Mt 10,1-4: A tizenkét apostol kiválasztása

Simon Péterrel meghívása (4,18-22) és anyósának meggyógyítása (8,14-15) után a tizenkét apostol kiválasztása kapcsán találkozunk ismét Máté evangéliumában. E perikópában Péter alakját egy új szempont szerint: az apostoltársak közösségének fényében mutatja be az evangélista.

Fordítás

1. És miután magához hívta a tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék

őket és hogy gyógyítsanak meg minden betegséget és minden (testi) gyengeséget.

2. A tizenkét apostolnak pedig ezek a nevei: első Simon, a Péternek mondott és András, az ő testvére, és Jakab, a Zebedeusé és János, az ő testvére,

3. Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, az Alfeusé, és Táddé, 4. Simon, a zelóta és Júdás az iskarióti, az őt eláruló.

Behatárolás

Az előző szakaszhoz képest szűkül Jézus hallgatóinak köre: most már nincs jelen a tömeg (9,36), hanem csak az a tizenkét tanítvány, akiket a Mester magához hív (10,1), s akiket Máté név szerint felsorol kiemelve őket a névtelen általánosságból (10,2). Az apostolok küldése viszont már egy újabb epizód kezdetét sugallja (10,5). Így e perikópát a 10,1-4 versek között határolhatjuk be.

Szövegkritika

A 10,2. versben egyes iratok kihagyják a „de,” szócskát a „tw/n de. dw,deka” olvasatból.417 Viszont a többi tanúban megtalálható, így mi is ez utóbbi változatot tartjuk az eredeti szövegnek. Továbbá, szintén ebben a versben, néhány tanúban nem szerepel az Andrást és Jakabot összekötő „kai,” szócska, amely által valószínűleg hangsúlyozni akarták a többi apostolpárhoz hasonlóan, melyek között szintén nincs kötőszó, Jakab és János

417

összetartozását.418 Viszont a legkorábbi szövegtanúk a „kai. VIa,kwboj o` tou/ Zebedai,ou” olvasatot hozzák használva a kötőszót,419 s mi is emellett maradunk. Valószínűleg az evangélista ezáltal is nyomatékosítani kívánta, hogy az első meghívott testvérpár: Simon Péter és András is szoros kapcsolatban áll a többi tanítvánnyal.

Szinoptikus összehasonlítás

Az epizódnak mind Márknál (Mk 3,13-19), mind Lukácsnál (Lk 6,12-16) van párhuzama. Máté Márktól eltérően (Mk 3,13) nem nevezi meg a helyszínt, ahol az apostolokat Jézus magához hívta, viszont hangsúlyozza, hogy a Mester tanítványairól van szó („tou.j

dw,deka maqhta.j auvtou/” - Mt 10,1). Máté a meghívás tettét nem igével („proskalei/tai” - Mk

3,13), hanem participiummal jelöli („proskalesa,menoj” - Mt 10,1). Továbbá, Márkkal szemben (Mk 3,14-15), itt még nem említi meg az igehirdetést mint apostoli feladatot, viszont nála a Tizenkettő hatalmat kap Jézustól nemcsak a tisztátalan lelkek kiűzésére, hanem a gyógyításra is (Mt 10,1).

Az apostol-listát illetően a nevek Máténál nominativusban, s nem a márki accusativusban állnak (Mt 10,2-4; Mk 3,16-19). A mátéi felsorolás egyszerűbb: Márkkal szemben (Mt 10,2; Mk 3,16-17) nem tér ki Jézus névadó tettére, sem Simon, sem a Zebedeus fiúk esetében. Viszont Simon nevéhez sajátosan hozzáfűzi a „prw/toj” és a „o` lego,menoj

Pe,troj” megjegyzéseket (10,2), Mátéhoz pedig a „o` telw,nhj” terminust (10,3). Fontos

momentum, hogy Máté, eltérve Márktól (Mt 10,2; Mk 3,17), Simon Péter neve után közvetlenül András nevét hozza, akinek kapcsán hangsúlyozza, hogy ő Péter testvére („o`

avdelfo.j auvtou/” - Mt 10,2), s csak utána nevezi meg a Zebedeus fiúkat, megtartva ezzel a

Jézussal való első találkozásuk sorrendjét (Mt 4,18-22). Így tehát e mátéi szakaszban nagyobb nyomatékot kap Péterhez kapcsolódóan András testvéri köteléke, mint Jakab és János személye, akikkel együtt később Jézus mellett találjuk Pétert egyes alkalmakkor (17,1; 26,37).

