A Kalevipoeg, az észtek nemzeti eposza

A KALEVIPOEG, AZ ÉSZTEK NEMZETI EPOSZA Friedrich Reinhold Kreutzwald születésének

170. évfordulójára

DR. BITSKEY ISTVÁN (Közlésre é r k e z e t t : 1973. j a n u á r 12.)

I.

Az európai népi és hősi eposzok magyarországi ismerete és kutatása rendkívül egyenetlen. Irodalmunk számára minden bizonnyal a homéroszi eposzok váltak legkorábban ismertté, hisz azokat már XV. századi h u m a -nistáink J a n u s Pannonius latin fordításában olvashatták, m a j d ezt követ-ték a XVIII. század végétől több-kevesebb sikerrel a magyar fordítási kí-sérletek.1 De ugyancsak régóta ismert és jelentőségének megfelelő helyet

kapott a Nibelung-ének és a Roland-ének, melyeket többször is lefordí-tottak magyarra, s a legújabban megjelent német, ill. francia irodalomtör-téneti kézikönyveink is szépen elemzik őket. 2 Az Igor-ének „magyarítása"

már több mint százéves; értékeinek méltatása, valamint magyarországi utóéletének tudományos igényű bemutatása ugyancsak megtörtént,: i bár a

szovjet irodalomtörténet legújabb eredményeinek hazai ismertetése e t é -ren ismét tennivalókat jelez/1 Kevésbé közismert az óskandináv

Edda-mon-dakör és a Beowulf-eposz; míg azonban az előbbi Gábor Ignác fordításá-ban magyarul is olvasható 5, addig az utóbbinak mindössze néhány

részle-tét fordította le Weöres Sándor; nemrég — Margaret Schlauch szép elem-zésének méltatásakor — u t a l t u n k arra, hogy az eposz művészi értékei min-denképp indokolnák a teljes terjedelmű magyar fordítás elkészítését.6

A Kalevala magyarországi ismeretével és hatásával — erthető módon — sokat foglalkozott a szakirodalom, ennek ellenére mindmáig több nyi-tott kérdés vár megoldásra. A. Molnár Ferenc legutóbbi cikke meggyőző-e n bizonyítja, hogy a magyar szakirodalom olykor meggyőző-eltúlozta meggyőző-ezt a hatást, s a Kalevala kisugárzásának magyarországi nyomait keresve az eddigiek-nél részletesebb, de ugyanakkor objektívebb, mértéktartóbb vizsgálatokra van szükség.7 Erre utal Voigt Vilmos t a n u l m á n y a is, hangsúlyozva, hogy

,,a balti finn folklór (és általában a finnugor népek kultúrájának) magyar-országi kutatástörténetét külön tanulmányban kellene megírni" 8. Jellemző

a múlt század végi magyar irodalomtörténetírás értékítéletére, hogy míg Szász Károly A világirodalom nagy eposzai c. könyvében a Nibelungenlied

mindössze 7 lap jut a toldalékban A Kalevalát, s különösen pedig a Kalevipoeget nem t a r t o t t á k olyan művészi színvonalú alkotásnak, mint a v i lágirodalom nagy eposzait, s főként szerkezeti egyenetlensegeiket t á m a d -ták. Szilády Áron szerint a Kalevipoeg nem is nevezhető eposznak, csak mondának, melyet K r e u t z w a l d állított össze, mely önmagában nem szerves egész 10.

A hatáskutatásban felmerülő, m á r jelzett tennivalók ellenére kétség-telen, hogy a Kalevala magyarországi hatásának vizsgálatában mind a ma-gyar, mind a finn szakirodalom jelentős eredményeket é r t el11, a

Kalevi-poeg-kutatás azonban korántsem ilyen gazdag. Igaz, Bán Aladár, az észt irodalom és néprajz legjelentősebb m a g y a r kutatója m á r 1928-ban a mű nagy részét lefordította, s ennek ú j a b b , átdolgozott kiadása 1960-ban is megjelent; ez azonban m é g mindig n e m a teljes mű, hanem csak egy rö-vidített változat.1 2 Képes Gézának ehhez az ú j kiadáshoz írt ismertetése

szépen elemzi a m ű esztétikai értékeit; úgy véljük azonban, hogy az ilyen irányú megfigyelések számának bővítését mindenképp indokolja a Kalevi-poegnek még mindig elég szűk körű ismerete, erősen a Kalevala mögé szorítottsága. Jelen dolgozat mind a m a g y a r fordítóra 13, mind a 170 éve

született Friedrich Reinhold Kreutzwaldra, az eposz összeállítójára kíván emlékezni, ezzel is hozzájárulva az észt nép irodalmának magyarországi megismertetéséhez 1/1.

II.

