Heather Graham
Trópusi éjszakák
A kis magángép lezuhan. A divatszakmában dolgozó Skye Delaney túléli a szerencsétlenséget, ám sorsa a kis csendes-óceáni szigeten örökre megpecsételődik. Első pillantásra beleszeret a vonzó, de erőszakos pilótába. A férfiról hamarosan kiderül, hogy nem más, mint Kyle Jagger, a gazdag aranyifjú. Skye-nak egyetlen esélye a túlélésre, ha enged a féktelen szenvedélynek. A trópusi édenben megfeledkezik vőlegényéről, s azzal sem törődik, hogy Kyle-t otthon várja-e feleség.
Vajon folytatódik-e a paradicsomi idill, miután a szerelmespár elhagyja a szigetet? Nem kell-e a két sóvárgó szívnkell-ek örökrkell-e kell-elválnia?
Eredeti cím: Night, Sea And Stars
Copyright © 1983 by Heather E. Graham Hungarian edition and translation
Copyright © 1999 by Hajja & Sons Ltd All rights reserved!
Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó 4017 Debrecen, Pf.: 32.
E-mail: [email protected] www.hajja.hu
Felelős kiadó: a cég ügyvezetője
Fordította: Prácser Hajnalka
Tördelés: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. Nyomtatás és kötés: Alföldi Nyomda Rt.
Dee néninek, George bácsinak, Doreennek és legfőképpen unokatestvéremnek, Kennek.
Köszönet a massachusettsi hóviharok alatt elkortyolgatott teákért, és a kandallóban ropogó tűz előtt folytatott nagy beszélgetésekért.
Prológus
Valahol a Csendes-óceánon, június 4.
A rikoltozó sirálysereg vakító fehér foltot festett az ég kékjébe. Tűző nap ragyogta be a sziget homokos partját. Egy eltévedt rák összegabalyodott lábakkal, esetlenül hátrált a víz felé.
A madár szó egyszerre elhallgatott. A fák lombját borzoló szellő sem lengedezett már.
Különös zúgás hallatszott. Köhögő, csattogó, hátborzongató robaj töltötte be a levegőt. A békés paradicsom megtelt félelemmel, az ég háborítatlan kékjét acélosan csillogó, tüzes villámlás zavarta meg.
A zuhanó gép eltűnt a fák lombja között, és nagy sebességgel közeledett a föld felé. Végigszántotta a sűrű bozótot, majd megállt, és lassan egyik szárnyára billent. Még egészben volt.
Kyle Jagger mozdulni sem tudott a rémülettől, mereven bámult maga elé. Érezte, ahogy remegő testén dermesztőre hűlnek a forró izzadságcseppek. Szíve vadul zakatolt. Alig jutott levegőhöz.
Sikerült. Minden nehézség ellenére letette a gépet, sem az erős szél, sem a meghibásodott műszerek nem tudták megakadályozni ebben.
Ösztönei hirtelen újabb veszélyt jeleztek. Megérezte a szivárgó üzemanyag kellemetlen szagát.
Letépte magáról a biztonsági övet, és a gép hátsó része felé kúszott, hogy megnézze egyetlen utasát. Egy nőt, gondolta bosszankodva, aki ráadásul eszméletlen.
Előrehanyatlott fejjel, mozdulatlanul ült, arcát széles karimájú, bézs kalap takarta. Kyle nagy megkönnyebbülésére még lélegzett. Sietve kioldozta a biztonsági övet, és az ölébe kapta. A karjaiban tartott törékeny test könnyű volt és sérülékeny, akár a porcelán.
Nem volt ideje ilyesmivel törődni, ki kellett jutniuk a repülőből. Másodpercek teltek csak el a földet érés óta, mégis egy örökkévalóságnak tűnt.
A nő váratlanul magához tért. Vastag, aranyszínű pillái lassan felemelkedtek. Tágra nyílt, mandulavágású szemében ijedtség. A férfit macskára emlékeztette.
A rémült utas pilótájára nézett, majd sikoltott. A férfi habozás nélkül pofon vágta, tudta, az életük függ a nő hidegvérétől.
– Hagyja abba! – sziszegte. – Akármelyik pillanatban felrobbanhatunk! A nő tekintete kitisztult, abbahagyta a kapálózást.
– Tegyen le! – követelte. – Semmi bajom!
– Ahogy akarja! – válaszolta Kyle, és miután letette, vállával a gép ajtajának feszült, hogy kinyissa. Nem engedett, a zuhanás közben megsérülhetett. Nem fecsérelte fölöslegesen az időt, a vészkijárathoz lépett. Idegesítette, hogy a nő ide-oda mocorog székében.
– Mi a fenét csinál? – kérdezte meghökkenten Kyle. Nem tudta elképzelni, hogy valaki még a halál torkában is a személyes holmijai után kutat.
– A táskám – válaszolta a nő.
– Egy nő már csak nő marad! – motyogta mérgesen, miközben a vészkijárattal bajlódott. Az ajtó engedett, kimászott a szárnyra, majd leugrott a földre.
– Nem érdemes ennyit morognia, nem én tehetek róla, hogy lezuhantunk! – vágott vissza a nő. Szeme szikrát szórt, szavai furcsán hatottak. Nem illettek a törékeny testhez.
A nő úgy döntött engedelmeskedik, és leugrott. Elkapta a karcsú testet, majd megragadta a vékony csuklót.
– Rohanjon, ahogy csak a lába bírja!
Kézen fogva futottak végig a parton, minél távolabb a géptől. A nő hirtelen nagyot sikoltott, és a földre rogyott. Kibicsaklott a bokája.
– Átkozott turisták! – morogta Kyle, egy percig sem tudta türtőztetni haragját. – Az az istenverte cipő! – szitkozódott, majd táskájával együtt karjába vette a nőt.
– Sajnálom! – jött a keserű válasz. – Nem öltöztem az alkalomhoz illően! – folytatta, és macskatekintete egy pillanatra találkozott a férfiével.
Kyle újra futni kezdett. A nő kalapja elrepült, szabadjára engedve rakoncátlan, szőke hajfürtjeit.
– Miért ilyen nehéz ez az átkozott táska! – kérdezte idegesen a férfi, de rájött, csak az erejét pazarolja. A tüdeje pokolian fájt az erőfeszítéstől, lábai mintha vasból lettek volna. Még szerencse, gondolta, hogy a többi csomag a gépben maradt. A nő lobogó hajától semmit sem látott, mégis selymes simogatása, friss illata egy pillanatra elvonta figyelmét.
Kérdésére nem kapott választ, ismétlésre pedig nem pazarolta az erejét, inkább szedte a lábát, hogy az égő géptől minél messzebb kerüljön. A robbanást senki és semmi nem tudta megakadályozni.
A sziget megremegett, mennydörgő robaj hallatszott. A napot hatalmas tűzfelhő takarta el. Kyle nem jutott elég messzire, a robbanás ereje, akár egy mindenható kéz, könnyedén elszakította a földtől. A férfi ösztönösen a karjában tartott törékeny testet védelmezte. A világ elsötétült, a nagy erejű ütéstől mindketten elvesztették eszméletüket.
1.
Skye Delaney a hűs esőcseppektől magához tért, és megviselten nyöszörögni kezdett. Lassan felemelte kóválygó fejét, forgott vele a világ. Az elmúlt percek történései felkavarták. Még mindig remegett. Hát túlélte a szerencsétlenséget!
A férfi durván bánt vele, gondolta, de erős és kitartó…s megmentette az életét. Ajkába harapott, hogy visszatartsa könnyeit. Nem tudta, mi ütött belé. Hálásnak kellene lennie, mégis inkább haragot érez.
Ám belehasított egy gondolat…s félelemmel töltötte el. Hát ezért nem görbült haja szála sem! A férfi saját testével védelmezte. Ott feküdt alatta a földön, lehunyt szemmel, mozdulatlanul. Rézvörös haja ziláltan omlott ijesztően hamuszürke homlokára. Némán bámulta széles arcát, sötét, íves szemöldökét, hosszú, egyenes orrát, telt ajkát, csontos, borostás állát. Arcuk szinte összeért.
A nő mintha álmából ébredt volna, összeszedte magát, és azon tűnődött, mi a fenét csinál. Talán elment az esze, hogy az arcát nézegeti, amikor az is lehet, hogy…
– Nem! – kiáltotta hangosan. – Istenem! – sáros arcát esedezve az égre emelte, és imádkozni kezdett. – Kérlek, add, hogy magához térjen!
Felemelkedett, könnyei az esőcseppekkel együtt észrevétlenül potyogtak a homokba. Térdét maga alá húzta, és vékony ujjaival megpróbálta kitapogatni a férfi szívverését. Megkönnyebbülten felsóhajtott, a mintás katonai ingen keresztül ütemes mozgást érzett. Megmentője élt és lélegzett.
Nem tudta, mi tévő legyen. Nem sokat értett az elsősegélynyújtáshoz, és úgy tűnt, az eső sem segít. Talán valami erősebbre van szüksége. Óvatosan megveregette arcát, de a férfi nem mozdult. Átkozta magát tehetetlenségéért.
– Szedd össze magad –, suttogta halkan. – Valamit tenned kell!
A táska! A súlyos csomag pár méterrel távolabb, a homokban feküdt. Skye fáradtan utána nyúlt, hogy a férfi feje alá tegye. Ahogy kezét nyaka alá csúsztatta, megérezte a meleg, ragacsos masszát. Vér volt.
Ijedt kiáltását elnyelte a szél zúgása. Miért nem képes összeszedni magát?
Az eső elállt, a levegő újra kristálytisztán csillogott. A gép még mindig égett, de a tűz jóllakottan alábbhagyott.
