárásmódokat is. Óravezetésük sok esetben meglehetősen „ötlet-szegény és konzervatív": megrekednek az ún. vegyes típusú órakeretben, aminek az a következménye, hogy „a hosszadalmas számonkéréssel eltöltött üresjárat miatt az oktatási folyamatnak a másik nagy komplex fázisa, a gyakorlati alkalmazás csaknem teljesen kiszorul a tanítási órárólMég szerencse, hogy a reformtankönyvek által sugalmazott gyakorlást legalább házi feladatul kénytelenek elvégeztetni.
Tematikus tervezési készségüket sok esetben hiányosnak t a r t j á k . Az oktatási-nevelési célmeghatározásuk is gyakran bizonytalan. A tantárgyi koncentrációra nemigen gondolnak. Ezek a legfőbb okai annak, hogy a kezdő nevelők oktató m u n k á j á -nak eredményességét vizsgálva is meglehetősen sok hiányosságot tapasztal a szakfel-ügyelet. Általában leköti őket a didaktikai rutinmunka, a módszer, az elavult okta-tási f o r m á k sablonos követése szerinti óraszervezés és óravezetés. Eközben pedig ép-pen a lényeg vész el, a teljesítőképes tudás, valamint a nevelő hatás.
Nem egy esetben említést tesznek a szakfelügyelők a társadalmi és egyéb mun-kákkal túlterhelt kezdő nevelőkkel kapcsolatban arról is, hogy az órákra való fel-készülésük színvonala sem eléggé egyenletes és következetes.
„Az órákra való felkészülésükben a tárgyi előkészület, a tárgyi ismeretek meny-nyiségi latolgatása a elöntő, továbbá a szemléltetés; esetleg a munkáltató ismeretfel-dolgozás módszeres eljárásainak aprólékos szervezési kérdései. Ezért kallódik el sok esetben — még az egyébként önmagát felkínáló — nevelő gondolat is. A részletkér-désekben való ilyetén elmerülés m i a t t vész el az ismeretanyag sokoldalú feldolgozá-sát szolgáló oktatási f o l y a m a t n a k a maga teljességében való szemlélete. A szintézis az aprólékos m u n k a áldozatául esik . . . "
Nem egy jelentés tudósít arról, hogy — különösen a nőtanárok — nem eléggé törődnek a szertárfejlesztéssel.
„Bár elvileg korszerű fizikatanításra törekszenek és igyekeznek tanulókísérlete-ket is összeállítani, a szertárfejlesztés érdekében szívós és kitartó gyűjtőmunkára már n e m nagyon vállalkoznak'1. — Í r j a az egyik Pest megyei szakfelügyelő. Heves
me-gyéből is hasonló az értesülésünk: „Nem tanácsokat kértek, hanem kész matematika tanmenetet, kész fizikai szemléltető eszközt, kész munkaterveket".
A biológia-földrajz-mezőgazdasági gyakorlat szakosokról is azt állapítja meg a Borsod megyei vezető szakfelügyelőjük, hogy nem szívügyük az élősarok; szakkör-vezetést nem m e r n e k vállalni, sőt „ha nincs ellenőrzés, akkor a biológia tanítás ke-retében előírt m u n k á l t a t ó órák is más típusúakká a l a k u l n a k . . . " A mezőgazdasági nyári gyakorlatokkal kapcsolatban azt jelzik, hogy ott is a teljesítmény mennyiségére törekednek, nem pedig arra, hogy minél több értékes tapasztalatot szerezzenek. Hiá-nyolják továbbá, hogy háztartási gyakorlatra nem készíti fel a főiskola a hallgató-nőket.
„Szaktárgyi elméleti felkészültségük jó — folytatja —, a módszertani gyakor-latlanság azonban nagyon érezhető munkájukon. Pedagógiai felkészültségük, lélek-tani, logikai, didaktikai tájékozottságuk alacsony színvonalú. Tanítási óráikon nem dominál a didaktikai feladatok és módszerek tervszerű kapcsolata, logikája. Nem ismerik azokat a formákat, amelyek a tanulók megfigyelésein, összefüggésük keresé-sén keresztül az önálló gondolkodásra nevelnek. Tanácsaink a l a p j á n csak igen lassú fejlődés tapasztalható" (Pest megye).
