Top PDF Az Európai Unió intézményrendszere

A Szerződések nem teszik lehetővé tagállam kizárását az Európai Unióból. Ugyancsak nincs mód egy állam tagságának felfüggesztésére sem a tagállam saját, sem a többi tagállam döntése alapján. Az Amszterdami Szerződés azonban bevezette azt a lehetőséget, hogy szankciós céllal egyes tagállam tagsághoz fűződő bizonyos jogait felfüggesszék. Az EUSZ 7. cikke és az EUMSZ 354. cikke olyan eljárást szabályoz, amely keretében a Tanács meg- állapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan meg- sérti az EUSZ 2. cikkében felsorolt értékeket, illetve az Európai Tanács megállapíthatja, hogy az értékek súlyos és tartós megsértése fennáll. Ez utóbbi esetben a Tanács dönthet úgy, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződésekből származó egyes jogait (például a tagállamot a Tanácsban megillető szavazati jogokat) felfüggeszti. Ez az eljárás sajátos eljárás, ami különbözik a kötelezettségszegési eljárástól és az egyéni alapjogvédelem uniós eljárásaitól is, mert nem feltétlenül a tagállamnak az uniós jog hatókörébe tartozó kötelezettségeinek megsértését szankcionálja, és nem az egyéni alapjogsérelmek orvoslása a célja. Az EUSZ 7. cikkének alkalmazására – elsősorban a döntés megbélyegző jellege és nagy politikai súlya miatt – mindeddig nem került sor, ami jól mutatja egy ilyen „nukleáris opció” korlátait.

mutatnak a különböző típusú ügynökségek megjelenésével előbb az Egyesült Államokban, majd Európában is. Ahogy szerte a világon, itt is alapvetően a gazdasághoz kötődő sajátos közigazgatási feladatok megfelelő önállósággal, később független szabályozó jogkörrel történő ellátásáról van szó. Az Unió esetében azonban e feladatok az egységes piac integrációjának kiterjesztéséhez köthető, melyben az egyre bővülő ügynökségek előbb eseti feladatokat, majd ágazati szakigazgatási feladatokat láttak el. Az európai közigazgatás jog szélesebb fogalmát és koncepcióját vallók a végrehajtó ügynökségek megjelenésére és a rájuk vonatkozó szabályozás növekedésére építik értelmezésüket. Az európai közigazgatási jog szűk fogalmának követői azonban a bővülő, a közvetlen Uniós szervekkel, mint sajátos közigazgatással végrehajtott ágazati feladatok folyamatos növekedése ellenére sem hisznek a közigazgatás szervezetére, működésére, személyzetére vonatkozó általános jellegű kodifikált európai közigazgatási jog gyors fejlődésében. Megfelelő jogi felhatalmazás hiányában, inkább a bíró alkotta jog térhódítását tartják valószínűsíthetőnek.

A villamosenergia-rendszer kialakulása és fejlődése so- rán a villamosenergia-ellátás szereplői vertikálisan integ- rált szolgáltatókká váltak, ők állították elő, szállították, osztották el és értékesítették monopol piaci körülmények között a villamos energiát. Az elmúlt évtizedekben a vil- lamosenergia-ágazat az Európai Unió tagállamaiban je- lentős változásokon ment keresztül. Az egyes országok- ban, többé-kevésbé eltérő módon lezajlott privatizáció, liberalizáció és dereguláció megnyitotta a korábbi mo- nopol piacokat a verseny számára, helyesebben szólva, a teljes ellátási láncot a verseny számára nyitott (termelés, kereskedelem, szolgáltatás) és továbbra is szabályozott (szállítás és elosztás) tevékenységekre tagolta. Bár a piacnyitás, a szektorspecifikus strukturális változások, a környezetvédelmi szabályozás szigorodása, a meg- újuló energiahordozókra épülő technológiák ösztönzése stb. révén új vállalati és stratégiai csoportok is megje- lentek, az ágazat vizsgálatával foglalkozó kutatások (pl. Finon – Midttun, 2004; Sioshansi, 2008) azt sugallják, hogy a kimagasló pénzügyi és működési teljesítménnyel továbbra is a részben vagy egészben vertikálisan integ- rált vállalatok, vállalatcsoportok bírnak. Ugyanakkor a makrokörnyezeti és ágazati változások hatására e válla- latok is szerepeik és stratégiáik újragondolására kénysze- rülnek. Jelen cikk célja tehát, hogy megvizsgálja, milyen