Skye hidegvérét megőrizve gondolkodni próbált. Óvatosan kitapogatta a sebet, és megnyugodva tapasztalta, hogy a sérülés viszonylag kicsi. Idegességtől összeszorított fogai sajogni kezdtek.
Jég.
Nevetséges! Honnan szerezhetne jeget! A homokos partot bámulta, a fákat és a magas bozótot. Tanácstalan volt. Nem lehetsz ennyire szerencsétlen, mondogatta magában. Csinálj már valamit!
A józan ész végül mégis győzedelmeskedett. Talpra ugrott, levetette cipőjét, és a víz felé rohant. Sérült bokájába belehasított az égető fájdalom. Sziszegve bicegett tovább. A tenger hideg volt és tiszta. Alaposan kitisztította a pilóta sebét. Steven mellett napokig virrasztott a kórházban, igazán tanulhatott volna valamit!
Az mégis más volt, ott sokat már nem segíthetett. Csak tarthatta egy haldokló kezét…
Remegni kezdett, könnyei csendesen folytak végig gyötrődő arcán. Bátyjának tragédiáján még mindig nem tette túl magát.
Elkeseredése örömmel párosult. Mozgalmas, élete során nem foglalkozott a halál gondolatával, most azonban megrémisztette. Sosem örült még ennyire az életnek. Az eget sem látta még ennyire kéknek, a szél és az eső sem simogatta még ennyire gyengéden.
A Delaney Designs mellett másra nem is maradt ideje. Steven halála óta a munkába menekült, elbarikádozta magát a fájdalom és a világ elől. Keményen küzdött, hogy felvirágoztassa testvérével alapított üzletüket.
Lassan visszaeresztette Kyle fejét a párnára, és újabb adag vízért indult. Egy pillanatra megtorpant. A háborgó tenger, a hatalmas fák, a buja aljnövényzet visszariasztotta. Mégis mire számítottál, kérdezte magától. Örülj neki, hogy túlélted a zuhanást!
Talán Tahitiról indítanak egy mentőosztagot. Talán már úton is van a segítség, talán a pilóta rádión jelezte a katasztrófát…
A pilóta! Üzleti tárgyalásai során már számtalanszor találkozott ezzel a típussal. Még ha faragatlan és nőgyűlölő is, annyi bizonyos, hogy megmentette az életét.
Lassan visszabicegett a férfihoz, és lemosta az arcát hideg tengervízzel.
– Meg ne haljon itt nekem! – suttogta kétségbeesetten. – Térjen magához, nagyon kérem! Buzgó imáira halk nyöszörgés volt a válasz. A hamuszürke arc újra megtelt élettel. A férfi arcizmai megrándultak, de szemét nem sikerült felnyitnia.
– Gyerünk! – kérlelte, miközben gyengéden megpaskolta arcát. Hirtelen eszébe jutott a táska. Az ajándéknak szánt rum és brandy! Melyiket adja? És ha megfullad, ahelyett, hogy felébredne?
– A pokolba is! – kiáltotta, hisz a többéves tapasztalat adta döntéshozatali készsége egyszerre cserbenhagyta.
Ölébe vette a férfi fejét, és megpróbálta úgy tartani, hogy torkán akadály nélkül lefolyjon az ital. Fogával leszedte a kupakot, jókora adagot töltött a szájába.
A férfi köhögni kezdett, arca összerándult, szeme hirtelen felnyílt. A hűvös tekintet vádlón vizsgálta a nőt.
– Maga az! – kezdte suttogva.
Skye összeszorított ajakkal próbálta visszatartani haragját. Hát ez a köszönet az ápolásért! – Miért, kire számított? – kérdezte idegesen. – Hívni akartam a mentőket, de sajnos nem volt apróm telefonra!
A férfi vizsgálódó tekintetében szemrehányás rejlett. Feje még mindig ölében nyugodott, arcát ápolójának ázott szőke haja csiklandozta.
Hirtelen felugrott, és félrelökte a nőt. A mozgás fájdalmat okozott, a fejéhez kapott. – Hogy kit vártam? – motyogta.
– Nem értem, miről beszél! – kiáltotta ijedten Skye. Kyle zavarodottsága nem sok jót ígért.
Anélkül, hogy a nőre pillantott volna, némán megrázta a fejét, és lassan megpróbált felállni, de elvesztette az egyensúlyát. Elgondolkodva körülnézett: homokos part, fák, bozót, a repülőgép égő roncsa.
– Túléltük – suttogta, s a visszatérő emlékek hatására arca megfeszült. – Megmenekültünk… – ismételte.
Skye idegesen figyelte. Valami zavarta. – Meddig voltam eszméletlen?
– Nem tudom, talán…
– Körülbelül? – türelmetlenkedett Kyle. – Egy óráig, tíz percig vagy tíz másodpercig? Mondjon már valamit!
– Úgy tíz perc lehetett – válaszolta hűvösen, szeme összeszűkült a dühtől. Micsoda faragatlan tuskó, gondolta.
– Hát igen, ilyen egy igazi pilóta! – Mintha csak egy légi bemutatóról lett volna szó. Skye alapvetően nyugodt természetű volt, de ez még őt is kihozta a sodrából.
– Erre én nem lennék olyan büszke! Kyle hidegen nézett rá.
– Ha nem lennék ilyen jó pilóta, kisasszony, akkor a homok, ahol a csinos kis hátsófele pihen, már a sírja lenne!
Elsápadt a dühtől, mégsem válaszolt. Tudta, a férfinak igaza van, landolni egy ekkora szigeten, kifutópálya nélkül… Kyle megtalálta a legmegfelelőbb helyet. A fákat elkerülte, és így az azonnali robbanást is, a magas fű pedig hamar lefékezte a szinte kormányozhatatlan gépet.
Mindketten hallgatásba burkolóztak. Barátságtalan sorstársa egy fatönkre ereszkedett, talán éppen arra, amelyik a sérülését okozta. Arcát tenyerébe temette. Skye kétségbeesetten tapasztalta, hogy a ragyogó nappal lassan esti szürkületbe fordul. Még három óra, gondolta, és besötétedik.
– Mégis, mi történt? – hallotta saját rekedt, ideges hangját. Az előbbi felismerés megrémisztette, félt az éjszakától. – Mi történt? – kérdezte újra, önuralmát valamelyest visszanyerve.
Kyle bosszankodva nézett rá.
– Hogy mi történt? Kényszerleszállást hajtottunk végre, a gép pedig felrobbant. Ha kíváncsi a részletekre, szélviharba keveredtünk, ellentétes légáramlatok meg ilyesmi. A hidraulikus rendszer felmondta a szolgálatot, csak a sorsnak köszönhetjük, hogy épségben landoltunk! Aztán elesett a cipője miatt, most pedig ostoba kérdéseket tesz fel! – fejezte be megvetően.
Skye dühében ordítani szeretett volna, de tudta semmi értelme. Erőltetett nyugalommal tovább kérdezett.
– Küldött segélykérő jeleket?
– Nem! – válaszolta összeráncolt szemöldökkel. – Nem tudtam. A légköri zavarok miatt nem működött a rádió.
– Jaj, ne! – motyogta rémülten. Becsukta szemét, nehogy elfogja a pánik. – Valaki biztosan értünk jön, ha észreveszik, hogy a gép nem érkezett meg…
Kyle megrántotta a vállát, de nem felelt. Némán ült a tönkön, és a roncsokat nézte. – Ne csinálja ezt velem? – tört elő a nőből.
A férfi felnevetett, láthatóan szórakoztatta a dolog. Szeme, a zuhanás óta először, melegen ragyogott.
– Mire gondol?
– Ne üljön itt tétlenül, mintha még mindig eszméletlen volna! Hamarosan besötétedik! Kyle gúnyos udvariassággal visszakérdezett: – Ha jól értem, valamit tennem kéne! – Nagyon is jól érti!
A férfi ölbe tett karral, mosolyogva nézte.
– Ne hagyja, hogy magába fojtsam a szót! Folytassa csak! Mondja el, mit kéne tennem! Skye elfehéredett a dühtől, keze ökölbe szorult.
– Egyfolytában a női egyenjogúságról papolnak, de ha bajba kerülnek, újra a férfi viseli a nadrágot.
Skye felállt, nem volt képes tovább türtőztetni magát.
– Ide figyeljen! – kezdte csípősen. – A napnál is világosabb, hogy nem kedveli a női nemet, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy packázzon velem. Talán jobban járok, ha eszméletlen marad. Tudja mit, leveszem a válláról az összes felelősséget, elmegyek. Csak arra kérem, szóljon, ha valami mentőosztagféle a szigetre téved. Ha nem túl nagy fáradtság!
Skye, sérült bokájáról megfeledkezve útnak is indult, de nem jutott túl messzire. Már az első lépés után a földön kötött ki.
A férfi felnevetett, s egy pillanat alatt mellette termett, és felsegítette. Skye dühösen tiltakozott.
Hiába erőlködött, a férfi csitító ölelésével szemben tehetetlennek bizonyult. Csendesen nézte. Nem viselt nyakkendőt, kigombolt inge fedetlenül hagyta izmos mellkasát.
– Ne haragudjon! – mondta csendesen. Skye dühe lassan elpárolgott, ernyedten és tehetetlenül feküdt karjában.
A nyakán érezte simogató érintését. Jól begyakorolt mozdulat, gondolta, számtalan nőt levett már ezzel a lábáról.
– Úgy kiáltozott, mint egy hárpia, valamit tennem kellett. Én sem örülök, hogy lezuhantunk! – Ne merjen hárpiának nevezni! – kezdte Skye.