A Heves megyei felügyelők közléseiből is az derül ki, hogy hallgatóink „nem kapták meg olyan mértékben a pedagógiai és módszertani ismereteket, főleg pedig a gyakorlati előképzettséget, amely szükséges lenne a tudatos oktató-nevelő m u n k a elvégzéséhez."
Ugyanez a vád csendül ki a Nógrád megyei matematika-fizika szakos vezető szakfelügyelő soraiból is: „a főiskola ad szakmai tudást, de a gyakorló pedagógusok más irányú problémáival nem sokat törődik. Ezt bizonyítja a kikerült pedagógusok zöme. A gyakorlati tanácsok hiányoznak, . . . amit alkalmazni is tudnának". Ezt fejezi ki a Hajdú-Bihar megyei osztályvezető is. „Szaktudományi felkészültségük jó, de a birtokolt szaktudományi ismeretek pedagógiai továbbítása nem áll arányban isme-reteik mennyiségi és minőségi s z í n v o n a l á v a l . . . A hallgatókat igen nagy lexikális anyagok terhelik feleslegesen. Helyette inkább tantárgy-pedagógiai ismeretek kelle-nének."
Némileg enyhíti lehangoló benyomásunkat az egyik Borsod megyei vezető szak-felügyelő megállapítása: „a főiskolát végzett fiatal, kezdő nevelőknek az elmúlt évek-hez képest erőssége lett a jó szakismereti felkészültség. Hasonló fejlődést jelez a pedagógiai tájékozottságuk is, de az utóbbi a szaktárgyakéhoz viszonyítva lemarad." Egyöntetű elismeréssel szólnak a jelentések az orosz szakosok magas szintű elő-készítéséről. Elismerik beszédkészségüket, tárgyi tudásukat és különös nyomatékkal hangsúlyozzák hivatástudatukat, tárgyszeretetüket. Az egyetlen kifogás ellenük, hogy időnként a kezdő tanárok túlbuzgalmával magas követelményeket támasztanak.
d) A tanmenetek és óravázlatok színvonala
Néhány felügyelő azt is kifogásolja, hogy a kezdő pedagógusok nem ismerik az iskolai adminisztrációs munkát, ebben tájékozatlanságuk miatt pontatlanok.
Bár — megítélésünk szerint — az osztályozó, osztály- és anyakönyvi naplók stb. megismertetése nem főiskolai feladat, mégis célszerűnek látszik, hogy erre is előké-szítse tanítványainkat a gyakorlóiskola, mivel emiatt különösen az igazgatók részéről éri (gyakran fontoskodó, kicsinyes) vád a főiskolai munkát.
„A kezdő pedagógus számára a legnagyobb gond az egész tanévi oktató-nevelő m u n k a megtervezése, a munkatervek és « tanmenetek elkészítése. Nem a tananyag
évi elrendezése, beosztása jelenti mindenkinek a legfőbb problémát, m e r t hiszen erre a tanterv és az utasítások m e g a d j á k a határozott, konkrét és óraszámszerű irányí-tást, h a n e m az anyag feldolgozására vonatkozó módszeres elképzelések, a szemlélte-tési eszközök idejében való megszerzése, elkészítése, összegyűjtése, de legfőképpen a készségfejlesztésre, az ismeretek gyakorlati alkalmazásában való jártasságok és kész-ségek kialakításának metodikájára vonatkozó elképzelések, tervek." A szakfelügyelők év eleji eligazításai nyomán egyre inkább elérik már, hogy a tanmenetek tématervei mellett helyet k a p n a k a nevelő gondolatok is, de azoknak az oktatásba való szerves beépítését még mindig nem látják elég következetesnek. „Nem eléggé ú j az a didak-tikai és metodikai ismeretanyag, amit a főiskola nyújtott számukra" — í r j a az egyik Pest megyei járási szakfelügyelő.