a reálkonvergencia európában feltétele a közös, majd az egységes piac zavartalan működésének. a négy alapszabadság akkor érvényesülhet, ha megvalósul a konvergen­ cia. (annak hiányában ugyanis tömeges belső migrációs folyamatok indulnának meg.) Valójában a gazdasági és monetáris unió is feltételezi – a meghirdetett nominális krité­ riumokon túl – a reálkonvergenciát. e kohéziós mechanizmus alátámasztását célozza az európai szolidaritás. az eu strukturális politikájának fő célja az elmaradt térségek felzárkóztatásának előmozdítása. az ezzel kapcsolatos tapasztalatok a különböző tagál­ lamokban eltérők: sikeresebbek voltak a vezető és az elmaradó térségek integrációját az infrastruktúra fejlesztése révén előmozdító megoldások, amelyek regionális konvergen­ ciát eredményeztek. ám a gazdasági tevékenység kiterjesztésére, illetve a munkahelyek áthelyezésére irányuló széles körű térségi intervenciók kevésbé bizonyultak sikeresnek (World Bank [2009]). a konvergenciát előmozdító mechanizmus európában az elmúlt évtizedekben elsősorban a piacra épült, a szolidaritásra épített nem piaci mechanizmu­ sok összehasonlíthatatlanul szerényebb szerepet játszottak.

az európai unió közel másfél évtizede tartó energiapiaci liberalizációjának egyik fő célja – a verseny megteremtésén keresztül – a végső fogyasztók által fizetett ener- giaárak csökkenése volt. 2000 és 2005 között a villamos energia fogyasztói ára eny- hén mérséklődött. e pozitív tendenciát azonban az energiatermelés költségeinek emelkedése – a primerenergia (földgáz, szén) drágulása, majd a széndioxid-kibo- csátás költségeinek az villamos energia fogyasztói árában való megjelenése – gyor- san semlegesítette, és az évtized közepétől a villamos energia végső fogyasztói ára ismét emelkedett. 2008 után az árnövekedés üteme felgyorsult: 2008 és 2012 között a háztartások évi 4 százalékkal, az ipari végső fogyasztók pedig évi 3,5 százalék- kal fizettek többet az energiáért. ezzel a villamos energia árnövekedése meghaladta az infláció növekedésének mértékét (EC [2014b]). a villamosenergia-kiadásoknak a háztartások szabadon elkölthető jövedelméhez viszonyított aránya a 2000. évi 2,6 százalékos szintről 2012-re közel 4,0 százalékra emelkedett (VaasaETT [2013] 27. o.). a prognózisok, amelyek a villamosenergia-rendszerekbe beépített elemekkel – elsősorban a zöldenergia már megítélt hosszú távú támogatásával – kalkulálnak, ennek az aránynak további, 4,5 százalékra való emelkedését jelzik.