Megpróbált kiszabadulni az erőszakos ölelésből, hogy visszanyerje méltóságát. A simogatás jólesett, mégsem kért belőle. Egy pillanatra elfogta a kísértés, hogy elismerje gyengeségét, és a férfi vállára hajtott fejjel átaludja az éjszakát. Gyengédségre, védelemre volt szüksége… De nem egy ilyen cinikus nőfalótól.
– Rendben van, Kyle…
– Honnan tudja a nevemet? – kérdezte hirtelen gyanakodva a férfi.
– Nem kellett hozzá Sherlock Holmesnak lenni! – felelte szárazon, és a férfi ingén lévő aranyszínű feliratra mutatott. – Tudok olvasni.
Kyle fintorogva a mellkasára pillantott. – Valóban.
Hangja játékosan kötekedő. Teljesen összezavarta… Egyik pillanatban határtalanul gyengéd, a másikban meg már Mata Harinak képzelte. Miért olyan különös, hogy valaki, aki nem ismeri, tudja a nevét?
– Nos – kezdte a férfi, és megpaskolta Skye arcát –, lássuk csak, mihez kezdünk!
Végignézte zsebeit, elővett egy bicskát, egy öngyújtót és egy doboz Marlborót. Lassan visszaballagott a fatönkhöz, leült és rágyújtott. A füstöt nézte, aztán a cigarettásdobozt.
– Ha ez kifogy, nagy bajban leszünk – mondta kisfiús kétségbeeséssel, amitől Skye-nak, a helyzet ellenére, nevetnie kellett. A férfi megkínálta őt is. – Azt hiszem, jobban örülne, ha Sir Galahad társaságában tölthetné az éjszakát.
Skye megrázta a fejét.
– Köszönöm, de nem dohányzom. A táskám pedig tele van angol cigarettával. – De hiszen most mondta, hogy nem dohányzik.
– Nem is.
Kyle a nő gyűrűsujján lévő ékszerre pillantott. Kivételes ritkaság volt, de hogy házasságot jelentett-e, azt nem tudta eldönteni.
– Csak nem a férjének vette?
Skye-nak nem volt kedve a magánéletéről társalogni. – Egy barátnak szántam.
Kyle megrántotta a vállát.
– Mindenesetre köszönöm. Mi van még abban a táskában?
– Pár üveg burgundi, egy kis rum, sajt, keksz… – nem tudom miért gondoltam, hogy szükség lesz rá, de van még itt varrókészlet, olló, egy köteg cérna és egy csavarhúzó… A férfi meglepetten nézte.
– Ékszereket tervezek – tette hozzá.
– Maga aztán semmit sem bíz a véletlenre, igaz? Skye nem válaszolt.
– Rendben – folytatta Kyle. – Hagyjuk a civakodást! Már sajnálom, hogy piszkáltam a táskája miatt, és a cipőjét sem akartam leszólni. Tűzszünetet ajánlok!
– Elfogadom – válaszolta Skye. – De átváltozni nem tudok! Kyle közömbösen megrántotta a vállát.
– Ha jól viselkedik, nem lesz baj!
– A retikülöm… – jött a magyarázat.
– Istenem, hát mi más! – sóhajtott Kyle. – Tudhattam volna, hogy itt van valahol, hiszen a túlélés elengedhetetlen feltétele, nem igaz? Hát ezért nem kereste a gépen! Én meg már azt hittem… – Skye fagyos tekintete belefojtotta a szót.
– Nem foglal sok helyet, hiszen egész kicsi és könnyű. Az egyszerűség kedvéért teszem a nagyobb táskába!
– Ahhoz viszont egy málhás szamárra van szüksége!
– Ó, hallgasson már! – morogta elkeseredetten. – Azt hiszem, van benne valami, ami még jól jöhet.
– Vagy úgy! – válaszolta a férfi, és a kistáska után nyúlt, hogy kikapja kezéből. – Mit csinál! – tiltakozott. – Hagyja békén!
Kyle leeresztette a kezét, de nem hagyta annyiban. – Nyissa ki!
Személyes holmijain kívül nem volt más a táskában, semmi olyan, ami a férfi számára ismeretlen lett volna, mégis úgy érezte, legbelsőbb titkait tárja fel, ha megmutatja.
A férfi nem értené meg az érzéseit, ezt is csak buta női érzelgősségnek tartaná. Nagyot sóhajtott, és kiöntötte retikülje tartalmát a nagy táska tetejére. Kyle egytől egyig mindent megvizsgált.
– Pénztárca, notesz, monogramos zsebkendő, púder, rúzs… Hát ez meg micsoda? – Szemhéjfesték – válaszolta türelmesen Skye.
– Nagyszerű, még jó szolgálatot tehet! – Maga sem tud sokkal többet felmutatni!
– Útlevél, sminkkészlet, kulcs, jegyzetfüzet, fésű, sminkkészlet… – Hagyja abba! – kérlelte idegesen a nő.
– Pirosító, szemceruza, szempillaspirál…
Skye-nak nem tetszett a férfi viselkedése, látta szemében az élvezetet.
– Toll, ceruza, bélyegek, tampon… Á, a nehéz napok… akkor azért viselkedik úgy, mint egy boszorka!
– Nem is igaz! – vágott vissza Skye, és sietve elkapkodta holmijait Kyle elől. – A nehéz napokkal kapcsolatban pedig téved!
Nem is értette, miért teszi hozzá az utóbbit, hiszen a férfinak semmi köze hozzá. Talán be akarta bizonyítani, hogy viselkedésének semmi köze hormonjaihoz.
– Azt hiszem, mindent alaposan megvizsgált! – csattant fel újra.
– Várjon! – szólalt meg a férfi. Kezében egy körömreszelőt tartott. – Ennek még hasznát vehetjük!
– Hát persze, elreszeljük vele a cella rácsait! – tette hozzá élcelődve Skye.
– Nem tudjuk, mi vár ránk, minden éles tárgyra szükségünk lehet! – A férfi tekintete türelmetlenségről árulkodott.
Kész kabaré, gondolta megborzongva a nő. Alig egy órája még a letört körmével bíbelődött. Meg sem fordult a fejében, hogy a körömreszelő egyszer még túlélésük kulcsszerszámává lép elő.
Kyle elmélyülten vizsgálta, forgatta kezében a reszelőt, majd hirtelen zsebre vágta. Skye idegesen összecsukta retiküljét, és visszatette helyére, közben szeme sarkából a férfit figyelte. Biztos volt benne, hogy megjátssza magát, az érzéketlen férfi szerepe nem sikerült tökéletesre.
Végül úgy döntött, megtöri a nyomasztó csöndet.
– Nem tudja véletlenül, hogy hol vagyunk? – kérdezte reménykedve. – De igen.
– Viccel? – kérdezte hitetlenkedve.
Kyle felnevetett, mulattatta Skye gúnyolódása.
– Így már mindjárt más!
– Figyeljen rám! – kezdte lehengerlő mosollyal az arcán…tudott kedves is lenni. – Csupa fül vagyok – válaszolta Skye, és lemondóan legyintett.
– Tahititól délre, a Pitcairn-szigettől pedig keletre vagyunk. A nő hiába várta a folytatást.
– Ez minden?
– Hogy érti? Hát nem azt kérdezte, hol vagyunk? – De mégis, melyik szigeten?
– Ez nem lehet igaz! – motyogta bosszankodva. – Nem hinném, hogy a szigetnek van neve, szerintem még a térképek sem jelzik! Hasonló korallzátonyok ezreivel van tele az óceán!
– Úgy érti, nincs rá esély… – vágott közbe elkeseredetten Skye.
– Ha a robbanást nem is vették észre, előbb-útóbb értünk jönnek. Talán beletelik egy kis időbe, míg megtalálnak, a vihar ugyanis eltérített minket eredeti útvonalunktól.
Skye kétségbeesésében összes keserűségét rázúdította.
– Maga az átkozott pilóta, hát csináljon valamit! Lőjön fel egy jelzőrakétát, vagy tudom is én mit! Legszívesebben arcon ütötte volna Kyle-t, de abban a pillanatban rájött, hogy tényleg úgy viselkedik, mint egy hárpia. A vádaskodás pedig, teljesen értelmetlen volt. Ökölbe szorított csuklóját lassan a férfi térdére ejtette, fejét lábára hajtotta.
– Ne haragudjon! – mondta. Kyle megsimogatta fejét.
– Én is sajnálom – válaszolta halkan.
Skye még nem sírt, de a férfi tudta, több gyengédség végleg kikészítené. A harag erőt ad. – Hoznom kellett volna a rakétákat! – tette hozzá sietve. Azt már nem árulta el, hogy valószínűleg nem sokra mennének vele, ritkán vetődik erre repülőgép.
– Tudtam, a gép robbanni fog, s a legfontosabb az volt, hogy életben maradjunk! – Ezzel be is fejezte mondandóját, és fütyörészve a bozót felé indult.
Skye hitetlenkedve utána kiáltott. – Hová megy?
– Valamit tennem kell! – szólt vissza. – Hamarosan besötétedik!
Igaza volt. A lenyugvó nap vörös foltot festett az ég aljára, ahogy elmerült az indigószínű, hullámzó tengerben. Skye életének legszebb naplementéjét láthatta volna, ha egy pillanatra is képes megfeledkezni helyzetéről, arról, hogy nem várja őket luxuslakosztály, és ha besötétedik, nincs mivel világítaniuk.
– Várjon! Én is magával megyek!
Kyle megállt és visszafordult. A nő most látta csak, milyen vonzó férfi. Vastag szempillák, kötekedő zöld szem.
– Örülök, hogy nem akar ölbe tett kézzel ülni – mondta nevetve. – Nem akarom megbántani, de ezúttal a smink és a szép mosoly nem segít.
