ACTA A C A D E M 1 A E P A E D A G Q G I C A E A G R I E N S 1 S NOVA S E R I E S T O M V I I I .
AZ
EGRI HO SI MINH
TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI
v n i .EGE Et, UUNGAKIA 1 9 7 0
ACTA A C A D E M I A E P A E D A G O G I C A E A G R I E N S I S NOVA S E R I E S TOM V I I I .
AZ
EGRI HO SI MINH
TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI
VIII.
E G E R , H U N G Á R I A 1 9 7 0A szerkesztő bizottság
Dr. BAKOS JÓZSEF, Dr. BENDE SÁNDOR, Dr. BIHARI JÓZSEF, BLASKÓ JÁNOS, FRIEDRICHNÉ Dr. KOVÁCS IRÉN, Dr. KÖVES JÓZSEF,
Dr. MÁTRAI TIBOR, Dr. NAGY SÁNDOR, RADOS MIHÁLY, Dr. ZOMBOR ZOLTÁN
Szerkesztő — Redigit
Dr. K Ö V E S JÓZSEF
Felelős kiadó: S Z Ű C S L Á S Z L Ó
I.
A J U B I L E U M I T U D O M Á N Y O S Ü L É S S Z A K O N E L H A N G Z O T T E L Ő A D Á S O K
LENIN SZEMÉLYISÉGE — LENIN PEDAGÓGIAI ÖRÖKSÉGE
DR. ZOMBOR ZOLTÁN (Közlésre é r k e z e t t : 1970. j a n u á r 26.)*
Tisztelt Tudományos Ülésszak! Kedves Vendégeink! Kedves Elvtársak!
Április 22-én századszor tér vissza az a nap, amelyen az egyetemes emberi haladás géniusza, Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin megszületett. Ez az évforduló ismét időszerűvé teszi az örökösen időszerűt, a hozzá méltó egyetlen természetes viselkedésmódot, a reá való hódolatteljes emlékezést, s életművének, gondolatainak, emberi magatartásának elemzé-sét, tanulmányozását.
Műveivel, r e á n k maradt örökbecsű alkotásaival úgy v a g y u n k , mint minden klasszikussá vált értékkel: minél többször és minél behatóbban foglalkozik vele gondolkodásunk, annál több értéket fedezünk fel b e n n e : mindig ú j a b b a k a t és egyre időszerűbbeket.
Ennek a magától értetődő természetes tiszteletnek ó h a j t u n k most kifejezést adni, amikor a következő vázlatos k é p b e n fel szeretnénk m u -tatni, m i t jelent n e k ü n k , pedagógusoknak ez a rendkívüli személyiség: mi volt a szerepe és jelentősége az emberi fejlődés történetének minket közelebbről érintő területén, az emberiség jövőjét formáló nevelés és neveléstudomány szempontjából.
Élete
1870-ben született, a Volga m e n t i Szimbirszkben. Apja m a t e m a t i k a — fizikatanár volt. Mind a négy testvére f o r r a d a l m á r lett; bátyját, Alekszandr
Uljanovot a cár elleni összeesküvésért kivégezték. Lenin maga jogot
vég-zett, de ügyvédi, jogászi gyakorlatot alig folytatott. Minden i d e j é t lefog-lalta a f o r r a d a l m i m u n k a . Huszonöt éves k o r á b a n letartóztatták, Szibé-riába száműzték. 1900-ban kiszabadult, m a j d emigrált. Hosszú és válto-zatos külföldi tartózkodásait arra használta fel, hogy tanuljon és megism e r j e a f e j l e t t n y u g a t i államegismok k u l t ú r á j á t , termegismelési viszonyait, a megism u n -kások és az egyszerű emberek életmódját, gondolkodását.
• K ö z l é s r e javasolta: Szűcs László igazgató
Lenin nem vezetett naplót életéről, n e m volt Eckermannja, m i n t
Goethének, s nem vették körül olyasféle rajongók, mint Tolsztojt, akik
jegyezték volna e l e j t e t t szavait.
Ötvenkötetes életművében is alig-alig lehet felfedezni a s a j á t életé-nek eseményeire vonatkozó mondatokat.
Az alkotás örök lázában élt: olvasott, t a n u l t és mindent végiggon-dolt . . .
Tanulmányai
A régi orosz klasszikus gimnáziumban végezte középiskolai t a n u l -mányait, de az akkori iskoláról, sőt még a korabeli egyetemeken folyó oktatásról is l e s ú j t ó volt a véleménye.
Tanulóéveit a r r a használta fel, hogy m á r i f j ú k o r á b a n sokoldalú és átfogó tudás birtokába jusson. Műveltségének megszerzését rendszeres szellemi tornának tekintette. Csak így vált lehetségessé számára, hogy páratlan ökonómiával szervezett, maga szabta élet- és m u n k a r e n d e t ala-kítson ki, amely számára az önművelő ismeretszerzést és a t u d o m á n y o s m u n k á t hallatlanul t e r m é k e n n y é is tette.
A lángész ú j u t a t tör m a g á n a k : a száműzetés, a börtön, az emigráció minden percét t u d a t o s a n használja fel az ernyedetlen, állandó önképzésre. Kialakítja a neki magának leginkább megfelelő tanulási és m u n k a módszereket is: a t é m á r a vonatkozó szakirodalom elemző t a n u l m á n y o z á sát, az olvasottak lényegének írásbeli rögzítését; az idegen nyelvek t a n u -lásában pedig a beszédgyakorlatot, a fordítást és visszafordítást. 1898-as száműzetése idején pl. Turgenyevnek egy n é m e t r e f o r d í t o t t kötetét kéri és hozzá egy jó nyelvtant, hogy gyakorolhassa nyelvtudását.
Felesége, Nagyezsda Krupszkaja visszaemlékezéseiből is t u d j u k , hogy Lenin sok idegen nyelvet ismert. Jól tudott németül, angolul,
fran-ciául. Fordított belőlük oroszra. Olvasott lengyelül és olaszul is.
A klasszikus orosz gimnáziumban az orosz, óegyházi-szláv, latin, görög, francia, n é m e t nyelvvel foglalkoztak. Összesen tehát h a t — három élő, h á r o m holt — nyelvvel.
Ennek a középiskolában t a n u l t sokféle nyelvnek a g r a m m a t i k á j a a maga zárt és szigorú logikai rendszerével nyilvánvalóan n a g y m é r t é k b e n előmozdította a f i a t a l Lenin gondolkodásmódjának, meggyőző képességé-nek kifejlődését.
Az emigrációja idejéből származó Filozófiai Füzetek tanúsága szerint áttanulmányozta az európai filozófia t ö r t é n e t é n e k csaknem valamennyi jelentős d o k u m e n t u m á t . Ezek közben a tökéletesen végiggondolt és elem-zett olvasmányok közben alkotja ú j r a a logika, a dialektika és az ismeret-elmélet egységes törvényeit, s megsemmisítő bírálattal leplezi le a polgári idealista filozófia misztifikációit, üres fecsegéseit és naiv vagy tudatos hazugságait.
Lapszéli rövid jegyzetei, utalásai, szellemes, sokszor ironikus meg-jegyzései a filozófia magasiskoláját k i j á r t tudós számára is érdekes és izgalmas é l m é n y t n y ú j t a n a k , s nagyon tanulságosak. A kezdőnek pedig példát m u t a t n a k a tudományos alaposságra, az olvasottak logikai
átgondo-lására, kommentáátgondo-lására, a sorok közé r e j t e t t szándékok nyomozásának módszereire.
Jól tudta, hogy az igazsághoz vezető ú t nem könnyű; a tudást és a csiszolt, gyors gondolkodást csak szívós, kitartó gyakorlással lehet elérni. Ennek a rendszeres szellemi t o r n á n a k köszönhető, hogy alkotóereje egé-szen élete végéig, betegsége utolsó szakaszáig állandóan csak fokozódott.
ö t v e n é v e s korában, alkotó- és m u n k a e r e j e teljében v e t t e m a j d hasz-nát annak, hogy egész életében ily f á r a d h a t a t l a n u l gyarapította ismereteit, s hogy olyan sokoldalú és a részletekben is elmélyült általános m ű -veltséget szerzett, amely képessé t e t t e arra, hogy — a rengeteg b a j j a l küzdő fiatal szovjet állam politikai, gazdasági és kulturális életének nagyvonalú irányítása mellett — a legkisebb részletkérdésben is nagy biztonsággal n y ú j t h a t o t t segítséget munkatársainak, akiket a legjobb f o r -r a d a l m á -r szakembe-rekből válogatott össze.
Egyéni élete is ebben az örökös tevékenységben oldódott fel; szemé-lyisége inkarnációja volt az eszmének, az elveknek, amelyeket hirdetett, sugalmazott és tanított.
Öröke
Hátrahagyott életműve az e m b e r i tudás tárháza: gondolatai, tanításai az emberi és társadalmi élet, a k u l t ú r a és a tudomány m i n d e n területét megvilágítják.
Művei az államférfinak, a politikusnak és a közéleti e m b e r n e k éppoly nélkülözhetetlen tanácsadói, mint a tudósnak és a pedagógusnak. írásait a
neveléstudomány alapvető nagy kérdésein töprengő és rendszert alkotó
pedagógiai elmélkedőnek ma éppen úgy ismernie kell, m i n t az isten h á t a mögötti tanyán működő tanítónak. Tanításai irányt szabnak az egyiknek: hivatástudatát, f o r r a d a l m i lendületét, m u n k á j á b a vetett hitét fokozzák az utóbbinak.