A XVIII. század utolsó évtizedében és a XIX. század első felében, a romantika virágzása i d e j é n nemcsak Vörösmarty kereste a nemzeti múlt „éji homályába" vesző „régi dicsőséget", hanem Európa minden táján, főleg a kisebb, a nemzetté válás kezdeti fokán álló népek körében fellán-golt a nemzeti múlt értékeinek megmentésére irányuló törekvés. A XIX. századi romantikus szellem előszeretettel támasztja fel a krónikák adatai vagy a nép a j k á n élő ősi mondák a l a p j á n a régi nemzeti hősöket, s azokat a romantikus emberszemlélet jegyében hatalmas testi erővel, nagy szen-vedélyekkel, élesen polarizált tulajdonságokkal ruházza fel. Egyrészt a romantikus emberideál keresése, a romantikus múltba fordulás, másrészt a nemzeti lét jogosságának igazolása f o r d í t j a az érdeklődést a népi iroda-lom termékei, a folklór felé. Herder m á r a XVIII. század végén megfo-galmazta az ú j irány célját, amikor kimondta, hogy az alkotóművészet legfőbb letéteményese a nép. Ö maga a gyakorlatba is bevitte ezt az elvet: két kötetben, „Népdalok" címmel a d t a ki gyűjtését. Ez az a pont, ahol a századok óta két külön irodalmi réteget alkotó népköltészet és műkölté-szet összhangja megteremtődik, s a h o l már a műköltő tudatosan vallja és elismeri, hogy a folklór kimeríthetetlen forrás a műköltészet számára is. (Korábban, ha m e r í t e t t is az író a népköltészetből, azt nem ismerte be: Anonymus például a „regősök csacska énekéről" megvetéssel beszél.) Eb-ben a szellemi légkörEb-ben t e r j e d t el a hit, hogy a nép a j k á n eposzok él-tek, melyeknek töredékei ma is megvannak, csak hozzáértő kézzel össze kell őket gyűjteni. A n é p ü k sorsáért, jövőjéért aggódó írókat, költőket, tudósokat mindinkább kezdte foglalkoztatni a mondák összegyűjtésének

gondolata, hisz az ezekből összeálló eposz lett volna hivatva bizonyítani, hogy népük érdemes a nagy, ősi kultúrával rendelkező nemzetek elime-résére, a% politikai függetlenségre, az önálló nemzeti létre. Ez a szándék

ösztönözte a magyar, finn és észt irodalomban is egy olyan eposznak a k e -resését, amelynek a Níbelungenlieddel, Roland-énekkel vagy a homéroszi eposzokkal egy sorban lenne a helye. Csakhogy míg ezek többnyire szerves egészként maradtak fenn, addig a finnugor népek mondái n e m r e n -deződtek egységbe, s így a megszerkesztés m u n k á j a a g y ű j t ő k r e hárult.

Nálunk A r a n y János vallja, hogy a „néptudalomban" élő „eszmét és témát f e l kell emelni, s átadni az össznemzeti t u d a t n a k " 15.

Lankadat-lan buzgalommal keresi és g y ű j t i a h u n — m a g y a r mondakör töredékeit, s ezeket a Buda halálában dolgozza fel.

A finneknél jóval több ősi monda őrződött meg, mint nálunk. Ennek elsősorban gazdaságitársadalmi okai voltak: n á l u k — különösen K a r j a -Iában, Észak- és Kelet-Finnországban •— később indul meg a kapitalista gazdasági és szellemi fejlődés, s ezzel párhuzamosan a modernebb élet-forma kialakulása, mint Közép-Európában. A kezdetlegesebb életélet-forma konzerválódása — melyet földrajzi adottságok: n a g y erdőségek, kis n é p -sűrűség stb. is előidéztek — segített megőrzini a népköltészetet, s így ott a magyarországiénál jóval nagyobb szerepe volt a mondai hagyo-mánynak1 0. A másik tényező, mely ebbe az irányba m u t a t : a f i n n

nyelvű irodalomnak még annyi lehetősége sem volt a kibontakozásra, m i n t a magyarnak, így mondáikra nagyobb feladat h á r u l t a nemzeti nyelv és t u d a t fenntartásában. Ezeket a mondákat g y ű j t ö t t e össze és f ű z t e egység-be 1833-ra Lönnrot Illés. Az ő munkássága nyomán jelent meg a Kalevala legelső formája, a Runokokous Väinämöisestä 16 éneke (Énekgyűjtemény Vejnemöjnenről). Ezután akadt rá Lönnrot Észak-Karjala legjobb ének-mondójára, P e r t t u n e n Arhippára, akinek anyagával kiegészítve 1835-ben jelent meg az úgynevezett Régi Kalevala 32 énekben. Végül a Kullervo-ciklussal kibővítve 1849-ben adta ki a teljes Kalevala szövegét, 58 ének-ben 17.

Az egész gyűjtő, rendszerező és egybeszerkesztő munka, amit a f i n neknél Kiias Lönnrot egyszemélyben végzett el, az észteknél két névhez f ű -ződik: Friedrich Robert F ä h l m a n n és Friedrich Reinhold Kreutzwald nevé-hez. K e t t e j ü k munkásságának és barátságának jelentősége az észt nemzeti irodalom és nyelv megteremtése szempontjából a Petőfi—Arany k a p -csolathoz hasonlítható: Fählmann adta a nagy műhöz a soha sem nyugvó, mindig lelkesedő, akadályt nem ismerő petőfies lelkesedést, Kreutzwald pedig a rendszerező, epikus higgadtságot1 8. Az Észtországban keringő

monda szerint háron tartui diák (Kreutzwald, Fählmann és Nocks), aki-ket egyaránt összefűzött anyanyelvük és népük szeretete, az ősi rakverei v á r sáncán egymásnak esküvel fogadta meg, hogy életét az észt nemzeti önérzet feltámasztására, népköltészeti kincsei feltárására, a világ meg-becsülésének kivívására áldozza. Állítólag ez az eskü lett az az életre hívó parancs, amelynek eredményeként a Kalevipoeg megszületett1 9.