– Valahogy majd csak elboldogulok! – motyogta Skye. Nyersszínű kosztümje rettenetes állapotban volt, természetes göndör haja még mindig vizes. A testére és ruhájára homok tapadt. – Ami azt illeti, maga sem egy Casanova!
Sántítva, ugrándozva óvta sérült bokáját, de nem jutott messzire, már a harmadik lépés kifogott rajta. Kyle felnevetett. – Ne erőlködjön! Legjobb lesz, ha itt marad!
– Nem! – tiltakozott a nő. – Ha egy picit lelassít, talán tudom követni. A férfi egy pillanatig hallgatott, majd lassan elmosolyodott.
– Csak nem fél egyedül?
– Ne nevettesse ki magát! – méltatlankodott Skye. – Egyszerűen csak be akarom bizonyítani…
– Mit?
– Nem! – kiáltotta, de többre már nem tellett, mert a férfi mellélépett, és a fatönkre ültette. Skye levegőért kapkodott dühében, ám Kyle kezébe vette sérült lábát, és hozzáértő alapossággal vizsgálta. – Hála Istennek, csak egy kis húzódás – állapította meg, és tekintete a női szandálra vetődött. Skye-t meglepte a férfi hirtelen kirohanása. – Az az átkozott sarok! – kiáltotta, és habozás nélkül a tengerbe hajította.
– Ezt meg miért csinálta?! – tiltakozott Skye. – Most már semmim sincs!
– Ennél a nevetséges szandálnál még a semmi is jobb! – mondta. – Nincs szükségünk rá, hogy a másik bokája is megsérüljön! Akkor aztán tényleg nem venném hasznát.
– Maga sem dicsekedhet! Mióta itt vagyunk, még semmit sem csinált! Kyle meg sem hallotta a nő megjegyzését, felállt és indulni készült. – Nem maradok sokáig.
– Már mondtam, hogy magával megyek! – makacskodott Skye. A férfi szemében gúnyos mosoly játszott.
– Ennyire fél a sötétben, hölgyem?
– Kétéves korom óta nem félek a sötétben! – Lassan felemelkedett, hogy bebizonyítsa, nem esik nehezére a járás. – És ha megkérhetem, ne szólítson hölgyemnek, van ugyanis becsületes nevem!
– Ezer bocsánat! – gúnyolódott a férfi. – Akkor hát megtudhatnám? – Skye. Skye Delaney.
Kyle kinyújtotta napbarnított kezét.
– Örülök, hogy megismerhetem, Delaney kisasszony.
Skye hideg kimértséggel kezet fogott a férfival, és abban a pillanatban tudta, hogy hibát követett el. Kyle úgy kapta a hátára, mint egy zsák krumplit.
– Mi a… – Arca a férfi hátának ütődött, ez egy pillanatra elnémította. Mielőtt újra magyarázatot követelt volna, könyökével megtámasztotta állát. – Mégis mit képzel, mit csinál?
– Mindenáron velem akart jönni, hát most tessék! Ha hagyom, hogy sétáljon, holnap reggelre sem végzünk semmivel!
Skye-nak el kellett ismernie, hogy a férfinak igaza van.
– Igazán nagyszerű! – mérgelődött. – Nem elég, hogy lezuhan a repülőm, ráadásul a lakatlan szigeten egy neandervölgyi ősember a társam!
– Ősember! – nevetett Kyle. – Jobb, ha vigyáz, mert ezentúl neandervölgyi stílusban rendezem a vitáinkat!
Skye mérgében könyökkel hátba vágta a férfit, mire Kyle ismét nevetni kezdett, majd könnyedén átugrott egy kiálló fatörzset.
– Hé, nem tudna vigyázni? – Nagyon sajnálom.
– El tudom képzelni. Hová megyünk?
– Nem szeretném az éjszakát a szabad ég alatt tölteni, összetákolok valami menedékféleséget. Aztán jelzőtüzet gyújtunk, és gyűjtünk egy kis esővizet. Ha sokáig itt ragadunk, a víz komoly problémát jelenthet. Egy pillanatra elhallgatott, hangja elszántságról tanúskodott. – A sajt és a keksz megteszi estére, a rumtól jó kedvünk lesz, hála önnek, holnap azonban élelem után kell néznünk!
A férfi tovább beszélt, de Skye már nem figyelt rá. Arra gondolt, egy szempillantás alatt hogy megváltozott az élete. Pár órája még a brazíliai találkozóra készült, ha megszomjazott csak csengetett a pincérnek, az esővel pedig mit sem törődött. Most pedig…
2.
A végtelennek tűnő sötétségben a vörösen lobogó tűz szívmelengető látványt nyújtott. – Nem rossz – állapította meg Skye.
Kyle a lángokba bámult, és megrántotta a vállát.
– Kiskoromban cserkész voltam – mondta szárazon, majd tekintetét az ágakból és pálmalevelekből összetákolt kalibára emelte. Egy kése volt csupán, és egy ollója, mégis sikerrel járt. A menedék stabilan állt, kellő távolságra a vízparttól, helyet hagyva a dagálynak.
– Ha nem is remekmű, az eső ellen megfelel – nevetett Skye.
– Örülök, hogy tetszik – válaszolta mosolyogva, Kyle és a nőre nézett. A vadon hercegnője… Aranyló haja kócosan a vállára omlott, csillogó mandulaszeme visszatükrözte a lángokat. Karcsú, mégis gömbölyded alakja elbűvölte.
– Min vigyorog?
– Semmin – válaszolta gyorsan a férfi, arcán elhalványuló mosollyal. A buja és egzotikus táj vadsága primitív vágyat ébresztett benne. Nem volt itt más, csak ők és az éjszaka. Azon gondolkozott, vajon mit tenne, ha gyengéden a karjába kapná…
Nem sok jó sülne ki belőle. Úgy tűnik, nem sikerült megbabonáznia. Szívtelenül bánt vele, akár egy barbár, pedig annyira régen azért még nem hagyták el a civilizációt. Nem is értette, miért viselkedett így, elvégre nem tehetett az egészről.
Bár a név ismerősen csengett, nem tudta, hogy Skye férjnél van-e. Felszálláskor túlságosan elfoglalták saját gondolatai, cseppet sem törődött utasával. Vigyorral palástolva gondolatait a nő felé fordult. Tudta, bármit is akar, nem lesz könnyű dolga.
– Nos, hercegnő – kezdte kötekedőn. – A férfimunka elvégeztetett, jöhet a vacsora.
Skye bosszankodva nézett rá, majd lassan felállt. A bokája már nem fájt annyira, de a járás még mindig nehezére esett.
– Emlékeztetem, hogy nem egyedül csinálta! Én fontam a tetőt!
– Miután felszolgálta a vacsorát, ráteszem a saját sajtomat a saját kekszemre. Így megfelel? És ha jól viselkedik, még egy kókuszdiót is feltörök magának.
A nő tekintete fagyos volt. Üzleti tárgyalásokon is ilyen lehet. Egy igazi démon.
A helyzet mégis szórakoztatta. Együtt egy lakatlan szigeten a gazdag és független nővel, aki még életében nem kért segítséget senkitől, most azonban itt állt kiszolgáltatva kényekedvének.
Nem is lett volna igazi férfi, ha nem élvezi a helyzetet. Azt azonban mégsem értette, miért piszkálja folyton. Nem volt vele semmi baja, sőt, értékelte, ha egy nő vitte valamire az üzleti életben.
Vajon tudja-e, hogy ő kicsoda? Ha igen, akkor le a kalappal színészi képességei előtt. Nem volt bizalmatlan, mégis tapasztalatai szkeptikussá tették.
Egy doboz keksz landolt az ölében.
– A sajttal remélem boldogul! – szólalt meg Skye, és leült a férfi mellé. – Mit iszunk? – kérdezte.
– Javaslom a rumot. A nő az üvegért nyúlt.
– El ne felejtsd a poharakat, édesem!
– Milyen szétszórt vagyok ma este! – válaszolta hidegen Skye, és a kunyhó felé indult, hogy elővegye a kókuszdióból készített ivóalkalmatosságokat. – Van még valami kívánságod,
édesem?
– Igen. Kérek egy közepesen átsütött, vastag steaket.
– Attól tartok, igen! – válaszolta tele szájjal Kyle. – Ha csak nem egy kiváló horgásszal van dolgom!
– Csalódást kell okoznom, de nem! – válaszolta Skye. – Meséljen valamit a munkájáról!
A nő megrántotta a vállát.
– Semmi különös. Ékszereket tervezek, és néha estélyi ruhákat.
Kyle ebben a pillanatban rájött, ki ő. Legalább egy tucat cikket írtak a tehetséges divattervezőnőről az utóbbi időben. Ékszereiért busás árat fizettek.
Még hajadon, most már erre is emlékezett.
Kyle sem maradt le a címoldalról az elmúlt hetekben. A lapok nagy botrányt kavartak körülötte, hírbe hozták egy színésznővel a Broadwayról.
– Üzleti úton volt Sydneyben? – folytatta a kíváncsiskodást Kyle, miközben újabb kekszet tömött a szájába.
– Igen is meg nem is – mondta Skye, és maga is elcsodálkozott kétértelmű válaszán. – A sógornőm lakik Sydneyben – tette hozzá sietve.
– És a bátyja?
– A bátyám meghalt – válaszolta azonnal, szinte hanyagul.
Nem tudta, mi ütött belé. Talán még mindig nem barátkozott meg a gondolattal. Mégsem sírhat egy idegen előtt. Könnyeit visszafojtotta, arcára közömbösséget erőltetett, és folytatta. – Gyakran utazom Sydneybe, hogy aranyat vásároljak, és meglátogassam Virginiát.
Kyle jó ideig hallgatott, arcára értetlenség ült. Amikor megszólalt, hangja tele volt megvetéssel.