Marxszal és Engelsszel együtt világosan látta, hogy a forradalom ú t ján átalakított, minőségileg is megváltozott társadalomnak más, új k u l t ú -rára és t u d o m á n y r a van szüksége ahhoz, hogy képes legyen megoldani legfőbb feladatát: a kizsákmányolástól felszabadított embernek az embe-ribb élet biztosítását, életszínvonalának, műveltségének szakadatlan eme-lését.
A forradalom által t e r e m t e t t alaphelyzet azonban a cári
Oroszország-ban egészen mas volt, m i n t a n y u g a t i f e j l e t t kapitalista társadalmakOroszország-ban,
amelyekre Marx és Engels építette az elméletét. Leninnek t e h á t újra
kel-lett alkotnia a f o r r a d a l m i átalakulás egész stratégiáját és t a k t i k á j á t , hogy
a Puskin, Csehov, Csernisevszkij, Gogol, Dosztojevszkij, Lev Tolsztoj és
Gorkij műveiből is jól ismert állapotból kivezesse az orosz népet,
megte-r e m t s e a modemegte-rn szocialista állam építésének feltételeit.
Lángelméje, alkotó zsenije és m u n k a b í r á s a azonban legyőzte a csak-nem emberfeletti akadályokat: stratégiai és taktikai lépéseit igazolta a
gyakorlat, a történelem.
A pedagógia megalapozása
Minden neveléstudományi és gyakorlati pedagógiai rendszeralkotás alapvető feladata a jelen és az eljövendő társadalmi viszonyoknak meg-felelő, a közeli és távolabbi jövőt szolgáló célok és feladatok megállapítása.
Ezek határozzák meg a nevelés és oktatás gyakorlatának
eszköz-rendszerét is.
Lenin nem alkotott tudományos pedagógiai rendszert, de tanításai
a szocialista neveléstudomány v a l a m e n n y i alapvető kérdésére így is fele-letet adnak. Gondolatai, tanításai, amelyeket személyiség-tulajdonságai tesznek hitelessé, m e g t e r e m t e t t é k a szocialista pedagógia alapját. Ezek a pedagógusok előtt m a m á r közismertek. Minden m o d e r n pedagógiai elmé-leti és gyakorlati k é r d é s t tárgyaló m ű természetszerűen erre épül, ezt használja fel.
Mégis most ez ünnepi megemlékezés alkalmával ú j r a felidézzük legalább részben gondolatait, m á r csak azért is, hogy egybevessük m i n -dennapi oktató-nevelő m u n k á n k gyakorlatával, mérleget készítsünk tevé-kenységünkről, és tudatosabbá tegyük céljainkat.
Marx és Engels óta t u d j u k , hogy a nevelés a felépítmény része, s hogy
az osztálytársadalmakban történeti jellege mellett osztály jellegű is. A két lángelme bebizonyította, hogy az osztálytársadalmakban a nevelés az uralkodó osztályok elnyomó eszközeinek egyike, t e h á t politikum.
Lenin is ebből indul ki, amikor megállapítja, hogy politikamentes iskoláról beszélni hazugság és képmutatás. A nevelés és oktatás a f o r r a
-dalommal átalakított társadalomban a további fejlődésnek döntő jelentő-ségű politikai eszköze.
Mindenekelőtt világosan meg kellett t e h á t fogalmaznia a társadalom átnevelésére vonatkozó célokat, amelyek egységesek és átfogók, s a kis-dedneveléstől a f e l n ő t t társadalom átneveléséig m i n d e n r e k i t e r j e d n e k .
Minthogy a neveléstudomány a maga célrendszerét az etika segítségével építi fel, ehhez Leninnek meg kellett t e r e m t e n i e a szocialista t á r -sadalom etikájának alapjait is.
E n n e k előzménye a burzsoá társadalom ún. laikus morálja és a
valláserkölcs volt. Nyilvánvaló, hogy ezt az alapot el kellett vetnie. Az ö s s z
-oroszországi K o m m u n i s t a I f j ú s á g i Szövetség III. kongresszusán tartott beszédében oly tökéletes logikával és annyira k u l t u r á l t pedagógiai érzék-kel magyarázza m e g az ú j erkölcs és az ú j erkölcstan alapkérdéseit, hogy a meggyőzésre m i n t nevelési eszközre is példát ad. Ezért idézzük a gon-dolatmenetét.
A lenini etika
Beszédének ebben a részében abból indul ki: az ifjúság egész
nevelé-sének, képzésének és oktatásának arra kell irányulnia, hogy az ifjúságot kommunista erkölcsre nevelje.
U t á n a felteszi a kérdést: de v a j o n van-e kommunista erkölcs?! Van-e kommunista erkölcsösség?!
is, amelyekre megsemmisítő logikával ad választ: g y a k r a n úgy t ü n t e t i k íel a dolgot, hogy n e k ü n k nincs erkölcsünk; a burzsoázia azzal vádol b e n -nünket, hogy mi, kommunisták, minden erkölcsöt t a g a d u n k . Ez a fogal-mak összezavarásának módszere, amelynek segítségével port hintenek a munkások és parasztok szemébe. Milyen értelemben t a g a d j u k mi az e r kölcsöt? Milyen értelemben t a g a d j u k az erkölcsösséget? Abban az é r t e -lemben, ahogy azt a burzsoázia prédikálta, amely az erkölcsöt az isten
parancsolataiból vezette le."
„Ami ezt illeti, mi persze kijelentjük, hogy istenben nem hiszünk, és igen jól t u d j u k , hogy isten nevében a papság beszélt, a földesurak b e -széltek, a burzsoázia beszélt, hogy a kizsákmányoló érdekeiket érvénye-sítsék. Vagy pedig erkölcsi törvények és isteni parancsolatok h e l y e t t szintén mindig olyasvalamit mondtak, ami igen hasonló az isteni p a r a n -csolatokhoz."
Ezzel szemben deklarálja az egyedül helyes kommunista álláspontot: „mi tagadunk minden olyan erkölcsöt, amelyet embereken kívül álló,
osz-tályokon kívül álló fogalomból vezetnek le. Mi azt mondjuk, hogy ez csalás és szemfényvesztés, a munkások és parasztok elbódítása a földbir-tokosok és tőkések érdekében.
Mi azt m o n d j u k — f o l y t a t j a —, hogy a mi erkölcsünk teljesen alá van rendelve a proletár osztályharc érdekeinek. Mi erkölcsünket a p r o -letariátus osztályharcának érdekeiből v e z e t j ü k le: erkölcsös az, ami
elő-segíti a régi kizsákmányoló társadalom elpusztítását, és valamennyi
dol-gozó egyesülését a kommunisták ú j t á r s a d a l m á t megteremtő proletariá-tus körül."
,,A kommunista erkölcs az az erkölcs, amely ezt a harcot szolgálja, amely egyesíti a dolgozókat minden kizsákmányolás ellen, minden kis-t u l a j d o n ellen, m e r kis-t a kiskis-tulajdon egyekis-tlen egyén kezébe a d j a azkis-t, amikis-t az egész társadalom m u n k á j a hozott létre. Mi nem hiszünk az örök
er-kölcsben sem, és leleplezzük az erkölcsről szóló m i n d e n f é l e mesével
űzött csalást. Az erkölcs célja az, hogy az emberi társadalom magasabb
fokra emelkedjék, megszabaduljon a dolgozók kizsákmányolásától."
A keresztény erkölcstanok és a morálfilozófusok csiszolt és k e n e t -teljes mondataival, művészettel álcázott hazug frázisaival szemben tömör m o n d a t b a n határozza meg, hogy a kommunista erkölcs alapja a
kom-munizmus megszilárdításáért és betetőzéséért folyó harc. Ez a nagyon
egyszerű m o n d a t mégis a legmagasztosabb elvet fejezi k i : erkölcsös az a cselekvés, ami a kommunizmushoz vezető társadalmi haladást előmoz-dítja, ami segít megszüntetni az ember és ember közé v o n t mesterséges válaszfalakat, ami megszünteti az ember számára a leg
elviselhetetle-nebb, leggyötrelmesebb helyzetet: az egyik embernek a másik ember által való kizsákmányolását, megaláztatását.
Ennek az ú j típusú etikának nemcsak hirdetésével és részletesebb kifejtésével, h a n e m elsősorban a saját élete példájával, emberi, t á r s a -dalmi magatartásával ő maga testesíti meg az alapelveit, normáit és kategóriáit.
Egész élete példamutató, még akkor is, ha — m i n t ismeretes —
egyéniségét, lángelméjét, személyiségének minden jellemvonását úgy igyekezett elrejteni életműve, alkotásai mögé, hogy ő maga szinte sze-mélytelenül tudott ( m e r t akart) a h á t t é r b e n maradni. Szerénységének, s a j á t személyével kapcsolatos igénytelenségének és nemes emberségének t a n ú i csak azok voltak és lehettek, akik közvetlen közelében éltek, a legbizalmasabb munkatársai.
A lenini humanizmus
Személyiségének egyik legjellemzőbb emberi vonása volt mélységes
humanizmusa: emberszeretete, amelyet a környezetében élő emberek,
m u n k a t á r s a k , családtagok, s az egész dolgozó emberiség iránt táplált, s amely természetes h a r m ó n i á b a n egyesült a sokat szenvedett, agyonsa-n y a r g a t o t t orosz agyonsa-nép és az orosz haza szeretetével.
S mivel f é r f i volt, férfiasan és szemérmesen r e j t e t t e érzéseit. Ha szólt is róluk, k e r ü l t e a patetikus nyilatkozatokat és a nagy szavakat, d e minden lépését, m i n d e n gondolatát és tettét internacionalista gondol-kodásával szerves egységet alkotó hazaszeretete és az orosz nép iránti odaadása jellemezte.