A keletkezés kérdésének túlzott leegyszerűsítése lenne, ha csupán a Kalevala hatását keresnénk az észt eposzban, s azt nem az észt népben gyökerező nemzetté válási tendencia termékének fognánk fel. Ez utóbbit

bizonyítja, hogy Kreutzwald már a f i n n eposz megjelenése előtt, 1833-ban foglalkozik az észt m o n d á k összegyűjtésének kérdésével. így ír ekkor egy Fählmannhoz küldött levelében: „Sajnálom, hogy szép dalgyűjteményedet felhasználatlanul heverteted, . . .az utóbbi időben sokat töprengek ezen: hogyan lehetne legjobban megvalósítani, hogy a népmondákat és dalo-kat, mindazodalo-kat, amelyek még fellelhetők, megmentsük a teljes pusztu-lástól" 20. F á r a d h a t a t l a n g y ű j t ő m u n k á j u k a t nemcsak a várható

eredmé-nyekikel szembeni kételkedés („észt nyelven irodalmat létrehozni képtelenség"), hanem sok esetben a nép bizalmatlansága is gátolta. F ä h l m a n n hoz például egyik g y ű j t ő ú t ja alkalmával ezzel a bizalmas kérdéssel f o r -dult egy öreg észt paraszt: „Mondja meg az úr nekünk őszintén, hisz nem látszik rosszfélének, most m á r m a j d a dalaink után is tizedet kell fizetnünk?" 2 Í

A kitartó m u n k a azonban meghozta gyümölcsét: 1840-ben az Észt Tudós Társaság első gyűlésén F ä h l m a n n jelentős mennyiségű anyag alap-ján t a r t h a t t a meg előadását a Kalevipoeg-mondáról, a Társaság pedig őt bízta m e g az eposz egybeszerkesztésével. A m u n k a sokkal több nehézséggel járt, mintsem azt akkor gondolni lehetett volna: az 1841es p ü h a -järvi parasztfelkelés, Fählimann, m a j d Kreutzwald ezzel kapcsolatos ül-döztetése, az előbbinek betegsége és 1850-ben bekövetkezett halála — mind a kiadást gátló tényezők.

Fählmann halála u t á n Kreutzwald egyedül folytatta a gyűjtést. Eltérően a Kalevalától, a Kalevipoegnek sok részlete prózai f o r m á b a n t e r -jedt. Ezeket neki kellett átdolgoznia, hogy a m ű egységét biztosítsa. En-nek elkészülte után a cenzúrával történt összeütközés kesleltette még néhány évig a megjelenést. Végül a függetlenségi, népi-nemzeti mozga-lom előretörése és az általános politikai helyzet rendeződése a vitás kér-déseket megoldotta, s 1861-ben megjelenhetett az eposz teljes észt szö-vege. 20 énekben, mellette pedig a n é m e t fordítás.

III.

Kalevipoeg szószerinti jelentése: Kalev fia. A név és a Kalevipoeg-hagyomány elterjedését többek között August Annist tanulmányai elem-zik részletesen 22. Megállapítása szerint az észt hősről hazájában mintegy

1150 mondát jegyeztek fel. Vannak ezek közt óriás- és eredetmondák, né-pi fantázia szüleményei és helytörténeti hiedelmek. A legtöbb Északkelet-Észtországból ismert, i n n e n t e r j e d t e k el dél és n y u g a t felé. Kalevipoeg ne-ve hét dalban is előfordul, melyek Észtországban és K a r j a i á b a n voltak is-meretesek. Ezekből Kalevipoeg alakja nem óriásként lép elénk, hanem, mint hús-vér emberi hős, aki kereskedő vagy hadvezér lehetett. Valószí-nűnek látszik a feltevés, hogy Kalevoknak neveztek egy olyan családot, m e l y a X—XIII. században Észtországban, K a r d i á b a n és Novgorodban volt elterjedve, s akik az ún. harcos kereskedők sajátságos céhéhez tartoztak. Csak így magyarázható, hogy a Kalev név és különböző változatai egyet-len személy neveként fordulnak elő mind az észt és karéliai népdalokban, mind a novgorodi krónikában (Alekszandr Kolovanov, 1370).

A Kalev név a finn—észt kali (erős jelentésű) törzs nevéből származik; eredetileg nagy, erős embert jelentett, később társadalmi erőt, feljebbvaló-kat. Már az első évezredben ilyen jelentésben használták és így összekötte-tésbe került a germán és egyéb balti óriásmondákkal. Ezekkel magyarázta a nép a természet egyes furcsa jelenségeit: a magányos, ÚR. vándorköve-ket, a nyocmszerű sziklamélyedésevándorköve-ket, különös szikla- vagy hegyalakula-tokat, keskeny, hídszerű földnyelveket stb. Az eposz is számtalan ilyen bizarr természeti jelenséget tulajdonít Kalevipoeg tevékenysége eredmé-nyének, pl. a Pejpusz-tó p a r t j á n a kő- és szikladarabok Kalevipoeg és test-vére kődobáló versenyének maradványai; az egyik rét különös alakú hal-mai Kalevipoeg lovának szétszórt csontjai; egy nőalakú sziklacsoport pedig Kalevipoeg anyja, Linda, aki kővé vált. Később a mondákba német, svéd és orosz meseelemek is keveredtek, még a távoli Kaukázus Prometheus-mondája is megtalálható a XX. énekben, a sziklához láncolt Kalevipoeg motívumában.

