Spot testimonial 2: Milan Platovsky, Empresario

Bátorság kell a hibáink beismeréséhez Másnap délután

B

onnington márkinénak furcsa érzése támadt. Beletelt egy időbe, amíg Honoratia pontosan meg tudta határozni, miről is van szó. – Nem a köszvény állt a lábába hirtelen, se nem emésztési gyötrelmek jöttek rá, de még csak az időjárási frontot sem okolhatta. Sebastian anyja csak azután tudta pontosan megállapítani a gyomrában érzett szorítás okát, miután a férfiak visszavonultak egy pohár portóit inni, a hölgyek pedig Lady Rawlings szalonjába teázni. A márkiné ekkor döbbent csupán rá, miszerint lát némi esélyt arra, ha nem is túl nagyot, hogy talán hibát követ el.

ELOISA JAMES

167

VAD SZERELEM

Furcsa egy érzés, állapította meg Honoratia. Az a fajta, amelyet addig, nyilvánvaló okoknál fogva, nemigen ismert.

A hiba esetleges felismerése pedig furcsa, epebajos fájdalmat okozott nála. Most többször is elfogta ez az érzés, valahányszor Lady Rawlingsra nézett, aki a szülés óta most először jött le a társasággal vacsorázni. Ez a lány döbbenetesen szép volt. A bőre akár egy bársonyos árvácska virága. Ajkai telt színét pedig nem holmi üvegcséből nyerte. Mindent egybevéve, állapította meg a márkiné, Esme Rawlings a természetéből fakadóan volt annyira szép, amint okosan és nevetve tett mindenfélére valami apró megjegyzést. És ahogy a tekintete felragyogott a boldogságtól, valahányszor csak kiejtette a kisbaba nevét.

Az is világos volt, hogy Fanny nem sokra értékeli lánya viselkedését. Szemmel láthatóan megmerevedett, valahányszor Lady Rawlings nevetni kezdett.

– Kicsit halkabban, kedvesem! – förmedt rá többször is a vacsora alatt. – Egy úrihölgy nem nevet semmin ilyen fülhasogató sikollyal.

– Elnézést kérek, anyám – felelte Esme, és minden erejével igyekezett megfelelni anyja elvárásainak. Honoratia véleménye szerint azonban erre nem sok esély mutatkozott.

– Az a ruha kissé túlságosan kivágott rajtad – állapította meg Fanny, miután a hölgyek helyet foglaltak.

Lady Rawlings kelletlenül megigazgatta ruhája dekoltázsát.

– Csak azért, mert a kebleim az állapotom miatt kissé túlcsordulnak.

– Igen, valóban híztál – folytatta Fanny, tetőtől talpig végigmérve lányát. – Talán jót tenne a gyakori séta reggelente. Vagy egy uborka- és ecetdiéta. A mi szegény Mr. Brummellünk bevallotta, hogy még ő maga is átesett időnként egy-egy karcsúsító diétán.

– Jaj, én arra nem lennék képes – mosolygott a lánya kedvesen. – De megennéd a citromtortámat, mama?

– Szó sem lehet róla. Soha nem fogyasztok édességet esténként. És nagyon remélem, hogy neked sem szokásod.

Honoratia elfojtott magában egy mosolyt, miközben Lady Rawlings átnyújtotta Lady Godwinnek a tortát, amelyet a saját tányérjára akart tenni.

– Miért ne próbálhatnád ki te is ezt az uborkadiétát? – erősködött Fanny. – Én úgy látom, szükséged lenne egy rendes karcsúsító programra.

– Szoptatós anyáknak nem javaslott az effajta drasztikus fogyókúra.

Lady Bonnington mindig is azt tartotta magáról, hogy jó barátnője Fannynak, és most először fordult elő, hogy úgy érezte, nem egy oldalon állnak. Meglehetősen demoralizálónak tartotta, hogy alig két nap után már észlelte is Fanny szája körül azokat a vékony, fehér csíkokat, amelyek az asszony komor hangulatváltozásairól árulkodtak.

– Helene, jól értettem, hogy hamarosan elhagysz bennünket? – fordult most Lady Rawlings Lady Godwinhez.

– Attól tartok, muszáj mennem – felelte gyorsan Lady Godwin, aki szintén pontosan látta, hogy Fanny hangulata meglehetősen sötét fordulatot vett és bármikor kitörhet. – Gina, vagyis Girton hercegnője azt írja, gyermeket vár, és nagyon hálás lenne a társaságomért. Úgy tervezem, két nap múlva kocsira szállok, és elutazom, ha itt már nincs rám szükség.

– Szoptatós anya? Ez gondolom, valami rossz tréfa, amellyel engem akartak megviccelni – szólalt meg Fanny fanyarul, semmibe véve a lánya elterelő taktikáját. – Mert nekem a gyomrom is kavarog ettől a gondolattól. – És pontosan úgy is festett, mint akinek kavarog a gyomra. Honoratiának az jutott eszébe, hogy Fanny mindjárt kiteszi az asztalra a vacsoráját.