Ember, jó m u n k a t á r s tudott m a r a d n i a legnagyobb állami méltósá-gában is, nem szédült meg a magasban. Észrevette a hozzá fordulók gond j á t - b a j át; segített, amikor az ismeretlen rászorulók kérték, de akkor is, amikor látta, hogy egy-egy m u n k a t á r s á n a k nincs meleg r u h á j a , cipő-je, kielégítő táplálkozása. Egyik legtiszteletreméltóbb tulajdonsága volt
az emberről való figyelmes gondoskodása még akkor is, amikor a
pol-gárháború és az ú j j á é p í t é s m é r h e t e t l e n terhét érezte a vállán. Teljes m é r t é k b e n azonosulni tudott a munkásokkal, az egész szovjet dolgozó néppel.
Humanizmusa, tapasztalata és emberismerete megértővé tette, ezért tudott elnéző lenni az emberi győngeségek iránt. Tudta, hogy az embe-reknek v a n n a k kisebb-nagyobb hibáik, fogyatékosságaik. Ezeket tudo-másul kell venni. De n e m bocsátott meg az ellenségnek; könyörtelen volt a hazaárulóval és a tudatos kártevővel szemben.
A lenini egyszerűség és szerénység
Nem engedte meg, hogy vele kivételt tegyenek. Emberi nagyságá-n a k egyik jelképe az is, m e nagyságá-n nagyságá-n y i r e egyszerű és igénagyságá-nytelenagyságá-n volt ruházata, s általában egész magánélete.
A lakással és a berendezéssel szemben meglehetősen közömbös volt. Lakásaiban, otthonában — a fő helyet mindig az íróasztal és a könyv-szekrény foglalta el, ez egyébként lényegesen szerényebb volt, mint feltételezhetnék. A legtöbb könyvet ugyanis kikölcsönözte, de amikor m á r n e m volt rá tovább szüksége, azonnal visszaszármaztatta a könyv-t á r a k n a k .
M e g m a r a d t az egyszerű emberek életmódjánál, mint államfő is. A Kremlben, a cárok egykori p a l o t á j á b a n meglepően kicsiny és
szeré-n y e szeré-n bereszeré-ndezett lakásbaszeré-n lakott feleségével, Nagyezsda
Krupszkajá-oal, s ezt a lakást is megosztották Lenin nővérével.
Ételrendjében, étkezéseiben n e m volt válogatós. Az sem okozott gondot neki, h a véletlenül több napon át egymás után zabpehelykását kellett fogyasztania. Önfegyelme, tudatos igénytelensége ebben is példa-mutató. Volt életének olyan időszaka is, amikor csaknem naponta n e m k e r ü l t más, mint lóhús az asztalára.
Étkezéseihez általában ásványvizet ivott. De megitta a bort is. Sze-r e t t e a söSze-rt. Inkább whiskyt és vodkát ivott, mint konyakot, de mind_-egyiket mértékkel fogyasztotta.
Emberi nagyságát m u t a t j a , hogy élete apró dolgaiban is az elvek vezették. Rendszeretetére vall a takarékossága is. A háztartási k ö n y v vezetése Lenin dolga volt: pontosan beírta, mennyit adott ki és mire. Többnyire a cikkeiért és könyveiért kapott tiszteletdíjból élt. Sohasem éltek nagy jómódban, de n e m is nyomorogtak, s a m e n n y i r e tehette,
Lenin maga támogatta a rászorulókat.
Államfő koraban sem engedte meg, hogy túl magas honoráriumot fizessenek vagy fizetést a d j a n a k neki, visszautasította a rendkívüli előnyöket. Ezt tette például akkor, amikor az állami könyvkiadó egy b r o -s ú r á é r t aránytalanul maga-s ti-szteletdíjat u t a l t ki a -számára: c-sak annyit hagyott meg magának, amennyit igazságosnak tartott.
Nagyon szerette az édesanyját. „Drága a n y u k á m " — így szólította gyermeki aggódást és szeretetet sugárzó leveleiben. S z e r e t t e a t e s t -véreit; b á t y j á t , Alekszandrt pedig egyenesen bálványozta.
Nagyon szerelte a természetet, a hegyeket, az erdőt, a folyókat és tavakat. Szeretett szabadon kószálni a természetben. K i t a r t ó gyalogló volt, korcsolyázott és úszott; párizsi tartózkodása idején például naponta másfél órát kerékpározott.
Minden vonatkozásban példamutató volt: sokoldalú, optimista,
vidám és kiegyensúlyozott. Igen jó érzéke volt a humor, a tréfa iránt.
G y a k r a n mosolyog, de csak r i t k á n nevet ki valakit, szeret nevetni, de tud kacagni, olykor hahotázni is, amikor is hátraveti a f e j é t , az egész felsőtestét, s szeméből csurognak a könnyek . . .
Élvezni t u d tehát mindent, amit az élet n y ú j t , a vadászattól, horgá-szattól és sakkozástól Puskin és Tolsztoj olvasásáig; képes átadni magát a valóságos embereknek, azonosul velük — í r j a Lukács György. Elvhű-sége a polgárháborúban kérlelhetetlen keménységgé fokozódott, de
Leninben — f o l y t a t j a — sohasem volt gyűlölet. Intézmények ellen h a r
-colt, ami természetesen magával hozta, hogy az őket képviselő emberek ellen is harcolnia kellett, akár a teljes megsemmisítésig. Á m mindig olyan szükségszerűségnek t e k i n t e t t e ezt, amely emberileg sajnálatos, b á r m e n n y i r e elkerülhetetlen is, b á r m e n n y i r e nem lehet k i t é r n i előle bizonyos konkrét helyzetekben . . .
Pártossága azt jelenti, „hogy az események minden megítélésénél
közvetlenül és nyíltan egy bizonyos meghatározott társadalmi osztály álláspontjára helyezkedünk."
Leninben nincs semmi, ami akár távolról is emlékeztetne
féle önmagába fordulásra; a siker nem teszi elbizakodottá, a kudarc nem
töri le. Tagadja, hogy v a n n a k olyan helyzetek, a m e l y e k r e az ember nem
képes gyakorlatilag reagálni. Lenin egy a kevés n a g y ember közül, akik-nek nagyon sok, a leglényegesebb sikerült, és éppen a gyakorlatban. Mégis — vagv talán é p p e n ezért — alig volt még valaki, aki olyan józa-nul és pátoszmentesen fogta volna föl az elkövethető és elkövetett hibá-kat: „nem az az okos, aki sohasem téved. Ilyen ember nincs és nem is
lehet. Az az okos, aki nem követ el túl lényeges hibákat, és érti a mód-ját, hogy gyorsan, könnyedén kijavítsa őket." P á r a t l a n néptribun volt,
de a szónokiasságnak á r n y é k a sem f é r egyéniségéhez . . .
A magánéletben és a közéletben egyaránt mély ellenszenvvel
visel-tetett minden iránt, ami frázisszerű, felfújt, vagy túlhajtott. S megint
csak jellemző, hogy a túlzásoknak ez a politikai és egyben emberi eluta-sítása objektív filozófiai alapokra támaszkodik: „ m e r t ha t ú l h a j t j á k , ha túllépik valóságos érvényességének h a t á r a i t . . . , m i n d e n igazság abszur-dummá változhat, sőt ilyen k ö r ü l m é n y e k között elkerülhetetlenül a b s z u r d u m m á is kell változnia." (Lukács György: Lenin. Élet és Iro-dalom. 1970. 1. sz. 3. lap.)
Minél magasabbra emelkedett — írja k i t ű n ő könyvében Gyurkó
László •—, annál konokabbul ragaszkodott hozzá, hogy semmiféle külön-leges jogok ne illessék meg. Ez az életelve a n n y i r a rögeszméjévé vált,
hogy sokáig nem t ű r t meg maga m e l l e t t testőröket. A gépkocsivezetőjé-nek sem engedte meg, hogy f e g y v e r t viseljen. A kedveskedő ajándéko-kat sem volt h a j l a n d ó elfogadni még akkor sem, amikor nagyon szűkö-sen táplálkozott. M i n d e n n e m ű ünneplés elől következeteszűkö-sen kitért. Nem hangsúlyozta a szerénységet, szerény volt. S amikor 1918-ban úgy találta, hogy kezdik túlságosan kiemelni a személyét, augusztusban magához hivatott n é h á n y elvtársat, és Lunacsarszkij szerint ezeket mon-dotta: ,,Visszataszítónak találom ezt, és károsnak. Vessünk ennek véget."
1920 áprilisában töltötte be ötvenedik évét, s éppen akkor ülésezett a IX. pártkongresszus. A küldöttek n a g y ovációval fogadták, ü n n e p i be-szédekkel üdvözölték. Lenin kérte, hogy h a g y j á k abba. Amikor mégis folytatták az ünneplést, felkelt, és azzal hagyta ott a kongresszust, hogy addig n e m megy vissza, amíg nem t é r n e k át a napirendre.
A lenini munkastílus
A szocialista erkölcsű ember m a g a t a r t á s á n a k egyik alapvető nor-m á j a a nor-munkához való szocialista viszony: a nor-munka becsületügy,
dicső-ség és hősiesdicső-ség dolga.
Lenin számára a m u n k a n e m egyszerűen becsület, hiúság, vagy
hivatástudat kérdése volt, hanem életforma. F i a t a l kora óta megszokta a rendszeres és k i t a r t ó munkát, az alaposságot. Életrajzíróitól t u d j u k , hogy n a p o n t a átlagban rendszeresen 12, 14, sőt — ha szükségesnek látta — 16 ó r á t is dolgozott. Ezt bizonyítja az az ötven kötetnyi írás, amit hátrahagyott. Minden leírt sora, mondata, politikai tárgyú művei, tudo-mányos kötetei, esszéi, t a n u l m á n y a i azt m u t a t j á k , hogy a k u t a t ó tudós
elmélyedő szenvedélyével foglalkozott tárgyával; sokoldalú és alapos
előtanulmányokat végzett m i n d e n kérdés tisztázásához. Ugyanezzel az alapos műgonddal készült beszédeire, felszólalásaira is: t a n u l m á n y o z t a a szakirodalmat, a helyzetet, meghallgatta és mérlegelte a mások véle-ményét, s végül megírta vázlatát.