ÉszakkeletÉsztországban viszont az óriásKalevipoeg és a népért h a r -coló emberi hős alakja összeolvad: a főhős a népéért való harcban esik el, ezzel válik a mű nemzeti eposszá.

IV.

A Kalevipoeg mindenekelőtt abban különbözik a Kalevalától, hogy sokkal egységesebb a cselekménye 23. Lönnrot kevesebbet alakított

össze-gyűjtött anyagán, melki nem kellett prózát versbe szednie, mint Kreutz-waldnak; ez magyarázza, hogy a finn eposz szerkezete szétesőbb, igen sok epizódot, mellékeseményt, leírást tartalmaz. Voigt Vilmos a két mű hasonló és eltérő vonásainak elemzésekor utal arra, hogy a „Kalevipoeg-epika" „megmaradt a legkezdetlegesebb eposz kialakulását is megelőző fo-kon", s ilyen állapotban a XIX. században a hivatásos költők e Kalevalá-nál kezdetlegesebb alapanyaghoz fordulhattak 2/\

Míg a Kalevalának több főalakja van (Ilmarmen, Vejnemöjnen, Lemminkejnen, Joukahainen). addig az észt eposz főhőse kizárólag és e g y m a -gában Kalevipoeg. Mellette testvérei, szülei, rokonai és ellenségei egyaránt eltörpülnek, a főhős mellett csupán illusztratív szerepet játszanak. Míg a finn eposzban a legkülönbözőbb t á r g y ú mondák — a világ teremtésének n é -pi elképzelése, a Szampo-malomért folyó harc, Kalevalának és Pohjolának, a világosságnak és sötétségnek küzdelme stb. — egyaránt megtalálható, addig az észtek eposza egyetlen szál köré tömörül; ez pedig a hős élete, különös kalandjai és harcai.

Kalevipoegnek már a születése is rendkívüli embert sejtet. Anyjához, a f a j d tojásból kelt szépséges Lindához a Nap. Hold és csillagok jönnek el kérőként, de ő mégis a ,.sas hátán észt földre érkezett, rendkívüli hőshöz", Kalevhoz megy feleségül. Ilyen szülőktől származik Kalevipoeg, a „sárból és napsugárból összegyúrt" hős fiú, akiben a rendíthetetlen bizakodás, a roppont erős célratörés, övéinek szeretete éppúgy megvan, mint a hiúság, hirtelen haragjának, indulatainak parancsolni nem tudás és a lobbané-kony, meggondolatlan természet. Kalevipoeget — minden hibájával együtt

— derűs kedélye, tiszta érzelmei miatt az olvasó kénytelen végül is szívébe zárni. S hogy népének is m e n n y i r e szívében él, azt szépen példázza a II. ének, mely őt így m u t a t j a be 2 5:

E hős fiú nyomdokába Foly a folyamoknak á r j a , Hullámzik a tenger habja, Felhőfalka f u t rohanva, Virág indul virulásnak, Fán m a d a r a k danolásznak. Kalevnak e kedves fiát, Észtországnak régi urát, Dicséri a dalos ajka, ő s i m o n d a magasztalja. Alig van oly kicsi kunyhó, Falu végén meghúzódó, Hol észt f i ú k fejledeznek, Cseperednek szende szüzek, Melyben az aggok a j k a , Regét ne mondana róla! M e n j el pajtás, P a r m u m á b a , Vagy a vizes Járvemába, Tág H a r j u b a térülj aztán, Loholj Lääne ingoványán, H a l a d j Viru határain, P i h k o v á n a k tájékain, Tára tölgyes erdején túl, H a j t s át Alutagán kasul, Föl egész a finn h a t á r i g : Mindenfelé monda virul, Rege regél Kalevfiról! H a r m a t t a l a hangafűből, Ködnek öblös ködmenéből, Kél elő a Kalev-monda, Falu végén forgolódva, Rézajtó résén keresztül, Kősziklának a közéből, Vasfalon át vágva lyukat, Érctornyokon törve u t a t !

A rendkívül rokonszenves és népszerű hősben azonban ugyanaz a rossz tulajdonság van meg, m i n t Toldi Miklósban: a meggondolatlanság, Lobbanékony, hirtelen h a r a g ú természet. Ezek követtetik el Kalevipeoggel ifjúkorában azt a két bűnt, melyért m a j d bűnhődnie kell és el kell pusz-tulnia: elcsábítja a szigeti szüzet és megöli annak vőlegényét, a kovács-mester idősebbik fiát. Mint később kiderül, a leány s a j á t húga volt, aki nem éli t ú l ezt a szégyent és a tengerbe veti magát. Ez a motívum pár-huzamba állítható a görög Oidipus-motívummal és a Kalevala

Kullervo-epizódjával: ezek a társadalmi fejlődésnek azt a f o k á t t á r j á k elénk, me-lyen a család és a vérségi kapcsolatok rendszere m á r kialakult, s a vadság korának rendezetlen családi viszonyait elítéli a közösség. Emiatt az ősi bűn m i a t t ül átok Oidipus családján, emiatt kell Kullervo hozzátartozói-nak. s neki magának is meghalnia, s ez okozza végső soron Kalevipoeg vesztét is.