– Ezt talán majd később vitassuk meg, mama – fogta könyörgőre hangját Lady Rawlings, kezét finoman az anyja karjára téve.

Fanny azonban lerázta magáról a lánya kezét.

– Ne próbálj megtéveszteni! Biztosra veszem, hogy az itt jelenlévő hölgyeket éppen úgy felháborítja, amit mondtál, mint engem!

ELOISA JAMES

168

VAD SZERELEM

Honoratia kortyolt egyet a teájából. Igaz, ami igaz: amikor Lady Rawlings először felvetette, hogy maga akarja szoptatni a gyerekét, ő is megbotránkozott rajta, ösztönösen felháborítónak találta, hogy egy gyermeknek az ember odanyomja egyik privát testrészét, hogy az kedvére csámcsogjon rajta. Ám amikor tegnap végignézte, ahogy Esme Williamet szoptatja, nehéz volt összeegyeztetnie az ott látottak keltette érzéseket a korábbi felháborodásával.

– Bár én örömmel bíztam a kisbabámat egy szárazdajkára – szólt közbe –, mégsem találok semmi kivetnivalót Lady Rawlings döntésében.

Fanny olyan ellenséges pillantást vetett rá, hogy Honoratia megborzongott. Hát nem látja Fanny, hogy nála, egy márkinénál jóval alacsonyabb társadalmi ranggal rendelkezik? Honoratia részéről nagylelkűségnek tekinthető, hogy egyáltalán barátkozott vele.

– Ahogy gondolod – felelte Fanny hideg egyszerűséggel. – De az előkelő világ nagyobb része velem ért egyet. Tehát azt akarod mondani, lányom, hogy a túlságosan dús kebelcsoda ennek az ízléstelen szokásodnak az eredménye?

Lady Rawlings csöndben kortyolgatta teáját. – Igen, mama.

Honoratiának el kellett ismernie, hogy Esme Rawlings nem volt elveszett lány.

– Ha nekem megadatott volna, hogy valaha gyermekem szülessen, remélem, ugyanolyan tökéletes anya lettem volna, mint Esme – szólt közbe Arabella.

A nővére olyan pillantással fordult felé, akár egy lecsapni készülő vipera.

– Isten akarata volt, hogy neked soha ne lehessen gyermeked, mert te ezt érdemled, és semmi mást!

Arabella arca falfehér lett, felállt a székéről, és kisétált. Szoknyája halk selyem suhogásán és az ajtó zárjának kattanásán kívül nem lehetett hallani mást.

– Ez döbbenetesen kegyetlen volt tőled – szólalt meg Lady Rawlings, egyenesen az anyjához fordulva. – És méltatlan hozzád.

– Csak az igazságot mondtam.

– Arra kérlek, hogy kövesd meg Arabellát. Nagylelkű, megbocsátó természete van, és ha még most, frissen bocsánatot kérsz, talán elnézi ezt a gorombaságot neked.

Fanny csak tovább iszogatta a teáját. Volt a viselkedésében valami elfojtott diadalittasság. – Hölgyeim! – fordult vidáman az asztal körül ülők felé. – Kérem, bocsássák meg nekünk ezt a csúnya incidenst. Biztosíthatok mindenkit, hogy családunkra egyáltalán nem jellemző az ilyen udvariatlan viselkedés.

A lánya azonban időközben felállt az asztaltól.

– Önök pedig nekem bocsássanak meg – fordult a jelenlévőkhöz. – A távollétemben majd anyám átveszi a háziasszony szerepét. Én megyek és beszélek a nagynénémmel. – Azzal távozott.

Fanny most Lady Beatrix Lennoxhoz fordult.

– Lévén, hogy a testvérem pártfogoltja – mondta neki okoskodó mosollyal talán önnek is csatlakoznia kellene hozzá, ha már a lányom úgy látja, hogy Lady Withersnek elkel egy kis bátorítás.

Lady Beatrix jeges pillantással mérte végig az asszonyt, majd felállt, és meghajolt. – Ezer örömmel teszek eleget a kérésének, asszonyom!

– Most már végre meghittebb a hangulat – szólalt meg Fanny, miután az ajtó újra bezárult. – Hihetetlen, mennyire ki tudja kezdeni az idegeimet, amikor tisztátlan nők társaságában vagyok. Az emberben mindig van egy késztetés, hogy segítsen rajtuk, de soha nem elég az a segítség, amit adunk. Ha egyszer egy nő elveszíti a jó hírnevét, soha nem fogja tudni visszaszerezni – rázta a fejét Fanny. – Attól tartok, az effajta viselkedés az emberek vérében van. A lányom világos, hogy a nővérem természetét örökölte.

ELOISA JAMES

169

VAD SZERELEM

Ez volt az a pillanat, amikor Lady Bonnington ismét rájött, hogy hibát követett el. Elfogadott Fannytól egy szelet süteményt, majd eltűnődött.

Godwin grófnő kifejezetten csinos, ám kicsit sápadt asszonyság volt. Amikor azonban a grófnő előrehajolt, hogy megszólaljon, Honoratiának még a lélegzete is elakadt a látványtól. A grófnő így, profilból úgy festett, akár egy vádló angyal, mint egy mitológiai szobor, amely karddal a kezében áll.