C-245/16 Nerea [2017] ECLI-521., Case C-493/14 Dilly’s Wellnesshotel [2016] ECLI-577. Az Európai Bíróság 2016-ban és 2017-ben 10-10 ügyben hozott előzetes döntést állami támogatási ügyben. 2015-ben csak 4 referenciát kértek az állami támogatási szabályok értelmezése körében a nemzeti bíróságok. A tagállami bíróságok az Európai Bizottságtól sem kértek eddig véleményt az ÁCSR értelmezéséről vagy alkalmazásáról. Erre lehetőségük lenne a Tanács 2015. július 13-i 2015/1589/EU rendelete alapján. 29. cikk (1): Az EUMSz 107. cikke (1) bek.-ének vagy 108. cik- kének alkalmazására irányuló eljárás során a tagállamok bíróságai felkérhetik a Bizottságot arra, hogy adjon át részükre birtokában lévő információkat, vagy véleményezzen az állami támogatá- si szabályok alkalmazására vonatkozó kérdéseket. (2) Amennyiben az EUMSz 107. cikke (1) bek.- ének vagy 108. cikkének koherens alkalmazása megkívánja, a Bizottság saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújthat be az állami támogatási szabályok alkalmazásáért felelős tagállami bíróságoknak. A Bizottság az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet. (HL L 248, 2015. 09. 24. 9.) A Bizottság adhat – kérelem nélkül – a nemzeti bíróságok számára ész- revételeket, azaz jogértelmezést is, amicus curiae formájában. Erre eddig csak korlátozott eset- ben került sor, a csoportmentességi rendelet esetében pedig egyáltalán nem. Lásd a kiadott ami- cus curiae észrevételeket: ec.europa.eu/competition/court/amicus_curiae_interventions.html.

Sajátos nehézséget vetett fel az uniós országok vál- lalati jogában a bejegyzés és az áttelepülés problémája, vagyis leegyszerűsítve az, hogy honnan származónak, milyen „nemzetiségűnek” kell tekinteni egy vállalatot. Ennek a kérdésnek két vetülete van. Az egyik a lete- lepedés szabályozásának sajátosságaihoz kapcsolódik. A Római Szerződés a természetes személyek letelepe- dését közösségi szinten és egyértelműen szabályozza. A természetes személy egyik országból egy másik tag- államba történő áttelepülése az említett szerződésből fakadó közösségi szinten garantált szabadság. A letele- pedés és a tagállamok közötti áttelepülés szabadsága és zökkenőmentessége a jogi személyek esetében legalább ennyire jelentős, hiszen egy cég számára életbevágó, miként képes nemzeti határokon átnyúló üzleti tevé- kenységet folytatni, mennyire tud rugalmasan mozogni az Európai Unió piacán. A természetes személyekkel ellentétben azonban a jogi személyek bejegyzett köz- pontjának áthelyezése a nemzeti jogrendek keretében szabályozódik. Mint korábban említettük, az ebben irányadó tagállami szabályok közel sem harmonizáltak, sokszínűségük rendkívül megnehezíti az áttelepülést.

gázlelőhelyek kutatásának ösztönzése, illetve a konvencionális kitermelés nö- velése) is. A technológia fejlődésével az ismert, de jelenleg gazdaságosan nem kitermelhető mezők is termelésbe vonhatóvá válhatnak. Nagyobb technoló- giai áttörés nélkül Európa csökkenő gáztermelése mellett a földgázimport- függőség a 2015-ös 66 százalékról 2030-ig 73 százalékra nő az Európai Bi- zottság referencia-forgatókönyvének előrejelzése szerint (EU (2014)). Az im- portforrások kínálata a nagyobb mennyiséget kitermelő országok kis száma miatt meglehetősen korlátozott. Európa hagyományos szállítói Oroszország, Norvégia és Algéria. A legutóbbi évtizedekben az európai piacokon is meg- jelent a hajón szállított cseppfolyósított földgáz. Az ehhez való hozzáférés a kitermelő országok növekvő száma miatt nem csupán jobb ellátásbiztonsá- got, de egyre versenyzőbb piacot is jelent. A tengerparttal nem rendelkező országoknál a több irányból érkező csővezetékes szállítás jelenthet megoldást, ami minél több forráshoz való hozzáférést tesz lehetővé. Az Európai Unió stratégiai céljai között szerepel egy déli gázfolyosó kialakítása is, amely a közel-keleti gázforrásokat tenné Európa számára csővezetéken elérhetővé. Az egy domináns forrásból vásárló és kockázatos országokon keresztül szállíttató országok számára (mint például Magyarország) a tranzitkockázat csökkenté- sére az alternatív szállítási útvonalak kiépítése is hatékony eszköz lehet. 3

