• No se han encontrado resultados

Eger város úrbéri és felszabadulási pere I. rész

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "Eger város úrbéri és felszabadulási pere I. rész"

Copied!
49
0
0

Texto completo

(1)

EGER VÁROS ÚRBÉRI ÉS FELSZABADULÁSI PERE I. rész

Dr. SZÁNTÓ IMRE

Előszó

Az első világháborúval és a Nagy Októberi Szocialista Forrada-lommal megkezdődött a kapitalizmus általános válsága. Magyarországon a Tanácsköztársaság bukása u tán a hatalomra jutott ellenforradalom a kapitalizmus általános válsága talaján, egy minden pillanatban ki-törésre kész vulkán há tán rendezkedett be. A huszonötéves Ho rt hy-fasiszta diktatúra időszaka a magyar nagytőkések és nagybirtokosok utolsó kísérlete volt a kapitalista rendszer fenntartás ára. Ebben a hely-zetben jött létre az a szellemtörténet mint irányzat, amely nemcsak Magyarországon, hane m szűkebb értelemben vett patriánkban, Egerben is azt a társadalmi feladatot kapta, hogy a ma gyar történelem reakciós erőit eszményítse [1].

Hazai és helyi szellemtörténész kutatóink kiforgatták népünket múltjából, s egy olyan gyökeréig hazug és hamis múl t at toltak mögé, amely történelmileg igazolni látszott Horthy véres fasiszta dikta túrá -jának valamennyi belső törekvését; a munkásosztály féktelen elnyo-mását, az amerikai—angol, valamint a német imperializmus előtti csúszó-mászó megalázkodás! és a szovjetellenes „keresztesháborút". „Üjjáértékelésük" lényege nemzeti mú ltunk ellenforradalmi revíziójá-ból állott; magasztalták, eszményesítették a ma gya r történelem reak-ciós erőit, s torz képet festettek a haladás erőiről. A szellemtörténészek, akik az első európai fasiszta diktatúra kiindulópontjáról bírálták a meg-előző fejlődést, a „keresztény és nemzeti" jelszó szociális demagógiá -jával igyekeztek „odafordulni" a dolgozó tömegeikhez, és a „konzer -vatív re for m " jelszavával aka rták a rendszert stabilizálni, a tömegek szociális nyugtalanságát a reakció érdekében levezetni. A széles dol-gozó tömegek nem csillapuló szociális nyugtalansága könnyen balra billenthette volna a mérleget. Ezért a rendszer minél gyorsabban „kon -szolidálni" akart; megteremteni a magyar finánctőke és a vele össze-függő nagybirtok terrorista diktatúráját. Ezt a törekvést támasztotta alá ideológiailag a ma gya r szellemtörténet mint irányzat, mint a ma-gyar történelemi elfogás és -írás Egerben is uralkodó hivatalos iskolája.

(2)

Az egri ihelytörténetírás a huszonötéves Horthy- fasizmus koráiban, — éppen a kl ér us nagyfokú befolyása következtében is —, nem volt más, mi nt a fé mj e l z ett m a g y a r szellemtörténet helyi fióklerakata. Bibliája pedig S z é k f ü Gyuláinak az ellenforradalmi fasiszta diktatúra kiindulópontján me g j e le n t ,,Három nemzedék" c. műve. Breznay Imre egri tanítóképzőintézeti t a nár Szekfünek ellenforradalmi eredetű és jellegű „Három ne mze dék" c. könyve alapján a konzervatív ref orm-eszme számára Széchenyi Is tvánnál vet horgonyt, s azt állítja, hogy a forradalom, még a proletárforradalom is, alapjában a liberalizmus logikus következménye. Ha ta lpr a akarunk állni — mondotta Breznay 1921-ben a Katolikus Kör k u l t ú r d é l u t á n j án —, oda kell visszamen-nünk, ahonnan ke z dve „lezüllöttünk", m e r t nem a k ar t u nk a kijelölt úton haladni. Vissza Széchenyihez [2]! így tör ténhetett meg, hogy az a merész r e f or m e r Széchenyi, akinek eszméi egy évszázaddal korábban a forradalomhoz vezető fejlődést nagymértékben elősegítették, egy ellenforradalmi ko rsz ak hőse lett, s eszméivel a korszak ideológusai egy elavult, régen pusztulás ra ítélt társadalmi rendet igyekeztek igazolni [3]. Szekfü Gyula azt írja a török alól felszabadult városaink fejlődé -séről: „Bizonyos szegényes, kisméretű, falusias élettel kezdették váro -saink az új életet a bécsi k a m a r a gyámkodása alatt, amelyből a bécsi kor mánynak több haszna volt, mint ma guknak a szegény gyámoltak -nak. Az újjá épít és azonban sokkal nagyobb lendülettel já rt ott, ahol azt a nagybirtok végezte . . . H át még Egerben, ahol egy közjogi mél-tóságú püspök v a n . " Eger fejlődése — Szekfü szerint — „hirtelen nekilendülésében szinte kizárólag egyetlen akarat szülötte s így Közép-Európában a n n y i r a elterjed t udvari barokk elemekre is tanulságos p é l d a . .. Eszterházy Károly hosszú egri püspöksége alatt (1762—1799) példaadó módon alkotta meg a magyar barok k városképét és emelte fel székvárosát a jólétnek és az európai rendnek a török korszaktól megsemmisített régi fokára". Székf ü szinte kizárólag Eszterházy mecé-nási működésének tulajdonítja, hogy Eger lakossága, amely 1688-ban alig kétezret tett ki, 1700-ban sem többet ötezernél, száz évvel később több mint 17 000-re emelkedett [4], Teljes egészében magáévá teszi a püspökség régi berozsdásodott érvelését, amely szerint „elődeink és a mi szorgalmunk révén t ö r t é nt az, hogy Eger népessége ennyire meg-szaporodott, és a város jelenlegi virágzásához el ju to tt " [5].

A magyar szellemtörténetírás kiemelkedő képviselője, Szekfü Gyula nyomán Breznay I m r e Eszterházy Károly egri püsnök születé-sének kétszázados évfordulója alkalmával, 1925. december 13-án Eger-ben tartott díszközgyűlésen ünnepi beszédében többek között ezeket mondotta: „A t ö r ök 91 éves ura lma után Egert is kar d foglalta vissza 1687. deeemlber 17-én, de a kereszt tartotta fenn. A keresztnek köszön -heti fejlődését; a keresztnek köszön-heti, hogy poraiból — mint valami főnix ma dár — megújodva, megszépítve emelkedett f ö l. . . a Gondvise-lés különös ke g yé be fogadta Egert, ezt a sokat szenvedett ősi várost. Mintha megelégelte volna a tömérdek szenvedését, megajándékozta olyan nagy főpapokkal, mint Telekesy István (1699—1715), Erdődy Gá -bor gróf (1715—1744), Barkóczi Ferenc gróf (1745—1761) és végül

(3)

Eszterházy Károly gróf (1762—1799). E nagy püspököknek köszönheti Eger — amely a XVII. század végén elhanyagolt, sőt romokban heverő nagy f alu volt —, hogy a XIX. századba fordulva, m ár egyike lett hazánk legszebb és legboldogabb vidéki városainak" [6].

Breznay Imre 1933—344>en jelentett e meg „Eger a XVIII. század-b an " c. kétköt etes m u n k á j át [7]. A szerző nem győz áradozni e „boldog és boldogító" századról és „nag y" püspökeiről. Szerencséje volt Eger-nek — í r ja —, hogy m i n d j á rt Fenesy ut án oly nagy püspökei k ö v e t-keztek, min t Telekesy István, majd Erdődy Gábor gróf, Barkóczy F e -renc gróf és végül Eszterházy Károly gróf, akik száz esztendő alatt nemcsak elt ünt et ték a török hódoltság szomorú nyomait, hanem a ro-mokban levő városkából (talán inkább: szerény faluból) virágzó várost varázsoltak, mely középpont ja lett a tudományoknak és a XVIII. szá-zadban virágzó barokk-művész etne k" [8].

Ugyancsak hasonló hangvételben zengi Szmrecsányi Miklós „Eger művészetéről" (Bp., 1937) c. t a nu l m á ny á b an az egri „ ba ro k k" püspökök dicséretét: „A XVIII. száziad folyamán Eger ismét püspöki város lett s enne k a tényn ek köszönhette újalbb gyors felvirágzását. Püspökei: Telekesy István (1699—1715), gróf Erdődy Gábor (1715—1744), gróf Barkóczi Ferenc (1745—1761) és gróf Eszterházy Károly (1762—1799) nemcsak egyéni kiválóságuknál fogva, hane m a római Collegium G e r -man icum et Hungaricumban töltött évek i fj ú k o ri benyomásaival is gazdagodva az örökváros szellemétől áthato tt nagy áttekintéssel a régi helyett egy egészen új várost létesítettek, a Rómából kiindul t és csak-hamar uralkodóvá lett b ar o kk művészet f e lk a ro lásáv al. . . Mert szegé -nyes kis fészek maradt volna, ha romjaiból a XVIII. század folyamán kiváló érd emű püspökei nagyszerű alkotásaikkal ki n e m emelték volna hazánk városai közt a legjelentékenyebbek sorába. A püspökök p á r t -fogása mellet t a szerzetes ren de k s a példát követve a kanonokok g y a -rapítot ták és szépítették Eger történeti jellegű érdekes városi ké pé t" [9|. De még egy olyan érdemes polgári történetíró is, min t Iványi Béla, aki Eger város 1687—1695 közötti első rangemelési törekvésével bő-séges levéltári forrásanyag alapján behatóan foglalkozott, jobbnak találta, hogy az egész rangemelési mozgalom megakadt és holtpontra jutott. „Mert bár igaz, hogy Eger mi ndenképen megérdemelte e k i t ü n -tetést — í r ja Iványi —, kérdés, hogy javára vált volna-e? . . . Ha a v á -ros eléri célját és szabad királyi lesz, sok mindentől elesett volna, amit, min t egy gazdag püspök-földesúr városa megkapott. Ha Eger szabad kirá'yi, de szegény város marad, akkor ma aligha gyönyörköd hetnénk a monumentális lyceum örök szép épületében és a szebbnél-szebb barakk -emlékek pompás sorozatában . . ." [10].