– Szeretném, ha elsőként tudná meg… – szólalt meg a grófnő lassan és tagoltan. – Mit kell megtudnom? – kérdezte Fanny kissé aggodalmas képet vágva.

– Viszonyom van az ön lányának vőlegényével. Mr. Fairfax-Lacyvel. Éjszakánként eksztázisban egyesülve élvezzük egymás társaságát.

Fanny a szája elé kapta kezét.

– Miket nem beszél itt összevissza! – kiáltott fel hisztérikus hangon.

– Nos, ha bűn az, hogy szeretem Mr. Fairfax-Lacyt… hát akkor bűnös vagyok – vágott vissza Lady Godwin, majd felállt. – Gondolom, a jelenlétem innentől kezdve kellemetlen az ön számára, ezért inkább távozom.

Honoratia összevonta szemöldökét. Volt valami kimondottan furcsa abban, ahogy Lady Godwin kiejtette búcsúmondatát. És mivel Honoratia több házasságnak és bűnös kapcsolatnak az alakulását nyomon követte már, erős kétségei voltak afelől, hogy Lady Godwin valaha is eksztázisban egyesült volna bárkivel. A hűséget azonban mindennél többre tartotta, Lady Godwin pedig kimutatta valódi érzéseit.

Fanny arcáról eltűnt a döbbenet, és buzgón rágcsálta azt a bizonyos süteményt, amelyből esténként sohasem fogyasztott. Mostanra már csak ketten maradtak, két tapasztalt, vén csoroszlya, akinek makulátlan hírnevén kívül nemigen maradt más. Az utóbbi néhány évben egyikük sem kapott tisztességtelen ajánlatokat férfiaktól.

Fanny finoman megtörölte a száját.

– Milyen különös, hogy pont ebbe a házba menekültél a londoni forgatag elől, kedves Honoratia – szólalt meg. – Én holnap hajnalban visszautazom Lady Pindlethorphoz. Esmével már ma reggel közöltem, de most már biztos, hogy elmegyek, örömmel venném, ha csatlakoznál hozzám.

– Miért nem maradsz még egy darabig, hogy kicsit jobban megismerkedj az unokáddal? – Mert túlságosan fájdalmas látni azt a kicsit. A lányom nem értheti, hogy még mindig gyászolom eltávozott kisfiamat. És attól tartok, hogy amit kezdetben gondoltam a lányommal kapcsolatban, beigazolódni látszik. Őszintén becsülöm a te nagylelkűségedet, kedvesem, de szerintem túlságosan optimistán látod a dolgot. Tudod te például, hogy a lányomnak fogalma sincs, ki a gyereke igazi apja?

– Erről nem volt tudomásom! – felelte Honoratia nyugtalanságot színlelve. Azt feltételezte, hogy Esme anyja nem fog a saját lányáról ilyen gonosz pletykákat terjeszteni.

Fanny evett egy falat süteményt.

– Amikor diszkréten felvetettem neki ezt a kérdést, természetesen levélben, a lányom nem válaszolt, ami szerintem önmagáért beszél, nem gondolod? De ez a tea kihűlt – tette hozzá, és csengetett. – Megismétlem, drága barátnőm, hogy szívesen venném, ha holnap velem tartanál.

Honoratia felállt az asztaltól. Fanny kissé meglepetten nézett fel rá. Honoratia koppantott egyet a botjával, Fanny pedig úgy meghunyászkodott előtte, mintha csak egy lusta cselédet kaptak volna rajta, hogy henyél.

– Azt akarom, hogy egyetlen szóval se említsd az unokád apjával kapcsolatos aggodalmadat – parancsolta.

– Hát, természetesen… – dünnyögte zavartan Fanny –, csak neked mondtam el, hiszen jó barátnők vagyunk.

– Ettől a pillanattól fogva nem vagyunk már jó barátnők – jelentette ki Honoratia, és még jobban kihúzta magát. – Sőt mi több, egyáltalán nem vagyunk már barátok. Ha a lányoddal és

ELOISA JAMES

170

VAD SZERELEM

a fiával kapcsolatban valaha is egyetlen botrányos megjegyzés elhagyja a szádat, akkor tönkreteszlek.

Fanny értetlenül bámult fel az asszonyra. – Világosan beszéltem, kedvesem?

Fanny felugrott, de nem szólt egy szót sem.

– Világosan beszéltem?! – ismételte meg Honoratia ellentmondást nem tűrő hangon. Fanny szája remegett.

– Nem is tudom, hogy tarthatsz olyan udvariatlannak, hogy képes lennék a saját lányom megalázott helyzetéről pletykálkodni. – Honoratia arcát látva, tétovázva hozzátette: – Soha nem tennék ilyesmit!

Honoratia válaszra se méltatta. Botjára támaszkodva egyetlen szó nélkül kisétált az ajtón, magára hagyva Fannyt a süteménymorzsákkal és néhány csésze kihűlt teával.

In document Santiago, Septiembre del 2002. (página 148-156)