Az energetika és a belső piac kérdéseire a Bizottság 2014. októberi ülésén újból visszatért 39 . Figyelemre méltóak azok a célok, melyeket a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret körében az energiapolitikai irányításról kinyilatkoztattak. A következtetésekben megfogalmazottak szerint megállapodás született arról, hogy olyan irányítási rendszert ki kell dolgozni, amely mentes az adminisztratív terhektől, átlátható, megbízható és segíti az Európai Unió energiapolitikai céljainak elérését. Mindez megfelelőképpen általános ahhoz, hogy felvesse a kérdést, vajon az Európai Tanács a hatáskörök megosztásának újragondolását vette-e ezzel napirendre. Igaz, megnyugtatásképpen a dokumentumban azonnal hozzáteszik, hogy a tervezett irányítási rendszernek az EUMSZ 194. cikke szerint kellő mozgásteret kell biztosítani a tagállamok számára, és tiszteletben kell tartania az energiamixük meghatározására vonatkozó jogukat. Az irányítási rendszer a tervezettek szerint a megújuló és energiahatékonysági nemzeti tervekre épülne. Nyomon követné az energetikai területen tett előrehaladás mérésére szolgáló kulcsmutatókat a fogyasztók szerepének és jogainak növelése, valamint a beruházások átláthatósága érdekében. Továbbá megkönnyítené a tagállami energiapolitikák közötti koordinációt, és fokozná a tagállamok közötti regionális együttműködést. Ez utóbbi – ahogyan az az energiaunióra vonatkozó bizottsági közleményből is kitűnik – a harmadik energiacsomaggal létrehozott európai átviteli/szállítási rendszerüzemeltetőknek, valamint a szabályozó hatóságok együttműködési platformjának a feladat- és hatáskörei növelésével valósítható meg. Mindez azonban újból felveti a tagállami és európai uniós hatáskörök megosztásának kérdését. Mindezek az energiaunióra vonatkozó csomagban is megjelennek, tekintettel arra, hogy ez utóbbi keretstratégia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai célkitűzésekre is támaszkodik.

A Lisszaboni Szerződés több cikke is foglalkozik az Unió alapelveivel és értékeivel. A szerződés 2. cikke deklarálja, hogy „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” A 3. cikk (2) bekezdése és a 3. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy „az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvé- nyesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára” és „[a] világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez”. A 6. cikk az Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogokra, szabadságokra és elvekre hivatkozik, amelyek értelmezésének a kérdésében is állást foglal. A 6. cikk többek között megállapítja, hogy „az alapvető jogok [...] az uni- ós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei.” A 7. cikk meghatározza, hogy milyen lépéseket kell tenni abban az esetben, ha egy tagállam súlyosan megsérti a 2 cikkben említett értékeket vagy fennáll ennek a veszélye, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nem található egyetlen olyan rendelkezés sem a szerződésben arra az esetre, ha valamely uniós intézmény sértené meg ezeket az értékeket.

