Egy életút állomásai. Kmoskó Mihály 1876–1931

508 

Texto completo

(1)

OrmOs István

Egy élEtút állOmásaI

Kmoskó mihály

1876–1931

(2)
(3)

OrmOs István

Egy élEtút állOmásaI

KmOsKÓ mIHály

1876–1931

a függelékben:

JELENTÉS A SZÍRIAI KATOLIKUS MISSZIÓK JELEN ÁLLAPOTÁRÓL az 1915–16. tanév második felében végzett tanulmányútja alapján benyújtja

D

r

. K

mosKó

m

ihály

egyetemi tanár

(4)

Kiadja:

magyar EgyHáZtÖrténEtI EnCIKlOpédIa munKaKÖZÖsség (mEtEm) Budapest

HIstOrIa ECClEsIastICa HungarICa alapÍtvány www.heh.hu

Felelős kiadó: Várszegi Asztrik Kiadói szerkesztő

Zombori István

a kiadvány a magyar tudományos akadémia támogatásával készült

a kötet megjelenését támogatta: pázmány alapítvány

szent adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért alapítvány, Esztergom

a térképeket nagy Béla készítette a címlapon:

Felül: Kmoskó mihály 1910-ben. részlet a 11. sz. illusztrációból.

alul: Jeruzsálemi látkép a sziklamecsettel és a szent körlettel (templomtérrel) a 20. sz. elején. A háttérben jobbról feltűnik az Aksza-mecset kupolája és főhajójának teteje. Kongresszusi Könyvtár, Washington. library of Congress, Washington, d.C, prints and

photographs division, matson (g. Eric and Edith) photograph Collection.

IsBn 978-963-9662-97-1 Nyomdai előkészítés: sigillum 2000 Bt., szeged nyomdai munkák: EFO nyomda www.efonyomda.hu

(5)

tartalOm

Előszó . . . 7

Bevezetés . . . 11

Kmoskó mihály családja, gyermek- és ifjúkora . . . 24

a budapesti egyetem hittudományi karán . . . 35

a szíriai út . . . 49

a közel-keleti tapasztalatok utóélete . . . 100

a forradalmak kora . . . 118

Küzdelem a Felvidék megtartásáért . . . 164

Kmoskó anyanyelve . . . 185

Kmoskó kötődései . . . 190

a katolikus egyház szlovákiában . . . 198

radikalizálódás . . . 202

A nők felsőfokú oktatásának kérdése . . . 209

a bölcsészettudományi karon . . . 228

Kmoskó halála . . . 247

Függelék Jelentés a szíriai katolikus missziók jelen állapotáról (Kmoskó mihály) . . . 253

Exkurzusok I. Bellaaghné jóslatai . . . 331

II. a lehnini jóslat . . . 332

III. az önálló magyarországra tett eskü . . . 332

Iv. az anatóliai vasút, a Bagdad-vasút és a Hidzsáz-vasút . . . 333

v. dzsemál pasa és zsidó kedvese, majd felesége . . . 338

vI. atabu (tapu) . . . 349

vII. az éhínség . . . 350

vIII. az „aprópénzmizéria” . . . 350

IX. Az-Zavara . . . .359

X. a „moralisták” . . . 361

XI. Sehle . . . .362

XII. az auguste victoria-komplexum. . . 363

(6)

XIv. a jeruzsálemi „térparancsnokság” avagy „hadtápparancsnokság” . . . 366

Xv. paul sbath neve . . . 368

XvI. „a vas feni a vasat” . . . 369

XVII. Zárolva voltak-e Kmoskó kéziratai a rendszerváltás előtt? . . . 370

Bibliográfia . . . 373

Képek és térképek . . . 419

Az illusztrációk forrásai és lelőhelyei . . . 479

(7)

ElősZó

Kiadványunk két részből áll. Az első részben Kmoskó Mihály életrajzát találja az ol-vasó, amely valójában két korábbi, a Keletkutatásban megjelent cikk lényegesen (mint-egy négyszeresére) bővített és átdolgozott változata.1 Ezt követi a teljes szövege Kmoskó

Jelentésének, amelyet 1916-ban tett hivatalos szíriai utazásáról készített.

A kutatásban, illetőleg ennek a kiadványnak a megszületésében számos kollégám, barátom, illetőleg intézmény támogatását élvezhettem.

Köszönetemet fejezem ki Cherubina vincés nővérnek (szántó Katalin, Páli szent Vincéről Nevezett Irgalmas Nővérek Rendje, szeretet leányai Társulata, Budapest) a rendelkezésemre bocsájtott dokumentumokért és a kutatásaimhoz nyújtott segítségért. Cherubina nővér korábban Pusztazámoron szolgálva hallott először Kmoskóról; később Kmoskó azóta elhunyt unokahúgai átadtak neki fontos dokumentumokat. Ezekből kis ki-állítást rendezett Pusztazámoron a „Remeteségnek” nevezett temetői kápolnában, amely Kmoskó sírja mellett áll. saját kutatásai, eme dokumentumok, valamint a falubeliek elbe-szélései alapján összeállított egy alapvető forrásmunkát is: Dr . Berniczei Kmoskó Mihály

egyetemi tanár, Pusztazámor első lelkészének élete és művei. [Kézirat]. Budapest 2006. Cherubina nővér azóta a birtokában lévő dokumentumokat, közöttük néhány figyelem-re méltó fényképet, valamint említett művét nemes gesztussal a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának és Régi Könyvek Gyűjteményének2 ajándékozta, s

ily módon ez a fontos anyag „Kmoskó Mihály hagyatéka” néven hozzáférhetővé vált a tudományos kutatás számára.

Kiemelten szeretném megköszönni Fazekas István (Bécsi magyar levéltári Kiren-deltség/Ungarische Archivdelegation beim Haus-, Hof- und Staatsarchiv) előzékenysé-gét. Aki valaha dolgozott levéltárban, jól tudja, milyen hosszú időbe telik, amíg az ember tisztába jön azzal, mit hol találhat meg, mit hol keressen, illetőleg mi van meg egyáltalán egy adott levéltárban. Különösen áll ez egy olyan hatalmas és gazdag intézményre, mint az Osztrák állami levéltár (Österreichisches Staatsarchiv/Haus-, Hof- und Staatsarchiv). Nagy tapasztalatával, hely- és szakismeretével, valamint lebilincselő segítőkészségével ebben járult hozzá kutatásaim eredményességéhez több alkalommal is alapvetően Faze-kas István. Valamennyi az Osztrák állami levéltárban található, Kmoskóval kapcsolatos dokumentum – köztük az alább publikált Jelentés – felkutatásáért neki tartozom hálával.

Köszönetemet fejezem ki továbbá mag. Barbara Bieringer levéltárosnak (Bécsi Egye-tem levéltára/Archiv der Universität Wien). ő több alkalommal is nagy előzékenységgel segítette munkámat, mindenekelőtt felkutatta, valamint hozzáférhetővé tette számomra a

1 Ormos István: adalékok Kmoskó mihály alakjához I–II. Keletkutatás 2009. ősz, 37–76; 2010. tavasz, 27–62. A cikk első részének 64. oldalán a 88. jegyzetben „nagyszombati” helyett „esztergomi” olvasandó.

(8)

lackenbacher-alapítvány iratanyagát, benne számos, Kmoskóval kapcsolatos dokumen-tummal. Ez az iratanyag ugyanis nem szerepel a levéltár általánosan használt katalógu-saiban, s első – egyébként előre egyeztetett – látogatásomkor a levéltár munkatársai, beleértve a terület szakreferensét is, semmit sem tudtak róla és teljesen tanácstalanok voltak. Az ügy teljesen reménytelennek tűnt, minthogy az anyagnak nem volt semmi nyoma, s azt kellett föltételezni, hogy elveszett vagy megsemmisült – valószínűleg a II. világháború során. ám Barbara Bieringer vette magának a fáradságot, hogy utánanéz-zen a kérdésnek, és egy hónappal később értesítést kaptam tőle, hogy mégiscsak sikerült megtalálnia a keresett anyagot.

A műhöz készült névmutató a műben előforduló tulajdonneveket (személy- és föld-rajzi neveket) tartalmazza számos keresztutalással, amelyek az egyes nevek föllelését hivatottak megkönnyíteni. a névmutató a lábjegyzetek szöveges részére is kiterjed, de nincsenek benne azok a tulajdonnevek, amelyek csak az irodalmi hivatkozásokban, ille-tőleg a bibliográfiai tételekben szerepelnek.

a térképeket nagy Béla készítette. a térképeken valamennyi fontosabb földrajzi név megtalálható. Minthogy egy-egy név szövegünkben, illetőleg a lábjegyzetekben nemrit-kán több alakban is előfordul, a térképeken a magyar helyesírású alakokat tüntettük föl. a többi alak a keresztutalások segítségével azonosítható.

Köszönetemet fejezem ki az alábbi intézményeknek, amelyek lehetővé tették, hogy kutatást végezzek értékes levéltári anyagukban: Bécsi Egyetem levéltára (Archiv der Universität Wien), Eötvös loránd tudományegyetem levéltára (Budapest), Kalocsai Főegyházmegyei levéltár (Kalocsa), Magyar Országos levéltár (Budapest), Osztrák állami levéltár (Bécs) (Österreichisches Staatsarchiv/Haus-, Hof- und Staatsarchiv), pázmány péter Katolikus Egyetem/Hittudományi Kar Könyvtára (Budapest), prímási levéltár (Esztergom), székesfehérvári püspöki levéltár (székesfehérvár).