Valóban, elismerjük, hogy Eger n e m egy barokk műemlékkel sze-gényebb lenne most, ha sikerült volna megszabadulnia a kettős földes -uraság igája alól és elnyerte volna a szabad királyi városi rangot. De arról a püspökség és klerikális tollforgatói már ne m beszélnek, hogy mivé fej lőd het e tt volna Eger mint szabad királyi város.

A szellemtörténész Szekfü Gyula szerint „amíg a baro kk- korn ak meg voltak a nagy vezetői, kiknek élete megközelítette a barokk

(4)

élet-ideált, addig megvolt a tekintélyük is s a népet minden kényszer nélkül t ud ták vezetni" [11]. Ezzel az „osztálybékét" hirdető megálla-pítással szemben — mint az osztálytársadalom egész történetére —, úgy Eger történetére is a néptömegeknek a kizsákmányolás és elnyo-más ellen f olyta tot t harca nyomja rá bélyegét. Eger osztályharcos és antiklerikális m ú l t j át azonban mindezideig elhallgatták. Breznay I m r e „Eger a XVIII. században" c. mu nk á j á b an a XVIII. századot — az egri papság basáskodásának fé nyko rát —, „boldog és boldogító" századnak nevezi, s a mi a t t sajnálkozik, hogy a f ranc ia forr adalo m felvilágosult szelleme Eger városát sem kímélte meg, s a városi polgárság egy részé-nek gondolkodása szabaddá lett. Mintha csak Luprik Károlynak, a pü s -pöki uradalo m egyik — az 1840-es években működő — tollforgató]á -nak szavait reprodukálná: „Vessük, vessük csak N. Tanács! szemeinket azon időkre vissza, melyek ez előtt egy néhány tizedeikkel lefolytak, látni fogjuk, hogy addig még oly fér fiak ülték a Város kormányán, kik a meg világosítás tántorító maszlagátul magokat körül surrogároztatni nem vélték, Városunkban minden a csendesség, békesség, megelégedés és egyetértés ölében n y u g o d o t t . . . Egernek nincs, nem is volt soha semmi baja, még a nép az önhasznokat kereső lázítóknak n e m h i t t . . . " [12].

Az egri helytörténetírók — néhány kivételével — egy szóval sem emlékeztek me g a város hősies osztályharcáról, antifeudális és a n t i -klerikális hagyományairól. Pedig az osztályharc tanulmányozása nélkül nem é r t h e t j ük meg a XVIII. századi jogrendet, ideológiát és k u l t ú r át sem, amelyet Egerben is, mi nt más utt, a kizsákmányoló földesurak a néptömegek ellen folytatot t harcban, a néptömegek gazdasági, poli-tikai és szellemi leigázása végett hoztak létre és „tökéletesítettek". Leskó József egri pap önkéntelenül is elárulja, hogy ez így t ö r t é nt városunkban is: „Akik Eger művelődését stb. előrevitték (ti. a püs -pökök — Sz. I.), m a j d n e m mindig szembetalálták magukat a tömeggel és annak rövidlátó kolomposaival" [13]. Kálnoky István, a város h. f ő-jegyzője „Eger r. t. város közönségének kérvénye az önálló tö rvé ny-hatósági jog elnyerése i r á n t" c. 1922. április 29-én kelt f elterjeszté -sében elismeri ugyan, hogy „az elkeseredett harc kHkitört a nincstelen város és a dúsgazdag földesúr között", de azt is m i n d j á rt hozzáteszi, hogy „ .. . a ma i Eger fiai csak kétségtelen elismeréssel tartozhatnak a kulturális intézmények megteremtése, a város rendezése és szépítése tekintetében a XVIII. és XIX. századok nagynevű püspökeinek" [14]. Ha a nagy építkező egri püspökök —• különösen gróf Eszterházy Károly —, sok mes ter embe rne k adtak is kenyeret és Eszterházynak különösen va nn ak is bizonyos érdemei Eger kulturális életének fejlesz-tésében, mindezek olyan eredményeknek tekinthetők, amelyek eltör-pülnek amellett, hogy a kettős földesuraság a fizikai és lelki t e r ro r eszközeivel, a könyörtelen kisajátításokkal és kizsákmányolással b ék -lyóba v e r t e Eger püspöki város fejlődését. Eszterházy Károly épít-kezéseinek alapja, tudománypártol ó tevékenységének bázisa nem más, mint az ország legnagyobb egyházmegyéjének tizedbevétele és uradalmi gazdálkodásának jövedelme. Ezt a jövedelmet a püspökség földes

(5)

-urasága alatt álló falusi jobbágyok és városi polgárok, az egyházmegye területén élő és dézsmát fizető parasztok j u t t a t t ák az uradalom pénz-t ár ába [15]. Azt a fejlődést, amelyet Eger a XVIII. században elért — a szellemtörténész klerikális történetírók véleményével ellentétben —, n em „nag y" püspökeinek köszönhette, h ane m polgárai életrevaló -ságának, az egri dolgozó népnek, a helyi történelem alkotójának.

Ha a szellemtörtónetírás a maga „ újj áértékel ésé t" Eger török alól való felszabadulása utáni történetével kapcsolatban az 1919. évi pro-letá rforradal om elleni harc szempontjából végezte el, s a magyar kapi-talizmus általános válsága t a l a ján egy gyökeréig hazug és hamis multat vitt bele a köztudatba, amely napjainkig is hat és mételyezi az elmara-dott, a klerikális reakció uszályába került embereket, akkor a mi f e l -adatunk, szocializmust építő hazánk egri helytörténészeié, hogy lelep-lezzük és megcáfoljuk az Eger történetével kapcsolatos hamis és ártal -ma s legendákat.

I. Eger város jogi helyzete a török uralom előtt

Mielőtt Eger első rangemelési törekvésével foglalkoznánk, azt vizs-gál j uk meg, hogy milyen volt a város jogi helyzete a török uralom előtt. E r re a rövid visszapillantásra azért va n szükség, m er t az egri polgárok későbbi pereikben igen sokszor hivatkoznak a város korábbi jogviszonyaira.

IV. Béla k i r á l y n ak 1261-ben kelt ökleveiére támaszkodó egyházi hagyomány szerint I. István király egyházszervezése során Egerben is püspökséget állított fel, templomot építtetett és a királyi birtokból területet adományozott az egyháznak. En ne k al apján feltételezhető, hogy Egernek m ár az alapításkor jelentősebb helynek kellett lennie. A mag yar honfoglalás előtti településről azonban sem írásos, sem régészeti bizonyítékunk nincs, bár k örn yé künk ön a helynévi vizsgá-latok alapján esetleg szláv településeket tét elezhetünk fel. Az előkerült régészeti anyag arr a utal, hogy a honfoglalás utáni első évtizedekben az egri völgy ellenőrzésére kisebb katonai csoport települt meg. A X. század második feléből a város h a tár áb an előkerült családi teme-tők alapján feltételezlhetjük, hogy a jelenlegi városban és környékén már kisebb települések l ehett ek [16],

Mivel az egri püspökség és káptalan levéltára többször is elpusz-tult, a város életéről a XIV. század előtti időre k o nk r ét adat alig áll rendelkezésünkre. De a hely településföldrajzi tényezői és a püspökség alapítása ar r a engednek következtetni, hogy a várossá alakulás folya-mat a a XI—XII. században megindult [17]. Ennek a folyamatnak első feltétele a fejlődő és differenciálódó társadalmi munkamegosztás. A XII. század végén és a XIII. század elején mint külön kategória t ű nt fel a kézműves jobbágyok rétege, akik egyre jobban elszakadtak a paraszti árutermeléstől. Kialakult az egyszerű áruforgalom, ennek következtében egy-egy jelentősebb központban piac-helyek jöttek létre. Eger a XI. századtól fogva egyházi város volt. Az egriek a későbbi

(6)

perek i dej én állandóan azt hangoztatták, hogy Egert I. Istvántól kezdve a városok (civitates) közé sorolták. „Minden időben a kereszténység örökös ellensége a vad török berohanásai ellen egész felső Magyar Ország véd falának lakosai — vallották az egriek — soha alacsony jobbágyi helyzetben n e m v o l t a k . . . már Szent István alatt a köz-jobbágyok sorából kiemelkedvén, polgároknak (cives) címeztettek, s rendes várvédők lévén, az ilyenek földbirtokban, szabad adás, vevés, költözésben álló jogaival mindenkor éltek" [18]. IV. Béla kir álynak 1261-ben kelt, s később Károly Róbert és I. Ferdinánd király által is megerősített oklevelében Egert városnak, lakóit pedig polgároknak s vendégeknek (cives ac hospites) nevezi. I. Lajos és Zsigmond királyok azokban a kiváltságlevelekben, amelyekkel megengedték az egri k á p -talannak Álmagyar helységben a hetivásárok tartását, Egert város né v -vel (civitas) illeték [19].