Beszédeinek felépítése, belső t a r t a l m i és logikai s t r u k t ú r á j a mindig világos és áttekinthető. A legelvontabb kérdésekről is m i n d i g közérthetően, világosan írt és beszélt. Hallgatóságával már az első mondatai r é -vén m e g t e r e m t i a közvetlen kapcsolatot. Egyszerűsége, közvetlensége, póznélkülisége, stílusa mindig magával r a g a d j a hallgatóságát.
Kerüli a nagy szavakat, megveti a tudálékos, fontoskodó stílust. Hazaszeretetéből, politikai és népnevelői hivatástudatából származik az anyanyelve iránti felelősségérzése. T u d j a , hogy az a n y a n y e l v helyes használata, a stílus világossága és tisztasága teszi igazán és helyesen érthetővé a gondolatot. Ezért figyelmezteti a felelősöket.
R o n t j u k az orosz nyelvet — m o n d j a —, idegen szavakat használunk szükségtelenül és sokszor helytelenül. Miért m o n d j u k : „ d e f e k t u -sok", amikor m o n d h a t j u k : hibák, hiányok vagy fogyatékosságok. Persze, ha valaki nemrég tanult meg egyáltalán olvasni, különösen újságot olvasni, akaratlanul is elsajátítja kifejezésmódjukat. De é p p e n ú j s á g n y e l -v ü n k kezd szintén romlani. Aki nemrég t a n u l t a meg a betű-vetést, a n n a k még megbocsátható az idegen szavak használata, mert ú j d o n s á g számára, de az íróknak ez nem bocsátható meg. Bevallom, bosszant, ha szükségtelenül idegen szavakat használnak, m e r t ez megnehezíti, hogy a t ö m e -gekre h a s s u n k . . . , az újságírók némely hibái egészen kihoznak sod-romból.
Lenin egyértelműen foglalt állást az időt rabló, terjedelmes
jelenté-sekkel szemben is: „Röviden kell írni, távirati stílusban, u t a l n i kell a
mellékletekre . . . Hosszú írásokat egyáltalán el sem olvasok" — m o n -dotta.
Munkatársainak visszaemlékezéseiből t u d j u k : minden megbeszélést, értekezletet pontosan a kitűzött időpontban kezdett. H a valaki késett, Lenin az ó r á j á r a nézett, és nyugodt hangon csak ennyit m o n d o t t : „Meg kell javíttatnom az órámat, úgy látszik, siet."
A bürokrácia elleni harc érdekében igen fontosnak t a r t o t t a a veze-tés tudományos megalapozását. A kortársi visszaemlékezések egyér-telmű tanúsága szerint t a n u l m á n y t készült írni a vezetés és az
igazga-tás tudományos megszervezéséről, a vezetés megjavíigazga-tása és a túlzott
adminisztráció elleni harc megalapozása érdekében. 1922 m á j u s á b a n bibliográfiai jegyzeteket is készített a vezetés tudományos megalapozá-sának kérdésével foglalkozó hazai és külföldi szakirodalmi művekről, ö r ö k veszteség, hogy ezt a m u n k á t már n e m t u d t a elvégezni.
Fotijevova, titkárnője, visszaemlékezéseiben Leninnek egy r e n d -kívül fontos olyan tulajdonságát említi, amely az emberek megítélésé-vel és a megítélésé-velük való bánással kapcsolatos, s amely m i n d e n mai vezető számára is ú t m u t a t á s t jelent: „Rendelkezett azzal a képességgel, hogy mindenkiben észrevegye személyiségének jobbik oldalát, f e l t á r j a azt a
bizonyos aranyfedezetet, amelyről m a g a az illető sem tudott. Lenin észrevette, érzékelte azt a bizonyos szikrát, a m i n d e n emberben rejlő
»egyedi tartalékot«. Így a maga példájával bizonyította, hogy a hatéko-nyabb vezetés olyan művészet, amely az emberi erőfeszítéseket felsza-badítja és a szükséges m u n k á k elvégzésére i r á n y í t j a . "
Ebben a vezetési koncepcióban — í r j a dr. Dobossy Imre ,,Lenin és a korszerű munkaszervezés" c. cikkében — a beosztott többé m á r nem
alárendelt, hanem munkatárs, akit m e g kell n y e r n i , mert gondolatai,
javaslatai, ötletei lehetnek, munkatárs, akit n e m utasítunk, h a n e m
meggyőzünk az elvégzendő feladat szükségességéről, társadalmi
hasznos-ságáról és fontoshasznos-ságáról. Az így értelmezett vezetői ráhatás e r e d m é n y e pedig a beosztottnál n e m a belső meggyőződés nélküli, formális enge-delmesség, h a n e m az alkotó és kezdeményező együttműködés.
A nemi erkölcs lenini normái
A szocialista erkölcs az elvek és a gyakorlat egységét követeli meg az emberi gondolkodás és erkölcsi magatartás m i n d e n területén.
Ezen belül különösen a nemi erkölcs kérdéseiben, mert itt sok vitá-ra adtak és adnak a l k a l m a t ma is a különböző előítéletek, a prüdéria, a kispolgári álszemérem, a magát forradalminak nevező szabad szerelem és a nemi élet t e r ü l e t é n tapasztalható szabadosságok megítélése.
Mivel a vita mind a publicisztikában, mind az ifjúság, mind a peda-gógusok közvéleményében még mindig felvet n é h á n y problémát, cél-szerű, ha ebben a k é r d é s b e n egy kissé részletesebben is felidézzük Lenin szavait.
A Clara Zetkinnel folytatott emlékezetes beszélgetésében elhangzott kemény k r i t i k á j á t és m i n d e n képmutatással szemben kinyilatkoztatott
elutasító szavait m a is időszerűnek és érvényesnek t a r t j u k . Ezért még csak k o m m e n t á r t sem kell hozzá fűzni. Azt hallottam — mondja beszél-getés közben Lenin —, hogy az elvtársnők — m á r m i n t Clara Zetkin és a német elvtársnők — olvasó- és vitaestjein főleg a nemi kérdést és a
házasság kérdését t á r g y a l j á k . Ez az érdeklődés és a politikai oktatás és
nevelés legfőbb tárgya.
N e m a k a r t a m hinni a f ü l e m n e k !
A proletariátus d i k t a t ú r á j á n a k első állama h a r c b a n áll az egész világ ellenforradalmáraival. A németországi helyzet m a g a is azt követeli, hogy minden proletár és f o r r a d a l m i erőt az egyre jobban előnyomuló ellenfor-radalom visszaverésére összpontosítsanak. Az a k t í v elvtársnők pedig a nemi k é r d é s t v i t a t j á k ; azt tárgyalják, hogy melyek a házasság f o r m á i a múltban, a jelenben és a jövőben. Azt t a r t j á k legfontosabb kötelességük-nek, hogy a proletár n ő k e t ez i r á n y b a n felvilágosítsák . . .
.. . Bebel fejtegetéseinek Freud hipotéziseivel való kibővítése igen műveltül, sőt t u d o m á n y o s a n fest, d e nem egyéb laikus kontárkodásnál.
A F r e u d - f é l e elmélet is amolyan divatőrület. S e m m i bizalmam sincs az újságcikkek, értekezések, röpiratok stb. szexuális elméleteihez, nincs
bizalmam, annak a különös irodalomnak elméleteihez, amely oly b u j á n tenyészik a polgári társadalom szemétdombján.
Bizalmatlan vagyok — f o l y t a t j a Lenin — azokkal szemben, akik nem látnak egyebet, f ontosabbat a szexuális kérdésnél. Ügy látszik, a túl-tengő szexuális teóriák, amelyek nagyrészt csak hipotézisek, gyakran egészen önkényes hipotézisek, a szerzőknek abból a személyes szükség-letéből erednek, hogy abnormális vagy túltengő nemi életüket a pol-gári erkölcs előtt igazolják, vagy elnézést k é r j e n e k tőle. A polpol-gári er-kölcsnek ez a burkolt tiszteletben tartása éppoly ellenszenves előttem, mint a szexuális dolgokban való t u r k á l á s . . .
Bár n e m vagyok aszkéta — f o l y t a t j a —, de úgy látom, hogy az i f j ú s á g és n é h a az öregek „ ú j nemi élete" is g y a k r a n egészen polgári: a jó polgári bordélyházi élet bővített kiadása. Mindennek semmi köze sincs a kommunista értelemben v e t t szerelem szabadságához.
Bizonyára ismeri azt a h í r h e d t „elméletet", hogy a k o m m u n i s t a társadalomban a n e m i ösztön kielégítése olyan egyszerű, olyan jelenték-telen, m i n t h a valaki egy pohár vizet innék. Ez a „pohár víz elmélet" i f j a i n k egy részét megbolondította, egészen megbolondította. Sok fiatal i f j ú n a k és leánynak végzetévé lett. Hívei azt állítják, hogy ez marxista elmélet. Köszönöm az olyan marxizmust, amely a társadalom ideológiai felépítményének minden jelenségét és változását egyenesen és
közvet-lenül annak gazdasági alapjaiból vezeti le. A dolgok azért mégsem ilyen
egyszerűek. Ezt egy bizonyos Engels Frigyes a történelmi materializ-mussal kapcsolatban m á r rég megállapította.