Köszönöm az alábbi intézményeknek, hogy lehetővé tették számomra a gyűjtemé-nyeikben őrzött képek közlését: a Bécsi Egyetem levéltára (Universitätsarchiv Wien), a Cseh Köztársaság Külügyminisztériumának archívuma (prága) (Archiv Ministerstva

zahraničních věcí České republiky, Praha; Tomáš Klusoň), Kongresszusi Könyvtár (Wa-shington; Library of Congress), a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (Budapest; Babus antal), Országos széchényi Könyvtár (Budapest), Osztrák Zarándokház a szent Családhoz (Jeruzsálem) (Österreichisches Hospiz zur Heiligen Familie; markus stephan Bugnyar, Rector, laurenz sylvester, Assistant to the Rector), Osztrák állami levél-tár (Bécs) (Österreichisches Staatsarchiv/Haus-, Hof- und Staatsarchiv), pázmáneum (Collegium Pazmanianum; Bécs, varga János, rektor), pázmány péter Katolikus Egye-tem, a Hittudományi Kar dékánja, Fodor györgy, a szlovák tudományos akadémia történettudományi Intézetének archívuma (pozsony) (Archiv Historického ústavu

Slovenskej akadémie vied, Bratislava;Dušan Kováč).

A Miroslav Michelával folytatott gondolatébresztő beszélgetések alapvetően járul-tak hozzá a kérdések árnyaltabb megközelítéséhez, egyben további munkára buzdítot-tak. mózessy gergely több fontos adattal segítette munkámat. Köszönetemet fejezem ki továbbá Varga Jánosnak, a Pázmáneum rektorának, hogy időt szakított ismételt szemé-lyes konzultációra a nagymúltú intézmény falai között. Köszönettel tartozom Fr. Kál-mán peregrinnek (O.F.m.) és Fáy Zoltánnak (magyar Ferences Könyvtár és levéltár, gyöngyös) a ferences renddel és a rend keleti misszióival kapcsolatos információkért. Kiemelten mondok köszönetet sajó györgynek (Koppenhága) értékes megjegyzéseiért

(9)

és inspiráló kérdéseiért, valamint lekötelező előzékenységéért, amit ismételt kérdéseim megválaszolásában mutatott.3 Babus antalnak, aki átnézte a kézirat egy korábbi

válto-zatát, a szöveg nyelvi megformálásában nyújtott segítségéért tartozom hálával. Köszö-netemet fejezem ki továbbá norbert schwakénak (názáret), akihez egy részletkérdés tisztázása miatt fordultam. a kért felvilágosítást megadta, ám egy másik kérdés kapcsán intenzív email-levelezésre került sor közöttünk, ami a jelek szerint nemcsak nekem, ha-nem neki is nagy élvezetet és ismeretekben való gyarapodást jelentett. Hálával tarto-zom Emilio platti o.p. professzornak (leuven–Kairó), aki megajándékozott paul sbath magánkiadásban megjelent, rendkívül ritka kéziratkatalógusának egy teljes példányával. végül pedig köszönöm dávid géza kollégámnak és barátomnak turkológiai kérdésekben adott felvilágosításait, valamint a teljes szöveg átnézése során tett megjegyzéseit, javítá-sait.

Egyik találkozásunk alkalmával kedves barátom, Zombori István jelezte, hogy szíve-sen megjelentetné egyháztörténeti sorozatában Kmoskó beszámolóját. Minthogy időköz-ben Kmoskóról is sok új, fölöttébb érdekes adat gyűlt össze, célszerűnek tűnt a két cikk jelentősen kibővített változatát és a Jelentést együtt kiadni. Köszönöm Zombori István-nak, hogy egyetértett a javaslattal, majd kitartó érdeklődésével és buzdításával munkára ösztökélt, és egyúttal lehetővé tette a jelen kiadvány megjelentetését. Köszönöm Bauer Ferencnek a könyv nyomdai előkészítése során végzett gondos és alapos munkáját. Há-lával tartozom a magyar tudományos akadémiának, hogy a 2015-ben meghirdetett könyvkiadási támogatási pályázat keretén belül hozzájárult e mű megjelentetéséhez.

Az ily módon megszületett mű hiányosságaiért, hibáiért, szemléletbeli megközelíté-séért természetesen minden felelősség engem terhel.

Budapesten, 2016. május 30-án

Ormos István

(10)
(11)

BEvEZEtés

Kmoskó Mihály (1876–1931), a budapesti egyetem nemzetközi hírű szírológus pro-fesszora életének utolsó évtizedeiben a magyar őstörténet keleti forrásaival foglalkozott. Monumentális, kéziratban maradt művét a közelmúltban kezdte el publikálni Zimonyi István. Kmoskó fordításain alapuló monográfiájáról 2005-ben recenziót írtam a Had-történeti Szemle hasábjain, amely ily módon számos helyen érinti Kmoskó műveit is.4

Mindazonáltal tovább foglalkoztattak a monográfiában felvetett kérdések, s gondolatai-mat, illetőleg következtetéseimet új cikkben bocsátottam közre.5 Jóval később Zimonyi

reagált eredeti recenziómra.6 Időközben megjelent Zimonyi monográfiájának módosított

német fordítása is, s e mű kapcsán angolul is összefoglaltam kritikai megjegyzéseimet, illetőleg gondolataimat.7 Az elnyúló vitát már mindeképpen lezárni kívánó

szerkesztő-ség csupán egy rövid viszontválasz megjelentetését tette lehetővé számomra a Hadtörté-neti Szemle8 hasábjain, ezért Zimonyi írására adott kimerítő válaszomat magánkiadásban

jelentettem meg.9 Recenziómmal, illetőleg cikkeimmel a Kmoskó és Zimonyi műveiben

található számos problematikus hely egynémelyikének megoldásához kívántam

4 Ormos István: A magyar őstörténet arab forrásainak újabb irodalma. Kmoskó Mihály, Hansgerd Göckenjan és Zimonyi István művei. Hadtörténelmi Közlemények 118 (2005) 733–781. a recenziómban

érintettem a kérdést: zároltak voltak-e Kmoskó kéziratai a rendszerváltás előtt? A kibontakozó vitáról ld.

a XvII. Exkurzust alább.

5 Ormos István: Kiegészítések „A magyar őstörténet arab forrásainak újabb irodalma. Kmoskó Mihály, Hansgerd Göckenjan és Zimonyi István művei” című írásomhoz. Hadtörténelmi Közlemények 122 (2009)

1129–1157. (Az 1132. oldal új bekezdésének 5–6. sorában törlendő: „ami a beduinokra egyébként sem jellemző.” ld. pl. Goldziher Ignác: Az iszlám. Tanulmányok a muhammedán vallás története köréből.

Budapest 1881, 268.)

6 Zimonyi István: Hamzától a magyar kultúra káros befolyásolásáig. válasz Ormos István recenziójára.

Hadtörténelmi Közlemények 123 (2010) 329–337.

7 Zimonyi István: Muslimische Quellen über die Ungarn vor der Landnahme . Das ungarische Kapitel der

ÉaihÁnÐ-Tradition . Ford. tibor schäfer. (studien zur geschichte ungarns, 9). Herne 2006, 348 o. Or

-mos István: remarks on the Islamic sources on the Hungarians in the ninth and tenth centuries. Zeitschrift für Geschichte der Arabisch-Islamischen Wissenschaften 19 (2010–2011 [2012]) 377–395.

8 Ma már az interneten hozzáférhető a Hadtörténelmi Közlemények teljes anyaga, s valamennyi évfolyam

le is tölthető (http://militaria.hu/hadtorteneti-intezet-es-muzeum/hadtortenelmi-kozlemenyek-letoltes).

9 Ormos István: rövid viszontválasz Zimonyi Istvánnak. Hadtörténelmi Közlemények 123 (2010) 699– 700. Ormos István: Adalékok a magyar őstörténet arab forrásainak kutatásához. Tüzetes viszontvá -lasz Zimonyi Istvánnak . Budapest 2010, 51 o. Ennek korábbi változata olvasható az EltE BtK arab tanszékének honlapján [http://www.arabszak.hu/pdf/OrmOs_valasz20101109.pdf]. újabb, kisebb kiegészítéseket, valamint stilisztikai módosításokat tartalmazó, 2012. október 23-án lezárt verziója az

Arab Tanszék és a Kőrösi Csoma Társaság által közösen szerkesztett web-folyóirat, az Arabisztikai Ta-nulmányok 1. számában érhető el a Kőrösi Csoma Társaság honlapján keresztül: http://www.kcst.hu/

arabisztika/2012-1_arabisztika_Ormos.pdf. (a két weboldalt utoljára 2016. május 7-én kerestem föl.)