Az Árpád-házi királyok még inkább a hospeseknek, cíviseknek, vagy az egyes egyházak különböző kondíciójú népeinek adtak kivált-ságot, s amennyibe n települési helyük jogi minősültsége is szerepel, legtöbbször a libera villa, máskor a civitas fordul elő olyankor is, ha nincs szó királyi városról. A XV. századra azonban az „oppidum", mezőváros válik általánossá [20],

Eger természeti adottságainál fogva alkalmas volt a városi jellegű fejlődésre, az iparosodásra és a kereskedelemre. A püspöki székhely élete, az itt folyó építkezések már a korai időben elősegítették a t á r -sadalmi munkamegosztást. A XIII. század második felében, a t a t á r j á r ás után, ismét felépítették a XII. század végén épült román bazilikát (Szent János Székesegyház) és hozzáfogtak a kővár építéséhez. Egerbe is, mint a többi ma g ya r városba, betelepedtek a latinusok. Emléküket a XVI. századig, a városban levő Olasz utca neve is megőrizte [21],

A birtokcserékkel kapcsolatos oklevelek egyre több kézművesről tesznek említést. Ha nem is céhes szervezkedésre, de mindenképpen egy azonos iparágat űzők együttélésére utal Egerben a „piatea fabro-r u m " Kovács utca elnevezés. A városi kézművesek céhekbe tömörülése megkezdődött. Hédervári László egri püspök 1455-ben kiadott okleve-lében az egervölgyi szabó és posztónyíró céh szabályait erősítette meg [22], A XV. század második felében nagyarányú építkezések foly-tak a várban, ennek megfelelően megszaporodfoly-tak a mesterségek ké p -viselői a városban.

A külföldi á r uk távolsági kereskedelme mellett a XIII. században fejlődésnek indult a helyi kereskedelem is. A „forum civitatis Agriensis" már 1381-ben előfordul, ami arra utal, hogy akkor már Egerben (heti-) vásárt tartottak [23]. A környező községekből — Felnémet, Álmagyar, Czigléd, Szőllőske, Tihamér — kialakult Eger piackörzete. Zsigmond 1406-ban az egri káp ta lan kérésére Almagyaron heti vásár t artás át en -gedélyezte [24], Országos vásár tartásának jogát Eger 1498-ban nye r te el, amikor II. Ulászló minden esztendő Szent Demeter napjára engedé-lyezte ezt [25]. A helyi kereskedelem erős voltára jellemző az a tény is, hogy két 1346-ban és egy 1348-ban kelt oklevél „egri m á r k á t" említ, mi nt súl ymértéket [26],

(7)

Az egri völgy természeti adottságai elsősorban a szőlőművelésre a legalkalmasabbak. A kedvező fekvésű, jó talajú szőlőhegyeken már a XIV—XV. században kialakult a bor-monokultúra, vagyis a b orter-melésen kívül mi nden más művelési ág visszaszorult. A népesség ab-szolút többsége a szőlőművelésre specializálódott. Már a XV. század derekáról m arad t a k f en n olyan oklevelek, amelyek megemlékeznek Egerben a borból kiadandó tizedről és kilencedről [27], A XVI. század elejéről való, Modenái Hyppolit-kódex néven ismeretes számadás -könyv feljegyzései szerint voltak olyan szőlők, amelyeknek gazdái két tizedet, vagyis qui nt át adtak termésükből a földesúrnak [28].

Eger (és Szőllőske) a Heves megyei bortermelés mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kiemelkedő központja. Az 1549. évi dézsma -jegyzék szerint szántókultúrája 208 hold, míg szőlőinek összterjedelme eléri a 190 holdat. 1576-ban 40 szántógazdaságra 352 szőlőgazdaság esett. Eger t ehát a bor-monokultúra városa. Lakosságának több mint 85%-a kizárólag szőlőműveléssel foglalkozott az 1552-es várostrom körüli időkben. A bortermelés túlsúlyát igazolja az a tény is, hogy a jómódú jobbágyok abszolút többsége a szőlőművelők közül k e r ü lt ki; ók rendelkeztek a szántókultúra közel 70%-ával és a szőlőkultúra kb. 52%-ával. E szőlőművelő oppidumokba (mezővárosba) tömörült paraszt-ság társadalmi szerkezete erősen elté rt a környező terület viszonyaitól. A szőlő a gazdagparaszti á rut ermel és döntő területe. A gazdagparaszt-ság százalékos súlya (18,2%) többszöröse a megyében lemérhet ő ar á n y-nak. A k iter jed t szőlők munkai génye nagytömegű napszámost foglal-koztatott; a napszámra utaltak csoportja a parasztságnak kb. 20 száza-lékát tett e ki [29],

A szőlőbirtok a feudális földt ulaj don keretei között a polgári föld -bérlet csírája volt, noha a t ul ajd on jo g a földesurat illette, az a k ü l ön -leges munkabefekt et és, mely a szőlő létesítésével és művelésével egy üt t j ár t, maga után vonta a viszonylag szabad ingatlanforgalom értékes kedvezményét. Egerben, a szőlőtermelő mezővárosban, a h at ár egy részének, mégpedig a termelés szempontjából legfontosabb részé-nek a jobbágytelki rendszertől független, művelési kényszertől mentes szabad használata és magánbirtoklásba vétele, ezzel párhuzamosan és ezt biztosítva pedig a szabad használat ú határrész jogi Viszonyainak az illető közösség kormányzati szervei által, közvetlen földesúri bele-szólás n élk ül tört énő rendezése biztosított előnyösebb helyzetet a fal-vakban élő jobbágyokkal szemben.

összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Eger középkori városi f e j -lődésében is megt al ál juk a sajátos magyar mezővárosi fejlődés i r á n y -vonalát. Az okleveles adatok arról tanúskodnak, hogy a „cíviseknek" nevezett egri püspöki mezővárosi lakosok gazdaságilag és jogilag inkább a jobbágysághoz állottak közelebb — amelyne k soraiból kiemel-kedtek —, mint a polgársághoz, Eger a középkorban oly településként lép elénk, amelyn ek piaca és töSb-kevesebb kézműves lakosa volt, s amely jogilag az egyszerű falusi közösségek közül kiemelkedve bizo-nyos önkormányzatra, kiváltságokra, mentességekre tet t szert. Ha úgy tűnik, hogy ez a fejlődés időben kissé el is mar adt fontosabb városaink

(8)

fejlődésétől, ez természetesnek vehető, hiszen Eger — a bormonokul-t ú ra városa — a középkorban ne m tartozott az iparilag jelentősebb városok közé [30].

Eger város középkori topográfiája csak főbb vonásaiban ismeretes előttünk. „Az a vá r, hogy ezt sem mellőzzük — í r ja Is tv ánf fy Miklós —, Heves vá r me g yé b en fekszik egy hegyen, mely n e k egyik oldala sziklás, másik meg szőlővel és gyümölcsfákkal v a n beültetve. Ez az oldala völgyben végződik, az alján, n y u g at i i r á n yb an fekszik a város, mely et fából és pázsitból készült sánc vesz körül. A város közepén át folyik az Eger folyócska — a hely és a völgy e ttől kapta nevét —, mely a zu t án bővizű és ki nem apadó patakocskákkal növekedve, a Tiszába ömlik. Dél felé, n e m messze nagy bőségben meleg víz tör elő. Vize a budaiakénál langyosabb, éppen ezért alkalmas fürdőhely. A folyócska azonkívül nagyon alkalmasan számos m alm ot h a j t a város hasznára, n y á r on is, meg t é l en is; é bben ne m akadályozza a téli fagy k emén y -sége" [31].

A városról csak egy 1787-ben készült térképet ismerünk, s ezt is csak egy 1852-ben átrajzolt példányban. Ennek alapján nem lehet a középkori utcáikat a jelenlegiekkel tökéletes pontossággal azonosítani, annál kevésbé, m e r t a középkori utcanevek legtöbbször nem egy utcát, h a n e m egy kisebb városrészt jelentenek. Az Eger-patakon túli rész m ár Borsod megyéhez tartozott. í gy az egri völgy két részre oszlott: borsodi ós hevesi részre. Borsodi rész volt maga Eger vára, a Barát utca vagy Szent Jakab u t c a és Kovács utca. A Heves megyei rész: Eger városa (civitas), mely a m a i városi t an á cs s a piac kör nyé kén terült el: Hosszú utca, Olasz utca, Szent Miklós városrész, Harangozó utca, Szabadhely (Szabad vagy Sóly om utca), Újváros. Ezek a szorosan vett városon kívül mint önálló bírákkal ellátott külvárosok, utcák, külön határolt t er ül et et képeztek. Eger külvárosainak számítottak még: Czigléd, Szőllőske, Á l m a g y ar és Tiha mér [32]. (1. ábra.)