Ugyanez a helyzet az óravázlatoknál is: a legtöbb vázlat csupán a megtanítandó anyagot tükrözi, s nem is utal a megtanítás, a feldolgozás, a rögzítés, gyakorlati alkalmazás módjaira, s a nevelésre. „Sok esetben csak beír valamit a vázlatba, hogy legyen ott valami, főleg általánosan megfogalmazva" — írja Borsod megyéből egy járási szakfelügyelő. — „Óravázlataikra a „meg kell csinálni" szemlélet a j e l l e m z ő . . . nem l á t j á k ennek pedagógiai funkcióját sem. Ezt a viszonyt jellemzi a kitépett füzet-lapon készített vázlat" . . . (Hajdú-Bihar megye). Másokról viszont azt jelzik, hogy óra-vázlataik sokszor óratervezetnek is beillenek, annyira részletezők.
Nem egy szakfelügyelő teszi azt az észrevételt, hogy hallgatóink nem ismerik eléggé alaposan a 10—14 éves korú tanulók életkori sajátosságait. Ezt a jelenséget egyébként a saját oktató tapasztalatunkból is ismerjük. A neveléselméleti és didakti-kai előadásokon, szemináriumokon, de különösen a kollokviumokon gyakran tapasz-taljuk, hogy hallgatóink általában csupán középiskolás élményeikre támaszkodnak.
(Mindez a gyakorlóiskolával való eléggé laza és rövid ideig tartó kapcsolatra, a rend-szeres hospitálás, a gyermekekkel való szervezett érintkezés hiányára vezethető visz-sza. Természetesen ezen is segítenünk keli.)
Két járási matematikafizika szakfelügyelő is felsorolja a tanulók életkori s a j á -tosságainak nemismeréséből származó káros következményeket. „Elsietik az alapozó számtanórákat, nem reális követelményeket szabnak, nem a gyermek életkori sajá-tosságainak megfelelő módszereket alkalmaznak, nem az életkornak megfelelő követ-keztetésekre szoktatják tanítványaikat, és gyakran megelégszenek verbális, vagy kép-letes meghatározásokkal, sokszor csak kész szabályokat, törvényeket deklarálnak."
Az elmarasztaló véleményekkel szemben — szerencsére — örvendetes jelensé-gekkel is találkozunk. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei oktatási osztály nagy elisme-réssel szól a főiskolánkról kikerült testnevelő tanárokról. „Az oktatási reformtörvény irányelveit — a hat járási szakfelügyelő egyöntetű véleménye szerint — szinte m a r a -dék nélkül igen jó eredménnyel valósítják m e g . . . Nem ad nekik nehézséget a tárgy keretén belül a világnézeti nevelés lehetőségeinek kihasználása, örvendetes, hogy fia-tal testnevelő tanáraik zöme az úttörő-mozgalom aktív irányítója, s e g í t ő j e . . . Ered-ményesen tevékenykednek a községi sportegyesületekben, MHSZ-ekben." Csupán az osztálytermi testnevelési órák levezetésében tapasztalnak náluk némi hiányossá-gokat.
Megnyugtatónak érezhetjük az egyik Nógrád megyei földrajz és biológia szak-felügyelő véleményét is: „az Egri Tanárképző Főiskoláról általában olyan tanárokat kapunk, akik a kezdéssel járó problémákat több-kevesebb segítséggel le t u d j á k küz deni: 4—5 év után többségük jó nevelővé v á l i k " . . . „A főiskolai földrajz tanszék •— í r j a •— a fiatal pedagógusok m u n k á j a iránt eddig is érdeklődött, továbbképző előadá-sokkal is hozzájárult egykori tanítványainak szakmai és ideológiai önképzéséhez. Ez különösen sokat jelentett és jelent a pályakezdő kartársaknak."
e) Hiányosságok az osztályfőnöki munkában
Néhány szakfelügyelő megállapítása igen súlyos kérdést vetett fel, amelyet azon-ban a MM rendelkezése alapján máris nagyrészt sikerült kiküszöbölnünk. Ä Iegtipi-kusabbat idézzük is.
„Az osztályfőnöki munkaterv elkészítésében igen nagy tájékozatlanságot árulnak el valamennyien. Mivel nem ismerték a Nevelési tervet, nem tudták megtervezni a konkrét nevelői munkát. Bizonytalanok voltak a tevékenységi f o r m á k kijelölésében. Nem ismerték a neveltségi szintfelmérés fogalmát. Nem sikerült a koordinált
működés megtervezése és szervezése sem az osztályban tanító nevelőkkel, sem a szü-lőkkel . .