– Úgy tűnik, a halála nem viselte meg túlságosan!
Hitetlenkedve bámulta a férfit. Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? Minden normális ember rájönne, hogy a mérhetetlen fájdalom miatt beszélni sem bír a történtekről. Dühét alig tudta visszafojtani, lassan felállt, és letette a kókuszhéjat.
– Mit tud maga erről! És mégis, hogy képzeli, hogy ítélkezhet felettem! Nem tűröm, hogy így viselkedjen, hisz nem is ismer!
Hangja halk volt és visszafogott, megpróbálta megőrizni önuralmát. Megfordult és a vízpartra ballagott. Leült a meleg homokba, a hullámok a lábfejét nyaldosták.
Nem érzett mást, csak tehetetlen dühöt. Soha életében nem találkozott még ilyen közönséges és könyörtelen emberrel. Természetesen civilizált környezetben egy percig sem hagyta volna, hogy packázzanak vele. Egyszerűen kidobta volna az irodájából.
Ám mindezek ellenére a férfi ügyes, kitartó és találékony. Összetákolt egy éjjeli menedéket, tüzet gyújtott, friss gyümölcsöt szedett, egy odvas fából esővízgyűjtő szerkezetet eszkábált, száraz fatönkökből pedig S.O.S-jelzést készített a parton.
Skye a fogát csikorgatta. Jobb egy hozzáértő szemétláda, mint egy tehetetlen dzsigoló! Mégis, ez talán túlzás. Ott okoz neki fájdalmat, ahol csak tud.
Kyle nagyot kortyolt a rumból, szeme könnybe lábadt, ahogy az ital végigperzselte torkát. Élvezte a fájdalmat, tudta, büntetést érdemel. Undorodott attól, amit tett. Miért viselkedik így, kérdezte magától. Skye-ra igazán semmi panasza nem lehet. Kedveli, sőt csodálja erejét és kitartását. Nem panaszkodik, csendben követi utasításait. Akkor hát mi a baj?
Hirtelen elszégyellte magát. A nő ott ült a vízparton, törékeny alakja erőt sugárzott. Kicsi a bors, de erős. Milyen igaz!
Kyle felállt, de meggondolta magát. Reggel talán jobb hangulatban találja. Tovább szopogatta a rumot, és átadta magát az alkohol jóleső varázsának. Fáradt izmai elernyedtek, a feszültség elhagyta testét.
Skye még mindig a vizet bámulta. Térdét maga alá húzta, egy hideg fuvallattól megborzongott. Hálát adott az istennek, hogy egy meleg éghajlatú szigetre vetette őket. Lassan felállt, és a tűz mellett ülő férfira rá sem nézve, a kunyhóba ballagott. Remélte, a kimerültségtől hamar elalszik.
A homokágy kényelmetlen volt, de elhatározta, aludni fog. Üres táskáját feje alá gyűrte, de nem jött álom a szemére. Úgy tűnt, már egy örökkévalóság óta bámul a semmibe. A tűz ropogott, a bozót felől sejtelmes hangok szűrődtek… A tenger monoton zúgása rövid időszakokra félálomba bűvölte. Kyle nem volt sehol, ő pedig félt.
Nem az ártatlan gyermek félelme volt ez, hanem a felnőtté, akinek a sötétség rémálmokat és Steven halálát jelentette.
Bátor és erős bátyja zokszó nélkül viselte sorsát, ám a kezelések teljesen kikészítették. Többnyire gyógyszerektől kábultan, némán feküdt, egyszer mégis megtörtént, hogy kétségbeesetten segítségért kiabált. Skye hiába volt mellette, hiába szorította kezét, a férfi nem érzékelte jelenlétét.
– Skye… annyira sötét van! Hol vagy, Skye? Nem látlak! Annyira sötét és hideg van itt! Kérlek, segíts!
Eljött a reggel, és a kezelés okozta kábulatnak már nyoma sem volt. Steven megfogadta, hogy nem lesz több kezelés, remegve szorította felesége és testvére kezét.
– Skye!
A nő felriadt álmából. Jó ideig zavartan pislogott a sötétben, mire észrevette az oldalánál térdelő férfit.
– Skye! – hallotta újra. A férfi hangja meglepően gyengéd volt, szemében őszinte együttérzés. – Skye! – ismételte, majd finoman megrázta vállát. – Jól érzi magát?
Skye hirtelen felült.
– Sajnálom, ha felzavartam! Sikítoztam? Ígérem, nem fog újra megtörténni! A férfi megrázta a fejét, arcát a sötét árnyai kifürkészhetetlenné tették.
– Nyugodjon meg, nem sikítozott – mondta, anélkül hogy elárulta volna, mi történt. – Biztos, hogy jól van? Nem akarja elmondani, mit álmodott?
– Nem!
– Tudja – kezdte szelíden a férfi –, én is érző emberi lény vagyok!
– Valóban? – kérdezte kifejezéstelenül Skye. Túl fáradt és megviselt volt ahhoz, hogy kérdésébe bármiféle iróniát csempésszen.
A sötétben nem látta a férfit. Meglepetésére arcán megérezte Kyle kezét.
– Igen, Skye – mondta, és gyengéden simogatta a nő bársonyos bőrét. Ujja lassan a telt ajakra siklott. – Talán nehéz elhinni, de én is ember vagyok.
A férfi érintése bűvöletbe ejtette, meleg tekintete megigézte. Percekig mozdulatlanul ült, mire felocsúdott és elhúzódott. Nem akarta megosztani rémálmait az idegennel. A sors csúf játékot űzött vele.
– Jól vagyok! És ígérem, nem zavarom többet!
– Nem zavar – mondta, de nem érintette meg újra a nőt.
Felállt, és Skye már csak a homokban csikorgó, távolodó lépteket hallotta. Kyle azonban hamarosan visszatért, kezében a kókuszhéjjal.
– Egy korty rum – mondta halkan. – Ettől majd elalszik. – Nem tudom tisztán meginni, túl erős – tiltakozott. A férfi felnevetett.
– A bár sajnos bezárt, de garantálom, ettől elfelejti minden búját!
Skye végül elfogadta. Hátrahajtotta fejét, és elszántan ivott. A torkát égette az ital, a forróságtól szeme könnybe lábadt, és köhögni kezdett. Kyle nevetve megveregette a hátát.
– Nos, jobban érzi magát? – kérdezte. – Azt hiszem, igen.
– Gondolja, hogy most már el tud aludni? Vagy talán beszélgessünk? Szeretnék segíteni! – Köszönöm, azt hiszem, inkább alszom – válaszolta, majd lefeküdt a homokba, és összehúzta magát. Becsukta a szemét, de tudta, Kyle még mindig ott van mellette. Egy pillanatig tétovázott, majd anélkül, hogy a férfira nézett volna, megszólalt.
– Ha tényleg segíteni szeretne, gyújtson tüzet – mondta rekedten.
A férfi némán felállt, hogy ágakat gyűjtsön, a sötét láthatólag nem okozott neki nehézséget. Pár perc elteltével újra tűz világította be az éjszakát.
A megnyugtató fény mély álomba ringatta Skye-t.
Mire Kyle visszatért a kunyhóhoz, már csendesen aludt. Mézszínű haja a homokba omlott, az álom mosolyt rajzolt az arcára. Szétnyílt ajkai között kivillantak gyöngy házszínű fogai. Smaragdzöld szeméből a fény egy időre kihunyt, a férfi mégis maga előtt látta a varázslatos tekintetet.
Nem tartozott a klasszikus szépségek közé, de kicsi, egyenes orra és telt ajka különlegessé tették.
Kyle az imént történteken tűnődött. Szörnyű rémálmok gyötörhették a nőt, nyugtalanul hánykolódott és fájdalmasan nyöszörgött. Mintha valakit vigasztalt volna.
– Nemsokára meleg lesz és világos, ne aggódj? –mondogatta álmában, és közben zokogott. A férfi átkozta magát viselkedéséért. Könyörtelen megjegyzésének ez lett a következménye, Skye halott bátyjáról álmodott.
Közömbös hangneme, kihozta a sodrából. Gyűlölte ezt az érzéketlen gondolkodást. Épp eleget tűrt már otthon, feleségétől, aki fűvel-fával megcsalta, és fiukat, Christ elhanyagolta. Számára családja volt az első, az üzlet csak utána következett. Ám Lisa másképp gondolkodott. Régi história volt ez, és még mindig nem ért véget. Pár nap volt csak hátra a hivatalos válásig.
Megpróbálta kiverni fejéből a múltat, hiszen mióta lezuhantak, élete teljesen megváltozott. A puszta túlélésért küzdöttek, és helyzetük nem túl biztató. A végtelen óceán egyik kis szigetén várták a mentőosztagot, és talán hiába.
Régi életét egyáltalán nem sajnálta, de felesége miatt keserűséget érzett. Az évekig tartó huzavonát hamarosan lezárja a válás, de Chrisen ez mit sem segít. Csodálta fia erejét, csodálta, hogy még ennyi viszontagságos év után is meg tudott bocsátani szüleinek…
Skye mocorgására a férfi feleszmélt a révedezésből. Gondolatai újra a nő körül forogtak, szerette volna átölelni, védelmezni, dédelgetni, de tudta, ezzel megrémítené.
Fáradtan kinyújtózott, és lefeküdt a homokba. Karját feje alá tette, és a kis menedék nádból font mennyezetére szegezte tekintetét. Tovább tűnődött.
Papíron még mindig nős, de a valóságban házassága már réges-régen véget ért. Az utóbbi tíz évet feleségétől távol töltötte, mégsem sürgette a válást. Nem érdekelte a hivatalos eljárás, hiszen megfogadta, sosem nősül újra. A puszta gondolattól is megborzongott, de az élvezeteket azért nem vetette meg. Számtalan nővel folytatott viszonyt, és csakis nyílt kártyákkal játszott.