Az egyházakon, templomokon, klastromokon (Szent János, Szent Mihály, Szent J a k a b templom, kolostor és kórház, Szent Péter, Szent István, Szent Kat alin , Szent Demeter, Boldogasszony temploma, Szent Miklós egyháza és kolostora, domonkosok, ferencesek klastroma) kívül Egerben csak k e v és épületet ismerün k. A Bakács-kódex említi, hogy a városban vo l t ak a mester emb erek házai, püspöki gazdasági épületek, ló- és tehénistállók, disznó- és baromfiólak, magtár stb. [33]. Volt a püspöknek vad as kertj e , b en n e egy nagyo bb és egy kisebb halastava. A melegforrások is a püspök t ul aj don át képezték [34]. A város lakó-házainak pontos helyét azonban nem lőhet meghatározni, f orr ásai nk csak elszórtan, rendszer nélkül tesznek ezekről említést.

A város a XVI. századig ne m volt falla l körülvéve, to rn yo kka l és bástyákkal megerősítve. Ezért állandóan ki volt téve az ellenség portyázásainak. Ekkor azonban a várost palánkkal vették körül. Tinódi í r j a:

„Sőt városnak vala tapasztott palánkja, Anna k vala n égy kimenő k apu ja" .

(9)

1. ábra

(10)

Tinódi n y o m án Is tvánf fy és Forgách is megjegyzik, hogy a város agyaggal tapasztott magas sövénnyel és közepes árokkal van körül-véve [35]. E ker ítés a vártól délnek húzódott az almagyari vagy makiári kapuig, innen n yu ga tr a fordult, hol a Ha tv ani kapu állott, ma jd északi irányba haladt a Szent Miklós-kapuig, innen keletre fordult a Cifra-kapuig, ahonna n felkanyarodv a a vár északkeleti bástyájához csatla-kozott [36].

Milyen földesúri ter heket viselt Eger város lakossága, mielőtt 1596-ban török uralom alá került?

Az egri polgárok belsőségeik után külső telki állománnyal (szántó-föld, rét, szőlő, erdő, legelő) is rendelkeztek. Az 1551. szeptember 15-i úrbéri összeírás szerint Eger városában (részei: Olasz utca, Szabadhely, Szent Miklós utc a és Újváros) volt 4 egész, 5 háromnegyedes, 48 fé l -és 32 negyed-telek, amelyek u t án tartoztak cenzussal, ajándékokkal és robottal. Cenzus címén fizettek Szent György- és Szent Mihály-napkor 40—40 forintot , ajándék (muneralia) címén adtak karácsonyra együt -tesen 6 disznót, 120 meszely zabot, 120 csirkét, 50 szekér tűzifát, 8 sze-kér szénát, 2 hordó sert, 1 font borsot és 2 mázsa viaszt. Húsvétra adtak a j á n d ék címén közösen két bárányt, 120 tojást, 12 darab friss sajtot. Tizeddel tartoztak terményeikből és bárányokból. Borból — mint láttuk — tizedet és kilencedet (quintát) adtak. Robot címén t ar -toztak adni 50 kaszást, s az általuk lekaszált szénát f el gyűjteni és be-hordani. Kötelesek voltak a várba minden évre egy őrt állítani sa ját költségükön. U rb á r i um által előírt kötelességük volt továbbá az egri püspöki mal mot a szükséghez képest töltésékkel és gátakkal ellátni, a tizedet Eger határából oda hordani, ahová parancsolják, a ,.Zegye" rekeszéhez és a halászi morotvához a fát és cserjét Tályáig leszeke-rezni. A fuv ar os o k a város zselléreivel a tized-bort tartoztak kocsira rakni és a v ár pincéjébe elhelyezni. Ezenkívül tartoztak a zsellérek a szükséges vizet a savanyított káposzta eltevéséhez meghordani, jeget vágni és azt a kijelölt helyre szállítani [37].

A földesúri terhek összefoglalását a Szent János-könyv (Liber Sancti Joannis) tartott a f enn, amelyet még 1476-ban Rangoni Gábor egri püspök szerkesztett, d e egyes bemásolt okmányszövegei későb-biek. A Szent János-könyvben azt olvashatjuk, hogy az egrieknek nem volt semmiféle kiváltságuk (Libertatem non habent!) [38]. Erre hivat-kozva, a püspökség Eger későbbi úr béri pere alkalmával azt állította, hogy Eger városa a püspökségnek mi n t örökös földesurának teljesen alá van vetve, az alávetettség elismerésére — mielőtt a török elfoglalta a várost —, különféle cenzust, aj ándékokat és röbotot szolgáltatott minden időben ,,a szokásnak és körülményeknek megfelelően", ezen-kívül kilencedet és tizedet adott [39].

A püspökség és a k ápta lan egyszerűen nem akart tudomást venni arról, hogy amikor Eger az 1550-es években fontos véghely lett, és sok menekült neme s is beköltözött e véghelyre — (1567-ben az egri ne me-sek száma: 114) —, és jobbágytelket foglalt magának (nobiles et liber-tini occupassent sessiones!), akkor a lakosság a végbelieknek kijáró kiváltságokra t e t t szert.

(11)

A vár és az egyházmegye jövedelmei a püspököt illették. A mo-hácsi vész ut án hazánkra szakadt feudális anarchia idején azonban Perényi Péter felvidéki oligarcha tette rá kezét Eger vá rára és a püs -pöki birtokok tekintélyes részére. Mivel a török 1544-ben elfoglalta a hatvani várat, s Eger vidékén szerte portyázott, az. egri várban megfelelő létszámú őrség tartásáról kellett gondoskodni. Eger vára több évi küzdelem és alkudozás uitán 1548. augusztus 15-én I. Ferdinánd király kezére került. A király 1548. december 20-án a püspöki jöve -delimék kezelésére és e fontos vár fe n nt a rt á s á ra nézve egyezségre lépett Oláh Miklós püspökkel. Az egyezség érteiméiben a beszedett jövedelem-nek egyharmada a püspöké, a második harma da a püspöki lak és vár helyreállítására, épületeinek karbantartására, a harmadi k harmada pe-dig a várőrség zsoldjának fizetésére szolgált. A várba helyezett f ő -udvarbíró és királyi ellenőr kötelessége lett a vár és a váruradalom igazgatása és jövedelmének beszedése.

Ezt a szerződést újította meg az uralkodó a következő püspökkel, Verancsics Antallal 1557-ben. A helyzet 1563-ban módosult; Verancsics lemondott teljesen püspöksége jövedelmeiről. Azután a király a maga tisztviselőivel kormányozta az egyházmegyét. A püspöknek csak egy-házi ügyekben mar adt meg az intézkedési joga. A király átengedte neki kárpótlásul a turóci prépostságot és 8000 forintot a semptei vám -ból. A kamarai adminisztráció rendszere fennállott egészen 1596-ig,

amikor Eger török uralom alá került [40].

I. Ferdinánd király Oláh Miklós egri püspök és kancellár közben -járására Eger város polgárait s lakosait 1549. december 2-án kelt leve-lében felmentett e mindenféle rendes és rendkívüli adózástól, sub-sidiumtól királyi kegyétől függő időhatárig, mivel „hazánk egész felső vidékének biztos oltalmáért harcolni mindenko r készeknek tapasztal-tattak". A püspök 1552. április 9-én megerősítette Egernek „régi idők -től gyakorlott jogait, szokásbeli törvényeit, s helybeli s tat utu ma it " [41], Ezt utóda, Verancsics Antal püspök 1560. június 6-án kelt pecsétes levelében egész terjedelmében megerősítve belefoglalta és 1587. de-cember 22^én Rudolf császár és magyar király is megerősítette [42].

A Rudolf által megerősített oklevél szerint a város lakói javaikat mindenkor tulajdonjoggal bírják, a f é r j ek gyermek nélkül el'húnyt nejeik hozományának egy negyedében, a közösen szerzett javak 5/8-ad részében örökölnek. A polgári javakat a városi tanács előtt szabadon adják-veszik. Minden polgári s fenyítő perben a városi tanács intéz-kedik, innen a várnagyhoz, ettől pedig a püspökhöz fellebbezhetnek. A gyermek nélkül elhaltak minden vagyonukról tetszésük szerint szabadon rendelkezhetnek [43]. A Rudolf császártól 1587Jben nyert kiváltságlevélben tehát „minden régi, s folytonos gyakorlatban levő jogaik meg említetnek, jelesen: polgári birtok tulajdon-, örökösödési rendszer és végrendelkezhetési jog ősi és szerzett javaik felett, szabad adás-vevés, a városi tanács törvényhatósága és v érhata lom" [44],

Rudolf császár az egri véghely katonáskodó polgárait 1582-ben banderiális zászlóval s hadi dobbal ajándékozta meg. Ezek szerint a város lakosai, a várhoz tartozó polgárok, katonák olyan helyzetben

(12)

voltak, mi nt a nagyobb várak polgárai, katonái s jobbágyai (cives, milites ac jobbagiones reliquorum Regni castrorum). Miután Eger az 1550-es években fontos véghely lett, a végbelieknek kijáró kivált-ságokra (exemptiókra) tették szert a lakosok (militaris ac noibilitaris incolarum status). A püspök-földesúr távol élt, s a lakosok bizonyos katona-szabadságinak örvendhettek [45].