(12)

járulni. Azt majd a szakemberek, illetőleg az utókor fogja eldönteni, hogy érveléseim mennyire meggyőzőek.10

A Kmoskó, illetőleg az őt rendszerint kritikátlanul követő Zimonyi műveiben fel-lelhető fordítási hibák értelmezése során hangsúlyozottan fölmerült Kmoskó magyar tudásának, illetőleg ennek kapcsán anyanyelvének a kérdése. Többek között Kmoskó szűkebb hazája, jó szlovák nyelvi ismeretei és szlovák kapcsolatai okán arra gondol-tam, hogy a szlovák nyelv lehetett az anyanyelve. Ez a feltételezés azóta egyértelműen bizonyítást nyert.11 Mindazonáltal ebben a kontextusban elengedhetetlennek tűnt –

ha-csak főbb vonalaiban is – feltárni hátterét, kapcsolatait, illetve személyiségét, majd pedig nyilvános szerepléseit és politikai tevékenységét is. a kutatás során egy roppant tehetsé-ges, nagytudású, szenvedélyes, ugyanakkor ellentmondásos egyéniség jegyei bontakoz-tak ki. számos olyan érdekes részletre derült fény, amelyek – úgy vélem – joggal számít-hatnak a Kmoskó mihály kutatásai, illetve tágabb értelemben a magyar orientalisztika, sőt az egész korszak története iránt érdeklődő olvasó figyelmére.12 Ezeket a részleteket,

érdekes adatokat kétrészes cikkben foglaltam össze néhány évvel ezelőtt.13 ám ezt

kö-vetően előkerült Kmoskó 1916-ban tett szíriai utazásáról készült hosszabb beszámolója. az utazásról készült két jelentésre vonatkozó utalásokkal ismételten találkoztam levél-tári kutatásaim során, ámde maguknak a jelentéseknek sokáig semmi nyomuk sem volt, ezért úgy gondoltam, hogy bizonyára megsemmisültek a magyar Országos levéltárban 1956-ban.14 a hosszabb jelentés megtalálása Fazekas István érdeme, aki az Osztrák

álla-mi levéltárban bukkant rá erre az érdekes dokumentumra, illetőleg annak egy gépírásos másolatára. Ennek a dokumentumnak a felbukkanása kapcsán az is kiderült, hogy

10 Időközben megjelent Zimonyi István művének angol változata is: Muslim sources on the Magyars in the

second half of the 9th century. The Magyar chapter of the Jayhānī tradition. (East Central and Eastern Europe in the middle ages, 450–1450, 35). leiden–Boston 2016. tervezem ismertetés megjelentetését

róla magyar és angol nyelven, ám jelen írásomban nem tudtam figyelembe venni ezt a közelmúltban

megjelent kiadványt.

11 Ormos: A magyar őstörténet..., 763–764, 160. sz. lábjegyzet. Kmoskó anyanyelvéről ld. alább az életrajz 679. jegyzetét és a hozzátartozó részt a főszövegben.

12 Kmoskóról ld. Pataky arnold: Emlékbeszéd Kmoskó Mihály rendes tag felett . (a szent István akadémia emlékbeszédei, II/6). Budapest 1937. Hermann Egyed – Artner Edgár: A hittudományi kar története 1635–1935 . (a Királyi magyar pázmány péter-tudományegyetem története, I). Budapest 1938, 481– 560, kül. 512–513. (az utóbbi helyen látható csoportképen Kmoskó is szerepel: „a hittudományi kar

1910/11-ben” [11–12. ill. a jelen műben]). Czeglédy Károly: monographs on syriac and muhammadan sources in the literary remains of m. Kmoskó. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 4 (1954) 19–23. Österreichisches Biographisches Lexikon . Bécs 1957–, III, 428. Révai új lexikona . szek-szárd 1996–2008, XII. 29–30. Zimonyi István: Kmoskó Mihály és a magyar őstörténet. In: Őstörténet

és nemzettudat 1919–1931 . szerk. Kincses Nagy Éva. (Magyar őstörténeti Könyvtár, 1). szeged 1991,

89–93. Magyar katolikus lexikon . Budapest 1993–2014, vII, 14–15. Beke margit: Az Esztergomi

(Eszter-gom-Budapesti) Főegyházmegye papsága 1892–2006. Budapest 2008, 369. Komoróczy géza: az ókori

Elő-Ázsia a pesti egyetemen: nemzeti célok vagy tudományos kutatás. 2000 22 (2010) 12. szám (2010.

december) 66–67. Mint kiemelkedő szlovák tudóst, Kmoskót tárgyalják szlovák, illetőleg csehszlovák, lengyel és orosz források is. Ezeket ld. az életrajz 708. jegyzetében. A wikipédia magyar nyelvű szó

-cikke több tévedést tartalmaz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kmosk%C3%B3_Mih%C3%A1ly; 2016. május 7-én olvastam utoljára). A rövidebb eszperantó nyelvű szócikk (https://eo.wikipedia.org/wiki/ Mih%C3%A1ly_Kmosk%C3%B3; 2016. május 7-én olvastam utoljára) a magyar szócikk kivonata.

13 ld. az életrajz 1. jegyzetét.

(13)

lette sok más, Kmoskó utazásával, illetőleg az egész „kultúrpolitikai akcióval”15

kapcso-latos dokumentum másolata is megtalálható ugyanott. minthogy Kmoskót – és társait – a vallás- és Közoktatásügyi minisztérium (vKm), valamint a magyar püspöki Kar küldte ki szíriába, korábban úgy véltem, hogy az akció iratanyaga is ezen testületek levéltári anyagában keresendő. Találtam is számos alapvető dokumentumot a hazai egyházi le-véltárakban, ám a vKm adott korszakbeli állománya a magyar Országos levéltárban 1956-ban megsemmisült. a Keletkutatásban megjelent 2 cikket az ily módon rendelke-zésemre álló anyag alapján írtam. Ám e két cikk megjelenését követő további „tapogató-zásaim” során legnagyobb meglepetésemre és örömömre kiderült, hogy ezeknek a doku-mentumoknak a másolatait számos esetben megküldték a közös külügyminisztériumnak is, ahol ezeket lefordították németre; egyes esetekben csak a német fordítás van meg. Kmoskó útijelentésének gépírásos másolata is így került a közös külügyminisztériumba; az eredeti dokumentum valószínűleg a VKM iratanyagával együtt megsemmisült 1956-ban a magyar Országos levéltár1956-ban. Kmoskó útijelentését Bécsben – bizonyára terje-delme okán – nem fordították le teljes egészében németre, hanem csak egy német nyelvű kivonat készült belőle, amit házilag kinyomtattak – és a kor szokásainak megfelelően – valószínűleg elküldtek minden olyan külképviseletnek, amelyet érdekelhetett egy ilyen jellegű beszámoló.16 Utólag visszatekintve persze kézenfekvőnek tűnik, hogy az illető

dokumentumokat, illetőleg másolatukat elküldték Bécsbe is, minthogy ezek érintették a monarchia külpolitikáját és kapcsolatosak voltak a párhuzamos osztrák vállalkozásokkal is. mindenesetre az így napvilágra került anyagot is feldolgoztam, s további magyaror-szági dokumentumokat is fölhasználtam. Ennek köszönhetően a Kmoskó-életrajz mint-egy négyszeresére nőtt korábbi terjedelméhez képest, ily módon azután mindenképpen indokoltnak látszik újbóli közrebocsájtása.

életrajzot tart kezében az olvasó, amely Kmoskó mozgalmas életének periódusait – a rendelkezésre álló források függvényében – eltérő mélységben tárgyalja. További for-ráskutatások még bizonyára földeríthetnek adatokat, illetve pontosíthatják, árnyalhatják eddigi ismereteinket, mindazonáltal meggyőződésem, hogy a jelen életrajz által nyújtott kép lényeges módosításra nem szorul. Csak röviden foglalkozom Kmoskó tudományos tevékenységével, illetőleg írásaival. Kmoskó több eltérő szakterületen tevékenykedett: sumerológia, asszíriológia, szentírástudomány (az ószövetség magyarázata), a zsidók története, szír irodalom, a magyarság korai történetének keleti forrásai. nagyszámú írá-sának átfogó értékelése önálló monográfia keretében történhet csak meg; erre a jelen kutatás keretei között nem nyílt lehetőség. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a jelen életrajz egyes eredményei nagymértékben elősegítik majd Kmoskó tudományos művei-nek pontosabb értelmezését.

szűkkeblűen ítél a neves egyháztörténész, midőn így ír: „Kmoskó kizáróan szaktudo-mányát művelte”, hiszen Kmoskót személyisége, élete, politikai tevékenysége, életének vargabetűi, váratlan irányváltásai, amelyekre a történelmi környezet változásai, korábban elképzelhetetlen módosulásai következtében került sor, fölöttébb izgalmas és tanulságos, esendő, ám nem föltétlenül szimpatikus aktorává avatják a magyar történelemnek annak

15 a korabeli szóhasználatban a „kultúrpolitikai akció” a „kultusszal”, azaz a [római katolikus] „vallással” kapcsolatos akciót jelentett.