Haláláig azonban sok dicső t e t t e t h a j t végre: megszerzi a csodakardot, mellyel a kovács üllőjét egy csapással kettéhasította. A kard színes leírása a népi találékonyságnak, ötleteknek valóságos t á r h á z a :

F á r a d o t t hét évig folyton, Fiaival a nagy kardon, Hét f a j ércet öntött egybe, Így lett kész a kemény penge. S hogy a m u n k a tovább folyjon, Napokon át dúdolt otthon, Hétféle szent varázsverset, Legigazibb igét zengett,

Fegyverét a mester verte, Kovácsolta keményebbre Hétféle víz erejével, Hét mezőnek permetével: Svédországi f i n o m ércből Volt a penge hétféléből; Fehér ezüst a k a r d lapja, Aranyból a markolatja, Kunglai kő a gomb rajta. H é t f o n a t ú a kardkötő: Ezüst r a j t a csatnak fele, Sárarany a másik fele; Csat fogai drágakőből, G y ű r ű kövei gyöngyéből.

(75. 1.)

Kalevipoeg hazatér ezután a csodakarddal; apja végakarata szerint testvéreivel versenyt vívnak, melynek eredményeképpen o lesz egyedüli királya az országnak. A népet m e g t a n í t j a szántani, vetni, ő maga is kiveszi részét a földmunkából. Közben azonban ifjúkori bűne nem megy feledés-be; az egész eposznak talán legszebb, legmelegebb lírával átitatott rész-lete az a n y a i figyelmeztetés és az a p a i intés, mely Kalevipoeget bűnének jóvátételére figyelmezteti:

,,Elszállott az i f j ú horgas, Fészkéből a szép fióksas, Hogy jó úton szálldogáljon, A n y j a nyomára találjon. Horgascsőrű sasmadárfi,

Be szép voltál, hogy elmentél, U d v a r u n k r ó l útra keltél! Ám a sasfi éles körme

Ártatlan v é r t onta földre: Egv kis szűz szívét megölte! Két gyilkosság véres v á d j a Nem engedd megpihenni, Szívét bánat bárdja sebzi; Éltet adott néki anyja, Lelkét oda nem adhatta! Vigyázz óva, sasfióka: Kardnak éle könnyen elér,

Tudd meg, hogy vért kíván a vér! Vége . . . jaj, már nem felelhet Kedves szüléd kővé dermedt!"

(90. 1.)

*

,,Ne sírj, n e sírj, én fiacskám, Ne keseregj, kedves á r v á m ! Bárhol bolyongsz, édesapád Sírjából is vigyáz reád, Véletlen, ha bűnbe estél, Jóvá-tenni törekedjél!"

(98. 1.)

Kalevipoeg ezután felveszi a harcot népe minden ellenségével, a go-nosz finn varázslóval, az örclögfiakkal és a levegő tündérével. Közben a csodakard a Kääpe-folyoba esik. Ö azonban ezt nem veszi ki onnan, hisz az ifjúkori b ű n é r e emlékezteti és azt a kétértelmű átkot m o n d j a rá, hogy ha előbbi gazdája megközelíti, v á g j a el annak lábát.

Ám az alvilág sötét hatalmai nem nézik jó szemmel, hogy hősünk meg a k a r j a változtatni a világot: a régi, széttöredezett, elszigetelt, falusi életre korlátozott, önmagába és saját zord babonáiba zárt régi világ helyett egy egységesebb, erősebb birodalmat akar építeni. E komoly munkát át-át szövi az egészséges népi humor is: amikor Kalevipoeg és Alev a Kikerpera-mocsarat zsinórral és lécekkel kezdik felmérni, a vízi ördögöt is megtré-fálják; ráijesztenek, hogy a Mustapalli-folyót is elrekesztik. Az ördög azt ígéri, megtölti s a p k á j u k a t arannyal, mire Kalevipoeg és társai alkura lép-nek vele; csakhogy s a p k á j u k alatt a földbe mély gödröt f ú r n a k , s a lyukas sapkát hiába töltögeti kinccsel az ördög, sose lesz tele. Az így nyert kin-cset Kalevipoeg várépítésre használja fel. Közben kétszer jár a pokolban ahol legyőzi az alvilág fejedelmét, megtréfálja az ,,öreg Szárvikot" és sok kinccsel tér vissza. A XV. ének az észt népi humor gyönyörű bizonyítéka-Kalevipoeg finom szellemességgel veri vissza és teszi nevetségessé az ördög sógorának m i n d e n támadó jellegű közeledését.

Az észt eposz hőse azonban nem elérhetetlen magasságban lebegő misztikus nagyság, természetfeletti jelenség, hanem egészséges,

testi'leg-lelkileg kiegyensúlyozott ifjú. Joggal irta róla Képes Géza: „az észt eposz hőse együtt lélegzik a természettel". Ha az erdőben eltéved, a m a d a r a k igazítják ú t b a :

Kalev hősi fia mostan Eltévedt az avarosban, Rigó rikkant a bozótból. Fönn a f e n y ő f á n kakukk szól: „Nyugat irányában indulj, Naplemente felé f o r d u l j ! " „Okos népek, hála néktek, Tollköntösű kisvezérek!'' Szül Kalevfi jó kedvében S lépegetni kezd serényen, Nyugati t á j irányába, Naplemente felé vágva.

(67. 1.)

Az észt mondák szerint ahova Kalevipoeg f e j é t letette vagy leült, vagy egy követ megragadott, a hatalmas nyomokat ma is őrzik a sziklák.