A kamarai adminisztráció, még inkább a török hódoltság korában meglazultak a földesúri kapcsolatok az egriekkel. Az egri Szabad-hely utca lakóinak kiváltságairól, előjogairól és a kiváltságokat é rt sérel -mekről szóló memorialisa (1560—70 körül) előadja, hogy a nevezett lakosok régi szabadságuknál fogva ne m tartoznak a várhoz semmiféle cenzussal, taksával vagy szolgálattal, kivéve a levélhordást és a gabona-rostálást, hiszen a töröktől szorongatva alig tu dna k lélegzeni is [46]. Az Eger-környéki települések (Felnémet, Szőllőske, Czigléd, Tihamér, Álmagyar) a török időkig külön falvakként (pro locis ab Agria dis-tinctis) szerepelnek az összeírásokban (distincta corpora). Az egriek közül többeknek volt azok h a t á r á b an szőleje vagy szántóföldje és mindaddig, amíg a török el nem foglalta Egert, mindig u r b á r i um szerint és elkülönítve igazgatták a községeket [47]. De aztán a várba helyezett kamarai p refekt uso k nem sokat törődtek azzal, hogy egyben vagy külön adóznak-e a fenti helységek Egerrel. A kamarai adminiszt-ráció (1548—1596), m a j d pedig a török idők (1596—1687) alatt azon-ban ezek a községek elpusztultak, s min t pusztákat — prédiumokat — az egriek vették használatukba és hat á rukat Egerhez kezdték számí -ta ni [48].

Az egri vá rat tápláló és f e nn t a r tó terület elpusztulása és elvesztése u t án következett be a végső csapás, a vár ostroma 15964>an. Az ostro-mot maga a szultán, III. Mehmed irányította. A félelmetes vár, amelybe annyi pénzt és jobbá gymun kát fektettek, ebek ha rmin c ad já ra került; a kódorgó császári zsoldosok nem akarták „barmok mó d j á ra f e j ü k et a faltörmelék között az ellenségtől lenyakaztatni", és alkudozásokba kezdték az ellenséggel. Eger városa 1596. október 12-én megadt a magát. A szultán szabad elvonulást ígért, a janicsárság azonban megrohant a a lefegyverzet t zsoldosokat és egy szálig kardélre há ny ta őket. A török tábor ban tartózkodó angol követ Egerben mi n de n ü tt csak kormos romökat, s föld színéig lerombolt épületeket talált [49]. (2. ábra.)

Eger 91 esztendeig maradt török uralom alatt. A püspökség Kas-sára, a ká pta lan pedig Jászóra me n e k ü lt [50]. A püspökség és káptalan elvesztette itteni javait, az egri polgárok pedig előbbi kiváltságaikat, s velük együtt — m i n t később szomorúan állapították meg — okleve-leiket is [51]. A törökök, midőn a várat és a várost elfoglalták, telje-sen a m a g u k javára foglaltak itt le minden házat, s a külső területből is annyit, amennyi t a vár védelme alatt meg tudt ak tartani és művelni. A város bel- és kültelkei 1596 u t án kincstári tul aj don ná váltak, és részint pénzért el adt ák iparosoknak, kereskedőknek, részint az érde -mes török katonák között hűbérbirtök gyanánt felosztották. Eger török lakosságát egyrészt katonák tették ki, akik a vá r b an laktak s a v ár -őrséget (praesidium) képezték, másrészt olyan városi lakosok

(13)

(oppi-2. ábra

Eger a XVII. század elején (Georgius Houfnaglius metszete, 1617)

dani) — született törökök és „renegátok" (keresztényekből lett t örö -kök) —, akik különböző „polgári foglalkozást" folytatta k [52], De lak-tak itt s zerb („rác") kereskedők is, akik valószínűleg közvetlenül a törökök nyomán ker ül tek Egerbe m ár a XVI. század utolsó éveitől kezdve. Evlia Cselebi török utazó, aki a XVII. század második felében (1664—65) Egerben is járt, — némi túlzással — azt állítja, hogy a város lakosságának legnagyobb része bosnyák („rác") kereskedő volt [53]. Valószínűnek tarthatjuk , hogy a szerbek nyomán — m ár a török u ral om idején — görögök is me gfor dulta k Egerben, s hogy a város felszabadulásakor megmaradt 180 „rác" közül akadt né hány görög is [54],

A magyar falvak jobbágynépe ebben az időben kétfelé adózott: a töröknek és a királyi Magyarországon élő egykori földesurának. Az egri lakosság földesúri terheire vonatkozóan egy 1695-ből származó tanúvallomás így számol be: ,„ . . a szántó földekből, akár mivel voltak eke után bévetve, mindenekből tizedet vettek , mind maga ezen fa t e n s (Noszvai Fere nc kereszténnyé lett török. — Sz. I.), s mind az elejek. A szőlőkből pediglen külömben dézsmát n e m vettek, hanem a ki jó aka ra tty a szerént adott valamit in recognitionem doiminii, úgy m i n t vagy kupa mustot, vagy puton szőlőt, gyümölcsből is amit ki a k ar t

(14)

adni, azt elvették, de mivel ágyú alatt volt és véghely Eger, nem is kénszerítették a dézismára" [55].

Az egri v á r ra 1596-ban kitűzött török félhold 91 év után 1687-ben hullott le.

II. Eger első felszabadulási törekvése 1687—1695

Miközben a nyugat i nagyhatalmak a tengeren t úl szereztek gy a r -matokat, a harmincéves hábor úban meg ver t és keletre szorított Habs-burg-hatalom 1683 u tán a török birodalom ellen indított nagyszabású hódító-gyarmatszerző háborút az osztrák örökös tartományokban meg-induló ipari fejlődés érdekében. E „visszaszerző há ború k" során a Habsburgseregek lépésről lépésre szorították ki a törököt Magyar -országból. 1686-ban, 145 éves török megszállás után, Buda vá ra is a császáriak ke zére került, az év végén pedig a Dél-Dunántúlról űzték ki a törököt. 1687-ben folytatódott a „szent liga" szövetségi r e n d -szerének győzelmes há b or úja [56].

Miután a császári csapatok Buda és Hatvan elestével Eszék alá nyomultök, a török Eger 4000 főnyi őrségével már csak kis mo h a -medán szigetként ma r a dt itt, amely körül mind szorosabbra szorult az ostromzár [57]. Eger elővárai, Szarvaskő, Sirok és Cserépvár h a m a -rosan megadták magukat . E várak megvétele után elhatározták, hogy Egert szorosabban z á rj ák körül. A tízezer főnyi ostromló sereg parancs-noka, D'Oria Já nos őrgróf, a bajor választófejedelem tábornoka volt, aki Ca rafía Antal tábornok hadseregét rendelte ki az egri h a d m ű v e -letekre. A császári seregnek m a j d n e m a felét magyar h a j d úk és huszá -rok tették ki; ide vezényelték a putnoki, hajnácskői, füleki, szendrői, ónodi és lévai ma gy a r várőrséget is. A németek az Eger-patak k ét p ar tj án s a dombokon helyezkedtek el, a magyarok Koháry István t á -bornok vezérlete alatt a Hatvani-kap u előtt Kerecsend és Egerszalók felé eső részeken táboroztak. A város nak Felnémet felé eső részét Gombos István putnoki, Vécsey Sándor hajnácskői és Semsey András ónodi vá rn agyok csapatai zárták körül [58].

Ágyúk hiá nyában az ostromlók a kiéheztetés lassú, de biztos mód -szeréhez folyamodtak. A törökök mi nde nt elkövettek, hogy a k ör ül -zárt Egert felszabadítsák, vagy legalább az őrség számára élelmiszert juttassanak b e a várba. Az egri török őrség is több íziben vakmer ően kitört a várból, hogy élelmiszerhez jusson és megtalálja az összeköt -tetést Buda felé. Az ostromlóiknak állandóan résen kellett lenniük, hogy a török kitöréseit visszaverjék. Az ostromlott őrség egy ilyen kitörését Semsey András kapitány, egy még erősebb kirohanását pedig Ko h á ry István csapata v ert e vissza. E harcok során vesztette életét Semsey András, Gombos István vár kapitány és sokan mások. Koháry István pedig jobb k a r j án súlyosan megsebesült. A bátor h a j d úk és a volt kur uc vitézek a legveszedelmesebb helyeke n tettek Eger alatt bizony-ságot a magyar n ép katonai erényeiről. Koháry, Gombos, Vécsey és Semsey katonái „imádott szülőföldjüknek minden nyomait vérökkel áztatva küzdötték a szabadító harcot " [59], A török kiűzésétől h a z á j uk

(15)

3. ábra

Eger visszafoglalása 1687-ben (Johann Spiegel metszete)

függetlenségének helyreállítását várták. Az ország felszabadítása a tö-rök iga alól azonban nem váltotta valóra reményeiket. Nemsokára az Eger ostromában részt vett h a j d úk egy részének a kezébe is koldus-botot nyomtak. A lévai h a j d úk parancsnoka 1688. ja n uár 10-én kelt levelében arról számol be, hogy katonáinak legtöbbje házról házra járva kénytelen k e n yé r é rt koldulni, bár az egész ostromot hűségesen küzdötték végig Egerben, most se téli szállásuk, se kenyer ük nin-csen [60], (3. ábra.)