„ . . . Az úttörőmunkát szívesen vállalták, de nem ismerték a mozgalom roman-tikus formáit, ehhez nem k a p t á k meg a szükséges ismereteket és gyakorlatot a főis-kolán. Nem tudnak úttörőjátékokat; sem egyéb — az életkori sajátosságoknak meg-felelő változatos, a tanulók érdeklődését felkeltő foglalkoztatási módokat. (,.Ki mit tud?" vetélkedő, őrsi portya, számháború, túra, kirándulás s t b . . . ). De nem is keresik ezeket a formákat. Pedagógiai lelkiismeretességgel elvégzik ugyan a r e á j u k bízott (főképpen készen kapott) feladatokat, de hiányzik belőlük az ötletdús, a mozgalomért lelkesedő, magával ragadó, változatos foglalkozásokat teremtő hév, lendület, átélt-ség Kezdetben a szülői kapcsolatok vonatkozásában is gyenge eredményeket értek el. Nem tudták mozgatni, irányítani, feladatokkal aktivizálni az
osztályválaszt-mányokat. A szülői értekezleteken gyengének mutatkozott a pedagógiai alapjuk." Csak jelentős segítségnyújtás után t u d t á k őket a szülőkkel való foglalkozás iobb módszereinek felhasználására, a szülők aktivizálására ránevelni.
f) A népművelésben való részvételük
A szakfelügyelők egykori közléseiből megállapítható, hogy egykori hallgatóink a népművelő m u n k á b a n általánosságban részt vesznek. De m u n k á j u k intenzitása, lendülete, és kezdeményező-készségük nem mindig tekinthető k i e l é g í t ő n e k . . . „e téren is kevés ismeretet szereznek a főiskolán .. ."
Néhány közlés súlyos hiányosságokra is utal. így pl. Hajdú-Bihar megye műve-lődési osztályának vezetője komoly mértékben elmarasztalja néhány ott működő egy-kori hallgatónk népművelői kötelességérzését. „Népművelési szakkörökben ezek a ta-nárnők sem tagként, sem vezetőként nem dolgoznak. A társadalmi ünnepségek szer-vezéséből is törekednek távolmaradni. Nemzeti ünnepeink alkalmával elutaznak rész-ben haza, családjukhoz, vagy barátaikhoz. A szünetek idején nincsenek a községük-ben, így kapcsolatuk a falusi közösségekkel megszűnik. Találkozunk olyan jelenté-sekkel, amelyek azt m u t a t j á k , hogy a falu dolgozóinak kulturális felemelkedése nem.
tartozik pedagógus szemléletükbe. Ennek időnként hangot is adnak azzal, hogy a fal-vakat nem tekintik végleges munkahelyüknek .. .'*
A népművelés terén elsősorban az ének szakos hallgatóink járnak elöl, amint ezt Heves megyéből is jelzik. Ök nemcsak tanítványaik zenei nevelésével törődnek (zenekedvelő gyerekek klubja), hanem kiveszik részüket a zenei népművelésből is.
3. A k i b ő v í t e t t f ő i s k o l a i t a n á c s ü l é s e n e l h a n g z o t t é s z r e v é t e l e k A t a n á c s ü l é s e n Szűcs László f ő i s k o l a i i g a z g a t ó b e v e z e t é s e u t á n a v e n -d é g e k t a r t o t t a k e g y k o r i h a l l g a t ó i n k r ó l k ö z v e t l e n I h a n g ú b e s z á m o l ó t . Dr. Hetényi György m ű v e l ő d é s ü g y i o s z t á l y v e z e t ő m ű v e l ő d é s é s i s k o l a p o l i t i k a i s z e m p o n t b ó l e l e m e z t e m u n k á j u k a t , m a j d a m e g h í v o t t á l t a l á n o s t a n u l -m á n y i f e l ü g y e l ő k é s s z a k f e l ü g y e l ő k , v a l a -m i n t a z i g a z g a t ó k i s -m e r t e t t é k t a p a s z t a l a t a i k a t : s z a k c s o p o r t o n k é n t m é r l e g r e t e t t é k a z o k a t a h i á n y o s s á g o -k a t is, a m e l y e -k n e -k a m e g s z ü n t e t é s e é r d e -k é b e n -k ö z ö s t e n n i v a l ó i n -k v a n n a -k . T á j é k o z t a t á s u k m e g e r ő s í t e t t a b b a n , h o g y t a n á r k é p z ő m u n k á n k e r e d m é -n y e s s é g é -n e k m e g v i z s g á l á s á r a ige-n jól bevál-nak ezek a közös ta-nácskozá- tanácskozá-sok é s f e l t é t l e n ü l e l ő b b r e v i s z i k a k ö l c s ö n ö s t á j é k o z t a t á s t , a v é l e m é n y c s e r é t .