Az Európai Unióban a nyílt koordinációs módszer (Open Method of Coordination) egy olyan laza, kormányközi együtt működési forma, amely politikailag kényes terü- leteken is jól alkalmazható. A szociális politikában már volt példa az alkalmazására, a kisebbségekkel kapcsolatban viszont nem alkalmazták még, pedig – akárcsak az esélyegyenlőségi politikák terén – itt is alkalmas lehetne ez a forma arra, hogy a tag- államok közös célokat valósítsanak meg. A nyílt koordinációs módszer ugyanis egy több szakaszból álló folyamatot takar. A mechanizmus lényege, hogy a tagállamok stratégiai döntését követően – azaz, hogy milyen területen indítsák el a nyitott koor- dinációt – a Bizott ság konkrét vezérlőelveket, valamint ezek megvalósítására cselek- vési terveket dolgoz ki, amelyet aztán a tagállamok jóváhagyásával nemzeti vagy re- gionális politikai szinten ültetnek át a gyakorlatba. A végrehajtásról a tagállamok szakminisztériumai tesznek jelentést a Bizott ságnak, amelyet aztán a Tanács ellen- őriz, és ajánlásokat fogalmazhat meg a tagállamoknak. Az eljárás mindenesetre ha- tékony, mert uniós jogalkotás nélkül, a tagállamok felelősségi körében tudnak közös célok érdekében intézkedéseket hozni. A kisebbségekkel kapcsolatban valószínűleg az lenne a legnagyobb kihívás, hogy az első szakaszban sikerülhet-e a tagállamoknak egyezségre jutni, hogy milyen területen kívánják a nyílt koordinációs mechanizmust elindítani. A folyamat ugyanis csak valamilyen uniós jogi felhatalmazás vagy tanácsi döntés alapján indulhat el, márpedig mindkett ő a tagállamok egyetértését feltételezi. Mégis fontos előrelépés lenne, ha a tagállamok – uniós jogi kötelezett ségek nélkül – megkísérelnék a hagyományos nemzeti kisebbségek társadalmi elismertségének tá- mogatására is igénybe venni a nyílt koordináció lehetőségét. Ezzel ugyanis saját ta- pasztalataikat, jó gyakorlataikat, megoldási javaslataikat termékeny párbeszéd kere- tében tudnák megosztani és fejleszteni.

az európai Beruházási Bank kiemelkedően fontos finanszírozó partnerré vált a közúti és vasúti (például m3, m6, m43 autópályák egyes szakaszai, a Buda- pest–székesfehérvár, Budapest–esztergom és sopron–szentgotthárd vasútvona- lak felújítása, a máv mozdonybeszerzése), a városi tömegközlekedési (budapesti m2 metró járműbeszerzése, m4 metróvonal építése, 1-es és 3-as villamosvonal rekonstrukciója), valamint az egyéb infrastrukturális fejlesztési projektek (víz-, szennyvíz-, távközlési hálózatok rehabilitációja, illetve kiépítése, magyar–szlovák és magyar–horvát gázhálózatok összekötése) terén. ezek mellett a bank rendsze- res finanszírozója a hazai diák hitel rendszernek, társfinanszírozást nyújt az eU költségvetése által is finanszírozott projektekhez, és bár összegében nem kiemel-

A tagállami participációs rendszerek fogalmi meghatározása, szerkezete, jogosultsági rendszere, tagsága igen jelentős eltéréseket mutat a tagállamok jogszabályi rendszerében és gyakorlatában. Még ha célja is volna jelen dolgozatnak az, hogy az egyes országok rendszereinek hasonlóságait és eltéréseit teljes-körűen feltárja, ez sem árulna el mindent az participációs intézmények rendeltetéséről. Ez a funkcionális megközelítés csak abban az esetben hozna sikert, ha a munkavállalói részvétel intézményeinek leírása az adott országot átfogó teljes elemzés része lenne. Ebben az adott intézményeken túl a szereplők helyzete, a várható magatartásuk, a kulturális, politikai és gazdasági környezet mind bemutatásra kellene hogy kerüljön. Ez jelen dolgozatnak nem célja. A tanulmány szerzője nem tévesztve szem elől az eredeti célt, az Európai Unió munkavállalói részvétel témában megnyilvánuló kezdeményezéseit veszi sorra és azt próbálja meg felbecsülni, hogy képes-e, és ha igen miként, befolyásolni az Unió participációs gyakorlatának egészét, valamint az egyes tagállamok mechanizmusait. A tagállami gyakorlatok felvázolásával azt a közeget kívántam bemutatni, amibe bekerül, amire ráépül a továbbiakban részletesen ismertetett Európai üzemi tanácsok rendszere.