Az egri törökök a végsőkig kitartottak, különösen Rusztem pasa, a v ár parancsnoka, aki hallani sem akart a vár feladásáról. Az ostrom utolsó szakaszában az egri török védősereget és a civil lakosságot már a legszörnyűbb éhínség fenyegette. Az élelmiszerekből teljesen ki-fogyott vár- és városbeliek füvekkel, gyökerekkel, kutya, macska, pat-ká ny és más undok állatok és férgek húsával, vízben megáztatott és megfőzött szíjakkal és bőrökkel próbálták éhségüket csillapítani. Mikor a v ár elvesztése m ár csak napok kérdése volt, a kétségbeesett törökök elhatározták, hogy Eger városát felgyújtják, s a várat felrobbantják. A törökök egyik legvitézebb főtisztje, az Olaj-bég azonban lebeszélte őket a végső kétségbeesésben fogant tervükről, s rávette őket, hogy a várat fela dják [61]. A török védősereg másfél évi ostromzár után a fenyegető éhínség miatt arra kényszerítette a végsőkig elszánt Rusztem pasát, hogy kezdjen alkudozásba Caraff a tábornokkal a vár feladása iránt. A császáriak által szabott feltételek érteiméiben a várat és a várost leltár mellett — sértetlenül — átad ták a törökök, viszont teljes fegyverzettel és minden vagyonukka l békésen elvonulhattak. „Akik pedig közülök itt akarnának mara dn i — kötötték ki a harmadi k alku-pontban. —, azok házaik és javaik birtokában minden ellenvetés nélkül me g ma ra d h at n a k " [62], A mintegy 4000 főnyi törökség 300 szekér ingósággal együtt 400 német lovas fedezete alatt 1687. december 17-én

(16)

kivonul t az egri várból. Eger vár án ak visszafoglalásával Heves és Külső-Szolnok v á r m e g ye egész t e rü l e te teljesen és végérvényesen meg-szabadult a török ur a lom alól. Erdélyen kívül az ország e vidékén csak egy erős vár, Nagyvá rad m a r a d t még török uralom alatt [63].

A karlócai b é ke (1699) a Maros—Tisza közétől és Temesvártól eltekintve, egész Magyarországot megszabadította a török f ennha tó-ságtól. Több m i n t 150 esztendős széttagoltság után ú j ra lehetőség kínálkozott a m a g y a r állam egységének helyreállítására. A török hó-dítók helyébe a zon ban a Habsburgok léptek, a magyar nép nya-kára a bécsi abszolutizmus telepedett. A Habsburgok a töröktől visz-szafoglalt te r ül e t e ket nem csatolták vissza a központi ma g ya r hiva-talok irányítása alá, hane m — figyelmen kívül hagyva a korábbi bir-tokosok esetleges igényeit — új szerzeménynek (neo-acquisita) tekin-tették, amellyel a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhetnek. Igazgatásukra k ü l ön szervezetet, az ún. ka ma ra i adminisztrációkat állították fel (Buda, Csáktornya, ill. Kanizsa és Kassa székhellyel), amelyek közvetlenül az ud va r i kamara irányítása alá kerültek. A kamarai adminisztrációk feladat a volt a visszafoglalt területeken fekvő birtokok, az ott élő lakosság és minden lehető állami jövedelem -f or rás gondos összeírása, v ám- és harmincad - és sóhivatalok felállítása és a területek igazgatása. A bécsi udvar vezető politikusai úgy tekin-t etekin-t tekin-te k hazánkra, m i n tekin-t az osztekin-trák örökös tar tományok „kenyér-, zsír-és hú s b á n y á j á ra ". Gróf Kollonics Lipótnak a magyarországi berendez-kedés kérdésével foglalkozó tervezet e (Einrichtungswerk des König-reichs Hungarn) azt a célt szolgálta, hogy Magyarországot letérítse az önálló nemzeti fejlődés út já r ó l, beolvassza a Habsburg abszolutiz-mus rendszerébe, elejét vegye a magyar nép fegyveres harcának és a t e r h e k bizonyos csökkentése által a „rebellis" magyaroka t kezes alattvalókk á tegye [64].

A merkantilista törekvés különösen kiütközött a telepítések kér -désében. Kollonicsék azért sürgették a töröktől visszafoglalt lakatlan vagy gyér népességű területek benépesítését, me r t a kincstárnak adó-fizető lakosságra volt szüksége. Az „Einrichtungswerk" német telepí-téseket sürget, h o g y ezáltal — a tervezet megfogalmazása szerint — „a királyság vagy legalább is nagy része lassanként germanizáltassék, a forradalomhoz és zavargásokhoz szokott magyar vér a n é m et által mérsékeltessék s ezzel természetes örökös királya és ur a i r á nt állandó hűséghez és szeretethez szokjék." A Habsburg hatóságok idegenekkel, elsősorban n é m et kézművesekkel népesítették be a töröktől vissza-foglalt városokat. A németek mellett szívesen látták a szerbeket („rácokat"), a n n a k ellenére, hogy ezék görögkeleti vallásúak voltak. A bécsi udvar joggal látta e telepesekben magyarországi ur almának támaszait, akiket n e m lelkesítettek a hazai föld függetlenségi hagyo-mányai.

Amint a császári had 1687. december 17-én bevonult Egerbe, a csapatokon és a papságon (jezsuiták, minoriták, ferencesek) kívül Caraffával e gyütt elsőnek jött be a városba a császári udvar i kamara képviseletében b á r ó Fischer Mihály, felsőmagyarországi ka ma ra i

(17)

ad-minisztrátor és Domonkos Ja ka b harmincados. A város és a várhoz tartozó birtokok ugyanis mint a bécsi udvar új-szerzeményei (neo-aquisticum) kincstári, kamarai kezelésibe kerültek. A nagyhatalmú és befolyásos kamarai adminisztrátor főgondja az volt, hogy az akkor még m a j d n e m néptelen Egerbe kellő számú lakosságot, azaz adóalanyt telepítsen. A helység ugyanis az elszállásolt katonaságot és az itt maradt török-,,rác" lakosságot leszámítva, jóformán ür es volt, s a fa l -vak is körülötte öt mérföldnyi távolságban pusztán és elhagyottan állottak [65]. Heves megye jobbágylakossága az Eger vára visszavételé-ért folytatott hosszú harcok idején részben kiürítés következtében, részben a császári katonaság zsarolásai elől az erdőkbe, nádasokba, a védettebb Gyöngyösre és a Nyírségbe menekült [66].

A vár feladásának har madi k pont jáb an — mint lá tt uk — kikötöt -ték, hogy akik a törökök közül a vár feladása után itt akarnának maradni, házaik és javaik birtokában megmaradhatnak. Ilyen vissza-maradt és megkeresztelkedett (neo-christianus) török család volt m i n t -egy 50, kb. 300-as lélekszámmal. Caraff a ajánlására a már említett Olaj-bég szolgálatai jutalmául magyar nemességet kapott. Lipót király 1693-ban a hűtlenség miat t elítélt Vay Ábrahám borsodi birtokait is neki adományozta. A „pribék" aztán megkeresztelkedett, s a nevét Bátori Lászlóra változtatta [67], Mindnyájan megkeresztelkedtek ugyan, de többen megtartották a régi nevüket is. Ezért vanna k még ma is ilyen török nevű családok, mint Ali, Bajzát, Basa, Bége, Csausz, Hamza, Kara stb., amiről a plébánia anyakönyvei világosan tanúskodnak.

A mai egri barokk templomok helyén egykor mohamedán templo-mok álltak. Bár a város f ü r d ő k u l t ú r á ja évszázados múl t ra t e k in t vissza, az első igényes fürdőépületeket a törökök építették. Katona István (1732—1811), a jeles történetíró, aki néhány évtizeddel a hódolt-ság után diákoskodott Egerben, a következőképpen emlékezik vissza tanulóéveire: „Én mint gyermek sok török mara dvá nyt lá tt am Eger-ben, mivel szállásom is török házban volt és az iskola is, amelybe jártam, török kápolnában vagy mecsetben volt." De a mohamedán hívektől elhagyott, üres „moscheák és mecsetek", továbbá a köz -épületek egytől egyig eltűntek a föld színéről [68].