(14)

egy sorsfordító szakaszában.17 Életéről számos korabeli dokumentum maradt fönn,

ame-lyek eddig alig keltették föl a szakmai körök érdeklődését. Kutatásaimban döntően levéltá-ri anyagokra támaszkodtam, és meg kell vallanom, nagy élményt jelentett, amint újabb és újabb dokumentumok áttanulmányozásával, egyre több részlet kibontásával folyamatosan módosult a Kmoskóról addig bennem élő kép, nemegyszer teljesen váratlan, akár fölöttébb meglepő irányban is. Kmoskó rabul ejtett és nem engedett el, jóllehet eredetileg egyáltalán nem állott szándékomban ilyen részletességgel elmerülni életében és működésében. Több-ször is be akartam már fejezni a kutatást, ám mindig történt valami, ami elhatározásom megváltoztatására késztetett: előkerült egy-egy meglepő új adat, vagy pedig épp Budapest-re érkezett miroslav michela, és a vele folytatott, felettébb inspiráló beszélgetések további munkára buzdítottak. de egy karácsonyi ajándékként kapott könyv is váratlan lökést adott, hogy olyan, a témánkhoz lazábban több szállal is kapcsolódó területre is kiterjesszem ku-tatásaimat, amelyet eredetileg nem állott szándékomban figyelembe venni. Nem tudtam abbahagyni a témával való foglalkozást, oly sok érdekfeszítő, izgalmas és meglepő dolog derült ki egyre-másra. Kmoskó személyisége ellentmondásokat rejtett: érdekes, izgalmas, ám furcsa, szemmel láthatóan összeférhetetlen ember volt. Kiemelkedő adottságai mel-lett – felnőttkorában legalábbis – többnyire nem sikerült elnyernie környezetének rokon-szenvét, még semleges jóindulatát sem: talán csak pusztazámori hívei képeztek kivételt papi szolgálatának késői szakaszában. Alakja és élete több szempontból is méltó figyel-münkre. számomra az egyik legérdekesebb megfigyelés az volt, hogy egy szlovák szüle-tésű, ugyanakkor teljesen elmagyarosodott, minden tekintetben kettős kötődésű ember, aki szemmel láthatóan megtalálta helyét és sikerrel beilleszkedett az első világháború előtti magyarország társadalmába, hirtelen elveszíti biztonságérzetét és tájékozódási képességét a világháború végét kísérő, illetőleg követő események során.18 Kmoskó ismeretlen

viszo-nyok között találja magát s kiszalad alóla a talaj: eltűntek a régről megszokott fogódzók s új, alattomos veszélyek fenyegetik. Ebből a szempontból figyelemreméltó ellentétet képez vele, egyben életének alakulására is nagy hatással van legjobb barátja, Jehlicska Ferenc, aki szintén szlovák születésű, ugyanakkor szlovákságát Kmoskótól eltérően éli meg. Ezért az ő alakjának kiemelkedő figyelmet szentelünk az alábbiakban. Kettejük személyisége és sorsának alakulása érdekfeszítően illusztrálja a többes identitás kérdéskörét, az elma-gyarosodás különböző fokozatait. Ismeretes, hogy újabban fokozott érdeklődéssel fordul a hazai és a nemzetközi tudományosság a nemzet fogalma, a kulturális és politikai nemzet megkülönböztetése, a nemzeti fejlődés, a nemzettudat változása, a többes identitás, az asz-szimiláció és disasz-szimiláció kérdései felé.19 általánosságban megállapíthatjuk, hogy a 17 Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig . (dissertationes Hungaricae ex

historia Ecclesiae, I). 2., jav. kiad. münchen 1973, 489. úgy vélem, kétség fér Hermann Egyed

jóhisze-műségéhez ezzel a kitétellel kapcsolatban. Aligha hihető ugyanis, hogy ne tudott volna Kmoskó intenzív politikai tevékenységéről, hisz többek között társszerzőként jegyezte 1938-ban a budapesti egyetem (ak -kori nevén magyar Királyi pázmány péter tudományegyetem) hittudományi karának történetét részlete-sen tárgyaló kötetet is: Hermann – Artner: A hittudományi kar története 1635–1935 .

18 vö. Ismo Nurmi: Slovakia – a playground for nationalism and national identity . Manifestations of the

national identity of the Slovaks 1918–1920. (Bibliotheca Historica, 42). Helsinki 1999, 72–76.

19 E kérdéskör tömör vázlata olvasható továbbá néhány fontos továbbvivő bibliográfiai tétellel az alábbi

helyen: Ablonczy Balázs: őrzők. A többes identitás stratégiái. In: uő: Nyombiztosítás. Letűnt magya

-rok. Kisebbség- és művelődéstörténeti tanulmányok. pozsony 2011, 51–53. vö. még pl. Gerhard péter: asszimiláció és disszimiláció az önéletírásban (Fest Imre és Edmund steinacker esete). Aetas 23 (2008), 3. szám, 25–45.

(15)

rábbi korok szigorú kategorizálásán és kötött fogalomhasználatán túllépve ma már egyre inkább a kettős, illetőleg többes identitás problematikája, a nemzeti identitás összetevői és szerkezete, valamint az átmeneti állapotok, az asszimiláció/disszimiláció soklépcsős és sok összetevőből álló folyamatának egyes fokozatai, illetőleg alkotóelemei kerülnek a kutatás érdeklődésének előterébe.20 úgy vélem, Kmoskó mihály (és részben Jehlicska Ferenc)

élete részletesen adatolt esettanulmányként hozzájárul a felvetett problémák vizsgálatá-nak elmélyítéséhez, egyben érdekes tanulságokkal szolgál az említett kérdéskör magyar-országi történetére, történelmi alakulására vonatkozóan. viszonylag részletesen tárgyal-juk Jehlicska Ferenc életét is, éspedig több okból. ő maga is szlovák volt, egyben ő volt Kmoskó legjobb barátja, és életpályájuk hosszú ideig párhuzamosan, szorosan egymáshoz kapcsolódóan haladt. Jehlicskáról nagy számban kerültek elő dokumentumok, amelyek Kmoskó életének alakulása szempontjából is relevanciával bírnak. Jehlicska életrajzának jövőbeni megírása nagy fontossággal bír majd, ámde nehéz – egyben felettébb hálás és izgalmas – feladatra vállalkozik a majdani biográfia szerzője. Jehlicska ugyanis hallatla-nul érdekes, izgalmas szereplője a kornak, ugyanakkor hatalmas mennyiségű dokumentum maradt fönn vele kapcsolatban a legkülönfélébb helyeken elszórva.

a jelen kiadvány függelékeként közzéteszem Kmoskó Jelentését 1916-ban a mai tö-rökország, szíria, libanon és palesztina/Izrael területén a magyar katolikus egyház és a vallás- és Közoktatási minisztérium (vKm) megbízásából tett hivatalos útjáról:

Je-lentés a szíriai katolikus missziók jelen állapotáról. Az 1915/16 tanév második felében

végzett tanulmányútja alapján benyújtja Dr . Kmoskó Mihály egyetemi tanár . Kmoskó két útijelentést készített: egy rövidebbet még kinntartózkodása alatt, majd hazatértét követően egy hosszabbat. A rövidebbik mindeddig még nem került elő, a hosszabbik megtalálásáért Fazekas Istvánnak (Bécsi magyar levéltári Kirendeltség/Ungarische Archivdelegation beim Österreichischen Staatsarchiv) tartozom hálával. a dokumentum a bécsi Osztrák állami levéltárban (Haus-, Hof- und Staatsarchiv – Österreichisches Staatsarchiv) van. az iratot tartalmazó kartondoboz jelzete: Ministerium des Äußern . Politisches Archiv

P.A.I 762. Generalia X/41. A magyarnyelvű kísérőlevél szerint a Jelentést Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter báró Burián István külügyminiszternek továbbította 1916. október 6-án. talán egyszer majd a rövidebb jelentés is felbukkan valahol. Ez azért is fontos lenne, mert Kmoskó említi, hogy hosszabb Jelentésében nem foglalkozik azok-kal a kérdésekkel, amelyeket rövidebb „referádájában” már részletesen megtárgyalt.

20 Az előbbi lábjegyzetben említett mű mellett ld. még a kérdéskör alig áttekinthető irodalmából mint -egy jelzésként John a. Hall: Nationalisms, classified and explained. In: Notions of nationalism . szerk. sukumar Periwal. Budapest–london–new york 1995, 8–33. John Armstrong: towards a theory of nationalism. Consensus and dissensus. Uo ., 34–43. michael Mann: a political theory of nationalism and its excesses. Uo ., 44–64. szarka lászló: többségi befogadás – kisebbségi lojalitás. az együttélés 20. századi mintázatai Csehszlovákiában és magyarországon. In: Asszimiláció, integráció, szegregáció . Pár-huzamos értelmezések és modellek a kisebbségkutatásban . szerk. Bárdi nándor, Tóth ágnes. Budapest 2011, 327–346. szarka lászló: Kisebbségi léthelyzetek – közösségi alternatívák. Az etnikai csoportok

helye a kelet-közép-európai nemzetállamokban . Budapest 2004, 9–48 [többség és kisebbség a 20. szá-zadi kelet-közép-európai nemzetállamokban], 113–128 [a közép-európai kisebbségek tipológiai

besorol-hatósága]. Uő: A közép-európai kisebbségek típusairól – adalékok a tipológiai besorolás kérdéséhez. In:

Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről. szerk. Kántor Zoltán – Majtényi Balázs. (rejtjel politoló-gia könyvek, 23). Budapest 2005, 158–170. Will Kymlicka – Christine straehle: Kozmopolitanizmus, nemzetállamok, kisebbségi nacionalizmus. Ford. Jakab dénes Barna. Uo ., 19–42.