418 _אc_{, C, D, L, W, Θ, f}1.13_{, 33, sok egyéb koiné kézirat, lat, sy}h_{, co.} 419

Szerkezet

A szakasz két alegységre osztható: a 12 tanítvány meghívásának leírását (10,1) az apostolok nevének felsorolása követi (10,2-4). A két rövid egység szoros kapcsolatban áll egymással, összeköti őket a „dw,deka” kifejezés (10,1-2): akiket Jézus magához hív, s akiknek hatalmat ad (10,1), azokat ismerjük meg személyesen, név szerint a továbbiakban (10,2-4). Elemzés

A perikópa első alegységében Jézus az alany, akit noha nem nevez most meg az evangélista, mégis ő a cselekvő, aki a központban áll. Ő az, aki magához szólítja a tanítványokat, hatalmat ad nekik. Az evangéliumban Jézus ötször alanya a „proskalesa,menoj” participiumnak.420 Ebből az első és az utolsó alkalommal csak a Tizenkettőt hívja magához, hogy velük tegyen valamit (10,1; 20,25). Ennek a fényében még jelentősebbé válik, hogy ki az elsőként megnevezett apostol, akit először hív meg a Mester e közösség keretén belül. Tanítványoknak nagyobb csoportja kísérte Jézust, de a megemlített Tizenkettő az a szűkebb, az Úr körüli közösség, akik tőle kapják meghívásukat és küldetésüket.421 Máté ezt a számot itt használja elsőízben a tanítványokra, ami így egy sorozat kezdete lesz.422 S az „auvtou/” személyes névmással hangsúlyozza (10,1), hogy ezek a tanítványok Jézushoz tartoznak, aki meghívja, tanítványaivá teszi őket. Az evangélista, Márktól eltérően (Mk 3,15) közli, hogy a Mester hatalmat ad választottainak nemcsak a tisztátalan lelkek kiűzésére, hanem a gyógyításra is. A „qerapeu,w” kifejezés nem orvosi kezelést, hanem teljes gyógyulást jelez.423 Jézus, aki Úr minden betegségen és gyengeségen, adja át ezt az erőt tanítványainak, akik hittel fogadva képesek lesznek hasonló dolgokat véghezvinni.424 A gyógyítói tevékenység a Messiás eljövetelére is utal,425 ami által Máté azt is nyomatékosítja, hogy Jézusnak e messiási küldetésében vesznek részt kiválasztott tanítványai. A hatalom adása, amit az evangélista a szakasz egyetlen igéjével is kiemel („e;dwken” - 10,1) ugyanakkor arra is rávilágít, hogy az apostolok önmagukban nem tudnák ezeket megtenni, tehát mindez jézusi erőből történik. A tanítvány nem értelmezhető meghívója nélkül.

420 _{10,1; 15,10.32; 18,2; 20,25.} 421 _{Vö. V}

IVIANO,B. T., Evangélium Szent Máté szerint, 126. 422 _{10,1-2.5; 11,1; 19,28; 20,17; 26,14.20.47.}

423

Vö. BEYER,H.W., qerapeία, qerapeu,w, qerάπων, in TDNT, III. 129. 424 _{Vö. Uő., qerape}

ία, qerapeu,w, qerάπων, 130-131. 425

A második szakasz egy rövid megállapítással kezdődik: Máté a Tizenkettőt itt nem tanítványoknak, hanem apostoloknak nevezi („dw,deka avposto,lwn” - 10,2). Noha e főnevet evangéliumában csak ez alkalommal használja, mégis a misszióba való küldés visszatérő téma nála (10,5.16; 28,18-20). Továbbá szintén csak itt találjuk meg a mátéi műben az „ta.

ovno,mata” többes számú alakot, mely a Tizenkettőre vonatkozik (10,2). Mindezek mellett

egyedivé teszi e perikópát az a nyelvtani tény is, hogy ennyi nominativusban álló személynév egymás mellett nem fordul elő sehol máshol az evangéliumban.426

Az apostol-listát a többi szinoptikushoz képest Máté viszonylag későn közli művében (Mk 3,16-19; Lk 6,13-16),427 s missziós keretbe helyezi. Kiválasztásuk és felsorolásuk előzménye Jézus igehirdető tevékenysége, aki bejárja a környéket, hogy tanítson, hirdesse az örömhírt és gyógyítson (9,35). Felszólítja hallgatóit, hogy kérjék az aratás Urát új munkásokért, mert megesett a szíve rajtuk, hiszen olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj (9,36-38). Máté tehát hangsúlyozza, hogy a 12 apostolt Jézus e meghatódottság és ima hatására választja ki, hogy együttműködjenek vele missziós küldetésében (10,5). A tanítványok, akiket az evangélista nevük megemlítésével is kiemel, Jézus ajándékai a nép számára, a nyájáról való gondoskodásának jelei.