Leírhatatlanul kívánta, jobban, mint nőt valaha. Talán a körülmények teszik, gondolta. Vagy a nő makacs ellenállása?
Az újságokból tudta, hogy jegyben jár. Vajon miért nem említette? Miért nem beszélt a magánéletéről? A bátyjáról, a fájdalmáról? Valójában egy ismeretlen idegen feküdt mellette a homokban. Egy idegen, aki óriási hatást gyakorolt rá, egy nő, aki az őrületbe kergette.
Lehunyta a szemét, és aludni próbált. Ki kellett vernie a fejéből Skye-t. Még ha kemény fából is faragták, nem volt erőszakos típus. Védelmezni és birtokolni akarta, de bántani sohasem tudta volna. Egyszerűen csak feldühítette, hogy valaki máshoz tartozik. Nevetséges, gondolta. Fáradtan felsóhajtott, majd hátat fordított Skye-nak, és elaludt.
Kyle egy szirt tetején egyensúlyozott, s a megfelelő pillanatra várt. Válla, háta sajgott az erőfeszítéstői. A szigony – amit egy óráig faragott, hogy elég hegyes legyen – mintha vasból lett volna. Úgy érezte, leszakad a karja.
Átkozta magát, amiért Skye cipőjét a vízbe dobta. A hosszú bőrszíj megkönnyítette volna a dolgát.
Már vagy harminc sikertelen próbálkozást tudhatott a háta mögött, de még mindig elszántan markolta a szigonyt. Számtalan filmben látott már ilyet, bízott benne, neki is sikerül. Nem érdekelte, hogy még a halak is kinevetik.
Egy kis sárga uszonyú úszkált a lába körül. Összpontosított és döfött, ismét eredménytelenül. A hal elúszott.
A pokolba is, mérgelődött. Hogy lehet valaki ekkora balfácán! Nagyot sóhajtott, de nem adta fel. Felemelte a szigonyt, és újabb áldozatra várt. A kis sárga uszonyú visszajött, és ezúttal nem menekült. Kyle döfött és talált. A hal vadul ficánkolt a szigony végén, ahogy a férfi kiemelte a vízből.
– Rólad se hallanak többet – kiáltotta örömében.
Visszaballagott a kunyhóhoz, de Skye még aludt. Zsebkésével megpucolta a halat, és tüzet gyújtott, hogy megsüsse.
Önelégült mosollyal a partra sétált, és fittyet hányva a nyugati civilizáció szokásaira, meztelenül a vízbe vetette magát.
A sziget csendje ideális volt az alvásra, Skye későn ébredt. A nap meleg sugarai elűzték álmát, lassan felnyitotta szemét, de a látvány nem lepte meg. Mintha egész életét ezen a kis szigeten töltötte volna. Az este történtek ellenére jól aludt, a rum jót tett neki, a lobogó tűz pedig megnyugtatta.
Fáradtan felemelte fejét, és meglátta a tűzön sülő ételt. Gyomrában kongó ürességet érzett, hiszen előző este hozzá sem nyúlt a száraz kekszhez. Abban a pillanatban bármit képes lett volna megenni, de visszafogta magát, hiszen nem tudhatta, ehető-e, ami a nyárson sül.
Kíváncsian körülnézett a parton, a napnak ebben a szakában még nem látta a szigetet. Az éden tárult a szeme elé. Bujazöld fű, trópusi erdő, a kialudt vulkán, melynek csúcsa fehér bárányfelhők mögé rejtőzik… Mégsem az édenben volt, inkább a pokolban…
Ne hagyd el magad, figyelmeztette magát. Előbb-utóbb valaki érted jön! Lassan kinyújtózott, és felült. Még egyszer körülnézett, de a sziget másik lakóját sehol sem látta. Megvakarta homokszemcséktől viszkető hátát, kellemetlenül koszosnak érezte magát. Szüksége lett volna szappanra, samponra és fogkrémre, hogy megszabaduljon a homoktól, ami még a foga közé is beférkőzött.
Kezével végigsimította kócos haját, de hiába. Az összecsomósodott fürtökön már semmi sem segített. Ásítozva éppen azon tűnődött, vajon mit szólna a férfi, ha hozzálátna az evéshez, amikor megpillantotta. Anyaszült meztelen. Az ámulattól tátva maradt a szája. A férfi vidáman kilépett a vízből, és fütyörészve a nő felé indult. Skye elfordította tekintetét, hogy palástolja döbbenetét. A férfi ruhái a tűz mellett hevertek, amit csak most vett észre.
– A pokolba is! – sziszegte mérgesen. – Hát nincs magában egy csipetnyi illendőség sem? Kyle abbahagyta a fütyörészést, tekintete elsötétült.
– Nem látta a ruháimat? – kérdezte csípőre tett kézzel.
– Nincs egyedül, ha nem vette volna észre? – emlékeztette Skye, és a méregtől lassan elvörösödött.
A férfinak eszében sem volt felöltözni.
– Már mondtam, hogy ezen a szigeten nem vagyok hajlandó alávetni magam a női nem kényeskedéseinek!
– Azért megtenné, hogy felvesz valamit?
A férfit szórakoztatta Skye felháborodása, ösz-szevont szemöldökkel gúnyolódni kezdett. – Talán nem tetszik, amit lát, Delaney kisasszony? Vagy túlságosan is vonzónak találja? Skye imádkozott, hogy el ne piruljon, majd lassan végignézett a férfi testén, tetőtől talpig.
Mellkasán, csípőjén és combján, pillantása a szokásosnál egy kicsit tovább időzött. Elképzelte Kyle-t, ugyanebben a pózban, egy bárpult tetején dohányozni, de arca nem árulkodott gondolatairól. A férfit azonban nem tudta zavarba hozni. Szemérmetlen exhibicionizmusa nem ismert határokat.
– Megforduljak? – kérdezte kaján mosollyal.
Skye nagyszerűen játszotta a szerepét. – Legyen szíves! – mondta közömbösen. Kyle lassan megfordult, jobban nem is élvezhette volna a játékot.
– Nos, milyennek találja? Skye ásítást mímelve válaszolt.
– A szokásos, bár a feneke mintha egy kicsit izmosabb lenne az átlagnál. – A nő alig tudta elhinni, hogy képes ilyesmire, de ha már belekezdett, nem akart alulmaradni.
A férfi hátravetett fejjel felkacagott.
– Ez aztán a hidegvér! – mondta és a ruháiért nyúlt. – Rengeteg ilyet látott már, nem igaz?! A hideg fürdő mindenesetre jót tett neki, lemosta róla a homokot. Magának is ki kellene próbálnia!
– Azt hiszem, jólesne!
– Meglátja, egészen felfrissül!
A nő vágyott a hideg fürdőre. Szüksége volt rá, hogy lehűtse a testét égető forróságot. A meztelen férfi látványa felkavarta. Széles válla, szálkás, kidolgozott izomzata vetekedett Sylvester Stallone alakjával. Napbarnított bőre sötéten csillogott, egyetlen kis felületet kivéve, a csípőjétől férfiasságán keresztül a combja közepéig. Nyilván szerette a térdnadrágot.
Zavarta a felismerés, hogy kívánja a férfit. Mióta szigetre vetődött, többször gondolt családjára és az üzletre, de ez volt az első alkalom, hogy eszébe jutott a vőlegénye.
Hogy lehet ez, hiszen szereti, tűnődött. Ő volt számára az ideális férfi, akihez majd egyszer férjhez megy.
Ted. Melegbarna szemek, hullámos haj, elragadó kedvesség. A kép hirtelen szertefoszlott, Skye hasztalan próbálta újból felidézni. Kész kabaré, gondolta. Ted elbűvölő, erős… és annyi mindenben hasonlítanak egymásra.
Hiába erőlködött, Ted arca eltűnt képzeletéből. Egészen addig a kínos pillanatig egyáltalán eszébe sem jutott, és ez zavarta egy kicsit. Alig várta, hogy Kyle elmenjen, ő pedig elővehesse vőlegényéről készült fényképeit, emlékezete ugyanis cserbenhagyta. Két hónap is eltelt, mióta utoljára látta, és akkor sem voltak egyedül… Ő és Virginia egyfolytában Stevenről beszélgettek.
Ted az évek folyamán, lassacskán hozzászokott Skye sajátos életritmusához, talán ebben a percben sem hiányolta, sőt az sem tűnt fel neki, hogy nem telefonált…
Skye lassan visszatért a valóságba, és rájött, hogy Kyle-t bámulja. Hogyan is tudná Tedet maga elé képzelni, ha közben tekintete egy másik férfin pihen?
– Ami pedig az illendőséget illeti – szólalt meg Kyle –, nem állt szándékomban meztelenül mutatkozni maga előtt. Amikor itt hagytam, még mélyen aludt. Horkolt, és nem gondoltam…
– Nem is horkolok! – vágott közbe Skye, sértett méltóságát mentve. A férfi megrántotta a vállát.
– Mindenesetre nem gondoltam, hogy felébred.
A nő közömbös arccal felállt, és sérült bokáját vizsgálgatta.
– Ma még kímélnie kell! – mondta Kyle, miközben felhúzta nadrágját.
Meztelen mellkasán csillogott a tengervíz, nedves haja göndörödve omlott homlokára. Kisfiús mosolya szinte elfeledtette a kegyetlen sovinisztát. Ha vonzódott is hozzá, az csak azért volt, mert egy szép férfitestet látott.
– Ez a hely ideális egy kificamodott bokának – válaszolta a nő. – Nincs marathon, és nem is sietünk sehová.
– Mi sül itt?
– Mégis, mit gondol? Hal!