L’objectiu d’aquest TFM és analitzar fins quin punt la política d’immigració i asil de la Unió Europea s’ha construït amb la lògica de la securitització, i quins són els impactes que se’n poden derivar, en relació als objectius establerts per aquesta política en l’àmbit europeu. Per tal d’acomplir amb aquest objectiu, aquest TFM es divideix en diferents capítols, el primer dels quals és una revisió dels antecedents per contextualitzar el marc de la recerca. En aquest sentit, el capítol 2 ofereix una revisió de la Teoria de l’Escola de Copenhagen i sobre el concepte de securitització, i una revisió diacrònica pel procés de construcció d’una política europea d’immigració. Per la seva banda, el capítol 3 explica el marc metodològic de l’estudi, que proposa un examen qualitatiu de quatre elements de producció europea en matèria d’immigració i asil de 1999 a 2015 a través del mètode de recerca primària de l’anàlisi de discurs. En el capítol 4, la combinació d’aquests elements pren forma i s’analitza. Després de presentar el marc de securitització de l’Escola de Copenhagen, com a guia de l’anàlisi empíric, es vol analitzar el vincle creixent entre la immigració i la seguretat, en el marc de les polítiques de la Unió Europea, prestant atenció principalment a la producció normativa (discurs) de les institucions comunitàries. L’objectiu és determinar, a través de la comparació entre la producció documental referida a la immigració i asil, si hi ha hagut un procés de securitització. El capítol 5, finalment, recollirà les principals conclusions d’aquest TFM.

Széles körben elfogadott nézet, hogy az egyén szá- mára a közös élményteremtés az, ami értéket teremt. Amikor a 2000-es évek elején Prahalad és Ramaswamy (2000, 2003, 2004a, 2004b) elkezdték tanulmányai so- rozatának írását, azt ecsetelték, hogy a gazdasági érték- teremtés helye mindinkább változik, és az érték nem a vállalaton belül, hanem a fogyasztó és a vállalat közötti interakció során jön létre. A közös értékteremtés szem- lélete úgy tekint a fogyasztóra, mint a használati érték teremtőjére és az értékteremtésben részt vevő egyik fél- re. A fogyasztó tudása és szakértelme alapján tudatosít- ja saját potenciáját és erőforrásait a fogyasztás során, és egyrészt megkülönböztetésre törekszik, másrészt saját identitásának kialakítására, fenntartására vagy fejlesz- tésére (Firat – Venkatesh, 1995). Ugyanakkor a társa- dalmi hálók létrehozása és a hozzájuk való csatlakozás is cél lehet (Holt, 1995).

En resum, i fent una valoració crítica de l’estat de la qüestió, dir que la temàtica de la Unió Europea s’ha tractat des de moltes perspectives tant a nivell europeu com espanyol. Existeixen gran varietat de fonts procedents d’Europa, i sobretot d’institucions de la Unió Europea, que han treballat i elaborat diferents recursos perquè es puguin emprar per treballar la UE a diferents edats. Òbviament, cada vegada trobem més recursos a la xarxa, i més accessibles per als docents o persona interessada. En aquest apartat, cal destacar la funció de la Comissió Europea, alhora de col·laborar i marcar objectius relacionats amb l’educació i la formació en la matèria. La pàgina web de la Comissió dona accés a recursos electrònics i jocs que s’adrecen a alumnes de secundària. Vamos a explorar Europa! (Comissió Europea, 2012) és dels que he trobat més accessibles. Per una banda, per la voluntat pròpia d’accedir a ell veient que es tracta no només d’una publicació on hi trobem diferents activitats per a realitzar i treballar la UE, sinó també perquè a la xarxa es pot transformar en un joc en el que es pot jugar tant individualment com en grup. I per altra banda, perquè es tracta també d’una sèrie d’exercicis que es troben incorporats al Centre Balears Europa per poder fer treballar als alumnes la UE a l’aula.