A névsorban a nevek hat párban szerepelnek. Ez utalás lehet arra, hogy a Mester kettesével küldi őket misszióba (Mk 6,7), amit Máté így külön nem említ meg a következő szakaszban (10,5-10). Illetve az evangélista sajátos szokása is megmutatkozik ebben, aki szívesen alkalmaz írásában páros szereplőket.428 Azt is megfigyelhetjük, hogy e lista tagjai általában nem gazdag rétegekből, de különböző - sőt esetenként ellentétes (Máté a vámos, Simon a zelóta) - politikai irányzatokból jönnek.429 Az első négy apostol nevéhez mindig négy szó kapcsolódik, Jakabhoz és Mátéhoz három, Simonhoz kettő, Bertalanhoz és Tádéhoz egy, Fülöphöz és Tamáshoz egy sem, míg Júdáshoz hét. Ez a statisztika is jelzi, hogy mely tanítványok kapnak fontosabb szerepet az evangéliumban.430 Az első négy meghívott azáltal is szorosabban kapcsolódik egymáshoz, hogy az őket összekötő „kai,” szócska - Simon Pétert

426

Jézus családfájának leírásában (1,1-16) is sok név szerepel, de nominativusban és accusativusban váltakozva. 427 _{Vö. H}

AGNER,D. A., Matthew 1-13 (ed. METZGER,B.M. –HUBBARD,D.A.–BARKER,G.W.)(WBC 33A), Colombia 1993. 265.

428 _{8,28-34; 9,27-31; 20,29-34. Vö. B}

ORING, M. E., The Gospel of Matthew. Introduction, Commentary, and

Reflections, in FEASTER,R.K.– ALEXANDER,N.M.(ed.), NIntB 8, Nashville 1995. 254.

429 _{Vö. D}

A SPINETOLI,O., Máté, 309. FABRIS,R., Matteo, 244. 430

Simon: „prw/toj”, „o` lego,menoj Pe,troj”; András: „kai,”, „o` avdelfo.j auvtou/”; Jakab: „kai,”, „o` tou/ Zebedai,ou”; János: „kai,”, „o` avdelfo.j auvtou” (10,2); Jakab: „o` tou/ ~Alfai,ou”; Máté: „kai,”, „o` telw,nhj” (10,3); Simon: „o`

Kananai/oj” (10,4); Bertalan és Tádé: „kai,” (10,3); Fülöp és Tamás:-- (10,3); Júdás: „kai,”, „o` VIskariw,thj o` kai. paradou.j auvto,n” (10,4).

kivéve, hiszen ő az első - mindegyikük neve előtt megtalálható, illetve az ő esetükben mutat rá ismét az evangélista, hogy két testvérpárról van szó (4,18-22; 10,2).

Simon alakját a többiek közül Máté a „prw/toj” sorszámnévvel emeli ki a leg- szembetűnőbb módon (10,2).431 Az evangéliumban 4 alkalommal szerepel ez a terminus egyes szám nominativus hímnemű alakban.432 Kétszer határozott névelő nélkül, a 12 tanítványhoz kapcsolódik (10,2; 20,27), akiket Jézus magához hív, de közülük is kidomborodik Péter személye, hiszen egyedül őhozzá fűződik közvetlenül ez a szó, amely ebben az esetben az első előfordulás az egész mátéi művön belül. Az evangélista ezzel a rövid kifejezéssel több mindenre utal: 1. Péter az első meghívott, akit annak idején elsőként látott meg Jézus a tó partján (4,18), s most először őt hívja magához,433 ő kapja meg elsőként az apostoli megbízást.434 2. Ő az első a sorban, rangja alapján kiemelkedik a többiek közül.435 3. A többiekhez viszonyított szerepét tekintve ő a Tizenkettő vezetője,436 illetve szóvivője.437 Láthatjuk tehát, hogy összetett: szószerinti, és átvitt értelmű jelentéssel is bír a kifejezés, amely mindenesetre hangsúlyozza Péter különleges és fontos szerepét a Tizenkettő, illetve a korabeli és későbbi keresztények között, elsősorban pedig Máté közösségében.