Az eposz utolsó, XX. énekében népe elnyomói ellen harcol Kalevi-poeg. Itt a legtöbb t a n u l m á n y csak a német lovagrendről szól, mint az észtek halálos ellenségeiről2 6. Ezzel szemben mind a történelmi

vizsgáló-dás, mind az eposz XX. éneke azt tanúsítja, hogy a kércíes nem ilyen egyszerű. Mert igaz, hogy az észtek

Ölre mennek az ellennel, Vaspáncélú vértesekkel, Kik messziről jöttek hajón, P a r t j a i n k r a hogy kiszállva, B a j t ontsanak az országra.

(287. 1.)

Ezek kétségtelenül a német lovagrend tagjai lehettek. Sokkal nagyobb terjedelemben szól azonban a XX. éneik a többi ellenségről:

Hangyaként nyüzsgő polyákok Vérre szomjas vad tatárok S litvánoknak sűrű népe Kémeiktől hírül vették, Hogy ott j á r n a k a leventék. Ismét kigyúl a vész erre, Száguldoz a harc szekere, S Kalev kemény fia ú j r a Ellenségit üti-zúzza; Pusztítja a polyákokat, Tiporja a tatárokat, Polyákfejet annyit leszed,

Mint a mezőn eperszemet, Mogyorót a bozót bokrán, Jégszemet a v i h a r múltán, Másfél r ő f n y i magasságig Holtak hevernek a réten. Testük alól v é r virágzik Öt arasznyi szélességben. Aztán tódul a tatárhad, Ezzel áll ki táncra másnap.

(289—290. 1.)

Az észtek földje több, ekkoriban katonailag erősnek számító nép lakó-helye között t e r ü l t el; ugyanúgy kellett a rabló tatárhordák ellen védekez-nie, m i n t a lengyel, litván, vagy n é m e t lovagrendi terjeszkedés ellen. Vé-gül is a maroknyi észt n é p nem állhatott ellent a több oldalról is ránehe-zedő nyomásnak, szinte szükségszerűnek t e k i n t h e t j ü k , hogy valamelyik erősebb szomszédja fennhatósága alá került. A legerősebbnek a német lovagrend bizonyult, s a z észteket végül is ez igázta le. De hogy nem v á r -hatott volna e kis n é p r e akkor sem jobb sors, ha tatár, lengyel, vagy lit-ván uralom alá került volna, az k i t ű n i k a XX. énekből, mely az ezek elleni elkeseredett, hősies küzdelmet énekli meg.

A harcok során egyre fogynak az észt hősök; Kalevipoeg mellől sorban hullanak el vitéz társai, rokonai; végül őt is eléri végzete: bújdosása köz-ben s a j á t csodakardja vágja le lábát, melyet ő dobott a Kääpe-folyoba, Hogy halála milyen n a g y m é r t é k b e n szimbóluma az észt nép elbukásának is, azt m u t a t j á k az alábbi meghatóan tiszta, f á j d a l o m m a l telt sorok:

Kalev fia ordítása, Szörnyű segélykiáltása, Amint vonaglik, vergődik, Fölhat egész a felhőkig; Onnan is még odébb szállva, Fölcsap a m e n n y magasára, Felső a p á n k hajlékába. Kalev fia kiáltása

Nem pihen egy árva percre, Most is sír az mindörökre, Észt nép fiai szívében, Észt föld lányai lelkében! Sok, sok század messze szállhat, El nem n é m u l ez a bánat, Míg az utolsó regősre Rá nem f o r d u l t a sír földje.

(297 1.)

A túlvilágon Kalevipoeg az alvilág őre lesz, s egyik kezével annak sziklafalához nőve vigyáz, hogy az észt főördög „Szárvik a földre föl ne

szökjék". Szikiához bilincselésének motívuma egyben a nép szabadságá-nak is szimbóluma. Az eposz a töretlen hit kifejezésével zárul:

De egyszer csak derül korszak, Hogy a fáklyák mindkét felől Lángot vetve föllobognak, S kőbilincsből a hős öklét Kiolvasztja a tűz ismét. S Kalev fia visszatér még: Hoz hazánkra boldog békét, S ú i j á alkotja észt népét!

(301. 1.)

A magyar finnugristák közül Hunfalvy Pál ismerte fel elsőként a m ű jelentőségét; m á r az észt nyelvű kiadást megelőzően, 1856. október 13-án

:,Az észt vagy viró irodalomról" tartott akadémiai felolvasásában jelzi,

hogy Kreutzwald „a Kalevfiját illető mondákat szándékozik egybegyűjteni, s a megmaradt r u n ó k öltözetébe visszatenni. Feladata merész, mert nép-mondákat akar helyreállítani. . . Kreutzwald m u n k á j a , ha sikerül, magára és földijeire nagy hírt fog árasztani" 27.

A megjelenés után, 1871-ben lelkes hangon ír az eposzról2 8, mely

ké-sőbb Sziiády, m a j d Vikár Béla részletfordításai után Bán Aladár művészi tolmácsolásában kapta meg méltó m a g y a r f o r m á j á t , s örök bizonyítéka annak, hogy kis nép is lehet őrzője egyetemes értékeknek, s létrehozhatja az emberi r e m é n y n e k és csalódásnak, örömnék és fájdalomnak, küzdelem-nek és helytállásnak feledhetetlen megfogalmazását.

