Akadt azonban egy producer, aki Terence Hillt szólistaként is képes volt halhatatlanná tenni: Sergio Leone. A Nevem Senki (eredeti cím: Il mio nome é Nessuno) című film létrejötte, amit 1973-ban Új- Mexikóban és Spanyolországban Terence Hill és a westernek régi sztárja, Henry Fonda főszereplésével forgattak, már önmagában is egy fantasztikus történet. Ezúttal azonban nem a
puszta véletlen egyengette ennek a szokatlan produkciónak az útját, hanem a kőkemény számítás. Leone, az italowesternek nagymestere hivatalosan már búcsút mondott a műfajnak, miután leforgatta a Volt egyszer egy vadnyugat és az Egy marék dinamit című klasszikusokat – Amerika- trilógiájának azt az első két epikus részét, melyet majd csak 1984-ben fejez be a Volt egyszer egy Amerikával.
Azonban miután Az ördög jobb és bal keze ilyen fantasztikus sikert aratott, Sergio Leone újra fontolóra vette a westerntől való végleges búcsú gondolatát. A mozikban párhuzamosan futó Egy marék dinamit bevételei azonban meg sem közelítették a Barboni-féle kasszasikert, noha abban olyan westerncsillagok álltak a kamera előtt, mint Charles Bronson és James Coburn. Terence így nyilatkozott erről: „Leone továbbra is szerelmes volt ebbe a műfajba, mégis azt akarta, hogy érjen véget a mozikban ez a westernkorszak. Ezzel pontosan tisztában voltam, hiszen akkoriban nagyon sok időt töltöttünk együtt. Így aztán kitalált egy filmet, mely a saját történetére támaszkodott. Ő Henry Fonda figurájával azonosult, akit egy újfajta fickóval akart szembeállítani, ez volt az általam megformált szereplő.”{59}
Az „Öreget mindig felváltja egy Fiatal”-tematika Leonét magát is nyilvánvalóan erősen foglalkoztatta, sőt annyira vonzotta, hogy állított egy utolsó személyes emlékművet kedvelt westernműfajának. Ettől a vágytól vezérelve ajándékozta meg a publikumot az őszülő revolverhős, Jack Beauregard (Henry Fonda) csodálatos történetével, aki miután megcsömörlött a Vadnyugattól, Európába kíván visszavonulni. Senki (Terence Hill) azonban keresztbe tesz ennek a tervének, állandóan felbukkan a semmiből, és gyerekes játszadozásaival, kétértelmű megjegyzéseivel összezavarja Jack Beauregard-t, amin ráadásul idegesítően gúnyolódik is. A Fiatal, aki gyermekkora óta példaképeként tekintett az Öregre, szemérmetlenül beleavatkozik Beauregard sorsába, sőt még az életét is megmenti, majd kidolgozza a Vadak Bandája leszámolásának tervét. Így az Öreg véglegesen legendává válhat és nevét beírhatja a történelemkönyvekbe – épp ahogy azt Senki megálmodta. Végül meg is győzi Beauregard-ot, hogy a Vadnyugatról való visszavonulását úgy rendezze meg egy álpárbajjal, hogy Senki az ő nyomdokaiba léphessen, és ezzel lehetősége legyen egy újabb legenda születésének.
A Nevem Senki révén sikerült Sergio Leonénak és Terence Hillnek a Volt egyszer egy vadnyugat és Az ördög jobb és bal keze 2 szellemes keverékét létrehoznia, ahol a már bevált és a nagyon is eltérő, újfajta elemek harmonikusan elegyednek. Ezenkívül a filmet egy jókora adag Trinity-féle mocskos vicces beszólás fűszerezi. Senki figuráját némileg formálta a színész, Terence Hill személyes élettörténete is, aki a nagyszerű mester, Henry Fonda mellett tündökölt. Az egész filmet harmonikusan aláfestette a zene, amitől mindenki libabőrös lett. Ennio Morricone a kétfajta western szokatlan egybeolvasztását remek kompozíciókkal támasztotta alá: ahányszor bevonul a Vadak Bandája, felcsendül Wagnertől a Valkűrök lovaglása és hallható egy autókürtkoncert is. A Vadak Bandájának ötletét Sergio Leone A vad banda című westernklasszikusból emelte át, amit amerikai kollégája, Sam Peckinpah forgatott 1969-ben. Mivel a rendező nem sokkal korábban elutasította a Leonéval való együttműködést, Sergio „eltemette” őt filmjében: Senki a Sam Peckinpah nevet olvassa le egy sírkeresztről a temetőben.