(16)

Kmoskó Jelentése érdekes kordokumentum, amely szervesen illeszkedik az I. vi-lágháború, az Oszmán Birodalom, valamint a katolikus egyház szentföldi jelenlétének kérdéskörét tárgyaló irodalomba.21 Egy avatott és felkészült szemtanúnak az adott

pe-riódusról készült beszámolójaként mindenképp figyelmet érdemel. A szakirodalomban alapvetően ismert a benne leírt állapot, amely – legalábbis részben – a katolikus egyház ekkori helyzetével kapcsolatos.22 Ugyanakkor több olyan adat, információ is előfordul

benne, amely a szakember számára is fontossággal bírhat. Figyelemre méltó a Jelen-tés átfogó jellege, amellyel Kmoskó mintegy általános képet ad a törökországi viszo-nyokról, különös tekintettel a katolikus egyház helyzetére. szeme előtt természetesen mindig ott lebegett küldetésének célja: az, hogy fölmérje, hol és hogyan segíthetnének a központi hatalmak, mindenekelőtt a Monarchia, s ezen belül is Magyarország, illetve miképpen léphetnének papjaik a kiutasított antant-alattvaló egyházi személyek helyére, hogyan vehetnék át az antanthatalmakhoz kötődő egyházi intézményeket. Amint majd látni fogjuk, a monarchiában és németországban egyaránt jelentkeztek ilyen törekvések, amelyek hátterében vallási, politikai, valamint gazdasági szempontok állottak. a monar-chiában ezek még intenzívebbé váltak Ferenc József halálát (1916. november 21) kö-vetően IV. Károly uralkodása alatt, akit 1916. december 30-án koronáztak meg magyar királlyá. Ekkor még a legmagasabb szinten is nagy reményeket fűztek a katolikus egyház érdekében az Oszmán Birodalomban tehető lépésekhez. Ez azonban már egy későbbi történet. Kmoskó küldetésére mindenesetre ennek a fentebb vázolt tágabb folyamatnak a részeként került sor.

Az utóbbi időben a nemzetközi és a hazai kutatás érdeklődése jelentősen megnőtt az I. világháború iránt. A hadi események tárgyalásán túlmenően új elemként jelentkezik annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy hogyan élte meg a háborút a nem hadviselő pol-gári lakosság, milyen hatással volt a háború a mindennapi életre, mi jellemezte a „hát-ország felkavart társadalmát”.23 azt mindenesetre hangsúlyozza a szakirodalom, hogy 21 Jó általános áttekintést ad a fontosabb releváns művekről a nemrég megjelent alábbi népszerű mű megfe

-lelő fejezeteinek jegyzetapparátusa, illetőleg a mű bibliográfiája: simon sebagMontefiore: Jerusalem . The biography . london 2011, 359–426, 577–585.

22 ld. alább a lábjegyzetekben idézett műveket, amelyek azután fontos további szakirodalmi utalásokat is tartalmaznak jegyzeteikben, illetőleg bibliográfiáikban.

23 Facing Armageddon . The First World War experienced . szerk. Hugh Cecil – peter H. liddle. london 1996, kül. XvIII–XXIII. The Great World War 1914–45 . volume 1. Lightning strikes twice . szerk. peter

liddle – John Bourne – Ian Whitehead. london 2000, kül. 9–10. The Great World War 1914–45 .

volume 2. The peoples’ experience . szerk. peter liddle – John Bourne – Ian Whitehead. london 2000, kül. 9–10. Karl-Heinz Ziessow: Der Erste Weltkrieg . Kriegswahrnehmung und Erinnerung in der Regi-on . [Begleitband zur gleichnamigen Ausstellung im Museumsdorf Cloppenburg vom 15. März bis 26. Juli 2009]. (materialien und studien zur alltagsgeschichte und volkskultur niedersachsens, 19). Cloppenburg

2009, 6–11. Bihari Péter 2008-ban rámutatott, hogy a magyarországi érdeklődés az I. világháború iránt egészen a legújabb időkig jelentős mértékben elmaradt a külföld ilyen irányú érdeklődésétől. Ezzel a

korral, valamint a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban sem részletes modern elemzések, sem modern

szemléletű, a legújabb nemzetközi szakirodalmat is figyelembe vevő összefoglaló művek nem állnak ren -delkezésünkre. Bihari péter: Lövészárkok a hátországban . Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus

az első világháború Magyarországán. Budapest 2008, 12–14, 122–127. Ennek az oka bizonyára abban

keresendő, hogy a magyar közvéleményben, illetőleg nemzettudatban a Trianonban aláírt békeszerződés és annak következményei kerültek előtérbe. E mű megjelenése óta több figyelemreméltó írás jelent meg:

Az első világháború. szerk. szabó dániel. (nemzet és Emlékezet). Budapest 2009, 17–20, 251–263,

(17)

-az I. világháború emléke -az egyes országok, egyes földrészek lakosságának tudatában a különböző történelmi folyamatok-tapasztalások következtében ma eltérő mértékben van jelen. Így például nálunk az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés követ-kezményei, a II. világháborúhoz kapcsolódó megpróbáltatások, illetőleg az azóta eltelt időszak következtében az I. világháború emlékezete viszonylag elhomályosult, jóllehet az én gyermekkoromban, az 1950–1960-as években még valamilyen szinten jelen volt a közbeszédben, az idősebb emberek tudatában. Ugyanakkor például Angliában mind a mai napig elevenen él s viszonylag háttérbe szorítja a II. világháborúét az I. világháború emlékezete; ezt híven tükrözi az I. világháborúra ma is általánosan használatos Great War, nagy Háború elnevezés (vö. francia Grande Guerre).24 a szakirodalom szerint az

„emlékezés”, az „emlékek” fontosságát aláhúzza az a jólismert körülmény, hogy ezek nagy szerepet játszanak a politikai tudat, a kulturális önazonosság alakításában, egyéni és közösségi szinten egyaránt.25 az arab világra vonatkozóan, beleértve természetesen a történelmi Szíriát (arabul Bilád as-Sám [BilÁd aš-ŠÁm], angolul Greater Syria) is, amely a ma szíria néven ismert állam mellett többek között a mai libanon, palesztina/Izrael és Jordánia területét, valamint a modern szaúd-arábia egyes szomszédos vidékeit is magá-ba foglalta, a szakirodalom leszögezi, hogy ebben a tekintetben viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre, mert nagyon sok dokumentum megsemmisült, míg az újságokat telje-sen elnémította a cenzúra.26 Ugyanakkor az I. világháború nemcsak döntő politikai

vál-tozásokat eredményezett ezeken a vidékeken, hanem a világháború következtében alap-fiákkal: Romsics Ignác: Háborús mindennapok – alulnézetből. In: Magyarország az első világháborúban.

Főszerk. uő. Budapest 2010, 119–133, 198. Romsics Gergely: Az első világháborús magyar emlékezet -kultúra. Uo ., 179–196, 199. vö. még Novotny tihamér: Első világháborús katonaemlékek antropológiai és művészetszociológiai vizsgálata. Budapest 1987.

24 vö. Eric Hobsbawm: Interesting times . A twentieth-century life . london 2003, 175.

25 ld. pl. Bob Bushaway: the obligation of remembrance or the remembrance of obligation. In: The Great World War 1914–45 . volume 2. The peoples’ experience . . ., 489–508. michael s. Neiberg: Warfare and

society in Europe 1898 to the present. new york–london 2004, 1–9.

26 rashid Khalidi: the arab experience of the War. In: Facing Armageddon . . ., 642–655, kül. 648. abigail

Jacobson: From empire to empire . Jerusalem between Ottoman and British rule . syracuse 2011, 65. a

„Palesztina” elnevezést, amely az ószövetségből ismert filiszteusokra megy vissza, az I. világháborút kö

-vető brit mandátum tette meg a terület hivatalos nevévé (angol Palestine). Ez az ókori eredetű, már Héro

-dotosznál is előforduló, majd a rómaiak által használt név az ókeresztény irodalomban vált közkeletűvé, s ezért az európai tudományos irodalom később általánosan alkalmazta és alkalmazza mind a mai napig,

s így jár el Kmoskó is alább kiadott Jelentésében. – Jeruzsálem eredetileg a damaszkuszi vilajet [tarto-mány] része volt s ily módon a damaszkuszi váli [kormányzó] alá tartozott, ámde a város jelentőségének fokozatos növekedésével 1872-ben a közvetlenül a birodalmi fővárosban, Isztambulban székelő központi

kormányzat irányítása alá került a Jeruzsálemi szandzsák [kerület], illetőleg elöljárója, a mutaszarrif, így az mintegy önállóvá vált. Hasonlóképpen önálló szandzsákként a központi kormányzat alá tartozott ez

idő tájt az Eufrátesz jobb partján fekvő Dér ez-Zór kerülete. Ez utóbbi esetben a sivatagi nomádok, a beduinok ellenőrzésének tulajdonított jelentőség indokolta ezt a kiemelt státuszt. Egyébként a szandzsák

(livá) [kerület] a vilajetnél [tartománynál] alacsonyabb szintű közigazgatási egység volt. F[rants] Buhl:

Geographie des alten Palästina . (grundriss der theologischen Wissenschaften, II/4). Freiburg–lipcse 1896, 65. martin Noth: Geschichte Israels . 6., változatlan kiad. Berlin 1968, 16. Bibel-Lexikon . szerk. Herbert Haag. 4. kiad. lipcse 1981, 1282. avishai Margalit: palestine: How bad, and good, was

Bri-tish rule? The New York Review of Books 60 (2013) 2. szám (2013. február 7–20) 34. vincent lemire:

Jérusalem 1900. La ville sainte à l’âge des possibles. párizs 2013, 111. Karl Baedeker: Palestine and Syria with routes through Mesopotamia and Babylonia and the island of Cyprus . Handbook for travellers .