J E G Y Z E T E K 1 A m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t e I. (Szerk. K l a n i c z a y T i b o r ) Bp. 1964. 227. A f o r d í -t á s o k -t ö r -t é n e -t é r e : D e v e c s e r i G á b o r : M ű h e l y és v a r á z s . Bp. 1959. 77. 2 H a l á s z E l ő d : A n é m e t i r o d a l o m t ö r t é n e t e . Bp. 1971. 29—43. ill. D o b o s s y L á s z l ó : A f r a n c i a i r o d a l o m t ö r t é n e t e . B p . 1963. 16—21. 3 A z első t e l j e s m a g y a r f o r d í t á s : S z ó z a t I g o r h a d j á r a t á r u l a p a l ó c o k e l l e n . H ő s k ö l -t e m é n y az o r o s z o k h ő s k o r á b u l . M a g y a r í -t o -t -t a R i e d l S z e n d e . P r á g a és L i p c s e . 1858. Vö. Iglói E n d r e : A z I g o r - é n e k k e z d e t i f o g a d t a t á s a M a g y a r o r s z á g o n . ( T a n u l m á n y o k a m a g y a r — o r o s z i r o d a l m i k a p c s o l a t o k k ö r é b ő l , I.,) B p . 1961. 55—86. E . A . P b i ö a K O B : ,,CJIOBO O n o j i K y H r o p e ß e " H e r o c o B p e w e H H U K H . M O C K B3 , 1971. 5 G á b o r I g n á c : E d d a - d a l o k , Bp. 1903. 6 M. S c h l a u c h : E n g l i s h m e d i e v a l l i t e r a t u r e a n d its s o c i a l f o u n d a t i o n s . W a r s z a v a — L o n d o n 1967. 36—50. (Ism. B i t s k e y I. H e l i k o n 1972. 141—142.). — W e ö r e s S. f o r -d í t á s - r é s z l e t e i : A n g o l k ö l t ő k a n t o l ó g i á j a . Bp. 1960. 7 A. M o l n á r F e r e n c : A r a n y J á n o s é s a K a l e v a l a . H e l i k o n 1972. 221—225. 8 V o i g t V i l m o s : A b a l t i f i n n n é p e k f o l k l ó r j a m i n t a z e u r ó p a i f o l k l ó r r é s z e . E t n o g -r a p h i a , 1967. 434. 9 A. M o l n á r F . : I. m . 225. 10 S z i i á d y Á r o n : R o k o n a i n k e p i k á j a . K i s f a l u d y T á r s a s á g E v l a p j a i . Ű j f o l y a m . IV. 1870. 273. K é p e s G é z a : A K a l e v a l a és a m a g y a r i r o d a l o m . V i l á g i r o d a l m i F i g y e l ő , 1961. 67. W e ö r e s , G y u l a : K a l e v a l a a i h e i t a u u d e m m a s s a u n k a r i l a i s e s s a r u n o u d e s s a . K a l e v a l a -s e u r a n V u o -s i k i r j a 48. (1968) 389. é-s D o m o k o -s P é t e r : A f i n n i r o d a l o m f o g a d t a t á -s a M a g y a r o r s z á g o n . Bp. 1972.

12 Kalevipoeg. Ford. B a n A l a d á r . Utószó: K é p e s G. Bp. 1960. — A í ö v i d í t e t t v á l t o z a t és a szerkesztés F. R. K r e u t z w a l d K a l e v i p o e g (Eesti Riiklik K i r j a s t u s , T a l l i n 1953.) k i a d á s a a l a p j á n készült.

13 A 89 éves k o r á b a n e l h u n y t tudós m u n k á s s á g á n a k szép m é l t a t á s a : К. I.: B á n A l a -d á r (1871—1960) V e s z p r é m megyei Művelő-désügyi Szemle 1972 5. 137., v a l a m i n t B e r e c z k i n é K i i s k M a i : B á n A l a d á r 1871—1960. N y e l v t u d o m á n y i K ö z l e m é n y e k 1961 221. és K o r o m p a y B e r t a l a n : Bán A. E t n o g r a p h i a 1961. 281.

l'« A m a g y a r olvasó az észt i r o d a l o m r ó l v a l a m e l y e s t átfogó k é p e t csak l e g ú j a b b a n , a J a a n K r o s s v á l o g a t á s á b a n m e g j e l e n t antológiából k a p h a t (Az észt i r o d a l o m kis-t ü k r e , Bp. 1969.) Az é s z kis-t e k művelődési, n é p r a j z i viszonyaira és szellemi é l e kis-t é r e von a t k o z ó a von : H a j d ú P é t e r : F i von von u g o r von é p e k és vonyelvek, Bp. 1962. 294—308., v a l a -m i n t : Az u r á l i n é p e k t ö r t é n e l -m e és -m ű v e l t s é g e (Szerk. Erdődi József) Bp. 1966. 147—217. U g y a n i t t 211: A z észt i r o d a l o m m a g y a r b i b l i o g r á f i á j a ( ö s s z e á l l í t o t t a Ko-zocsa S. és R a d ó Gy.)

15 A m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t e IV. (Szerk. Sőtér I.) Bp. 1965. 134.

16 E r r e a t é n y r e A. M o l n á r F e r e n c h í v t a fel f i g y e l m e m e t , szíves segítségét ezúton is köszönöm.

17 Erről részletesen ír Cs. F a l u d i Ágota t a n u l m á n y a a K a l e v a l a b e v e z e t ő j é b e n (Bp. 1959.)

JH Kalevipoeg. A 12. sz. j e g y z e t b e n idézett kiadás.

W Uo. 314. Uo. 316. 21 Uo. 318.