Már a tömeges beköltözés előtt (1690) is laktak Egerben szerbek („rácok"), sőt egyházi életük is volt. A macedóniai görögök („makedo-vlachok") főleg a karlócai béke (1699) után özönlötték el hazánkat, s jutott belőlük Egernek is. Amíg a török hódoltság k or ában Egerben a kereskedelem főleg a szerbek kezében volt, a karlócai béke u t án veszedelmes versenytársakat kaptak a görögökben [69],

A törökdúlás után elnéptelenedett Egernek új telepesekre volt szüksége. Fischer Mihály kamara i adminisztrátor ezért már 1687. december 20-án levelet intézett Heves megye Losoncon ülésező r e n -deihez, hogy aki Eger városában kíván megtelepedni és házat szerezni, az jelentkezzék az egri harmincadosnál [70]. A települési feltételek között szerepelt öt évi mentesség minden teher alól. Az első betele-pülők közé azok tartoztak, akik az ostromló haddal jelentek meg; elnyomorodott, megsebesült vagy nyugalmazott haditisztek, élelmezők

(18)

stb. Egyesek érdemeikre hivatkozva kértek aj ánd ékul házat, szőlőt. Az első megtelepülök sorában találjuk azokat a szélnek eresztett fülekí, putnoki, szendrői és ónodi végvári katonákat is, akik vár o-sunkban eresztettek gyökeret [71]. Ugyancsak érkeztek a mindennapi szükségleteket kielégítő mesteremberek , magyarok (csizmadia, szűr -szabó, szűcs, mészáros, kefekötő, kőműves, gombkötő, szabó, kovács stb.) és németek. Az 1690. évi összeírás szerint Egerben már 175 pol-gár (civis), 52 új keresztény (azaz Egerben mar a dt és kereszténnyé lett török), 105 haj dú, 36 „rác" és 22 nemes családfő lakott, összesen t eh át közel 400 házas-telkes családfő, eltekintve a kamara, a püspök, s a káptalan házaitól [72], (4. ábra.)

A város visszavétele után Fischer kamara i adminisztrátor sürgősen hozzálátott a nn a k közigazgatási berendezéséhez és gazdasági újjászervezéséhez. A telepedés első évében, 1688ban, Domonkos J a ka b h a r -mincados volt a kamarai adminisztrátor által kinevezett bíró [73]. Eleinte a ka ma ra i biztos nevezte ki a bírót és a négy tanácsost a város jegyzőjével együtt, és csak 1692. december 30-án történt meg kijelölés folytán a bíróválasztás. Fenesy György püspök 1688. március 21-én érkezett Kassáról Egerbe, hogy megtekintse a várost és püspöki udvar a részére a szükséges telket megszerezze. A káptalan tagjai közül egyesek már Eger visszafoglalása u t án visszatértek a városba, a többiek Jászon maradtak. A püspök maga tovább is távol élt Kassán és csak Telekessy István püspök foglalta el állandó székhelyét Egerben.

A k á pt a l an ne vében Dovich Miklós patai archidiakonus és ká nt or-kanonok 1688. március 24-én öt pontból álló követelést n yú j t ott át a kamarai adminisztrátornak. Követelte, hogy azokat a háztelkeket, amelyeket a Szent János-könyvből ki t ud na k mutatni , részükre adja ki. A Szent Mihály templomát adja át addig a káptalannak, amíg a várbeli székesegyházat helyre nem állítják. Ugyancsak a káptalan részére követelte az almagyari területet, a felnémeti kapunál levő és a vár alatti elpusztult malmot és területet. Végezetül azt kérte a k a ma -rai adminisztrátortól, hogy a káptalan régi szőlői helyett megfelelő szőlőket hasíttasson ki és az egri völgy bortizedéből a káptalant illető részt adassa ki [74].

Fischer Mihály kamarai adminisztrátor a király rendeletére Fenesy György egri püspöknek a várban azt a házat jelölte ki lakásul, amely-ben egykor az egri basa lakott, a városban pedig Ibrahim basa házát. A káptalannak a v ár alatt, az északi oldalán 16 házat adott át tartozé -kaikkal, a h a j d a n i Káptalan utcában (in piatea quondam capitulari) és egy mecs etet ar r a az időre, amíg a vár ban Szent János székesegy-háza ú j ra felépül. A nyugati oldalon Szent Mihály templomát a plé -bániának engedt e át [75]. A kamarai adminisztrátor 1689. f ebru ár 28-án a bécsi császári udvar i kamarához intézett levelében beszámol arról, hogy az Egerbe való bevonulásuk alkalmával körülbelül 800 házat találtak telkestől és mindegyiket 100—100 birodalmi tallérra becsülve, ez 100 ezer forintot tett volna ki, ha akadt volna anny i jómódú ember, aki ebben a városban megtelepedett volna. Ilyen azonban kevés akadt, és meglehetősen sok házat kellett a püspöknek, a káptalannak, a

(19)

jezsui-4. ábra

Eger 1687-ben (De Rossi metszete)

t á k nak s a többi szerzetes rendekne k ingyen átengedni. A 100 zsoldos h a j d ú n ak is kellet t lakást adni, végül a leégett és elpusztult falvak parasztjai is az itteni üres házakba húzódtak, ezek azonban kötelesek házaikat, falvaikban ú j ra felépíteni és oda visszatérni [76],

Fischer Mihály kamarai adminisztrátor a császári kama rához 1688. j an u ár 10-én kelt felterjesztésének 14. pon tj ában arról számol be, hogy az Egerben maradt és kereszt énny é l et t törökök és a „rácok", továbbá az idetelepített jövevények azzal a kérdéssel fordultak hozzá, vajon a királytól n e m fognak-e bizonyos immunitásokat és kiváltságo-kat kapni. Fischer a kamarai levéltárból kikerestette Eger város régi ur bári umát. Ebből az derült ki, hogy a város lakói valamikor „ad bene-placitum regium", tehát a király tetszésétől függőleg, addig, ameddig bizonyos exemptiókat (kiváltságokat) élveztek ugyan, ebből azonban kor ánt sem következik, hogy Eger régente formális (szabad és királyi) város lett volna, vagy pedig állandó privilégiumokat kapott volna, an nál kevésbé, m e r t a lakosság — kivéve a nemeseket —, min d pa -raszti r en dű volt. Minden utcának megvolt a maga külön b í r á ja és a város egykor n e m volt, úgy mint ma (ti. 1688-ban) körfallal és kővel bélelt árokkal kerítve, hanem csak kerítéssel. Jelenleg azonban — írja Fischer — valamenn yir e városias jellege és f o r má ja van, s így meg

(20)

-érdemli, hogy az egykori püspöki város a magy a r királyság városai (azaz a szabad és k i rál yi városok) közé soroltassék [77].

Eger lakosságának nyomásá ra ekkor vetette fel először Fischer k amar ai a dmi ni sz tr át or a város szabad és királyi rangra emelésének gondolatát.

A kincstári kezelés a török iga alól felszabadított Egert m in t ú j -szerzeményt v et t e birtokába, mellőzvén az egri püspöknek és káp-talan na k régi birt okjogá t. Mint kincstári birtokot képező város más-nak, min t királyi városnak n e m is volt tekinthető. Minden ú j o n n an betelepült egri lakosnak volt belső és külső telke (szántóföldje, rét je, szőleje stb.) [78], Az egriek a b u d a i kamiarai adminisztrátorhoz 1694. július 6-án kelt le vel ükben joggal állíthatták, hogy a kamarai igazgatás az Eger körül e l te r ül ő pusztákat is az egri lakosok javára és hasznára ad t a oda [79].

Fischer k a m a r a i adminisztrátor 1688. július 20-án ú j a bb f elter -jesztést intézett a királyhoz, amelyben előadta, hogy bár eddig Eger szabad és királyi vá ros nem volt, mégis tek intette l a város lakosságá -na k szaporítására, mivel az Egerben te lepülni kívánók itt n e m mint parasztok, h a n e m m i n t polgárok óh a j ta n ak élni, ezeknek szem előtt tartásá val meg l eh et n e adni a városnak a szabad és királyi városi rangot és jelleget. Igaz ugyan, hogy az 1687. évi XVII. tc. tilt j a a szabad és királyi városok számának szaporítását, de ez — Fischer érvelése szerint — n e m lehet akadálya a rangemelésnek, mert a király ,,a neo-akvirált területeken, amelyek különleges igazgatási szabályok alatt állanak, saj át belátása szerint, a maga hasznára úgy rendelkezhet, ahogyan neki t et szik " [80].

A bécsi államtanács kedvezően fogadta Fischer felterjesztését, s az államtanácsban I. Lipót k irá ly is beleegyezését adta ahhoz, hogy Eger szabad és k i r á l yi városságot n y er jen . A király 1688. augusztus 6-án Bécsből kel tezve adta ki e m e elhatározásáról a megfelelő, német nyelvű és Fischer Mihályhoz intézett resolucióját ( ,,.. . Wollen Wür m e h r b e r ü h r te S t a d t Erlaw f ür unser königliche f r e y e Stad t hiemit in Gnade n erklä rt haben, worauf der Sta tus Civilis Alda mit Or dn u ng zu incami nieren" [81]. Fischer 1688. szeptember 3-án egri házában össze -hívatta a város f ő bb és előkelőbb vezető lakóit, s kihirdette előttük, hogy a király Egert szabad és királyi r an g r a emelte. Fischer h i r d et mé-nyével azonban Ege r város csupán csak tényleg, de ne m jogilag lett szabad és királyi várossá.