futuro a una defc-.nsa común, supone un cambio decisivo cOil reladón a la situación anterior. Pues bien, la intmducción entre los objetivos de la l)on:tka exterior y d~[r]

Desprès de dècades la UE ha viscut una evolució en la seva integració per poder afrontar els nou reptes del mon globalitzat. De fet, la UE ha realitzat diferents modificacions en el seu sistema institucional i el dret comunitari. Quan tot semblava arribar a bon port, la integració s'encalla en el procés d’unificació dels seus tractats en un marc constitucional, el qual sorgeix de la Declaració de Laeken de l'any 2001 sota una lògica federalista. Amb la creació d'una convenció amb representants dels governs nacionals, parlamentaris dels estats membres, representants dels Parlament Europeu i representants de la Comissió sorgeix el text constitucional sota el nom de Tractat Constitucional o Constitució Europea que distribueix els poders de les institucions europees i presenta noves reformes en l'estructura de l'acció exterior de la UE després de la seva creació en el Tractat de la Unió Europea (TUE) com a un dels pilars fonamentals l'any 1993. Val a dir que la UE ha d'enfrontar-se a les futures incorporacions, a la globalització i a l’aparició de les noves tecnologies entre d'altres, així com convertir-se en un actor internacional amb la seva acció exterior.

Egy másik fontos terület, ahol a gyenge dominancián alapuló iteratív kiküszö- bölés garantáltan egy pontot, az egyetlen NE-t eredményezi, a generikus exten- zív formában adott véges tökéletes információs játékok. A „generikus” jelz˝o itt azt jelenti, hogy bármely játékos kifizetései a játékfa végpontjaiban külön- böz˝oek. Meg lehet mutatni (lásd Osborne és Rubinstein (1994)), hogy az egyetlen részjáték tökéletes NE-t meg lehet kapni gyengén dominált stratégiák iteratív kiküszöbölésével a játék teljes normál formájában. Tehát ebben a játékosztályban is következik az NE az egyéni racionalitás és annak köztudása feltételezéséb˝ol. Ennek részletes kifejtése megtalálható Aumann (1995)-ben.

Kutatásunkban a vevői panaszhelyzetek elemzésével foglalkozunk. E kérdéskör több tudományterület szá- mára is relevanciával bír, míg az alapvető kérdésfelve- tés a gazdálkodástudományok fogalomrendszeréből és problémafelvetéséből indul ki, a vizsgált jelenség ma- gyarázatában erősen támaszkodunk a pszichológia és szociálpszichológia megközelítéseire is. Kutatásunk abból a problémából indul ki, hogy a vállalatok általá- ban nem foglalkoznak eleget vevőik panaszainak meg- értésével és kevés hangsúlyt fektetnek azok kezelésére, illetve megelőzésére. Ahhoz, hogy a vállalatok hatéko- nyabb panaszkezelési gyakorlatot tudjanak kialakítani, jobban meg kell érteniük azt, hogy a fogyasztók hogyan élik meg a különféle panaszhelyzeteket. A panaszhely- zetek megélése nagyon is egyéni és helyzetfüggő, to- vábbá nagymértékben befolyásolják az interakcióban közreműködő felek érzelmi megnyilvánulásai. Elem- zésünkben azokat a panaszhelyzeteket vizsgáljuk, ahol az egyént valamilyen veszteség éri, és nyíltan hangot ad elégedetlenségének, noha lehetnek olyan helyzetek is, amikor az egyén nem ad hangot elégedetlenségének, ha- nem az őt ért veszteség más viselkedésmintákban nyil- vánul meg (másoknak továbbadja a negatív tapasztala- tot, átpártol egy másik vállalathoz, on-line fórumokon veszt részt, fogyasztóvédelmi hatósághoz fordul stb.).