H o g y a t á j é k o z ó d á s n a k e z az ú t j a és m ó d j a ö n m a g á b a n i s m e n n y i r e m e g b í z h a t ó , a z t a j e g y z ő k ö n y v b ő l i d é z e t t n é h á n y n y i l a t k o z a t i s a l á t á -m a s z t j a .
„Városunk közoktatása igen sokat nyert fent említett nevelők alkalmazásával. Ha az Egri Tanárképző Főiskola m u n k á j á t fenti nevelők pedagógiai, pszichológiai, szakmódszertani, szakmai felkészültségük, a munkához való hozzáállásuk és hiva-tástudatuk alapján lehetne teljes egészében megítélni, úgy ez a legpozitívabb v o l n a . . .
. . . Kivétel nélkül igen jó pedagógiai, szakmai felkészültségű nevelők, akik a képzés során szerzett elméleti ismereteiket a gyakorlat során — az első év
természetszerű tapogatózó, próbálkozó m u n k á j a után — nagyon jól hasznosítják a m i n -dennapos oktató-nevelő m u n k á j u k b a n .
A tantestületekbe nagyon hamar beilleszkedtek. Szívesen elfogadták a nagyobb gyakorlati tapasztalattal rendelkező kartársak segítségét, viszont ők szívesen adták át frissebb elméleti vonatkozású ismereteiket a kartársaknak. Ez a kölcsönhatás is pozitív értékelést ad.
Hiányosságként kell megemlíteni, hogy a népművelési munkába még nem k a p -csolódtak be. Javasoljuk, hogy valamennyi szaknál alaposabb népművelési felkészí-tést kapjanak a tanárjelöltek."
„Pedagógiai — didaktikai, szakmai felkészültségük jónak minősíthető. Kevésbé megalapozottak pszichológiai ismereteik (pl. adott életszakaszok személyiségvonásai, a nevelési és oktatási folyamat lélektani törvényei stb.)."
Szaktárgy-pedagógiai kulturáltságuk a főiskoláról kijövő évfolyamok esetében évről évre magasabb szintű. Különösen áll ez a tanterv és utasítás elmélyült isme-retére, összefüggéseinek, egymásra-építettségének tisztánlátására.
Nem lehet ugyanezt ilyen egyértelműen elmondani a nevelési terv ismeretéről. Szaktárgyi levelezőmunkájuk gondos, körültekintő. Több zökkenő v a n az osztályfő-nöki tervek elkészítésénél, emiatt azok még magukon viselik a különféle segítség, a másoktól átvett elgondolások, sémák nyomait.
Egyértelműen elmondhatjuk, hogy valamennyien jól beilleszkednek a nevelőtes-tületek közösségébe, jól érzik magukat a kollektívában, tudják, hogy ott egyenértékű tagok. Magatartásuk pedagógushoz méltó, példamutató, szerény. Munkafegyelmük szilárd, elismerést érdemlő.
„Úttörőmunkájukban hiányosság az, hogy nem él eléggé gondolkodásukban a próbarendszer felépítése és ez rajvezetői, osztályfőnöki terveik elkészítésében, kivite-lezésében is szembeötlő. Kevés az a lelkesedés, amellyel az ifjúsági mozgalom nyári akcióinak megvalósítását elősegítik."