A város é le t é n ek kamarai korszaka — bár végeredményben ez is földesúri ko r má ny z ás volt —, jogilag sokban különbözött a Magy ar -országon eddig gy akor latban levő földesúri kormányzástól. A különbség gyökerét abban j e lö l h e t j ük meg, hogy a bécsi udvar minden várost, amely a török alól felszabadított t erül e t en feküdt, királyi városnak tekintett, s ve l ük tényleg úgy bánt, mi n t h a a király „peculiumai" lettek volna. A felszabadult püspöki városok a kamarai igazgatás alatt m a j d n e m a szabad királyi városök szabadságával éltek. S ez n e m egyedülálló jelenség a kamarai kormány zás alatt álló városok között. Ilyen volt a helyzet Pécs városában is a kamarai kormányzás idején;

(21)

szabad királyi városként szerepelt an n a k ellenére, hogy az udva r maga sem úgy értelmezte a királyi városságot, hogy Pécs közjogilag is szabad királyi várossá alakulva az országrendek sorába emelkedjék. ,,A város nem lett nemesi közösséggé, s olyan m é r v ű önkormányzata sem volt, mint amilyen a szabad királyi városainkat megillette. A kamarai tisztviselők azonban sohasem keltek olyan hevesen a jurisdictio egyes ele -meinek a kisajátítása ellen, mint ahogy ez egy éb világi és egyházi földesuraságoknál szokásos v o l t . . . Közigazgatásának n agy mérv ű ön -állósága, a jobbágyi kötelezettségek félvállról vevése és az egy összeg-ben megállapított évi cenzus voltak a szabadságnak azon elemei, melyeket a város a püspök-földesuraság idejében állandóan vissza-kívánt" [82].

A Kassán élő Fen esy György egri püspök és a Jászon élő k á pt al an azonban csakhamar hozzákezdett az egri püspöki vagyonra vonatkozó igényeinek érvényesítéséhez és sikerült is kivívniok, hogy városunk, Eger, rövid ideig t artó szabadságát a jobbágy t er h e k kényszerű válla -lásával cserélje fel. A királyi elhatározás kihirdetésénél jelen levő Miklósfi P é t er egri őrkanonok, P ászthy Mihály szihalmi plébános és Déme István Borsod megyei esküdt előtt Fenesy György egri püspök, a káptalan és a papság nevében ünnepélyesen ellentmondott és tilta-kozott, hogy Fi scher Mihály szepesi kamara i adminisztrátor Eg er püspöki város főbb lakói előtt a király parancsára Eger városát szabad és királyi városnak nyilvánította [83], Mivel az egész rangemelés a magya r közjog által soha legálisnak el nem ismert hatóságok, idegen kormányszékek és tényezők közreműködésével született meg, úgy ennek érvényessége a magyar közjog szempontjából is támadhat ó volt. A királyi resolutióval tényleg (de facto) szabad és királyi várossá lett Eger közjogilag csak úgy vihette volna ny ugv óp ont ra e puszta t ényt, ha sikerült volna neki a szabályszerű szabad és királyi városi privi-légiumot is a magyar királytól megszerezni. De ez nem t ö rt én h e t e tt meg a püspök és káp ta lan ellentmondása és tiltakozása folytán. Mivel Eger rangemeléséről ne m kapott szabályszerű privilégiumot, így t e h át a tény sohasem erősödött joggá, s Eger szabad királyi városi r an g r a emelése soha bef ejezetté nem lett. A város szabad és királyi mivolta a levegőben lógott. A mi n t a földesúrnak sikerült kimutatnia, hogy ő a város ura, a szabad és királyi városi rangemelés felett megkondult a vészharang.

Eger városa — az elnyerendő királyi privilégium reményében — 1688 szeptembere u t án élni kezdett a szabad és királyi városi címmel, sőt királyi városnak t eki nt et ték azok a kormányszé kek is, amelyekne k a rangemelésben részük volt. E szabálytalanul elért rang élvezésében a várost h amaro san megzavarta a vármegye. A megyei hatóság ugyanis a hadbiztosság által az egész vármegyére kirótt 15 430 forintból Egerre 600 forin tot vetet t ki. Weniger Orbán és az egri esküdtek a település folyamán kilátásba helyezett privilégiumukra támaszkodva 1689. m á r -cius 10-én ny omban levelet írtak Fischer Mihály kamarai admini sztrá -torhoz és tiltakoztak a városra kirótt adó megfizetése ellen [84]. M aj d 1689. augusztus 12-én ú j a bb fel terjesztést intéztek Fischerhez, ,,hogy

(22)

a vármegyétől zaklatva lévén a terhek viselésére, miután a Méltóságod által múlt évben ígért kiváltságok még most sem érkeztek meg, szük ségese, hogy küldöttjeink me nj e ne k annak megsürgetésére, vagy n y u -godtan v á r h a t j uk a megérkezését?" [85], 1690. március 18-án Br ayner Kristóf hadi biztos azt írta a vármegyének, hogy „a hely új szerze-mény (neo-acquisitus locus), hogy a király parancsából szabad királyi városnak nyilváníttatott, és így a me g ye részéről adófizetésre n em kötelezhető". A megyei közgyűlés azonban úgy döntött, hogy ,,a megye most mit sem tud arról, hogy Egert szabad királyi várossá nyilvání -tották volna, azt vele nem is közölték. Ha azonban őfelsége hadi biz-tossága az Egerre eső hadiadó részletet hajlandó elengedni, ez ellen a megyének semmi kifogása nem lesz, és akkor ő sem fogj a követelni." Mivel azonban a hadi biztosság a vár megyére kirótt összegből s emmi t sem volt ha j l a n dó elengedni, a vármegye továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy abból az esedékes részt Eger városára kivesse és a város azt megfizesse [86]. A megyei törvényhatóság azért foglalt állást az elibertációval szemben, me r t Eger város adója beletartozott a megye portaszámába.

A megyei közgyűlés 1692. augusztus 25-én újból megtárgyalta az egriek adózásának ügyét. A királyhoz felküldte Fejé rpa taky Lászlót, hogy „őfelsége m ár megparancsolta, hogy az egri nemes és nem-nemes lakosok a megyei törvényhatóságnak alá vannak rendelve, s a te rhe ket viselni tartoznak; annak dacára . . . az egri inspector őket t e he r me n-teseiknek t a r t j a a királyi parancs súlyos sérelmére és a megye ká rár a ". Ezért a megyei küldött azt a feladatot kapta, esziközölje ki, hogy a várost a megyébe visszakebelezzék [87],

A megye e lépésével szemben Eger városa 1692 augusztusában Glener György, Kar i Mátyás, Mlinkó Mátyás és Mihály polgárokat Pozsonyba küldte, hogy a megye zaklatásaival szemben védelmet k é r -jenek a királytól. A küldöttség előbb a pozsonyi k a m a r át kereste fel, onnan a királyhoz ment. „Öt évi szabadság volt ígérve — ír ják fe l-iratukban — és egy sem telt el, máris adókkal zaklatnak a vármegyék". (Heves és Borsod m. — Sz. I.) Panaszkodta k továbbá, hogy nincs őrlő-malmuk, a mészárszék is kevés, a sört drágán mérik, az accisa és a szállítási adó elviselhetetlen és lehetetlenné teszi a város fejlődését. Egert királyi várossá jelölték, a királyi városok pedig mentesek a vámok fizetése alól. Az öt évi tehermentesség kevés, meg kellene azt hosszabbítani. A városban a legjobb házakat a püspök, a káptalan, a szerzetesek és a katonák foglalták le, ezek tehermentesek, így a városra eső t e h e r a szegény polgárokat s ú j t ja [88].

Mindezekből kitűnik, hogy az ú j o n n an települt Eger első évei igen bizonytalanul folytak; nemcsak a település nehézségeivel kellett meg-küzdenie, h a n e m a rögtön r á ja rótt te r h ek viselése is nehezítette sorsát. Heves és Borsod megye a r á j uk rótt nagy hadiadót sietett Eger váro -sára is áthárítani. Eger jogi helyzete tisztázatlan volt, ugyanakkor a török még bent tartózkodott az ország bizonyos részein. Az egri várőrség, a régi lovaskatonákból, szélnek eresztett végváriakból álló városi polgárság méltán tartot t attól, hogy a váradi törökök esetleges

Referencias

Documento similar

En la ciudad de Guadalajara, Jalisco, siendo las 13:30 trece horas con treinta minutos, da inicio la Primera Sesión Ordinaria de la Comisión de Implementación de

4 En un es- tudio intervencional se evaluó como los factores endocrinos y de la composición corporal están relacionados con la concentración de leptina, 21 evidenciándose que

corte R36 Liquidez estructural Semanal 3 meses 3 días término R38 Detalle de productos Eventual 3 meses 15 días plazo R41 Brechas de. sensibilidad Mensual 3 meses 15 días

El cuerpo femenino debía proyectarse en escena sin pretender serlo, al menos no como se había representado en la danza hasta el momento: dirigido por y hacia la mirada masculina

Només els documents contractuals, definits a l’apartat anterior, constitueixen la base del contracte; per tant, el contractista no podrà al·legar cap modificació de les condicions

l,- SUMA ASEGURADA - La suma está integrada por la totalidad de los saldos pendientes de pago, de créditos otorgados por el CONTRATANTE para cada uno de sus soc¡os o

Francisco Redondo sentenciado en 3 de Mayo de idem.;... Pedro Canario murió en z? de Octubre de idem.... Francisco Hidalgo sentenciado en i.° de Febrero de 78... ~ Alejandro

However, the paucity of information relating to the late Bronze Age in the Eastern Meseta (Chapter VII,1) makes it diffi cult to evaluate the substrata in the formation of