(18)

vető fontosságú társadalmi változások is lejátszódtak a világnak eme szegletében.27 azt

is kiemelik, hogy az Oszmán Birodalom háborús veresége okán a háború végén, majd azt követően bekövetkezett földcsuszamlásszerű politikai változások következtében a törté-netírás egészen a közelmúltig elsősorban a két világháború közötti, a II. világháború alat-ti, illetőleg utáni politikai fejleményekre koncentrált, míg maga az I. világháború perió-dusa háttérbe szorult. ám a helyzet változóban van, és ebben az is szerepet játszik, hogy az eseménytörténeten, a politikatörténeten túlmenően egyre inkább teret kapnak szocio-lógiai és antroposzocio-lógiai megközelítések, s egyre nagyobb figyelem fordul a háborúnak a társadalmak életére, valamint szerkezetére gyakorolt hatására, s az európai fejlődésből levont következtetéseknek a Közel-Keletre való alkalmazhatóságának a kérdése is egy-re inkább az érdeklődés előterébe kerül, különös tekintettel a Közel-Keleten uralkodó folyamatos háborús feszültségre.28 Ezekhez a kérdéskörökhöz kapcsolódóan a legújabb

időkben egymás után jelennek meg fontos korabeli visszaemlékezések is. Ezek közül kü-lönös fontossággal bírnak számunkra Vászif Dzsauharijja jeruzsálemi lantművész önélet-rajzának megfelelő fejezetei,29 Ihszán at-Tardzsumán fiatalon elhunyt jeruzsálemi arab

katona háborús naplója,30 illetőleg Ballobar gróf (Antonio de la Cierva y lewita Conde

de Ballobar) jeruzsálemi spanyol konzul memoárjai a háború éveiből.31 általánosságban

is megállapíthatjuk, hogy a visszaemlékezések, a memoárok egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek s a kutatás is kiemelten kezd foglalkozni velük, minthogy a mo-dern kutatás a társadalomtörténet fontos forrásainak is tekinti őket.32 Egyre-másra 27 Jacobson: From empire . . ., 80–81.

28 steven Heydemann: War, institutions, and social change in the middle East. In: War, institutions, and social change in the Middle East . szerk. uő. Berkeley–los Angeles 2000, 1–30.

29 Al-Kudsz al-uszmánijja fi l-muzakkirát al-dzsauharijja. Al-kitáb al-avval min Muzakkirát al-múszíki Vászif Dzsauharijja 1904–1917. [Al-Quds Ýu×mÁniyya fÐ l-muÆakkirÁt Êawhariyya. Al-kitÁb al-awwal min MuÆakkirÁt al-mÙsÐqÐ WÁÒif Éawhariyya 1904–1917] . Kiad. szalím Tamári [salÐm tamÁrÐ] – Iszám Nasszár [ÝIÒÁm naÒÒÁr]. 2. lenyomat. Bejrút 2003.

30 szalím Tamári [SalÐm TamÁrÐ]: Ám al-dzsarád . Al-Harb al-Uzmá va-mahv al-mádi al-uszmáni min

Filasztín. Maa Ajjám muszíra fi haját al-aszkari Ihszán al-kaszíra. Jaumijját dzsundi uszmáni 1915–1916.

[ÝÀm al-ÊarÁd. Al-Íarb al-ÝUÛmÁ wa-maÎw al-mÁÃÐ al-Ýu×mÁnÐ min FilasÔÐn. MaÝa AyyÁm mu×Ðra fÐ ÎayÁt al-ÝaskarÐ IÎsÁn al-qaÒÐra. YawmiyyÁt ÊundÐ Ýu×mÁnÐ 1915–1916]. Bejrút 2008. angolul: [szalím Tamári] salim Tamari: Year of the locust . A soldier’s diary and the erasure of Palestine’s Ottoman past .

Berke-ley–los Angeles 2011. Munkám során elsősorban az arab szöveget használtam, s az angol fordításhoz egyébként is csak viszonylag későn jutottam hozzá. Nem tartottam ugyanis fontosnak, s nem is tűnt szük

-ségesnek, hogy az angol fordítást alaposan ellenőrizzem – leginkább a benne található megjegyzések, kommentárok érdekeltek. Ám időközben kiderült, hogy a napló arab szövegéből a nyomda egy fejezetet a

kiadó, szalím tamári tudta nélkül, önhatalmúlag kihagyott. szalím tamári 2012. április 4-én kelt

email-üzenete. Erre úgy derült fény, hogy bevezető tanulmányában Tamári utal a napló egy bejegyzésére, amit

nekem nem sikerült megtalálnom az arab szövegben. Fölvilágosításért emailben tamárihoz fordultam,

aki ekkor fedezte föl döbbenten a beavatkozást. A megfelelő rész az angol fordításban megvan (138– 139), arra kell tehát gondolnunk, hogy az angol fordítás nem a nyomtatásban megjelent arab szövegből,

hanem tamári kéziratából készült. Ezek után persze fölmerül a kérdés: lehetséges, hogy a nyomda másutt

is beavatkozott a szövegbe, mert valamiért nem tetszett neki egy adott hely?

31 Conde de Ballobar: Diario de Jerusalén (1914–1919) . Kiad., szerk., jegyz. Eduardo Manzano Moreno. madrid 1996. angol fordítása eltérő bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel: Conde de Ballobar:

Jerusalem in World War I . The Palestine diary of a European diplomat . Kiad., ford. Eduardo Manzano Moreno, roberto Mazza. Bev., jegyz. roberto Mazza. london 2011. ld. Mazza: Introduction. In:

Ballobar: Jerusalem . . ., 21–24.

32 ld. tarif Khalidi: the arab world. In: The Great World War 1914–45 . volume 2. The peoples’ experience . . ., kül. 9–10. 291–308. The First World War as remembered in the countries of the Eastern

(19)

nek meg a bennünket érintő területek, így mindenekelőtt Jeruzsálem I. világháború alatti történelmével, életével foglalkozó művek. Másfelől az I. világháború európacentrikus felfogását, amely az Európán kívüli harcokat mintegy „másodlagos színtereken” lezajlott eseményeknek tekintette, egyre inkább felváltja egy kiegyensúlyozottabb megközelítés, amely ezeket az összecsapásokat valóságos mértéküknek megfelelően veszi figyelem-be.33 Ezzel kapcsolatos az az új fejlemény is, hogy figyelem vetül az arab lakosság I.

világháborús tapasztalataira, s tudományos vizsgálat tárgya lett az a kérdés, hogy hogyan élte meg az arab lakosság az I. világháborút.34 Ez azért is fontos kérdéskör, mert abban

minden visszaemlékező egyetért, hogy az I. világháború alatt rettenetes szenvedés jutott osztályrészül szíria lakosságának. voltak persze eltérések az egyes területek között, de általánosságban kijelenthető, hogy a Közel-Kelet arab lakosságának szenvedései minden elképzelést felülmúltak. Úgy tűnik, hogy a lakosság számarányához képest valamennyi hadviselő nép közül a Közel-Kelet lakossága szenvedte el a legnagyobb embervesztesé -geket az I . világháborúban .35 Ily módon Kmoskó szíriai tapasztalatainak, mindenekelőtt

Jelentésének publikálása szervesen illeszkedik a nemzetközi kutatásnak ebbe a legújabb irányába, és a Jelentés történeti forrásként való felhasználása értékes adatokkal gazdagít-ja a mikrotörténelem tanulmányozását. azt is meg kell említenünk, hogy Kmoskó szíriai útja, illetőleg tágabb értelemben a központi hatalmak és katolikus egyházi köreik vál-lalkozása, amelynek keretében Kmoskó küldetésére is sor került, csak kevéssé ismertek a történetírásban.36 Magyar szempontból is jelentőséggel bír a Jelentés, ugyanis az I.

Mediterranean . (Beiruter texte und studien, 99). szerk. Olaf Farschid, manfred Kropp, stephan Dähne.

Bejrút–Würzburg 2006. Ez a konferenciakötet kiemelt figyelmet szentelt a visszaemlékezéseknek. Ál -talánosságban ld. sidonie smith – Julia Watson: Reading autobiography . A guide for interpreting life narratives . 2. kiad. minneapolis 2010. Jacobson: From empire . . ., 65.

33 ld. pl. roberto Mazza: Jerusalem from the Ottomans to the British . london 2009. Jacobson: From em-pire . rövid összefoglaló: roberto Mazza: Introduction. In: Ballobar: Jerusalem . . ., 1–24. Ide tartozik

egy már említett, másod- és harmadlagos forrásokon alapuló populáris, ugyanakkor alapvetően megbíz

-ható, igényes mű megfelelő fejezete is: sebag Montefiore: Jerusalem . . ., 359–426.általánosságban ld. még Palestine and World War I . Grand strategy, military tactics and culture in war . szerk. Eran Dolev

– yigal sheffy – Haim Goren. london–new york 2014, ami egy szándékai szerint is hangsúlyozottan

„eklektikus” konferencia előadásait tartalmazza szerkesztett formában. Az oszmán szakirodalmat röviden

vázolja Odile Moreau: La Turquie dans la Grande Guerre. De l’Empire ottoman à la république de

Turquie . (Collection Les nations dans la Grande Guerre). H.n. [saint-Cloud] 2016, 9–18.

34 tarif Khalidi: the arab world. rashid Khalidi: the arab experience. the First World War as remem-bered. Ez az utóbbi kiadvány egy konferencia szerkesztett anyaga, amely teljes mértékben az itt említett

kérdéskörrel foglalkozott. A konferencia végén a résztvevők figyelemreméltó következtetéseket is levon

-tak a konferencia előadásainak összegzése során.

35 george Antonius: The Arab awakening . The story of the Arab national movement . [új lenyomat]. Bejrút é.n., 241. linda schatkowski schilcher: the famine of 1915–1918 in greater syria. In: Problems of the modern Middle East in historical perspective . Essays in honour of Albert Hourani . szerk. John p.

spagnolo. Oxford–reading 1992, 231. george antonius (1891–1942) libanoni görög ortodox

keresz-tény származású politikus, történész. Alapvető jelentőségű az arab nacionalizmus történetéről írott The Arab awakening című műve, amely 1938-ban jelent meg, majd számos alkalommal újra kiadták.