– Erre magamtól is rájöttem! De milyen fajta? – Kis sárga farkú.
– Maga fogta? – kérdezte hitetlenkedve Skye, és felgyűrte blúzának ujját. A trópusi nap szinte perzselt. – Mégis mivel?
– Szigonnyal! – válaszolta a férfi büszkén. A történet elejéről nem állt szándékában beszámolni. – Nem tudom, ki lepődhetett meg jobban, én vagy hal.
– Gratulálok! Nem kellene megfordítanunk?
– De igen – válaszolta a férfi, és fordított egyet a nyárson. – Azért raktam ilyen magasra, hogy mielőtt megsül, még megfüstöljem egy kicsit.
Skye kitűnően tudott szabni, varrni, rajzolni, de a főzés nem tartozott az erősségei közé. Ha valami ínyencségre vágyott, étteremben vacsorázott.
– Úgy tűnik, mégiscsak ért valamihez! – szólalt meg a nő, csodálattal a hangjában.
– Köszönöm, Delaney kisasszony, de ma az ön tudására is szükség lesz! – mondta, és leült mellé a homokba.
– Mire gondolt? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel a nő. – Alkalmi szerelés lakatlan szigeten ragadt nők számára?
Kyle jóízűen felnevetett.
– Pontosan erre gondoltam, bár biztosan máshoz is ért! Alkalmazkodnunk kell az éghajlathoz. Én már leszakítottam a nadrágom szárát, azt javaslom, ön is alakítsa át a ruházatát egy kicsit. A levágott darabokból pedig varrhatna párnát és takarót éjszakára.
Skye megpróbálta megőrizni önuralmát.
– Úgy beszél, mint aki nem hisz benne, hogy értünk jönnek!
Kyle elgondolkozott a válaszon. Nem akarta elkeseríteni, de nem is hitegethette sokáig. A szerencsétlenség óta egyetlen repülő sem járt a sziget közelében, és még egy ócska csónakot sem látott sehol felbukkanni. A mentőosztag már biztosan elindult, az expedíció sikere azonban kétséges.
– Nem hiszem, hogy örökre itt ragadnánk – rántotta meg vállát –, de addig is miért ne rendezkednénk be egy kicsit. Sokkal jobb, ha elfoglaljuk magunkat!
Skye lassan bólintott, és felidézte az előző estét. Míg a kunyhó építésével voltak elfoglalva, repült az idő, a civakodás és türelmetlenkedés csak aztán jött, mikor már nem volt semmi dolguk.
– Mikor lesz kész a hal? Úgy érzem éhen halok.
– Szerintem ehetünk! – válaszolta Kyle, és nagy igyekezetében megégette a kezét.
Skye felnevetett, egy pillanatra úgy érezte, boldog. A nevetés is olyan volt, mint a sírás, nem lehetett elfojtani.
– Nevessen csak, hercegnő – mondta játékos szemrehányással a férfi. – Mit szólna egy kis ízletes, sült halhoz?
Skye undort mímelve elhúzta a száját, és egy kókuszdióért nyúlt, hiszen a kókusztejet imádta. Hasa fájt, és hangosan korgott, valamit ennie kellett.
Kyle odanyújtotta neki a feltört kókuszdiót és a hal egy darabját, s a nő mohón nekifogott az ételnek.
– Hogy ízlik? – kérdezte.
– Annak ellenére, hogy nem sonkás tojás – válaszolta, miután lenyelte az első falatot –, nagyon finom.
Összeráncolt szemöldökkel folytatta. – Hol tanulta meg használni a szigonyt? A férfi láthatóan jót mulatott kérdésén, alig bírta visszatartani a nevetést. – A nagybácsikám polinéz – válaszolta.
– Csak tréfáltam! – védekezett ártatlan arccal Kyle.
Skye érezte, hogy haragja pillanatok alatt elpárolog, és együtt nevet a férfival. Kyle igazán mindent megtett, hogy szigeten töltött óráikat kellemessé tegye, kivéve persze azt az ostoba viccet a ruháival. Újraélesztette a tüzet, és reggelit készített. Most rajta a sor, be akarta bizonyítani, hasznossá tudja tenni magát.
– Örülök, hogy ennyi mindenhez ért – kezdte mosolyogva. – Én a halakkal és a halászattal kapcsolatban teljesen analfabéta vagyok! Ami pedig ezt a filét illeti, nagyszerű! Még egyetlen szálkával sem találkoztam.
Kyle örült a nő szavainak, de megelégedését egy vállrántással palástolta. Nem akarta, hogy Skye valóban önelégültnek tartsa.
– Szerintem, rengeteg rejtett képességre fény derül még az elkövetkezendő időkben! A nőt a válasz nyugtalanná tette.
– Talán nem is lesz rá idő, hiszen a mentőosztag már biztosan úton van! – Meglehet – válaszolta Kyle, de hangja nem sok reményt tükrözött. Megijesztette a férfi bizonytalansága.
– Szerintem hamarosan ideérnek! – ismételte makacsul.
Tekintetük egy pillanatra találkozott, Kyle szemében furcsa fény égett. – A vőlegénye már biztosan tűvé tette önért a fél Csendes-óceánt! Skye-t meglepte a férfi kijelentése.
– Igaza lehet – mondta barátságtalanul… Kyle tud Tedről! Biztosan a lapokban olvasott róla, gondolta bosszankodva.
– Miért nem házasodtak még össze? – kérdezte váratlanul Kyle. – Ez nem tartozik magára! – válaszolta hidegen.
Kyle közömbösen megrántotta a vállát.
– Ha jól tudom, már négy éve jár Ted Trainorral. Ha ennyi idő alatt sem határozta el magát, akkor itt valami nincs rendben!
– Ismétlem – vágott közbe fagyosan –, semmi köze hozzá!
A férfi megint csak megrántotta a vállát, de azért meglepte a nő felháborodása.
– Minden rendben van közöttünk – hallotta saját magyarázkodó hangját Skye. – Ted csodálatos ember, annyira…
– Ne folytassa! – vágott közbe nevetve Kyle. – Valami még sincs rendben, nem igaz?
– Honnan a pokolból tudhatná? – kiáltotta Skye. Nem értette, miért veszi úgy a szívére a férfi szavait. Neki kellene vállat rántania. Különben is, mit számít egy vadidegen véleménye? Tudta, szándékosan gyötri, mégsem tudott hallgatni. – Ted a női ideál megtestesítője. Minden nő ilyen férfiról álmodozik! Okos, szorgalmas, tehetséges…
– Jóképű? – tette hozzá a férfi.
– Igen – válaszolta, majd folytatta a felsorolást. – Udvarias, erős, elbűvölő… – Vad és mégis érzékeny – gúnyolódott Kyle.
Ez Ted, gondolta Skye. De miért védelmezi ennyire? Fogalma sem volt róla, hogy Kyle ilyen tájékozott a magánéletét illetően.
– Az igazat megvallva, Ted nagyon hasonlít magára. Ugyanaz a magasság, hasonló testfelépítés, de ő sohasem lenne ilyen durva és udvariatlan!
– Ó… az a csendes-de-erős típus!
Kyle megállapítása komolyan hangzott, de Skye tudta, csak gúnyolódik, mégis tökéletes önuralommal válaszolt. Arcán ártatlan mosoly ült.
– Ahogy mondja!
– Ilyen lenne a tökéletes férfi? Azt hiszem, igen! – tűnődött Kyle, majd hozzátette. – Milyen az ágyban?
Skye torkán megakadt a falat, méltatlankodva nézte a nevető férfit. – Ehhez, aztán tényleg semmi köze!
– Itt van a kutya elásva!
– Ne nevettesse ki magát! – tiltakozott hevesen. – Nincs semmi problémánk… – kezdte, majd elhallgatott. – Nem akarok erről többet beszélni!
– Rendben van.
A férfi cigarettára gyújtott, és a tengert bámulta. Skye nem tudta lezárni a témát, megpróbált felülkerekedni.
– A maga kapcsolatai biztosan tökéletesek! – Nem igazán.
– Vajon miért nem? Hisz olyan elbűvölő! A pilóta, ahogy térdnadrágban meghódítja a vadont!
– Térdnadrágban? – figyelt fel a férfi, és nevetni kezdett. – Úgy tűnik, a ma reggeli bemutató mély nyomot hagyott magában!
Alig egy órája még a meztelen férfi látványától sem pirult el, most azonban érezte, hogy elönti testét a forróság. Kyle közelsége felkavarta.
Érthetetlen hatást gyakorolt rá. Alig egy napja találkoztak, és szíve máris gyorsabban dobogott, vére felpezsdült. Talán az éghajlat teszi, gondolta. Hirtelen eszébe jutott Steven, majd Ted. Miért nem ment hozzá feleségül?
Egyszerűen nem gondolkozott rajta, meg sem fordult a fejében. Most pedig, itt ült, egy lakatlan szigeten, érintésnyi távolságra egy idegentől. És meg akarta érinteni…
– Nem vagyok vak, ennyi az egész!
A férfi felnevetett. Ám Skye már nem érezte idegennek.
Ted, a négy év alatt egyszer sem beszélt vele félelmeiről. Nem volt hajlandó szóba hozni Stevent sem. Nem értette, mekkora fájdalmat is jelent a nőnek ikertestvére elvesztése.
– Örömmel hallom – folytatta a beszélgetést Kyle. – Ma szüksége is lesz a látására, rengeteg dolgunk van!
– A kvíz ezennel véget ért?
– Egyelőre igen, most pedig lásson hozzá a ruhák átalakításához! – Ne parancsolgasson nekem!
– Miért ne szórakozhatnék egy kicsit? – Szórakoztatja, ha engem idegesíthet?