„Az alapvetően fontos dokumentumok ismerete többségüknél hiányos; saját szaktárgyaikat illetően ugyan tájékozottak, azonban más tárgyakat (főleg a követel-ményeket) illetően m á r elmarasztaló megállapításokat lehetne tenni.
Tematikus tervezési készségük hiányos. Az oktatási-nevelési cél pontos megha-tározása még elég körülményes. A tantárgyi koncentráció sem megfelelő. A helyi kö-rülmények-adottságok ismeretének hiányában ezekre nem tudnak kellően építeni, alapozni. Iskolán kívüli ténykedésük változatos képet mutat. Egyesek szívesen, kész-séggel vállalják el az ifjúsági szervezetek (úttörő, KISZ) vezetését. Részt vesznek a TIT-munkában és a különböző versenymozgalmakban is. Akadnak azonban olya-nok is, kik — különböző indokokra való hivatkozással — mindezektől egyenesen húzódoznak.
Közösségi magatartásuk pozitívan értékelhető. Általában nem tapasztalható ná-luk kirívó magatartásra, öltözködésre vagy hajviseletre való törekvés. így nincs el-lentét régi és fiatal nevelők között. Nem nézik le kartársaikat, szívesen tanulnak tőlük.
Munkafegyelmük ellen pedig semmiféle kifogás nem merült fel. A tanítási órá-kon és egyéb iskolai rendezvényeken, foglalkozásoórá-kon pontosan megjelennek. Az út-törőcsapatok m u n k á j á b a igyekeznek bekapcsolódni. Sajnos, általános vélemény az, hogy e vonatkozásban nem k a p t á k meg a szükséges ismereteket és gyakorlatot a fő-iskolán."
4. Egykori hallgatóink levelei
Mivel a k ö r ü l m é n y e k úgy hozták, hogy 1968 őszén k é t egymáshoz
közeli időpontban kereste fel levelével főiskolánk igazgatója és a
nevelés-tudományi tanszék a volt hallgatókat, örömüket fejezték ki afölött, hogy
továbbra is törődünk problémáikkal, fejlődésükkel.
„Őszintén megmondom, n e m számítottam arra, hogy ha e l h a g y j u k
az öreg főiskola falait, a kapcsolatunk így megmaradjon. Nagyon örülök,
hogy érdeklődnek a problémáink iránt, hisz azok, amik most még n á l u n k
hiányosságok, azok a következő végzős hallgatóknál már mint megoldott
problémák szerepelhetnek."
Ezért írnak boldogan, túláradó szeretettel és hálával, de igen komoly
felelősségtudattal problémáikról.
Az alábbiakban idézzük leveleiket, amelyek azt m u t a t j á k , hogy m i n d
-a n n y i u n k n -a k egy -a g o n d j -a .
Kiképzésük legsúlyosabb hiányosságának azt tartják, hogy a „főiskola egyálta-lán nem készített fel az osztályfőnöki nevelőmunkával kapcsolatos teendőkre, az osz-tályfőnöki munkaterv elkészítésére, az osztály neveltségi szintjének, nevelési helyze-tének, eredményeinek felmérésére, a koordinált m u n k a megszervezésére".
N e m ismerik ezzel kapcsolatban a legelemibb feliadataikat sem. N e m
t u d j á k , melyek; azok a. tennivalók, amelyeket az osztályban tanító
taná-rokkal együttesen kell elvégezniük. De arról sincs tájékozottságuk, hogyan
kell pl. a szülőket nevelőtársukká tenni, hogyan kell velük törődni,
fog-lalkozni, az együttes m u n k á r a nevelés érdekében megszervezni.
Az osztályfőnöki nevelőmunka h a r m a d i k t e r ü l e t é n m á r jobb a t á j é
-kozottságuk: az ú t t ö r ő m u n k á b a n feltétlenül jobban ismerik a k o n k r é t
tennivalóikat. Ezt szívesen is l á t j á k el. Ehhez viszont hozzá kell t e n n ü n k
azt a n e m egyszer k i f e j e z e t t szakfelügyelői véleményt, hogy nem l á t j á k
elég világosan az osztályfőnöki és az úttörő nevelőmunka egységét.