A hírhedt „pohár víz elmélet"-et egyébként teljesen antimarxista, és tetejébe társadalomellenes „elméletnektartom. A nemi életre n e m
-csak a természeti adottság hat, h a n e m az is, ami m á r k u l t ú r á v á lett, akár alacsony, akár magas ez a k u l t ú r a . Engels A család eredete c. m u n -k á j á b a n r á m u t a t o t t anna-k a jelentőségére, hogy az általános n e m i ösz-tön egyéni nemi szerelemmé fejlődött és finomodott. A nemek kölcsö-nös viszonya n e m egyszerű kifejezője a t á r s a d a l m i gazdaság és egy olyan fizikai szükséglet kölcsönhatásának, amelyet a fiziológiai szem-lélet gondolatban elszigetel. Nem marxizmus, h a n e m racionalizmus lenne, ha e viszonyok változását önmagában, kiragadva egész ideológiai összefüggéséből, közvetlenül a társadalom gazdasági alapjára akarnók visszavezetni.
Persze, aki szomjas, az inni akar. De egy normális ember normális
körülmények között nem fog az utca sarába feküdni, hogy pocsolyából igyék. Olyan pohárból sem fog inni, amelyből már sokan ittak, és a sok szájtól zsíros a széle.
De mindennél fontosabb a dolog szociális oldala. A vízivás egyéni dolog. A szerelemhez azonban kettő kell és egy harmadik, m e r t új élet keletkezhet. Ez pedig m á r társadalmi érdeket érint, közösség iránti köte-lességet jelent.
Mint k o m m u n i s t a — m o n d j a a továbbiakban Clara Zetkinnek — egyáltalán n e m rokonszenvezem ezzel a pohár víz elmélettel, még akkor sem, ha ez a szép címke ékeskedik r a j t a : „A szerelem felszabadítása".
Egyébként a szerelemnek ez a felszabadítása sem nem ú j , sem nem kom-munista. Nyilván emlékszik rá, hogy p é l d á u l a m ú l t század közepén ugyanezt prédikálták a szépirodalomban, csakhogy akkor ez volt a címe: ,,A szív felszabadítása". A burzsoázia gyakorlatában kiderült, hogy „a szív felszabadítása" n e m egyéb, m i n t a testiség felszabadítása. K r i t i k á m m a l — f o l y t a t j a Lenin — n e m kívánok aszkézist prédikálni. Eszemben sincs. A k o m m u n i z m u s nem aszkézist hoz, h a n e m életörömöt, életerőt — a kielégített szerelemben is. D e véleményem szerint a nemi szenvedély most tapasztalt gyakori túltengése nem ad életörömöt és életerőt, h a n e m elhervasztja, elsorvasztja azt. Ez baj, n a g y o n nagy b a j a forradalom korszakában . . .
Az i f j ú s á g csakugyan életörömökre vágyik, életerős akar lenni. Egészséges sport, torna, úszás, gyaloglás, mindenféle testgyakorlat, sok-oldalú szellemi érdeklődés, tanulás, vizsgálódás, a m e n n y i r e csak lehet, közösen. Mindez többet ad az ifjúságnak, m i n t azok az örökös előadá-sok és viták, amelyek középpontjában a n e m i kérdés áll. Mindez többet ad, m i n t az úgynevezett kiélés. Ép test, ép lélek! Se szerzetes, se Don J u a n : de a középút se a n é m e t nyárspolgár legyen. Ugye, jól ismeri a fiatal X. Y. elvtársat? Nagyszerű fiú, n a g y tehetség. Félek, hogy mégsem lesz belőle mégsemmi. Egyik asszonyhistóriából ki, a m á s i k b a be. E n -nek nincs h e l y e a politikai harcban, a forradalomban. N e m kezesked-h e t e m az olyan asszonyok megbízkezesked-hatóságáért, kezesked-harcban való kitartásáért, akiknek személyes regénye egybefonódik a politikával. De az olyan f é r -f i a k é r a sem adok semmit, akik -f u t n a k m i n d e n szoknya u t á n , és akiket m i n d e n fiatal nő hálójába k e r í t h e t . Nem, ez nem f é r össze a f o r r a -dalommal . . .
A forradalom az erők koncentrációját, megfeszítését követeli. A tömegektől és az egyénektől egyaránt. A nemi élet zabolátlansága pol-gári jelenség, hanyatlás jele. A proletariátus felfelé ívelő osztály. Nincs szüksége m á m o r r a , hogy elkábítsa vagy előrelendítse. Nincs szüksége sem a nemi orgiák, sem az alkohol m á m o r á r a . Nem szabad gyöngíteni, eltékozolni, elpusztítani az erőket. Az önuralom és önfegyelem — n e m rabszolgaság, a szerelemben sem. (Clara Zetkin: E r i n n e r u n g e n an Lenin, 48—49. lap.)
í m e : az egészséges szexszuáletika lenini normái. Hogy ezek m e n n y i -ben reálisak és megvalósíthatók, arra ismét Lenin p é l d á j á t kell idéznünk. Feleségét, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaját, a kivételes m ű -veltségű f o r r a d a l m á r tanítónőt 24—25 éves korában ismerte meg. Ettől kezdve sorsuk és forradalmi hivatásuk is egyesítette őket.
„ K r u p s z k a j á t a legmélyebb élet- és munkaközösség f ű z t e Leninhez — í r j a Clara Zetkin. — Lehetetlen Leninről szólni anélkül, hogy rá n e gondolnánk. Ö volt Lenin j o b b keze, l e g j o b b titkára, legmeggyőződésesebb elvtársa és eszméinek legavatottabb tolmácsolója. E g y a r á n t f á r a d -hatatlan volt, a k á r barátokat és követőket kellett toborozni — óvatosan és tapintattal — a zseniális mester számára, akár p r o p a g a n d a m u n k á t kellett folytatni a munkások között, Lenin szíve vágyának megfelelően".
gyon m é l y érzések f ű z n e k össze, s akik tudatosan is törekszenek a h a r -móniára, a harmonikus családi életre.
Lenin esztétikai kultúrája
Levelezéseiből és tudományos m u n k á i b a n fellelhető megnyilatko-zásaiból ismeretes, hogy m e n n y i r e sokoldalú, alapos és mély volt eszté-tikai, képzőművészeti, irodalmi és zenei tájékozottsága. Visszatükrö-zési elméletével pedig megalapozta a marxista esztétikát is.
Gorkijjal folytatott beszélgetéseiből és Krupszkaja közléseiből t u d
-juk, m e n n y i r e szerette Beethoven egyik legcsodálatosabb remekét, az Appassionata-szonátát, amelyről azt mondta, hogy akár m i n d e n n a p is meghallgatná. De Beethoven művein k í v ü l is szeretett minden komoly, klasszikus muzsikát. Szívesen dúdolja, f ü t y ü l i vagy énekli a Carmen, az Anyegin áriáit, becsüli Wagner zenéjét. Láthatóan n e m osztozik a másik világraszóló nagy orosz lángelmének, Tolsztojnak a Wagnerről v a g y ál-talában a zenéről (öreg korában) kialakított egyoldalú véleményével. Szívesen énekli természetesen az egyszerű f o r r a d a l m i dalokat és az orosz népi dallamokat is.
Irodalmi ízléséről az olvasott m ű v e k gazdag jegyzéke tanúskodik. Alapois ismerője volt az orosz költészet és irodalom klasszikusain kívül a jelentős világirodalmi alkotásoknak. Gorkijtól t u d j u k , m e n n y i r e élvezte
Tolsztoj Háború és békéjének n é h á n y epizódját, például a vadászat
leírását.
Emigrációja idején a k ö n y v t á r a k mellett nyilvánvalóan megismerte a nagy európai múzeumokat, k é p t á r a k a t és a képzőművészeti kiállítá-sokat is. Miközben az európai magas k u l t ú r a és művészetek alkotásaiban elmerült, a nép f o r r a d a l m i harcára, az otthoni nyomorúságos viszo-nyokra gondolt; m i n d e n t ebből a szempontból mérlegelt, ezért utasította el a képzőművészetek forradalminak nevezett izmusainak v a d h a j t á s a i t . Nagyon tanulságosak ebből a szempontból a Clara Zetkinnel foly-tatott későbbi beszélgetései. Idézzük.
„ Ú j erőket felébreszteni, azon dolgozni, hogy Szovjet-Oroszország-ban ú j művészetet és ú j k u l t ú r á t t e r e m t s ü n k — m o n d t a —, ez helyes, nagyon helyes. Fejlődésünk viharos t e m p ó j a érthető és hasznos. Pótoln u Pótoln k kell azt, amit száz évePótoln át mulasztottuPótolnk, és mi ezt pótolPótolni a k a r -juk. A kaotikus erjedés, ú j jelszavak lázas keresése, olyan jelszavaké, amelyek manapság bizonyos irányoknak hozsannáznak a m ű v é s z e t és gondolkodás terén, de holnap feszítsd meg-et kiáltanak — mindez elke-rülhetetlen . . ."
„A forradalom kifejleszt minden eddig megláncolt erőt, és a mély-ből az élet felszínére h a j t j a ő k e t . .
„De persze, mi — kommunisták vagyunk. N e m állhatunk k a r b a t e t t kézzel, és n e m h a g y h a t j u k , hogy a káosz tetszése szerint alakuljon. Ezt a f o l y a m a t o t egészen tervszerűen kell irányítani és e r e d m é n y é t kialakítani."