36 Egészen röviden utal rá – Kmoskó nevének említése nélkül – közelmúltban írott doktori disszertációján

alapuló monográfiájában Robert-Tarek Fischer: Österreich im Nahen Osten . Die Großmachtpolitik der

Habsburgermonarchie im Arabischen Orient 1633–1918. Bécs–Köln–Weimar 2006, 268–269. röviden és némileg egyoldalúan foglalja össze a „keleti missziók” kérdését Galántai József, ugyanakkor össze-foglalója tartalmaz fontos adatokat is: Magyarország az első világháborúban 1914–1918. Budapest 1974, 247–251. azért egyoldalú ez az összefoglaló, mert kizárólag a missziók imperialista céljait említi és csak ezeket tárgyalja. Ezek valóban jelen voltak, ám a céloknak csupán egy részét alkották.

(20)

világháború, a magyar történelem és a magyar katolikus egyház történetének egy figye-lemreméltó, ám eddig részleteiben nem ismert epizódjáról ad alapos leírást.

nemrég jelent meg alexander Will Kein Griff nach der Weltmacht című könyve, amely gazdag levéltári anyag alapján vizsgálja németország és a monarchia titkosszol-gálatainak és egyéb állami szerveinek törökországi működését az I. világháború idején. Ez a mű részletesen tárgyalja azt a politikai környezetet, amelyben sor került Kmoskó útjára, így számos tekintetben kiegészíti az általunk írottakat, ugyanakkor Kmoskó Je-lentése és az annak kapcsán rögzített tényadatok, kifejtett gondolatok sok szempontból finomítják, árnyalják, gazdagítják az általa felrajzolt képet. Úgy tűnik, ő rendelkezett fe-lületes információval arról, hogy 1916 táján magyar egyházi személyek jártak törökor-szágban, ám kijelenti, hogy erről nincsenek további adatok, s Kmoskó nevét sem említi. Ez azért meglepő, mert minden jel arra utal, hogy Bécsben átnézte azt a levéltári anya-got, amely a Kmoskó utazására vonatkozó – részben német nyelvű! – dokumentumokat is tartalmazza.37

Kmoskó végkövetkeztetése meglehetősen negatív, a kilátásokat tekintve sem rejti véka alá pesszimizmusát. Jelentése ugyanakkor érdekes dokumentum, amely az I. világ-háború egyes aspektusait számunkra új szemszögből világítja meg. Adatai, átfogó jellege, valamint nagypolitikai vonatkozásai okán, amelyek a monarchia – benne magyarország – törökországi aspirációival kapcsolatosak, különösen egyházi téren, a nemzetközi szak-irodalom figyelmére is számot tarthat. Az I. világháborúnak ez a színtere egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül, ily módon a Jelentés részadatai nemzetközi szinten is hozzájárulhatnak egy-egy kérdés alaposabb megvilágításához.38 úgy vélem, nincs igaza

annak a névtelen hivatalnoknak, aki a Jelentést is tartalmazó kartondobozban fönnma-radt és házilag kinyomtatott hivatalos németnyelvű kivonatot elkészítvén így értékelte Kmoskó Jelentését: „érdekesen előadott, ám alapjában véve semmi újat nem nyújtó áb-rázolása szíria politikai és vallási viszonyainak.”39

Két német nyelvű utalást találtam magára a Jelentésre a szakirodalomban: „Sehr skeptisch äußert sich der von seiner Studienreise in Palästina-Syrien heimgekehrte ungarische Weltpriester Prof . Kmosko [sic] in seiner Denkschrift über die dortigen Missionsverhältnisse und Aktionsaussichten . [nagyon szkeptikusan nyilatkozik memo-randumában az ottani missziós viszonyokról és a működési kilátásokról a palesztinai-szí-riai tanulmányútjáról hazatért magyar világi pap, Kmoskó professzor.]”40 nem világos,

hogy szerzője, Joseph schmidlin az eredeti magyar nyelvű szöveget olvasta-e vagy pe-dig készült annakidején teljes német fordítás is. én magam nem bukkantam olyan adatra, amely egyértelműen bizonyítaná teljes német fordítás meglétét, ám ez a lehetőség nem zárható ki. Ugyanő így ír továbbá, név nélkül idézve Kmoskó Jelentését: „So entfällt

37 alexander Will: Kein Griff nach der Weltmacht . Geheime Dienste und Propaganda im

deutsch-österreichisch-türkischen Bündnis 1914–1918. Köln–Weimar–Bécs 2012, 158–174, kül. 169. 38 vö. sebagMontefiore: Jerusalem . . ., 359–426.

39 Auszug aus dem in ungarischer Sprache verfaßten Rechenschaftsbericht des königl . ungar . Universitäts-Professors Dr . Michael Kmosskó [sic], anlangend seine Studienreise im II . Semester des Studienjahres 1915/16 über den gegenwärtigen Zustand der katholischen Missionen in Syrien . a jelek szerint a

beérke-ző érdekesebb jelentéseket ilyen házilag előállított és nyomdai úton sokszorosított másolatokban, illetve

kivonatokban bocsátotta az érdekelt külképviseletei részére a külügyminisztérium.

40 Joseph schmidlin: die missionen im gegenwärtigen Weltkrieg. Zeitschrift für Missionswissenschaft 7 (1917) 139, 4. jegyz.

(21)

auch im hl . Lande nach der Denkschrift eines von dort heimgekehrten ungarischen

Gelehrten auf je 81 Katholiken immer noch ein Priester bzw. Missionar, auf 400 eine

Pfarrei . [Ily módon még mindig minden 81 katolikusra egy pap, illetőleg misszionárius, valamint 400 (katolikus)-ra egy plébánia jut a szentföldön egy onnan hazatért magyar tudós jelentése szerint.]”41

a Jelentés terjedelme 106 oldal, a szövegben említett mellékletek hiányoznak. a rendelkezésünkre álló változat gépírásos másolat Kmoskó eredeti kéziratos szövegéről, amely nem került elő. Olyasvalaki készítette, aki az érintett szakterületeken nem volt jártas, ily módon tévesen olvasott ki szinte minden, a tárgykörhöz kapcsolódó, általáno-san nem ismert szót, sőt ezen túlmenően nemritkán egyszerű gépelési hibákat is vétett. ahol nyilvánvaló gépelési hibával találkoztam, ott ezeket többnyire hallgatólagosan ja-vítottam. Kmoskó szóhasználatán, esetenként ma szokatlannak tűnő fogalmazásain nem változtattam, azokat minden esetben megtartottam. ugyanakkor helyesírását – az olva-sást megkönnyítendő – a ma elfogadott normákhoz igazítottam. Kmoskó gyakran hasz-nál régies, elsősorban latin szóalakokat – ezeket is hallgatólagosan modernizáltam. szí-vem szerint megtartottam volna a népies ízű plebánia alakot, ámde minthogy Kmoskó maga sem következetes ebben a tekintetben, s a plébánia alak is előfordul nála, végül is mindenütt ezt az utóbbi alakot szerepeltetem. Egyébként sem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy egyes első látásra szokatlan, esetleg hibásnak tűnő alakok kitől erednek: Kmoskótól-e vagy a másolótól. az is nyilvánvaló, hogy az eredeti kéziratban szerepeltek bizonyos jelek, amelyek idegen hangok, stb. jelölésére szolgáltak. Ezeket a másoló egyszerűen kihagyta, valószínűleg arra számítván, hogy majd utólag – ő maga, vagy talán inkább Kmoskó – kézzel beírja őket. Ez azonban elmaradt. Több helyütt hall-gatólagosan változtattam az irat központozásán is, a mondatszerkesztést viszont érintet-lenül hagytam. Kmoskó számos olyan szót külön írt, amelyeket ma egybe írunk. sok rövidítést is használ, részben következetlenül; ezeket többnyire feloldottam. Ízelítőül álljon itt egy sor olyan Kmoskónál szereplő szóalak, amelyet külön említés nélkül mo-dernizáltam: Szyria, szyr, ifiu-török, lakós, lakósság, missió, szép szerével, ép ezért, ép így, sóvinizmus, sóviniszta, sóvén, Paläsztina, a mi [=ami], katholikus, analphabéta, □km

[=km2], □mf [=négyzetmérföld], sympathiai [=szimpátiái], druzok, baghdádi, hanefita,

zaiditák, wahhabita, Hedsáz, chalifátus, Dsezzár, wilajet, reform-klubbok, deliquens,

Damaszkus, Egyptom, szent föld, diaspora, goj, Entente, +280,000 [=kb. 280.000], pat-riarcha .

Az arab és héber szavakat a magyar kiejtést leginkább tükröző alakban adom meg a magyar helyesírásnak megfelelően. Ahol szükségesnek látszott, egy-egy alakot tudo-mányos átírásban, sőt alkalmanként arab írással is megadtam. Nem zárkóztam el francia alakok szerepeltetésétől sem, minthogy nemritkán ezek fordulnak elő az európai kiad-ványokban. Ismeretes, hogy az arab világban kétnyelvűség (diglosszia) van: a hivatalos nyelvként számon tartott és az elsősorban írásban használatos klasszikus – más néven irodalmi arab – nyelv mellett döntően jelen vannak a mindennapi életben, a köznapi be-szédben használt, helyenként akár lényegesen eltérő dialektusok is. A tulajdonnevek a mindennapi életben is gyakorta dialektális, vagy félig dialektális alakban használatosak,

41 Uo ., 145, 4. jegyzet. A 400 főre való utalást ld. alább a Jelentés 385. jegyzetéhez tartozó bekezdés

szöve-gében. A 81 fővel kapcsolatos adatnak nem akadtam a nyomára; talán Kmoskó első, rövidebb beszámoló -jából származik. – O.I.