22 A u g u s t A n n i (st): F. R. K r e u t z w a l d i „Kalevipoeg". E s i m e n e оза. K a l e v i p o e g eesti r a h v a l u u l e s . Mit e i n e m R e f e r a t : K a l e v i p o e g in den e s t n i s c h e n V o l k s ü b e r l i e f e r u n -gen. Eesti k i r j a n d u s e seltsi k i r j a s t u s , T a r t u 1934. A K a l e v i p o e g - h a g y o m á n y és név e r e d e t é t illető á l l á s p o n t o k ismertetése (232.): „Von a u s w ä r t i g e n V o r b i l d e r n k ö n n t e das v o n A h l q u i s t u n d S e t ä l ä v o r g e s c h l a g e n e litauische kálvis (der S c h m i e d ) ebenso a b e r das von K. K r o h n v o n n e u e m a u f g e t a u c h t e g e r m a n i s c h e k y l f i n g ( j ) a r (das russische kolbjagi) in F r a g e k o m m e n , b e i d e sind jedoch k e i n e s w e g s sicher." A legv a l ó s z í n ű b b n e k látszik (247.): ..Da „ k a l e legv a i n e n " auch in F i n n l a n d „ e r h a b e n , p r ä c h -tig"' oder „ p r ä c h t i g e r , s c h ö n e r M a n n " b e d e u t e t , so k a n n m a n a n n e h m e n , dass auch diese B e d e u t u n g eine d e r ältesten ist, u n d ebenso, dass n e b e n K a l e v o d e r K a -levipoeg auch K a l e v a i n e n w a h r s c h e i n l i c h schon zur g e m e i n f i n n i s c h e n Zeit als eine A r t F a m i l i e n - S t a n d e s - oder S i p p e n n a m e b e n u t z t w u r d e (vgl. das f i n n i s c h e P e l l e r v o u. P e l l e r v o i n e n , O s m o u. O s m o i n e n u. a.)". — A m ű k e l e t k e z é s é r ő l : Annist A u g u s t : F. R. K r e u t z w a l d i „Kalevipoeg". Teine osa. „ K a l e v i p o j a " s a a m i s l u g u . (Die e n t s t e h u n g s g e s c h i c h t e d e s „Kalevipoeg"). Eesti k i r j a n d u s e seltsi k i r j a s t u s , T a r t u 1936. — L e g ú j a b b i d e v á g ó t a n u l m á n y a : A n n i s t A u g u s t : F. R. K r e u t z w a l d i M u i n a s -j u t t u d e a l g u p ä r a -ja k u n s t i l i n e laad. K i r -j . Eesti R a a m a t , T a l l i n 1966.

23 Kalevipoeg. Id. k i a d á s 323 24 Voigt Vilmos: I. m. 415—417.

25 Kalevipoeg. Id. kiadás. 30—31. A t o v á b b i a k b a n az idézetek u t á n k ö z v e t l e n ü l u t a -l u n k az 1960-as k i a d á s -l a p s z á m á r a .

26 Pl. K é p e s G. idézett u t ó s z a v a , v a l a m i n t K á l m á n B é l a : A százéves K a l e v i p o e g . Al-föld 1961. 6. sz. 103—105. 27 H u n f a l v y P á l : Az észt v a g y viró i r o d a l o m r ó l . M a g y a r A k a d é m i a i Értesítő. 1857. 1. sz. 22. 28 H u n f a l v y P á l : U t a z á s a B a l t i - t e n g e r v i d é k é n . P e s t 1871. „КАЛЕВИПОЕГ" НАЦИОНАЛЬНЫЙ ЭПОС ЭСТОНИИ К 170 ЛЕТИЮ СО Д Н Я РОЖДЕНИЯ ФРИДРИХА Р. КРАЙЦВАЛЬДА Иштван Бичкеи Националный эпос Эстонии , , К а л е в и п о е г " и по этнографической ценности и по эстетическому уровню равноценен другим аналогичным произведениям больших евро-пейских народов. Тем не менее в Вегрии он известен только изкому к р у г у лиц, и

в этом отношении отстаёт например от , , К а л е в а л ы " . Именно поэтому н а с т о я щ а я ра-бота хочет привлечь внимание к некоторым х у д о ж е с т в е н н ы м особенностям этого вечнокрасивого произведения эстонского народа, и одновременно к одному из соста-вителей этого эпоса — Ф р и д р и х у Р е й н х о л ь д у К р а й ц в а л ь д у , чьё 170 летие со д н я р о ж д е н и я мы отмечаем. Одной из особенностей композиции эстонского эпоса, в отличии от , , К а л е в а л ы " , я в л я е т с я наличие единственной ц е н т р а л ь н о й фигуры — К а л е в и п о э г а , а остальные герои становятся незначительными рядом с ним. Действие р а з в и в а е т с я в одном нап-р а в л е н и и до конца п о к а з ы в а я ж и з н ь главного генап-роя. Н а ш и цитаты доказывают, что ф и г у р у Калевипоэга эстонский народ чувствовал своей и наделил её человеческими чертами присущими всему народу. Калевнпоэг, не сверхъестественное существо, а человек из к р о в и и мяса. Его победу народ чувствует своей, а в его п о р а ж е н и и видит свою судьбу. П р о н и з ы в а ю щ и й весь эпос народный юмор вместе с мастерскими лирическими о т с т у п л е н и я м и поднимают это произведение на высокий х у д о ж е с т в е н н ы й уровень.