„Ami szép, azt meg kell tartani, például kell venni, belőle kell
indulni, még ha régi is. Miért kellene elfordulnunk az igazi széptől, lemondani róla, mint a további fejlődés kiinduló pontjáról, csupán azért, m e r t régi? Miért kell m e g h a j o l n u n k az ú j előtt, mint valami istenség előtt, amelynek alá kell v e t n ü n k magunkat, csak azért, m e r t ez új?!"
„Nekem van bátorságom ahhoz, hogy m a g a m a t e tekintetben b a r -b á r n a k nyilvánítsam. Nem t u d o m az expresszionizmus, futurizmus, kubizmus és a többi izmusok alkotásait a művészi géniusz legmagasabb rendű megnyilvánulásainak tekinteni. Nem értem őket. Nem t a l á -lok bennük semmi gyönyörűséget. M a j d hozzáteszi: n e m az a fontos, hogy mi a mi véleményünk a művészetről, — ti. a Leniné és Clara Zetkiné. Az sem fontos, hogy mit ad a művészet n é h á n y száznak vagy a k á r néhány ezernek. A művészet a népé, a legmélyebb gyökereit a szé-les dolgozó tömegek s ű r ű j é b e kell lebocsátania. Ezek előtt a tömegek előtt kell érthetőnek és kedvesnek lennie. Ezeknek a tömegeknek érzé-seit, gondolkodását és a k a r a t á t kell összefognia, őket kell felemelnie. B e n n ü k kell a művészt felébresztenie és kifejlesztenie."
Végső következtetését a következőkben fogalmazza meg: ,,ahhoz, hogy a művészet közel juthasson a néphez, először is fel kell emelnünk a közműveltséget és az egyetemes kulturális színvonalat."
Ez a követelmény ismét a művelődéspolitika egyik legidőszerűbb kérdéséhez vezette, a népművelés gondjaihoz, a kulturális színvonal emelésének problémájához.
A műveltség színvonalának emelése és az ifjúság
Szerinte a munkatermelékenység emelésének is egyik legfontosabb feltétele a lakosság tömegeinek kulturális felemelkedése. Ez a felemelkedés most — m o n d j a — óriási iramban folyik, s ezt n e m látják a b u r -zsoá megszokottságtól elvakított emberek, akik képtelenek megérteni, hogy a nép m é l y é n micsoda erővel bontakozik ki a tudás világossága és a kezdeményezés felé h a j t ó törekvés, hála a szovjet szervezetnek.
Világosan utal több ízben is arra, hogy a k o m m u n i s t a társadalom megteremtésének igazi f e l a d a t a az ifjúságra vár. Az i f j ú s á g i szervezetek különböző kongresszusain igyekszik m e g é r t e t n i a küldöttekkel, hogy a tőkés társadalomban felnevelkedett dolgozók nemzedéke a legjobb eset-ben is csak azt a feladatot oldhatja meg, hogy megsemmisíti a kizsák-mányoláson épült régi kapitalista életforma alapjait. Megmagyarázta nekik,
hogy ez a nemzedék a legjobb esetben is csak azt a feladatot o l d h a t j a meg, hogy olyan társadalmi berendezést hoz létre, amely segíti a proleta-riátust és általában a dolgozó osztályokat abban, hogy a hatalmat
megtartsák, és lerakják azokat a szilárd alapokat, amelyeken csak az a n e m
-zedék tud m a j d tovább építeni, amely m á r ú j körülmények között lát hoz-zá a munkához, olyan k ö r ü l m é n y e k között, amikor nincs kizsákmányolási viszony az e m b e r e k között.
Közismert az ifjúság s z á m á r a hangoztatott követelése is: az i f j ú s á g feladatait általában, a k o m m u n i s t a i f j ú s á g i szövetségek és mindenféle más szervezet feladatait különösképpen, egyetlen szóval lehetne k i f e -jezni: a feladat —• tanulni!
De hozzáteszi azt is, hogy m u n k a nélkül, harc nélkül f a b a t k á t sem ér a kommunizmusnak a kommunista brosúrákból és művekből bemagolt ismerete, m e r t ez azt jelentené, hogy továbbra is fennáll az elmélet és a gyakorlat közötti régi szakadás, ami a régi polgári társadalom legvissza-taszítóbb vonása volt. Miképpen kell tehát mindezt úgy összhangba hoz-n u hoz-n k , hogy a kommuhoz-nizmusra tahoz-nítsuhoz-nk? Mit kell á t v e hoz-n hoz-n ü hoz-n k a régi isko-lából, a régi tudományból? — teszi fel a kérdést, m a j d így válaszol: a régi iskola azt állította, hogy sokoldalúan képzett embert a k a r kialakítani, hogy általában a tudományokra tanít.
T u d j u k , hogy ez elejétől végéig hazugság volt, mert az egész t á r s a -dalom azon alapult és arra támaszkodott, hogy az emberek osztályokra, ldzsákmányolókra és elnyomottakra oszlottak. Természetes, hogy a régi iskola, amelyet teljesen áthatott az osztályszellem, csak a burzsoázia gyermekeinek adott tudást. Minden egyes szava meg volt hamisítva a burzsoázia érdekében. A munkások és parasztok i f j ú nemzedékét ezekben az iskolákban nem annyira nevelték, mint inkább idomították u g y a n e n -nek a burzsoáziának az érdekében.
Aztán r á t é r azokra a szemrehányásokra és vádakra, amelyekkel a régi iskolát állandóan illetik, s amelyek nem ritkán teljesen helytelen értelmezésre adnak alkalmat: azt m o n d j á k — veti fel —, hogy a régi
iskola a gépies tanulás iskolája, az idomítás iskolája, a magolás iskolája
volt. Ez igaz. De n e k ü n k mégis meg kell tudni különböztetnünk, mi volt a régi iskolában rossz, és mi volt az, ami számunkra hasznos; értenünk kell ahhoz, hogy kiválasszuk azt, ami a kommunizmus számára szükséges. A régi iskola arra kényszerítette az embereket, hogy rengeteg szük-ségtelen, holt ismeretet sajátítsanak el, amivel teletömték a f e j ü k e t , és az i f j ú nemzedékből tucat-hivatalnokokat neveltek. De óriási hibát követne el az, aki ebből azt a következtetést próbálná levonni — m o n d j a —, hogy lehet valakiből kommunista anélkül is, hogy elsajátítaná azt, amit az emberi tudás felhalmozott. Hiba volna úgy gondolkozni, hogy elég elsa-játítani a kommunista jelszavakat, a kommunista t u d o m á n y következte-téseit anélkül, hogy elsajátítanánk az ismereteknek azt az összességét, amelynek következménye maga a kommunizmus. A marxizmus a példája annak, hogyan született meg az emberi ismeretek összességéből a k o m -munizmus . . .
K o m m u n i s t á k k á csak úgy lehetünk — m o n d j a —, ha elménket m i n d -azoknak a kincseknek ismeretével gazdagítjuk, amelyeket az emberi-ség felhalmozott.
Ezeket az ismereteket az i f j ú s á g n a k nemcsak el kell sajátítania, de úgy kell elsajátítania, hogy kritikai álláspontot foglaljon el v e -lük szemben, hogy ne t e r h e l j e túl elméjét szükségtelen limlom-mal, h a n e m gyarapítsa mindazoknak a tényeknek ismeretével, amelyek
nélkül manapság senki sem lehet művelt ember. A kommunizmust csak a k o r u n k színvonalán álló műveltség alapján valósíthatja meg, és ha ezzel a műveltséggel nem fog rendelkezni, a k o m m u n i z m u s csak óhaj marad.
A Kommunista Ifjúsági Szövetség lenini alapelvei
A K o m m u n i s t a I f j ú s á g i Szövetség feladatait is megmagyarázza Lenin az ifjúságnak. Hangsúlyozza, hogy a szövetség csak akkor igazolja elzését, azt, hogy a k o m m u n i s t a i f j ú nemzedék szövetsége, h a tanító, neve-lő m u n k á j á n a k m i n d e n egyes lépését összekapcsolja azzal, hogy részt vesz a dolgozók közös h a r c á b a n a kizsákmányolók ellen . . .
Hogyan kell ezt megtanulni? — teszi fel a kérdést, m a j d válaszol is r e á : csakis úgy, h o g y az iskolában folytatott tevékenység minden egyes lépését, a nevelés, képzés és az oktatás minden egyes lépését elválaszt-h a t a t l a n u l bekapcsoljuk a dolgozóknak a kizsákmányolók ellen folytatott harcával.
Az ifjúsági szövetség t a g j á n a k lenni ezek szerint annyit jelent, hogy úgy végezzük dolgunkat, hogy m u n k á n k a t , erőnket a közérdeknek szen-teljük. Ez a k o m m u n i s t a nevelés lényege. Csak az ilyen m u n k a során válik az i f j ú vagy leány igazi kommunistává. Csak abban az esetben válnak kommunistákká, h a ezzel a m u n k á v a l gyakorlati eredményeket t u d -nak elérni.
Legyen tehát a K o m m u n i s t a I f j ú s á g i Szövetség rohamcsapat, amely minden m u n k á n á l segítő kezet n y ú j t , önálló tevékenységet f e j t ki,
kezde-ményez. Legyen a szövetség olyan, hogy benne m i n d e n munkás, ha
esetleg n e m érti is meg azonnal, sőt talán el sem hiszi a tanítását, olyan e m -b e r e k e t lásson, akiknek gyakorlati m u n k á j á n , tevékenységén látja, hogy ezek valóban olyan emberek, akik a helyes u t a t m u t a t j á k neki.
M u n k á j u k ú g y lesz valóban eredményes, m e r t nem fog elszakadni
a viharzó élettől, a társadalom hétköznapi életétől, a nép é l e t é t ő l . . .