(22)

így ismertek a nagyközönség előtt, és a szakirodalomban is nemritkán így szerepelnek. Gyakran találkozunk a szövegben a törökben használatos arab eredetű szavakkal, tulaj-donnevekkel is, amelyeket a törökök az arabban szokásostól eltérő módon ejtenek ki. Ráadásul számos arab helynévnek több variánsa is van, azaz úgy tűnik, alakjuk nem teljesen állandósult. tovább bonyolítja a helyzetet, hogy számos arab helynév – külö-nösen a mai libanon területén – valójában nem is arab, hanem idegen, leginkább arámi eredetű, ezért „helyes” arab alakjuk megállapítása nemritkán nehézségbe ütközik, sőt akár nem is lehetséges. a szakirodalomban ugyanakkor ezek gyakran a francia helyes-írást követő latinbetűs alakban vertek gyökeret. A tudományosság által megkövetelt kö-vetkezetesség betartása ily módon szinte lehetetlen feladat elé állítja a szöveg kiadóját, hacsak nem vállalja azt a veszélyt, hogy hosszabb filológiai eszmefuttatásokba bonyo-lódik egy-egy név helyes alakja kapcsán, illetőleg a névalakokra vonatkozó terjedelmes esszékkel túlterheli és olvashatatlanná teszi a szöveget. Ezt mindenképpen el akartam kerülni. Egyébként Kmoskó is meglehetősen következetlen ebben a tekintetben. Azt is figyelembe kellett vennem, hogy az olvasók alkalmasint azonosítani kívánják ezeket a neveket, adott esetben további információk szerzése céljából. Ezért elsősorban gyakor-lati szempontokat tartottam szem előtt: azt a megoldást választottam, hogy a szövegben alapvetően a magyar kiejtéshez leginkább közel álló alakban tüntettem fel a leginkább használatos arab, illetőleg héber alakot a magyar helyesírásnak megfelelően. Ugyanak-kor a jegyzetapparátusban igyekeztem megadni tudományos átírással is az adott szót. Különös nehézséget jelentett arab és szír egyházi személyek neveinek a kezelése. nem-ritkán lehetetlen volt megállapítani az egyértelműen helyes alakot, hiszen még a szak-irodalomban is meglehetős tarkaságra bukkanunk ezen a téren.42 gyakorta használnak

francia vagy olasz keresztnevet, s nem tűnt célszerűnek ezen francia vagy olasz nevek arab formáinak visszafordítása sem latinbetűs alakokká a latin ábécén alapuló átírásban. a szíreknek a szír mellett többnyire van arab nevük is. a szír nevek hol a keleti, hol a nyugati szír kiejtést követve fordulnak elő, míg az arab nevek hol népnyelvi, hol irodal-mi alakban szerepelnek. A püspökök esetében az ehhez az egyházi méltósághoz kötődő, püspökként használt nevük mellett nemritkán ismerjük eredeti polgári, majd szerzete-si nevüket is. nem tartottam szükségesnek, hogy mindig mindenütt megadjam egy-egy személy valamennyi névalakját, hiszen akkor a jegyzetapparátus kezelhetetlen méretűvé duzzadt volna. Mindenkor a legjobb tudásom szerint döntöttem; fő célom az volt, hogy lehetővé váljék az illető személy azonosítása. Arra azonban mindig nagy súlyt fektettem, hogy egyértelműen kiderüljön, milyen alakot lát adott esetben maga előtt az Olvasó: ne-hogy egy magyar alakot példának okáért franciának, vagy pedig arabot magyarnak néz-zen, és ennek megfelelően olvassa ki őket. Mindenekelőtt gyakorlati szempontokat szem előtt tartva adtam meg tehát egy-egy kifejezés, illetőleg tulajdonnév különböző alakjait; lehetőség szerint törekedtem az egységességre, ámde nem mindenáron: tisztában vagyok vele, hogy ez alapvetően nem sikerült, mert nem is sikerülhetett.

a Jelentést elláttam jegyzetekkel. nem akartam azonban a szöveget túlterhelni, ezért csak a legszükségesebbekre szorítkoztam. Olyan adatokat adtam meg, amelyek segítenek a helységek, személyek azonosításában, a korabeli állapotok értelmezésében. Ha valahol

42 Még egyébként kiváló szakemberek tollából származó alapművekben is, ld. pl. Jean Maurice Fiey: Pour un Oriens Christianus Novus . Répertoire des diocèses syriaques orientaux et occidentaux . (Beiruter texte und studien, 49). Bejrút 1993.

(23)

hosszabb eszmefuttatásra volt szükség, akkor ezt a kiadvány végén található exkurzusok között helyeztem el. tudatában vagyok annak, hogy nem sikerült elkerülnöm némi kö-vetkezetlenséget, kiegyensúlyozatlanságot. mindazonáltal úgy gondolom, a legszüksé-gesebb információkat megleli a jegyzetekben és az exkurzusokban az Olvasó, s ez lehe-tővé teszi számára, hogy szükség esetén könnyen továbblépjen. Ily módon – a további tájékozódást megkönnyítendő – a helynevek s a szerzetesrendek közül csupán a kevésbé ismerteket láttam el jegyzetekkel, s teljességre nem törekedtem.

a Jelentés gépírásos másolata tartalmaz ceruzával írott lapszéli jegyzeteket. a kéz-írásból ítélve ezek valószínűleg Várady lipót Árpád kalocsai érsektől származnak. Eze-ket idézem a jegyzetapparátusban.

Közlöm Kmoskó listáit a szentföldi zsidó telepekről, illetőleg a katolikus egyház szíri-ai intézményeiről. A Kmoskó által megadott tulajdonneveket a lehetőségek szerint azono-sítottam, ugyanakkor nem tekintettem feladatomnak, hogy a két listát kiértékeljem, illető-leg akárcsak részletes kommentárokkal lássam el, amelyek utalnak a későbbi történésekre – erre csakis a két témakör átfogó tárgyalása keretén belül kerülhetne sor. Egyébként is nyilvánvaló, hogy a Kmoskó rendelkezésére álló idő arra semmiképp sem volt elegendő, hogy saját maga akár hozzávetőlegesen is „teljes állapotfelmérést” végezzen ezen a két területen. a zsidó telepek kapcsán maga is említi, hogy adatai a szakirodalomból, egészen pontosan egy adott folyóiratcikkből származnak: erre a cikkre támaszkodtam magam is a zsidó mezőgazdasági telepek azonosításánál.43 a korabeli helynevek azonosítása

so-rán elsősorban Frants Buhl Die Geographie Palästinas című, 1896-ban megjelent művét követtem.44 A katolikus intézményekkel kapcsolatban is nyilvánvalóan főleg másoktól

átvett adatokat közöl Kmoskó. Ám ezen a területen találkozunk nála elsőkézből származó részletinformációkkal is, amelyek a szakirodalom figyelmére is igényt tarthatnak.

Kmoskó stílusával, hangnemével, világlátásával tanulmányunkban ismételten foglal-kozunk.45 a mai olvasó nemegyszer idegenkedve, megdöbbenéssel veszi tudomásul

hoz-záállását, a dolgokról, személyekről alkotott véleményét. Ide tartoznak mindenekelőtt az örmények, illetőleg tágabb értelemben a keresztények üldözéséről kifejtett nézetei, amelyekben a vallási és általában vett erkölcsi törvényeket nála – a katolikus papnál! – egyértelműen felülírják a reálpolitika követelményei. Jelentése hemzseg olyan kité-telektől, megállapításoktól, amelyeket manapság rasszistának, de legalábbis politikailag messzemenően inkorrekteknek tekintünk (a gyakorta használt angol politically incorrect kifejezésnek megfelelően), ám amelyek a korabeli nyelvhasználattól nem voltak idege-nek. leszögezzük: Kmoskó Jelentését alapvetően történeti dokumentumnak, történeti

forrásnak tekintjük, amelyet saját korában elhelyezve kell értelmeznünk . Ez vonatkozik

egyébként Kmoskó valamennyi írására is. ugyanakkor ha stílusán, egyéni hozzáállásán, személyes meggyőződését, elfogultságait tükröző megjegyzésein túllépünk s pusztán a közölt tényanyagra ügyelünk, érdekes olvasmányélményben lesz részünk, amely ugyan-akkor tágabb perspektívából világítja meg történelmünk egy fontos korszakának egyes speciális aspektusait is.

43 Jesaias Press: die jüdischen Kolonien palästinas. Zeitschrift des Deutschen Palästina-Vereins 35 (1912) 161–185. ld. a Jelentés 67. jegyzetét és a kapcsolódó részt a főszövegben.

44 Buhl: Geographie.

45 Erről a kérdésről ld. pl. az életrajz 102, valamint 690–694, 794 és 894. jegyzetét a kapcsolódó részekkel a főszövegben, továbbá Ormos: A magyar őstörténet..., 763–764, 160. jegyzetet.

Figure

Actualización...

Referencias

Actualización...

Related subjects :