Bevallják a tanmenetkészítéssel kapcsolatos nehézségeiket is:
„Év elején rengeteg dolog szakadt rám. Az osztályfőnöki munkaterven kívül még hét (7) tanmenetet kellett elkészítenem. Osztályfőnökségre a főiskolán nem vol-tunk kellően előkészítve. Ez okozta a legtöbb problémámat. Bár sok segítséget kap-tam a kartársaktól és az igazgatótól, mégis mindent legutolsónak adkap-tam be."
Nehézségeik között visszatérő t é m a a fegyelmezés. A rendkívüli
hely-zetékben nehezen t a l á l j á k fel m a g u k a t .
„Igaz, tanultunk pedagógiát, de nem volt alkalmunk azt a gyakorlatban alkal-mazni. ö t ö d i k b e n tanítok magyart. Az osztály 70%-a alig tud olvasni és borzalmasan í r . . . Alig tudok velük m i t kezdeni. A vásott cigánygyerekekkel különösen nem bí-rok: szociális helyzetük is szánnivaló. A szülők nem törődnek a gyerekekkel. Velük kapcsolatot alig lehet t a r t a n i . . . Nem tudok kiutat találni."
„Osztályom tele van gyermekvédelmi esetekkel (részeges szülők, az erkölcsi fertő minden elképzelhetetlennek tűnő f o r m á j a . . . ) , fegyelmezési problémáim bősége-sek . . . "
„Jó lett volna, ha b ú v á r k o d h a t t u n k volna a pedagógiai szakirodalomban, hogy meg tudjuk oldani a mai fiatalság élő kérdéseit és a legfontosabb pszichológiai prob-lémákat pl. a bűnöző gyerekekkel kapcsolatban. Szép dolgok azok a tesztek, de semmi szükség sincs r á j u k ; legalábbis nekem eddig nem kellettek, r a j t a m nem segítettek."
„Kevés a gyakorlat. A falusi gyakorlat sem elég. Legalább egy fél év kellene, hogy annak minden tanulságát, minden problémáját megbeszéljük a főiskolán."
„Elméleti szempontból eleget k a p t u n k a főiskolán, de gyakorlatból m á r keve-sebbet. Természetesen ki lehet bírni és át lehet hidalni ezeket a nehézségeket, de úgy érzem, hogy az első h á r o m hónapban tanultam a legtöbbet sz életből."
„Az lenne jó, ha hosszabb lenne a gyakorlati idő, mert azalatt valahogy mégis csak kialakítana minden hallgató egy tanítási stílust magának és belekóstolna az életbe."
„A főiskolai szaktárgyi oktatást jónak tartom, soha nem fog tudni annyit az ember, mint a vizsgák előtt. De a gyakorlati tanítások terén kellene változásokat hozni."
„A hallgatókat tájékoztassa a főiskola a való helyzetről, és emellett helyezzék előtérbe a gyakorlati kiképzést minden i r á n y b a n ! . . . "
A beérkezett válaszokból kiderül, hogy nem készítettük elő őket az
összevont osztályokban való tanításra sem.
„A módszertani könyv is csak annyit közöl, amennyit anélkül is tud mindenki." „Semmit sem tudtam pl. a heti tervről és annak használatáról, elkészítéséről."
Panaszkodnak, hogy elég sok időbe telt, amíg minden kartársi helyi
segítség mellett is belejöttek a munkába.
„Sajnos, a módszertani folyóiratok sem adnak az összevont osztályok problémái-val kapcsolatban tájékoztatást."
„Nem k a p t u n k elég előkészítést a r r a sem, hogy az Iskolatelevízió és az Iskola-rádió adásait hogyan használhatjuk fel legcé^zerűbben. Magunknak kell kísérletez-getni."
A természettudományi szakos tanárok egy része főképpen azt
kifogá-solja, hogy a főiskolai szaktárgyi tantervek anyagát nem hangolják eléggé
össze az általános iskolai tantervekkel. Szerintük mi a főiskolán
„fölösle-ges" anyagot is tanítunk.
„Nem veszem észre — í r j a az egyik mezőgazdaságtan szakos volt hallgatónk —. hogy valami szükségem lenne a takarmányozástan tanulmányozása során kialakult szemléletemre ... Viszont nem tudok gépen varrni, amit most már tanítanom kell."