A könyvtári munka színvonalának emelése is alapvető forradalmi feladat
A nép felvilágosításában, az általános műveltségi színvonal emelésé-ben igen fontosnak t a r t j a a könyvtárosok, különösen a vidéki könyvtá-rosok tevékenységét. Bár a k ö n y v t á r i m u n k á b a n neki igen nagy tapasz-talata van, mégis, amikor ez a kérdés a Népbiztosok Tanácsának 1919. f e b r u á r i ülésén szóba kerül, szükségesnek t a r t j a a hivatásos szakértők meghallgatását, A helyzetet f e l m é r ő adatszolgáltatással kapcsolatos javas-lathoz hozzáfűzi a saját — szerényen fogalmazott — elgondolásait is. Tájékozódó kérdései azonban világosan m u t a t j á k , hogy a könyvtári
nevelő m u n k á n a k éppen a lényegére tapint, amikor azt kívánja, hogy az adatszolgáltató kérdések között szerepelniük kell pl. mindazoknak az
újí-tásoknak, amelyeket Svájcban és Amerikában (valamint más
országok-ban) alkalmaznak, hogy ösztönözzék (könyvjutalmakkal, értékes kiadvá-nyokkal, sorozatokkal stb.) azokat, akik a legtöbb ú j í t á s t a legjobban való-sították meg.
Például: t u d j a - e a könyvtáros pontos adatokkal igazolni k ö n y v t á r a kötetforgalmának növekedését; olvasóterme látogatottságát; a könyv- és hírlapcserét más k ö n y v t á r a k k a l és olvasótermekkel; a központi katalógus
összeállítását; a vasárnapok, az esték felhasználását; ú j olvasórétegek, nők, gyermekek, n e m oroszok stb. megnyerését; t u d n a k - e válaszolni az olvasó kérdéseire; milyen egyszerű és gyakorlati módszereket alkalmaz a könyvek és napilapok megőrzésére; megóvására? A könyveket és napi-lapokat az olvasás u t á n gépiesen r a k j á k - e el v a g y rendezik? stb., stb. A legjobb válaszokat és eredményeket — javasolja — természetesen p r é -miumokkal kell jutalmazni.
Éles szemmel l á t j a meg a további szervezési tennivalókat is. Utal a nehézségekre, a bürokráciára, és követeli ezek megszüntetését.
Azok az állandóan hallható panaszok, hogy könyvkiadásunk e l m a r a -dott, hogy kevés a könyv, és nem t u d u n k kellő mennyiségű k ö n y v e t előállítani — m o n d j a —, megfelelnek az igazságnak. Persze, nincs f ű t ő -anyagunk, a gyárak állnak, kevés a papír, és n e m t u d u n k könyvekhez jutni. Ez m i n d igaz, de azonkívül igaz az is, hogy nem t u d j u k megszerezni azt a könyvet sem, ami van. Ebben a t e k i n t e t b e n t o v á b b r a is p a -raszti naivságban és pa-raszti gyámoltalanságban szenvedünk. H a egye-sítjük Oroszország könyvtárait — m o n d j a —, akkor lesz elég k ö n y v az írástudók számára és az írástudatlanok tanítására. Fel kell v e n n i a h a r -cot a szervezetlenség maradványai, a zűrzavar, a nevetséges hatásköri
viták ellen. Ez legyen a f ő f e l a d a t u n k . Hozzá kell látnunk az egyszerű,
de halaszthatatlanul fontos dologhoz, az írástudók mozgósításához és az írástudatlanság elleni harchoz. Fel kell használnunk azokat a könyveket, amelyekkel rendelkezünk, és hozzá kell látnunk, hogy m e g t e r e m t s ü k a szervezett könyvhálózatot. A k ö n y v t á r a k lehetővé teszik, hogy a n é p minden egyes rendelkezésünkre álló könyvet felhasználjon: ne létesítsünk
párhuzamos szervezeteket, hanem hozzunk létre egységes, tervszerűen
dolgozó szervezetet. Ebben a kis dologban forradalmunk alapvető feladata tükröződik.
A kulturális felvilágosító munka lenini elvei és módszerei
Az eddigiekben többször is kiemeltük Leninnek azokat a tanításait, amelyek a nagy tömegek, a nép kulturális színvonalának felemelésére vonatkoztak.
Lenin, a kiváló szervező reálpolitikusnak t ű n i k ezen a területen is. Ismeri a helyzetet, világosan látja a nehézségeket és a kulturális p r o p a -ganda fogyatékosságait.
A kormányzósági közoktatási osztályok iskolán kívüli oktatási alosztályvezetőinek III. összoroszországi tanácskozásán kifejezte azt a r e m é nyét, hogy — mint m o n d j a — a propaganda régi módszereitől, a m e l y e k -nek az volt a baja, hogy elavultak, hogy mindeddig az osztály harcról szóló általános frázisokkal közeledtek a paraszthoz, s ezen az alapon
mindenféle ostobaságot gondoltak k i a proletár k u l t ú r á r ó l stb., ettől az
ócska kacattól, amely nagyon hasonlít a gyermekkorral járó betegségekre, igen gyorsan meg fogunk szabadulni.
Abszolút biztosak vagyunk abban, hogy ha k é t év alatt megoldottuk
a rendkívül nehéz katonai feladatot, akkor 5—10 év alatt megoldjuk a kultúra, művelődés és felvilágosítás még nehezebb feladatát is.
Meg kell mondanom —• jegyzi meg más alkalommal —, hogy a szov-j e t h a t a l o m n é h á n y ú szov-j és tapasztalatlan képviselőszov-je gyakran a régi
mód-szereket alkalmazza, és ezzel kompromittálja a hatóságokat.
Az iskolán kívüli népművelés vezetőire nehéz feladat vár. A p á r t -m u n k á b a n -m á r kidolgozták a tö-megekre való széles körű r á h a t á s - mód-szereit, de ezeket egyesíteni kell a kulturális-felvilágosító módszerekkel, nevezetesen az iskolai és különösen az iskolán kívüli népművelés módsze-reivel, ami eddig n e m mindig sikerült.
Az iskolán kívüli m u n k á b a n segíteni fognak a dolgozó tömegek, a tömegek igen erős tudásvágya, és ezért k ö n n y e b b e n meg l e h e t találni a velük való kapcsolat formáit. Ezen a t e r ü l e t e n lehet a legkevésbé u g -rásszerű e r e d m é n y e k e t elérni, főképpen azok közt a tömegek közt, amelyek alacsony kulturális színvonalon állnak. Közelebbi kapcsolatra kell t ö r e -kedni a pártszervezetekkel m i n t propagandaszervekkel, és be kell vonni
a tömegeket az iskolán kívüli népművelés munkájába. Ha a tömegek
kez-deményezése kellő visszhangra talál, jobb eredményeket remélhetünk. Még az ateista, illetve egyházellenes propaganda tekintetében is r e á -lisan ítéli meg a tennivalókat, és h u m á n u s eszközöket ajánl.
Leszögezi: a p á r t arra törekszik, hogy teljesen megsemmisítse a kizsákmányoló osztályok és a vallási propaganda szervezete közötti k a p -csolatokat, továbbá, hogy ténylegesen megszabadítsa a dolgozó tömegeket a vallási előítéletektől. Ebből a célból megszervezi a legszélesebb körű tudományos-felvilágosító és vallásellenes propagandát. Ugyanakkor gon-dosan el kell kerülnie a hivők érzéseinek bármiféle megbántását, ami csak a vallási fanatizmus erősödésére vezet.
A tudatlanságban t a r t o t t emberekkel szemben tehát a türelmet és
bölcsességet ajánlja.
A pedagógusok társadalmi feladatai
Tisztelt Elvtársak!
A rendelkezésemre álló — természetszerűen szűkre szabott — időm letelt. Befejezésül m á r csak azt a néhány sort idézem, amely közvetlenül n e k ü n k is szól.
Ma is egészen időszerű ugyanis az, amit Lenin a tanítói rendtől kíván. A pedagógusok hadseregének — m o n d j a az internacionalista tanítók 1918. június 5-én t a r t o t t összoroszországi kongresszusán — r o p p a n t felvilá-gosító f e l a d a t o k a t kell kitűznie maga elé, és mindenekelőtt a szocialista felvilágosítás f ő hadseregévé kell válnia. N e m zárkózhatnak be a szoros értelemben v e t t iskolai tevékenység szűk keretei közé. A tanítói rendnek egybe kell f o r r n i a a dolgozók egész harcoló tömegével. Az ú j pedagógia feladata az, hogy összekapcsolja a tanítói tevékenységet a társadalom szocialista megszervezésének feladataival . . .
Nem kerüli el a figyelmét azonban az érem másik oldala sem. 1923-ban írt naplójegyzeteiben t e l j e s határozottsággal veti fel a kérdést, milyen
további intézkedések szükségesek a tanítóság helyzetének megjavítása és ú j tanítók kiképzése érdekében. ,,A néptanítót olyan magasra kell emel-n ü emel-n k — í r j a —, amilyeemel-n magasaemel-n a burzsoá társadalombaemel-n sohasem állt, n e m áll és nem is állhat. Ez olyan igazság, amely bizonyításra nem szorul. E cél elérése érdekében rendszeresen, szakadatlanul és kitartóan kell dolgoznunk a tanító szellemi színvonalának emelésén, magas hivatá-sához való sokoldalú előkészítésén és főleg, főleg és főleg — anyagi hely-zetének emelésén."
Ez a követelése a társadalomnak szól. Az előbbi pedig r e á n k vonat-kozik, s arra figyelmeztet, hogy m i sem zárkózhatunk be szaktudomán y u szaktudomán k , taszaktudomántermeiszaktudománk falai közé. Taszaktudománárképző, pedagógusszaktudománevelő h i v a t á s u szaktudomán -kat csakis úgy t u d j u k igazán betölteni, ha a lenini tanításhoz méltó mó-don m i magunk is megtaláljuk a néphez, a néptömegek felvilágosításához vezető utakat, és e r r e neveljük tanítványainkat, népünk leendő neve-lőit is . . .