– Nagyon! Ha pedig az elvégzett munkát vesszük, akkor jogom van parancsolgatni. A nő nem tiltakozott, csendben elővette az ollót. – Hol kezdjem?
– A nadrágom száránál. Szívesen leveszem, ha akarja – tette hozzá kaján mosollyal.
– Nem, így jó lesz – válaszolta sietve Skye, és letérdelt, hogy hozzákezdjen a munkához. A férfi bronzbarna bőre, izmos mellkasa nem hagyta nyugodni.
– Milyen rövidre akarja?
– Nagyon rövidre! – válaszolta nevetve Kyle, észrevéve a nő zavarát. – Akkor jobb, ha nem mozog, Kyle! Még a végén megsértem a férfiasságát! – Nem hinném, hogy annyira bátor, Delaney kisasszony! Vagy annyira ostoba…
Skye összeszorított foggal látott hozzá a nadrág átalakításához. Be kellett ismernie, hogy vonzónak találja Kyle-t. És ez a nevetés! Egyre jobban a bűvkörébe került. Nem kedvelte az erőszakos férfiakat, most mégis…
– Istenem, add, hogy minél előbb értünk jöjjenek! – motyogta.
A férfi önelégülten tovább nevetett, mintha csak olvasott volna a gondolataiban. – Maradjon nyugton! És ne nevessen! – sziszegte.
– Ahogy parancsolja, hölgyem! – válaszolta mímelt komolysággal a férfi. – De – folytatta játékos szigorúsággal –, azért nagyon vigyáz, ugye? Skye nagyot sóhajtott.
– Mindig óvatos vagyok. – Hát azt nagyon jól teszi!
– Ne bosszantson már! – morogta a nő.
3.
– Köszönöm – mondta Kyle, és a part felé indult. – Mire visszajövök, legyen kész a munkával!
– Hát persze, drágám. Felmosom a padlót, kisúrolom a kádat! Hová megy? A férfi, anélkül hogy megfordult volna, tovább ballagott.
– Körülnézek a roncsnál, hátha találok valami használhatót. És a repülőnaplót is megkeresem.
– A repülőnaplót?
– Ha minden igaz, a robbanás nem pusztította el!
Skye nyugtalanul nézte a távolodó férfit. A rövidnadrág fedetlenül hagyta barna, feszülő izmait. Érthetetlen és kifürkészhetetlen, gondolta. Mintha egy dobermannal barátkozna. Erős, okos és magabiztos – néha kedves, máskor hideg és kegyetlen.
A barátait megválogathatja az ember, de a családját és azt, hogy kivel szenved repülőgép-szerencsétlenséget, sajnos nem.
Komótosan összeszedegette a levágott ruhadarabokat, és a kunyhóhoz ballagott. Elővette saját ruháit, és elkezdte az átalakítást, de keze hirtelen megállt. A táskájáért nyúlt, hogy elővegye a retiküljét. Könnyek szöktek a szemébe.
Smink. Normális körülmények között, ilyenkor már készen volt a sminkeléssel. Sohasem tartott tovább tizenöt percnél. Keze rutinosan dolgozott a krémmel, a púderrel és a rúzzsal. A mindennapos foglalatosság megnyugtatta, örült, hogy hangulatát festék mögé rejtheti. Mindig vigyázott, hogy arca természetesnek tűnjön, mintha egy percet sem töltött volna a tükör előtt.
Ahogy táskájába nyúlt, egy szemfesték került a kezébe. Kétségbeesetten a kunyhó bejáratához lépett, és a dobozkát a bozót felé hajította. Egyszerre zokogott és szitkozódott.
Tudta, a kis műanyag nem repül messzire. Csípőre tett kézzel nézte, hogyan esik le, alig pár méterre tőle, a homokba. Sarkon fordult, és visszaballagott a pálmalevelekből készült kalibába.
Egy buta kis dolog miatt így kiborulni! Az az átkozott smink… Maga előtt látta Kyle vigyorgó arcát, és majd belepusztult az önsajnálatba. Megpróbálta visszatartani könnyeit, és bár tudta hiába, elővette pénztárcáját.
Pénz, gondolta megviselten, és mennyire értéktelen! Kezébe vette fényképeit, visszagondolt régi életére. Ted fotóját nézegette, gyönyörködött barna, meleg szemében, kisfiús mosolyában. Tényleg ilyen hosszú lenne az orra? Különös, hogy már nem emlékezett az arcára.
A következő kép kettőjüket ábrázolta, igazán szép pár voltak, de a férfi valahogy nem tűnt valóságosnak.
Hiába csukta be a szemét, hiába koncentrált, vőlegénye arcát sehogy sem sikerült felidéznie. Ehelyett eszébe jutott a szörnyű nap, amikor Virginia telefonált Ausztráliából, hogy Steven rosszul van. Azonnal odarepült, de Ted nem kísérte el.
– Drágám, rengeteg dolgom van. Nem mehetek veled.
Miért nem mondta el, hogy igenis fontos neki, hogy vele tartson? Élete legnagyobb tragédiája előtt állt, és tudta összeomlik, ha Ted nincs mellette. Vőlegénye azonban nem értette meg, mit is jelent neki Steven. Biztatta, hogy minden rendben lesz, ő azonban nem volt ilyen optimista. A kemoterápiás kezelés sem segített már.
Steven meghalt, és Ted nem volt sehol.
Skye ezek után látni sem akarta, visszautasította vigasztalását…
Újabb fotó következett. Steven, Virginia és Skye, éppen bort kortyolgatnak a kandalló előtt, Sydneyben. A Delaney Designs sikerét ünnepelik.
Nem szabad a múlton bánkódnia, a jelenre kell koncentrálnia, győzködte magát. Bár az sem sokkal rózsásabb, gondolta keserűen, és az ajkába harapott. De igen! Értük fognak jönni! Nem lesz semmi baj!
Sietve elpakolta, és megfogadta, nem siránkozik többet. Eszébe jutott Kyle tanácsa, és megpróbálta elfoglalni magát. A tény, hogy ez a férfi volt a szigeten egyetlen társasága, nem vidította fel.
Félt tőle és félt magától is. A jelenlétében különösen viselkedett, mintha nem lett volna ura érzelmeinek.
Kezébe vette ruháját, és újra nekifogott a párnakészítések. A rendezetlen ruhakupac láttán hisztérikusan felnevetett. Elképzelte az újságok főcímeit.
ÚJ PROFIL A DELANEY DESIGNNÁL: SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG AZ ÁGYNEMŰTERVEZÉSBEN.
Talán mégis a saját ruháival kellene kezdenie. Öltözékét légkondicionált termekre tervezték, s a szigeten egy kicsit melegnek bizonyult.
Alaposan meggyőződött egyedüllétéről, majd fürgén kibújt hosszú ujjú blúzából és szoknyájából. Megkezdte az éghajlatnak megfelelő átalakításokat. Egy óra sem telt bele, és megelégedéssel vette szemügyre munkájának eredményét. Kész kis remekművet alkotott. Normális körülmények között nem kételkedett képességeiben, de azt álmában sem képzelte, hogy kis varrókészlete segítségével, ilyen csodálatos együttest készít. Mintha alkalmi kosztümét már eleve strandszerelésnek tervezték volna.
Összeszedte a szétszórt ruhafoszlányokat, és félretette, hátha jó lesz még valamire. Felnézett az égre, és hálás volt Kyle-nak a ruhákkal kapcsolatos ötletért. Perzselőn tűzött a nap. A kis kunyhó árnyéka ellenére elviselhetetlen meleg volt.
– Túlságosan meleg van az ágyneműkészítéshez! – kiáltotta oda egy pálmának, de a férfi figyelmeztetése a fülében csengett. Összevonta szemöldökét, és hozzákezdett a takarók készítéséhez. Minden lehetséges maradékot felhasznált, de az anyag így is kevésnek bizonyult.
Karjával megtörölte izzadt homlokát, ujja már belefáradt a varrásba. Egy délelőtt leforgása alatt nem lehet befejezni, gondolta, és a hűvös óceánra pillantott. Hiszen nem is fürdött! És nem is fog, ha nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat. Kyle hamarosan visszajön. Ruháit lerakta a tűz mellé, majd elégedetten belevetette magát a vízbe.
Nem szerette túlságosan a homokos strandokat, inkább csempézett medencében úszott, ha tehette. Mégis el kellett ismernie, hogy a kristálytiszta víz őt is elbűvöli. Már nyakig benne volt, és még mindig látta a tenger fenekét. Sehol egy sörösdoboz, sehol egy kólásüveg. De ahol nincs szemét, ott ember sincs.
A hőség ellenére megborzongott. Kyle figyelmeztette, hogy a jelzőtüzet csak akkor gyújthatja meg, ha repülőt vagy hajót lát, ám amióta lezuhantak, egy lélek sem vetődött arra, se hajón, se repülőn.
Érezte, hogy valami a lábához ér, lenézett, és egy raj sárga halat pillantott meg. Más körülmények között gyönyörködött volna bennük, most azonban látványuk még jobban éreztette vele a helyzet abszurditását.
Lehajtott fejjel, elkeseredetten kisétált a partra, egy gúnyos hang azonban kővé dermesztette. – Delaney kisasszony, hát nincs önben egy csipetnyi illendőség sem?
Kyle ölbe tett kézzel, kaján vigyorral az arcán nézte. Nem volt a szemében egy szikra megbánás sem, hogy így zavarba hozta. Skye feje búbjától lábujja hegyéig elvörösödött, majd reflexszerűen melle elé kapta karját. Egy pillanatra megfordult a fejében, felszólítja, forduljon el, míg ő felöltözik.
– Nem fordulna el? – kérdezte idegesen. – Nem! – válaszolta vigyorogva a férfi.