Az első apostol alakját Máté azáltal is kiemeli itt, hogy ebben a perikópában találjuk az evangéliumban először mind a „Si,mwn”, mind a „Pe,troj” nevet és a csak hozzá fűződő „o`

lego,menoj” terminust nominativusban. Vagyis Péter ettől kezdve már mint meghívott és

hatalommal felruházott apostol fog tevékenykedni új közösségének keretén belül. Továbbá itt sem édesapjáról azonosítja őt az evangélista, mint Jakabot (4,21; 10,2), hanem a másik személynevével, ami szintén egyedülálló a tanítványok névsorában.438 Mint már említettük, Máté fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy András Péter testvére, János pedig Jakabé, amit személyes névmással jelöl („o` avdelfo.j auvtou/” - 10,2), megtartva az első találkozás sorrendjét. Máté evangélista András, Jakab és János nevét kevesebbszer említi meg művében, mint Márk,439 ami azt mutatja, hogy nála ők jobban a háttérbe kerülnek, s még inkább kitűnik Péter

431

A szó jelentése: 1. „első, legelső időben, sorrendben, rangsorban”.Vö. BALÁZS K., Az Első Teljes Magyar Újszövetségi Szómutató Szótár, 517. MICHAELIS,W., prw/toj, prw/ton, πρωτοκαθεδρία,πρωτοκλισία,

πρωτότοκος, πρωτοτοκεi/α, πρωτεύω, in TDNT, VI. 866.868. VARGA ZS., Újszövetségi görög-magyar szótár,

839. 2. „Első a többi közül”: Vö. BLASS,F.–DEBRUNNER,A., Grammatica, 62.1.

432 _{Határozott névelő nélkül (10,2; 20,27), illetve határozott névelővel (21,31; 22,25).} 433

Vö. HAGNER, D. A., Matthew 1-13, A. 265. 434 _{Vö. C}

ULLMANN,O., Petrus, 245. 435 _{Vö. H}

AGNER, D. A., Matthew 1-13, A. 266. SCHMID,J., Das Evangelium nach Matthäus (ed. WIKENHAUSER, A.–KUSS,O.)(RegNT 1), Regensburg 1956. 177.

436

Vö. ALBRIGHT,W. F.–MANN,C.S., Matthew, 117.

437 _{Vö. H}

AGNER, D. A., Matthew 1-13, A. 266. HARRINGTON,D. J., The Gospel of Matthew, 136. 438

Simont és Júdást származásuk alapján határozza meg: „o` Kananai/oj”; „o` VIskariw,thj” (10,4).

439 _{András: 4,18; 10,2; Jakab és János: 4,21; 10,2; 17,1. Viszont Jairus leányának feltámasztása (9,23-26), és a} getszemáni jelenet (26,37) kapcsán nem nevezi meg őket külön név szerint.

alakja. Az apostolok felének neve csak itt jelenik meg az evangéliumban, s többet nem beszél róluk külön a szerző.440 Simon Péter mellett iskarióti Júdás az, akinek a neve a legtöbbször előfordul a Tizenkettő közül Máténál.441 A lista két szélén található tehát az a két apostol, akinek igen fontos szerepe van az evangéliumban: Péter mint pozitív, Júdás pedig mint negatív pólus. Noha ez utóbbi kapcsán már e perikópában is megjegyzi röviden, de lényegre törően a szerző, hogy mit fog tenni, addig Péterről még hallgat. Ezzel a péteri csenddel Máté növeli a kíváncsiságot az olvasók körében, hogy vajon miért ez a tanítvány az, akit ő már most az elsőnek nevez, s aminek okát a továbbiakban fejti majd ki.

Ez az új közösség, amelyet Jézus hoz létre a Tizenkettőből, s gyűjt maga köré „már az egyház előképe”.442 A különböző származású, hovatartozású apostolokból a Mester egy olyan csoportot teremt, akik együttműködnek vele, illetve folytatják majd missziós küldetését. Mindez tovább él az evangélista közösségében is. Ennek az új családnak élére helyezi Jézus - Máté ábrázolásában - Pétert, aki a névsorban az első helyet kapja. Ennek, az evangéliumban egyedi helyzetben álló perikópának a fényében, Simon Pétert tehát úgy mutatja be az evangélista, mint Jézusnak a megszánt nyája számára adott ajándékok közül az elsőt. Mint az elsőnek magához hívott tanítványt, aki az átadott ördögűző és gyógyító hatalom első számú címzettje, aki után felsorakozik a többi tizenegy, ahogy a nevét követő „kai,” kötőszók sora is jelzi (10,2-4). Így tehát Máté többszörösen kiemeli az apostolt társai köréből, aki első közülük, de ugyanakkor mégis egy marad velük: egy közülük.