Kedves Elvtársak! Azok a gondolatok és tanítások, amelyeket az elő-zőkben felvetettem, csak töredékét érinthették a nagy lenini életműnek, hiszen a Leninről írt m u n k á k is m a m á r k ö n y v t á r a k a t töltenek meg. Az elmondottakkal azt igyekeztünk bizonyítani, hogy a jövőbe m u t a t ó lenini tudomány, államférfiúi előrelátás és politikai művészet ma m á r mindennapi életünk szerves részévé vált: a mi magyar népünk életét is f o r r a -dalmi módon megváltoztatta.
PERSÖNLICHKEIT U N D PÄDAGOGISCHE ERBSCHAFT VON LENIN
DR. ZOLTÁN ZOMBOR
D e r A u t o r m a c h t a n l ä s s l i c h d e r 100-jährigen J a h r e s w e n d e d e r G e b u r t von Lenin die w i c h t i g e n Ereignisse des L e b e n s , die g r u n d l e g e n d e n u n d zugleich m u s t e r -h a f t e n m e n s c -h l i c -h e n Eiligen s c -h a r t e n d e r P e r s ö n l i c -h k e i t , den C -h a r a k t e r , die vielseitige u n d g r ü n d l i c h e Bildung, d e n w i s s e n s c h a f t l i c h e n A u f w a n d , d a n n die p ä d a -gogische E r b s c h a f t des g r ö s s t e n r e v o l u t i o n ä r e n Genies b e k a n n t .
I n dessen R e i h e zeigt d e r A u t o r vor, wieso die Philosophie, d i e Ethik, die E r k e n n t n i s t h e o r i e , die Ä s t h e t i k v o n L e n i n zum G r u n d d e r K u l t u r p o l i t i k , d e r E r z i e h u n g u n d d e r E r z i e h u n g s l e h r e d i e n e n ; d a n n m a c h t e r die I n h a l t s k e n n z e i c h e n des k o m m u n i s t i s c h e n Ä s t h e t i k b e g r i f f s v o n L e n i n u n d z w e i m u s t e r h a f t e m e n s c h -l i c h e n C h a r a k t e r z ü g e s e i n e r P e r s ö n -l i c h k e i t : die E i n f a c h h e i t u n d die B e s c h e i d e n h e i t b e k a n n t . D e r A u t o r a n a l y s i e r t scharf b e t o n t die K o n z e p t i o n e n d e r K u l t u r u n d S c h u l politik v o n Lenin, die A u f g a b e n d e r K u l t u r i n f o r m a t i o n s a r b e i t , die Rolle d e r P ä d a -gogen i n d e r K u l t u r r e v o l u t i o n u n d i m G e s e l l s c h a f t s l e b e n .
LENIN A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA
TÁRSADALMI FEJLŐDÉSBEN BETÖLTÖTT SZEREPÉRŐL
LAKATOS IMRE
( K ö z l é s r e é r k e z e t t : 1970. j a n u á r 30.)*
Lenin és a leninizmus, a világtörténelem egyik legnagyobb a l a k j a és politikai ideológiája „ . . . eurázsiai impériumot hozott l é t r e " , „ . . . mely előtt elhalványulnak Dániel összes próféciái — és amelyben az Apokalipszis víziói alakot öltöttek" — olvashatjuk Georg von Rauchs n y u g a t n é m e t történész, a kelet-európai történelem szakértője Lenin-biog-ráfiájában. Lenin a XX. század személyisége abban az értelemben, m i n t a Burckhard és Nietzsche megjövendölte; „megnyitotta az emberi lélek irracionális erői és démoni ösztönei lázadásának ú t j á t . A bolsevizmus hatása az emberiség legbensőbb szellemi gyökerének változásáig t e r j e d t . "
Az ilyen és hasonló rezignáló siránkozás a vissza nem térő kapitalista múlt felett, amelynek bírálata összekapcsolódott Lenin és t a n í t v á n y a i elméleti és gyakorlati tevékenységével, m a sokkal inkább történeti, m i n t aktuális érdeklődésre t a r t h a t igényt. Bizonyos, hogy a kispolgári, pesszi-mista válsághangulatok említett kifejezője, az apokaliptikus félelem a bukástól, menekülés a nemcsak d é m o n k é n t megpillantott t ö r t é n e l m i folyamatból az irracionalitásba, az objektív társadalmi törvények irracio-nalista és pszichologizáló értelmezése, mindezek a hanyatló polgári osztályok filozófusai, ideológusai, művészei, irodalmárai egy részével f o l y tatott jelenkori vitába nyúlnak. Azonban ezeket a hangulatokat, m a g a -tartásokat a 60-as évek elejétől a vita sokkal agresszívabb, politikailag kiélezett tendenciái, a marxizmus—leninizmus meghamisítása a h á t t é r b e szorították.
Lenin t a n í t á s á n a k meghamisítása kedvenc fogása a hanyatló pol-gári ideológiának. Ez a torzítás a következőkben fejeződik ki. Ellent-mondás van a m a r x i z m u s és Lenin tanítása között. Lenin a m a r x i z m u s t russzifikálta, továbbá tárgyilagossá t e t t e és végül voluntarista f o r d u l a t o t h a j t o t t végre. Ami az első pontot illeti, ezt azzal próbálják bizonyítani,
— hogy Leninnél az agrárkérdés különös szerepet játszott,
— hogy a pártról szóló lenini elmélet az orosz elmaradottsághoz való alkalmazkodás volt, és
• K ö z l é s r e j a v a s o l t a : F r i e d r i c h n é dr. Kovács I r é n tanszékvezető
— hogy az orosz f o r r a d a l m i h a g y o m á n y Lenin m a r x i z m u s á n a k egy speciális, a nyugat-európaitól eltérő színezetet adott.
Az említett érvek t a r t h a t a t l a n s á g á t k ö n n y ű kimutatni. Lenin szö-vetségi politikakoncepciója, és válasza nemcsak az orosz, h a n e m általá-ban a parasztság sorsdöntő kérdéseire, logikus továbbfejlesztése M a r x
és Engels XIX. században k i f e j t e t t elméleti tételeinek.
A m a r x i z m u s russzifikálásának v á d j a arra irányul, hogy a leniniz-m u s eszleniniz-méinek előrenyoleniniz-mulását leniniz-megakadályozzák, ezeket az eszleniniz-méket sajátosan orosz jelenségeknek tüntessék fel, amelyek a n y u g a t - e u r ó p a i feltételekre n e m alkalmazhatóak. Itt elsősorban Lenin orosz f o r r a d a l m i hagyományokhoz való viszonyáról van szó. Ahogyan a XIX. század marxizmusa n e m jelentette a klasszikus német filozófia francia vagy angol átértékelését, m e r t Marx, Hegel és F'euerbach nyomán a f r a n c i a utópikus szocializmushoz és az angol politikai gazdaságtanhoz kritikai-lag viszonyult, így a XX. század leninizmusáról n e m lehet azt állítani, hogy az a m a r x i z m u s egyszerű rissztifikálása, csak azért, mert Lenin m i n t Marx követője, az orosz forradalmi demokraták társadalomkritikai és filozófiai eszményeihez n y ú l t , A m a r x i z m u s •"lint a nemzetközi m u n -kásmozgalom elméleti k i f e j e z ő j e jelentkezett és mint ilyen fejlődött; benne a nemzetközi f o r r a d a l o m elméleti és politikai tradíciói őrződtek meg és fejlődtek. Egészen más kérdés, milyen elméleti következményei voltak annak, hogy a f o r r a d a l m i mozgalom súlypontja N y u g a t Európából Oroszországba helyeződött á t és ezzel az orosz f o r r a -dalmi mozgalom tapasztalatai és eredményei a marxista elmélet továbbfejlesztése szempontjából különös súlyt kaptak. Erre azonban nem térnek ki Lenin meghamisítói. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy Lenin politikai és filozófiai hagyatékának ismerete és megközelítése a kommunisták számára m a különösen jelentős. A leninizmus m a nem véletlenül f ő célpontja az osztályellenségnek. Lenin elméleti megállapí-tásai a szocialista építés problémái megoldásának továbbra is elenged-hetetlen a l a p j á t képezik. Alapos magyarázatuk, konkretizálásuk a szocialista világrendszer gazdaságában, t e c h n i k á j á b a n és történelmi f e j l ő d é -sében bekövetkezett jelentős változásoknak megfelelően olyan követel-mény, amelyet többek között a filozófusoknak kell megoldani.
A következőkben Lenin néhány, a t u d o m á n n y a l és technikával k a p -csolatos filozófiai gondolatát vizsgálom, elsősorban a t u d o m á n y és tech-nika társadalmi fejlődésére gyakorolt h a t á s a szempontjából.
A társadalmi fejlődés f o l y a m a t á b a n a termelőerők a legmozgéko-nyabb, legdinamikusabb elemet képezik. A technika a termelőerők ob-jektív oldalát alkotja. Ezt az oldalt p r ó b á l j a a burzsoázia a munkásosz-tály és élcsapata, a párt vezető szerepe ellen felhasználni.
Milyen szerepet tölt be a technika Lenin elméleti és politikai tevé-kenységében?
Lenin m ű v e i elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az Októberi Szocialista Forradalom, mely h a t á r k ö v e t jelentett Oroszország f e j -lődésében, egyben választóvonal Lenin technikaértelmezésében, de főleg a technikának a termelőerők rendszerében elfoglalt helye értékelésében.