A korántsem kockázatmentes kísérlet olyan kitűnően sikerült Sergio Leonénak és Tonino Valerii rendezőnek, hogy Senki figurája Terence Hill számára hosszú színészi pályafutásának egyik csúcsa lett, sőt Trinityt megelőzve mind a mai napig a legkedvesebb és legsikeresebb olyan szerepe, mikor nem Bud Spencer oldalán látható. „Trinity és Senki egyaránt nagyon a szívemhez nőttek. Trinity azért, mert teljesen spontán tapasztalat volt számomra, Senki pedig épp azért, mert ezt a szerepet nagyon gondosan és tudatosan építettem fel és tanultam be.”{60} A Leonéval végzett közös munkára
így emlékszik vissza Terence Hill: „Fantasztikus volt. Apaként és mesterként néztem fel rá. Egyszer odajött hozzám és azt mondta: »Szeretnék csinálni neked egy filmet.« És ezt a mozit tényleg rám szabta, sőt azt akarta, hogy én is rendezzem. Állandóan együtt voltunk, a mestersége minden titkába beavatott.”{61} Különösen lelkesítette a színészt az, ahogyan Leone mesélt, és mindaz, ami a
westernt oly vonzó műfajjá varázsolta. „Sergio szerette az epikát. Mi pedig mindannyian, függetlenül attól, hogy tanultunk erről vagy sem, magunkban, a génjeinkben éreztük, olyan ez, mint az Odüsszeia, a hősök és mítoszok epikája. És ezeket a mítoszokat szőtte bele a figuráiba.”{62}
Furcsamód a film tervezési szakaszában jó ideig korántsem volt biztos, hogy Terence Hill Senki szerepében a Barboni-filmek szimpatikus mókamesteréhez, Trinityhez kapcsolódik, majd végül új
hősként vonul be a film történetébe, vagy egy új westernvariáns veszteseként végzi, aki nem tudta felvenni a versenyt a régivel. Sergio Leone producerként a Nevem Senkivel egyrészt bosszút akart állni azért a megaláztatásért, amit Barboni a Trinity-filmek sikerével okozott neki. Szilárdan hitt abban, hogy egy „valódi” Henry Fonda-kaliberű westernsztárral még sikeresebb lenne, mint kollégája. Másrészt felelősnek érezte magát a publikummal szemben, mert azt gondolta, a Trinity- figura létre sem jöhetett volna az ő klasszikus italowesternjei nélkül.{63}
Leone és Valerii azonban határozottan eltérő véleményen voltak. A forgatókönyv alapján az volt az eredeti terv, hogy Senkit közvetlenül összekapcsolják Trinity figurájával, így egy igazi westernmítosz erőteljes epikájával (a nem kevésbé mitikus Henry Fonda megtestesítésében) szétzúzzák bohóckodó alakját. Végül azonban Leone mester aggodalmai győzedelmeskedtek, aki kezdettől fogva – sokkal inkább, mint Valerii – a Terence Hill által megtestesített alakra épített. Nyilvánvalóan Leone megriadt a közönség bosszújától, ugyanis ha Senkinek idő előtt vége, az megformálója kigúnyolásával lett volna egyenlő, aki már a nagy Leone nélkül is komoly sztárrá vált.{64}
Az Egy zseni, két haver, egy balek (Un genio, un compare, un pollo) címet viselő produkciót egy évvel később készítette el Sergio Leone. A rendező Damiano Damiani volt, a főszerepet pedig ismét Terence Hill kapta. A közönség azonban rögtön kakukktojásnak érezte az alkotást, noha a producerek és a főszereplő neve komoly vonzerőt jelentett. Maga a történet – mely csak ránézésre felelt meg Terence Hill Senki-figurájának, a karaktert ezúttal Joe Thanksnek hívták, tartalmilag viszont semmi köze nem volt hozzá – túl zavarosra és határozatlanra sikeredett. Miou-Miou kiválasztása a női főszerepre, aki nem sokkal azelőtt a Herék, avagy a tojástánc című filmben Gérard Depardieu és Patrick Dewaere oldalán meztelenül játszva egyszerre keltett ámulatot és váltott ki felháborodást, bizonyára nem jelentett hátrányt a filmnek. Leone még olyan neveket szerződtetett le, mint Klaus Kinski, akit Terence Hill a Wendtlandt-féle Winnetou 2-ből ismert, és Raimund Harmstorf. Az elismert rendező és producer azonban ismételten elkövette azt a hibát, hogy egy régi sikert akar megismételni túlbonyolított cselekménnyel. Az Egy zseni, két haver, egy balek így messze elmaradt a várakozásoktól, és mindenekelőtt a producer, Leone és a rendező, Damiani számára jelentett komoly csalódást, akik ezután örökre búcsút mondtak a western műfajának.